Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-19 / 142. szám
1981. június 19. tfÉPÜJSÁG 5 P II C TT T • A Magyar értelmező kéziszótár a fogalomnak vidítve szerepel a „kiveszőben” szócska is. A melléknévi meghatározó. Z 7'shatá.ozását adja: ,,1 Megművel*- sok között elsőként ez olvasható: „Amiről, amiből hiányzik mindaz, ami! len, füves, nagy síkság. Kopár, lakatlan síkság. 2. Nagybirtokon: hely- ... ségtől távol(abb)i, kisebb mezőgazdasági üzemegység, település, köz- sz°kott lenni.” A Dalmandi Állami Gazdaság területén szerzett tapont.” Ezek a főnévi meghatározások, melyek közül a másodiknál rö- pasztalataink a fentiekkel nem mindenben egyeznek. MA! PUSZTÁK Csurgó-puszta Aki olvasta már Illyés Gyula csodálatos szociográfiáját, A puszták népé-t, az a Dalmandi Állami Gazdaság pusztáit járva könnyűszerrel megállapíthatja, hogy a régi pusztákhoz viszonyítva itt valóban „hiányzik mindaz, ami ott szokott lenni". Szerencsére. Egy-egy Esterházy, Dőry, vagy m. kir. méntelepi korból maradt épület talán kivétel és valószínűleg régi emlékeket őriznek az itt-ott fellelhető haranglábak és harangok is. Drótra függesztett ekevas, melyet hajnalhasadás előtt megzörget a pusztagazda, sehol sem található. Maga az állami gazdaság azonban pompás példaként kínálkozik a puszták létjogosultságának igazolására. Volt időszak, amikor erről, illetve ennek ellenkezőjéről késhegyig (tollhegyig) menő viták folytak a különböző irodalmi lapokban. Az élet tényeit azonban elsősorban nem viták, hanem gazdasági szükségszerűségek befolyásolják. Senki nem merné azt állítani, hogy napjainkban a szép tájképi környezet vonz letelepülőket mondjuk Csurgó-pusztára. Az itt elérhető kereset az, ami vonzóvá tesz, az elfogadható teikásviszonyok, az olcsó lakbér és minden bizony- pyal az is, hogy az állami gazdaság tudatos, tervszerű erőfeszítéseket tesz annak érdekében, ami az élet emberibbé tételét szolgálhatja. Egyetlen megkérdezett vezető se használta ezt a kifejezést, de tulajdonképpen kétségtelen, hogy pusztapolitikát folytatnak. A közös és az egyéni érdek itt tökéletesen egybemosódik. A méltán nagyhírű állami gazdaság területe tulajdonképpen egyáltalán nem nagy, szántója mindössze 6700 hektár. Ez három kerületre oszlik és a kerületek a gazdasági célnak megfelelő elosztásban a különböző puszták környékén összpontosították erőiket. Nem akármekkora erőt, hiszen ez például a III. kerület (Csurgó) esetében évi 35 ezer sertést, a II. kerülethez tartozó Mászlonyban 1400 hízómarhát jelent. Ennek az oldalnak egy másik írásában szó esik arról, hogy a nagyobb község határával azonos területű állami gazdaságban belátható idő alatt több utat építettek, mint egyik-másik járásban. Itt említjük meg, hogy a gazdaságon belüli közlekedést 16 autóbusz szolgálja, március 30-án életbe lépett 4 oldalas menetrendjükön reggel 5-től éjjeli háromnegyed 11-ig szerepelnek különböző járatok. Csurgó-puszta közigazgatásilag Kurdhoz, Sütvény Döbrököz- höz, Szarvasd, Nagykonda, Az iskolában „Csengetésre a pad előtt, az utolsó sorban pontosan heten térdeltek le. A hét közül lábbelije lyukas volt háromnak. A bét közül csizmát viselt kettő, cipőt viselt kettő, három valami különös szandálszerű bocs- kort. .. A tanító felvilágosítása szerint öltözethiány ürügye alatt száztizenegy iskola- és templomköteles gyerek közül az iskolától is, a templomtól is távol tartja magát huszonhárom." Az olvasó a fenti sorok előtt remélhetőleg észrevette az idézőjelet. Illyés Gyula rögzítette így benyomásait a Puszták népében, 1936-ban. Csoóri Sándor 1960-ban a nagyhörcsög- pusztai általános iskolában még mindig három felsőtagozatos osztályt talált egyetlen teremben. 1981-ben Dalman- don természetesen mindennek nyoma sincs. Amennyire régi emlékeimet visszaidéznem sikerül, épület és tanterem különb, mint amilyenbe 1934-ben beléptem, pedig az a székesfőváros tulajdonát képezte. — Dalmand már község, de járnak az itteni általános iskolába pusztai gyerekek is. Hátrányban vannak-e a többiekkel szemben? — Igen! — így Takács István iskolaigazgató. — De ez a hátrány minimális. Tulajdonképpen csak a bejárás tényéhez kapcsolódik. Az a 20—25 perc, amit a gazdaság buszain töltenek a gyerekeink, igazság szerint elenyésző idő. Nem mondom, télen valamivel kellemetlenebb, de a kérdést mégis meg kellene fordítani... — Hogyan? _— Mennyivel előnyösebb bejárni, mint lenne helyben tanulni a régi körülmények között? — Mennyivel? — Amennyit a szakos oktatás nyújtani tud és ez nem kevés. Ezenkívül a mindenki számára rendelkezésre álló napközi, ide értve az óvodásokat is, vagyis az általános iskolára történő előképzést. _— Eléggé elterjedt az a vélemény, hogy az iskolai osztályzatnak csak a számjegyértéke azonos, de aszerint már lehet különbséget tenni, hogy melyik iskolában adták. Fogadjuk el mércének á továbbtanulást. Ezen a téren van-e különbség a pusztai gyerek és aközött, aki egy saroknyira lakik az iskolától? — Semmi! De legyünk pontosak: — 1976-ig gyerekeink mintegy 90 százaléka jelentkezett továbbtanulásra. Aztán ez az arány felment 100 százalékra. — És mennyien mentek csakugyan tovább? — A jelentkezettek 95 százaléka. Egész az idei évig... — És az idén? Az igazgató statisztikát vesz elő: — Gimnáziumba jelentkezett 5, felvettek 5-öt. Szakközépiskolába pályázott 7, mindet felvették. A szakmunkásképzőt választotta 23, valamennyit felvették. Megegyezünk abban, hogy az arány pompás, belső tagozódása szerint is az. Ebben jócskán van része a helyes pólya-irányításnak, a nagy hírű lengyeli szakmunkásképző vonzóerejének és természetesen magának az állami gazdaságnak. Itt azonban már nem olyan szép a kép, mint derűlátóra hangolva vélnénk. Növénytermesztési és állattenyésztési szakokra ugyanis nincs egy fia jelentkező se, csak a gépszerelés vonzó. — Ezen nekünk is érdemes elgondolkodnunk —• mondja Haris Ferenc főmezőgazdász. Az iskolának egyébként az Á. G. támasza és talpköve. Azt csak a szállításvezető tudja, hogy miként osztja be, de ha Vass István igazgató elvi engedélye megvan (mindig megvan), országjáró útra, tanulmányi kirándulásra, sportrendezvényekre, vagy olyan kevésbé vonzó alkalmakra, mint például a fogászati szakrendelés, mindig van szállítóeszköz. Befejezésül az igazgató: — Még egy hátrány azért említhető. A pusztákból bejáró gyerekek szülei javarészt az állattenyésztésben dolgoznak, tehát épp akokr nincsenek otthon. amikor a felügyeletükre, segítségükre esetleg szükség lenne. A tanulásnak kevés a respektusa! Attól félek azonban, hogy ez nemcsak pusztai panasz... Osztjuk az igazgató félelmét. Ugyanezt a megye másik végében, termelőszövetkezeti községben is hallottuk már. A szarvasdi boltban Mászlony, Szilfás Dombóvárhoz, Alsó- és Felsőleperd, továbbá Vörösegyháza Dalmandhoz tartozik. Ez elsősorban az iskolás gyerekek szállításával kapcsolatban jelent problémát, de valószínűleg az állampolgárok ügyes-bajos dolgainak intézése terén szintúgy. Az iskolásokkal kapcsolatban külön tolmácsoljuk a 16 éve helyben lakó pedagógus véleményét. Mondandóink legfontosabb része itt a bevezetőben már említett létjo-, gosultsággal kapcsolatos. Ahol a gazdálkodási cél szükségessé teszi a dolgozók népesebb csoportjainak helyben lakását, ott az állami gazdaság ehhez egyre elfogadhatóbb feltételeket teremt. Erre a legjobb példa maga Dalmand, mely talán még „klasszikusnak” se mondható pusztából fejlődött kertvárosias jellegű, önálló tanácsú településsé. Az előbb mondottak nincsenek ellentétben a pusztaiak lélekszáma általános fogyásának tendenciájával. A régiek emlékezete szerint valamikor félezres lélekszámú Alsó- leperd, a 220—220-as Újdal- mand és Sütvény, vagy a 180- as Vörösegyháza a múlté. A szinten tartásra és a szükséges fejlesztésre a jövőben a Dalmandi Á. G. erőit Szarvasd- ra, Csurgóra, Újdalmandra és Alsóleperdre koncentrálják. Az oldal összeállításában segítségünkre volt: Haris Ferenc, a Dalmandi ÁG főmezőgazdásza, Takács István, a Dalmandi Állami Általános Iskola igazgatója, Ormosi Lajos, a dombóvári áfész kereskedelmi főosztályának vezetője, Balipap Ferenc, a dombóvári művelődési otthon igazgatója, özv. Petrovszky Istvánné, a szarvasd-pusztai bolt vezetője, Krizsanovics Józsefné, a szarvasd-pusztai sertéstelep dolgozója és többen Dal- mandról, Szarvasdról, Csurgó- puszától. A cikkeket írta: Ordas Iván. Fotó: Cz. S. Szarvasdon nem azzal keltünk feltűnést, hogy taxival érkezünk, hanem mert nem találjuk a boltot. A kettős kis üzlet hátat fordít a bevezető útnak, igazán nem nevezhető hivalkodónak. Azért „kettős”, mert egyik fele vegyesbolt, másik fele kiszáradt torkok olajozására hivatott. A boltvezető egy kis átjárón közlekedik és látja el mindkét funkcióját. Még mielőtt bárki felháborodna a munkaidő alatti italozáson, sietünk közölni, hogy az állattenyésztésben napközben nincs munkaidő. A boltvezető, özvegy Petrovszky Istvánné, még csak harmadik hónapja van itt. — Áprilisban 178 500 forint forgalmam volt. — Milyen az ellátás? — Általában jó... — És ami nincs általában? Krizsanovics Józsefné, az egyik vásárló is bekapcsolódik a beszélgetésbe: — Hiányzik a paprika, a zöldhagyma, paradicsom, hogy lenne mit adni a gyerekeknek... — És még? Kiderül, hogy hiánycikk a literes üdítő ital, de legalább ugyanígy a literes bor is. — És nem küldenek kis üvegben pálinkát sem! — Diana van? — Az van. (Szerencsére?) Pillanatképek Dombóvár irányából érkezünk és Sütvénynél szokás szerint lassítunk. Az itteni európai hírű lótenyésztésről már nemegyszer írtunk, nem témát keresünk, csak gyönyörűséget. A gyönyörűség jelen van, pompás lovak harapdálják a füvet. Mellettük a csikós — természetesen nyeregben. öt perccel később Csurgó-pusztán is nyeregben ül egy fiatal állami gazdasági dolgozó és épp kanyarodik a sertéstelep felé. A nyereg egy Kawasaki motoré. A Dalmandon lévő művelődési ház előcsarnokában. Köszönés, keressük a ház vezetőjét. — A konyhavezetőt tetszik gondolni? — kérdezi egy fiatal lány, aki épp ablakmosással van elfoglalva. — Nem! A művelődési házét! — Az éppen felmondott! > — És ki van helyette? — A szakszervezeti titkár „viszi a dolgokat"... — És ő? — Szekszárdon van! A véletlenek ilyen balszerencsés összejátszásának tulajdonítsa az olvasó, hogy — az egyébként szakszervezeti irányítás alatt álló — közművelődési helyzetről nem sokat olvashat itt, a pusztákkal összefüggésben. Hadd ne mondjuk meg, hogy az ÁG határának melyik pusztához tartozó részén szidta az egyik dolgozó a szomszédos termelőszövetkezetet. Határháborúról természetesen nincsen szó, de valami villongásféle tagadhatatlan. Nagyjából így hangzott: — Nálunk a hibridkukorica már nem tudom mióta fő termény. Minden szálját óvjuk, külön-külön kézbe vesszük, láthatja, hogy az asszonyok most is azzal bajmolódnak. Erre a szomszéd termelő- szövetkezet nem pontosan ide veti, a határszélre a maga kukoricáját?! Szánthatjuk tifelé az egészet! Hát mezőgazdasági kultúra az ilyesmi?! (Puszták népe, 1981.) Egy kis statisztika A puszta neve Lakások Szarvasd 39 Csurgó 21 Nagykonda 10 Vörösegyháza 9 Sütvény 6 Újdalmand 22 Mászlony 55 Kiskonda 11 Szilfás 43 Felsőleperd 25 Álsóleperd 86 összesen: 327 Pusztai sezmélyautókról, de még terepjárókról is bajos lenne beszélni, az ÁG. nyugodtan lenyűgözőnek mondható útépítési programja nélkül. Az utóbbi, kereken tíz évben saját erőből, 60 millió forintos beruházással építettek 31 kilométer hosszan szilárd burkolatú utat. A megye úthálózatáról készült legfrissebb térkép máris javításra szorul és ennek egyáltalán nemcsak a pusztaiak látják a hasznát. Ha valaki Nőkről autóval akar Szekszárdra menni, hatalmas vargabetűt takaríthat meg az ÁG. útépítései jóvoltából. Csurgóra pélCsaládok Lakók Magántul. száma lévő szgk. db. 39 124 9 23 79 4 10 41 — 9 34 3 6 15 — 22 74 2 55 178 7 8 26 1 30 110 7 18 72 4 86 256 17 306 1009 54 dául néhány éve még a köves út mellett kellett szekerekre rakni a takarmányt, ma már a „saját" bekötőút ezt feleslegessé teszi. Az áfész Csurgón, Nagykondán, Vörösegyházán és Süt- vényben megszüntette az úgynevezett „házi" boltokat. Ezek a helyek a mozgó ABC heti menetrendjének „pusztai napjain" szerepeinek, kedden, csütörtökön és szombaton. A mozgó ABC egyébként a többi helyre is bejár. Az emberek könnyen lesznek maximalisták, úgy tűnik, hogy maholnap egy másodikra is szükség lenne.. ÜStSI^H P ormentesített út, cseppet sem „pusztai” lakóházak I A szarvasdi bolt egyik fele a kereskedelemé, a másik a vendéglátóiparé
