Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-21 / 144. szám
1981. június 21. ntEPÜJSÄG 3 Szekszárdi járás Szakember-ellátottság és káderutánpótlás A szekszárdi járási párt-végrehajtó bizottság rendszeresen foglalkozik a- káder- és személyzeti munkával. Fél évvel ezelőtt a gazdasági egységek káderhelyzetét tekintette át, megállapítva, hogy az 1973. novemberi KB-határozat óta jelentős a fejlődés. Ugyanakkor vannak még gondok, a határozat hosszú távra szál, nem lehet egy-két év alatt „letudni” a végrehajtását. Időnként egy-egy részterületet is szükséges megvizsgálni. A testület — legutóbbi ülésén — a szakember-ellátottság és a káderutánpótlás helyzetét vizsgálta meg a járás termelőszövetkezeteiben. , A járás helyzete e téren — összevetve a megye más területeivel — kedvező, lévén a megyeszékhelyen kívül is több nagy település, amely az átlagosnál jobb feltételeket nyújt — életkörülmények tekintetében — a szakembereknek. Ám itt sem mondható el, hogy egyértelműen jó a helyzet. ÁTLAG ÉS SZÉLSŐSÉGEK A gyorsan fejlődő technika egyre több jól képzett szakembert igényel. E tekintetben az elmúlt években jelentős előrehaladás következett be. Az ötödik ötéves tervidőszakban 29 egyetemet és 37 főiskolát végzett fiatal került a járás termelőszövetkezeteibe — jelenleg ezek mintegy egybarmadát teszik ki az összes azonos végzettségűnek. A tizenhat téesz- ben átlagosan 283 hektár termőterület jut egy felsőfokú végzettségű szakemberre. A szóródás nem nagy — 214-től 370 hektárig terjed. Ám a szgkmán- kénti vizsgálódás már más képet mutat. A növénytermesztés kellő számú jól képzett szakembert foglalkoztat. A közepesnél jobb az ellátottság kertész-szőlészből, üzemi állatorvosból és jogászból, közepesen ellátott az állattenyésztés és a gépesítés, ám feltűnően kevés a közgazdász, üzemgazdász. A főkönyvelőkből mindössze egynek van egyetemi, egynek főiskolai és tíznek csak középiskolai végzettsége. A vitában elhangzottak szerint még ennél is kedvezőtlenebb a kép, ha azok összetételét, felkészültségét vizsgáljuk, aikik a számviteli területen alacsonyabb beosztásban dolgoznak. Ilymódón — néhány kivételtől eltekintve — elemzés helyett csak adminisztrálnak a főkönyvelők. E hiányosságok ellenére is a járás téeszei, az 1981—85-ös időszakra- csak hat közgazdasági egyetemet és négy üzemgazdasági főiskolát végzett szakember hiányát jelezték, szerintük ennyinek a beállítására van szükség. Nem érzik mindenütt e munkaterület fontosságát. Még kritikusabb a helyzet a személyzeti munkaterületen. A fejlődés ellenére még több helyen a személyzetis kapcsolt munkakörként látja el feladatát, és tulajdonképpen csak adminisztrál, mindössze háromnak van-szakmai felsőfokú végzettsége, és egy csak általános iskolát végzett. A SZÁMONKÉRÉS ELMARAD Előírások szabályozzák — az előbb említetten kívül —, hogy az egyes vezetői munkakörök betöltéséhez milyen szakmai és politikai végzettség a követelmény. Ennek meghatározása minden szövetkezetben személyenként megtörtént. Százöt ki- sebb-nagyobb vezető állást betöltő dolgozót köteleztek a hiányzó végzettség pótlásárai továbbtanulásra három évvel ezelőtt. Közülük azonban negyvenöt meg sem kezdte a tanulást, a negyvenötből harminc- hárommal szemben semmiféle eljárást nem foganatosítottak — felszólítást, alacsonyabb munkakörbe helyezést stb. — és mindössze egy példa van arra^ hogy a tanulni nem szándékozót leváltották. Többen hangsúlyozták a vita során a középvezetők politikai képzésének fontosságát, lévén ők közvetlen irányítói ötven- száz-százötven dolgozónak, és ahhoz, hogy jó vezetők lehessenek — a szakmai vezető egyben politikai vezető is —, elengedhetetlen a kellő politikai műveltség. UTÁNPÓTLÁSI TERVEK — CSAK PAPÍRON A káderképzési és -utánpótlási tervek mindenütt elkészültek, a legtöbb helyen évenként folyamatosan pontosítják azokat. A „második vonal", vagyis minden vezető funkcióban az utód kijelölése - megvan, ám többnyire csak papíron. Amikor a vezető nyugdíjba megy, vagy előléptetik, esetleg kiderül, hogy alkalmatlan a megnövekedett feladatok ellátására, sok esetben ekkor válik nyilvánvalóvá, hogy az utódként számításba vett dolgozó nem alkalmas vezetőnek. Vagy már eleve nem volt az, vagy nem foglalkoztak vele kellően, nem készítették föl, nem kötelezték tanulásra. Ilyenkor jön a kapkodás, szakemberkeresés, -csábítás más területről. Persze, ez nem általános. Van néhány jól működő szövetkezet, ahol tervszerűen foglalkoznak az odakerült fiatal szakemberekkel, feladatokat adnak nekik, rendszeresen értékelik munkájukat, fejlődésüket, és amikor megüresedik egy vezető állás, ott a felkészült fiatal. Több helyütt azonban csak addig törődnek a fiatal szakemberrel, amíg — rendszerint másfél évig — állami támogatásiból jár neki a bérkiegészítés, utána pedig „könnyű szívvel” elengedik, mert az illető nem találta föl magát, nem kapott feladatokat, nem lát perspektívát és elmegy. A SZAK- ÉS BETANÍTOTT MUNKÁSOK A járás termelőszövetkezeteiben a fizikai dolgozók körében közel tíz százalékkal nőtt 1975- től 1980-ig a szak- és betanított munkások aránya. Ezen belül is főként a szakmunkásoké emelkedett. 1980. végén 1885 szakmunkás, 2352 betanított munkás és mindössze 842 segédmunkás dolgozott a téeszekben. A számok tükrözik azt a felismerést — és ez általános a járás szövetkezeteiben —, hogy a szakmunkás dolgozók szerepe egyre nő, mindinkább elsőrangú tényezőjévé válik a gazdálkodásnak. Egvre nagyobb szükség lesz a több irányú végzettségű, mobi- lis szakmunkásokra. Az elmúlt öt évben 185 szakmunkást és 102 betanított munkást képeztek ki helyi és körzeti tanfolyamokon, ezenkívül a szakmunkásképző iskolákba is beiskoláztak. A jelenlegi, 37 százalékos szakmunkásarány jó, óm csak pillanatnyilag, mert a mezőgazdaság fejlődése ennek további növelését követeli meg. A TOVÁBBI TENNIVALÓK A termelőszövetkezeti párt- szervezetek rendszeresen segítik ellenőrzik a káder- és személyzeti munkát. El kell érni, hogy a fiatalok személyi * kérdéseiben kikérjék a KiSZ-titkár véleményét is a gazdaságii vezetők, a fiatal szakemberek beállítása után is legyen fontos feladata az adott vezetőnek a fiatallal való rendszeres törődés, foglalkozás. A járási párt-végrehajtó bizottság állást foglalt abban, hogy az eddiginél jobban meg kell követelni és szómonkérni a beosztásnak megfelelő végzettség megszerzését. A szakemberhiányt ösztöndíjasokkal — — nem úgy, hogy meglátogatják az egyetemet-főiskolát és a végzős évfolyamosok közt próbálnak ösztöndíjas szerződést kínálni — illetve a levelező ta- gozatrai való beiskolázással kell elsősorban megoldani. Szakítani kell azzal a gyakorlattal, hogy más munkahelyről való csábítással „szerzik be” a szakembert. Jobban és körültekintőbben kell az utánpótlást, a „második vonalat” kialakítani, hogy a felsőszintű vezetők váltásánál se legyen szükség „impart”-ra. Éljenek bátrabban a. szövetkezetek a fizikai dolgozók vezetővé nevelésének lehetőségeivel. A lehetőségekhez mérten növelni kell a nők arányát a felső- és középszintű vezetői munkakörökbe. Az eddiginél is fontosabb lesz az üzemek szökés betanított munkáslétszámának, arányának növelése. Rendszeresen foglalkozzanak az üzemek vezetői a fiatal szakemberekkel és ebben támogassák őket a párt- és KlSZ-szerveze- tek is. J. J. Hazautaztak vendégeink Ma tanácsi küldöttség indul Tambovba A testvérmegyei kapcsolatok keretében öt napot töltöttek Tolna megyében a Tambov megyei pártküldöttség tagjai: Nyeszterov Vlagyimir Arszen- tyevicsma, a zsergyevi járási pártbizottság első titkára és Bubencov Leonyid Alekszandro- vics, a Tambov megyei Rádió és Televízió Bizottság elnöke. Vendégeink ez idő alatt ismerkedtek megyénk politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életével, ellátogattak ipari és mezőgazdasági üzemekbe. A Tambov megyei pártküldöttség tagjai tegnap látogatásukat befejezték és hazautaztak. Ma tanácsi küldöttség utazik Tambov megyébe. A küldöttséget dr. Szabópál Antal, a Tolna megyei Tanács elnöke vezeti. Tagjai: Szabó Sándor, a simontornyai Nagyközségi Közös tanács elnöke és dr. Kalmár József, a Decsi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet elnöke. A Tolna megyei tanácsi küldöttség a testvérmegyei kapcsolatok keretében öt napot tölt Tambov megyében. HÍRRE Hétfő: Testvérmegyei küldöttségek érkeztek Tolnába. Kedd: Megkezdődött az aratás. Szerda: Egészségügyi ellátásunkról tárgyalt a megyei tanács. Csütörtök: Károk a történelmi borvidéken. Járdaszél — eső után Mostoha hozzánk az időjárás Nem is olyan régen még az egész ország izgatottan hallgatta a rádió közvetítéseit a meteorológiai intézetből, ahonnan hol Keré- nyi Nárcisz, hol Rábai Attila közölte, hogy reménytelen a helyzet: száraz, napsütéses, meleg idő várható, sőt, mi több, kánikula. Aztán egyszerre megeredtek az ég csatornái. Nyugodtan idézhetjük a réges-régi szólásmondást: adtál istenem, de most már az elég is sok. Mivelhogy esett hétfőn, esett szerdán, majd csütörtökön és pénteken. De ez még az egyik baj, a másik, hogy hideg is van, eleddig nem mászott tizenöt Celsius-fok fölé az a bizonyos higanyszál, pedig déli tizenkettőt mutat már az óra. A felhőszakadások — volt belőlük a héten fél tucat — igen jelentős károkat okoztak a mezőgazdaságnak. A szekszárdi történelmi borvidéken volt a legnagyobb a kár. Az állami gazdaság és a termelőszövetkezet megkezdte a helyreállítást. Mindenesetre itt figyelmeztetünk arra, ha a csatári patakot, amely végighúzódik a völgyön, nem kotorják meg, hasonló esetben újabb, még nagyobb bajokkal számolhatunk majd. A rossz hír mellett egy jó: a befedett szekszárdi Séd-patak állta az első — nem is kis — próbát. A szőlővirágzásnak nem kedvez a hűvös, csapadékos idő, vigasztaló viszont, hogy ezt a hideget a gombabetegségek se szeretik. Nehéz aratás Őcsényben kezdődött meg elsőként az őszi árpa betakarítása. Az újságíró kissé csodálkozik ezen, hiszen évek óta arról adtunk hírt, hogy Pakson, Nagydorogon és így tovább, egy szóval a homokosabb talajokon vált kasza- (pardon, kombájn-) éretté a kalászos. A mezőgazdászok biztosan tudják az idei rendMunkára kész a kombájn — egyelőre a szekszárdi AäROKER-telepen hagyó helyzet okát, meg különben is, a fogyasztót a tény érdekli elsősorban, nem a miért. Tolnán is hozzákezdtek az őszi árpa aratásához, ugyanúgy a kajdacsi határban is egy 93 hektáros táblán, a közbejött eső azonban nem tette lehetővé a folyamatos munkát, még a homokos talajon sem. Megnyugtató viszont, hogy a kereskedelem felkészült a nagy munkára. Sőt, most fokozott jelentősége van ennek, hiszen a tempós, szinte „észrevétlen" aratást óhatatlanul gyorsított ütem váltja föl. A szekszárdi AGROKER telepén elegendő gép áll rendelkezésre. Bőségesen van NDK-beli és szovjet kombájn. Az alkatrészellátással sincs baj, kiegészítő alkatrészek is kaphatók. Az AGROTRÖSZT vállalatainál az aratási időszakban nincs szabad szombat és a vasárnap is csak a naptár szerint munkaszünet. Folyamatosan dolgoznak, állandóan lesz ügyelet. Most már igazán csak az időjárás függvénye az aratás rendes lebonyolítása. Rekordra nem számíthatunk az idén, de tisztes terméseredményre igen. Ez pedig a korszerű gazdálkodásnak köszönhető. Apropó, még ehhez a témához. Azért szóltam ilyen részletesen az aratásról, hogy tudja meg mindenki: aratunk máris és aratunk nemsokára „tiszta erőből". Ugyanis tavaly találkoztam olyan téesztaggal, aki a Tolna megyei Népújságból értesült arról, hogy községükben befejeződött a gabonafélék betakarítása. Mindettől függetlenül, az idén nehéz lesz az aratás. De, hogy katasztrófahelyzet nem lesz, abban holtbiztos vagyok. Vendégek a megyében Mindig kiemelten kedves vendégek a két testvérmegyéből érkező küldöttek — legyenek akár hivatalos delegációk tagjai, akár turisták. Két hivatalos küldöttség is érkezett hözzánk az elmúlt héten. Az egyik Tambovból, a másik az NDK-beli Karl-Marx-Stadtból. Előbbiek sorában egy, a mi foglalkozásunkhoz közel álló vendéget is üdvözölhettünk Bubencov Leonyid Alekszandrovics személyében, aki a Tambov megyei Rádió és Televízió Bizottság elnöke. A küldöttségek gazdag programot bonyolítottak le, föltehetőleg kettős sikerrel. Egyrészt átadták saját tapasztalataikat a mieinknek, másrészt tapasztalatokat szereztek a Tolna megyei dolgozók életéről. Óhatatlanul ehhez a témakörhöz tartozik az is, hogy főleg szombat, vasárnaponként, de a hétköznapokon is tucatnyi autóbusz áll meg a megyeszékhelyen és a megye más településein. Van közöttük hazai is, de legalább annyi külhoni. Ismerkednek velünk. Mit mondjunk erre? Tessék, itt vagyunk, ilyenek vagyunk. Azt hiszem, nem is vagyunk csúnyák ... „Bent maradt a DMSC” Bizonyos, hogy a megye társadalmi-gazdasági életét nem sodorja se jobbra, se balra, se előre, se hátra az a tény, hogy a dombóvári futballcsapat lelkes játékkal, végig tisztelni való igyekezettel kiverekedte a bentmara- dást az'NB ll-ben. örülök neki, kétszeresen is. örülök azért, mert megyénk második városának — ahol egyéb területen annyi szép eredményt értek el — van már jegyzett labdarúgó- csapata is, másrészt örülök azért, mert ezzel az NB ll-es futballcsapatok száma Tolna megyében továbbra is kettő. — Szabad itt kiáltanom? Hajrá, Dombóvár! Szünidő: Öröm, de gond is Szinte minden lapszámunkban beszámoltunk arról, hogy itt a nyári iskolai szünet, aminek a gyerekek is, szülők is örülnek, utóbbiaknak azonban gondot is jelent. A gyerekek egy csoportja építőtáborba megy, más csoportjuk egyéni kezdeményezéssel vállalt vagy vállal munkát, megint mások ifjúsági táborokban töltenek néhány kellemes hetet. Azonban még mindig igen sok csellengő, helyét nem találó gyereket lehet látni. S ők jelentik a legnagyobb gondot, mert a nyár örömei mellett elsősorban rájuk leselkednek a nyár veszélyei. Ilyenek a felelőtlen közlekedés és a felelőtlen fürdőzés. Vigyázzunk a gyerekekre, mi pedig annak örülnénk a legjobban, ha a nyár folyamán egyszer sem kellene számot adnunk gyermektragédiáról. L. Gy.
