Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-03 / 128. szám
1981. június 3. SrÍÉPÜJSÁG 5 VÁRJA ÖNT A Balaton fővárosában, Siófokon van miről írni, mihez kedvet csinálni. Például a Ba- laton-partot a múlt évben felkereste 16 millió ember, ezek közül 10,2 millió Siófokon is járt. A főidényben a turisták száma elérte a megye lakosságának (Somogy megye) 75—80 százalékát, megközelítette a háromszázezret. A somogyi oldal a balatoni forgalom legjobban ostromolt része, nem ritka, amikor főszezonban naponta százezer ember tartózkodik az egyébként alig húszezres lélekszámú kisvárosban. A felduzzadás persze sok-sok gonddal jár: a látogatókat étkeztetni, szállásolni kell — évente hárommillió vendéq- éjszakát töltenek a turisták siófoki szállodákban. Az ellátás a legfontosabbak közé tartozik, mert az ember „majd csak megalszik valahol" —, de enni már az „igényesebb" szolgáltatások közé tartozik. Nem csoda tehát, ha gombamódra száporodnak a különféle tájakról magukat híresnek hirdető kifőzdék, büfék, falatozók és italozóhelyek. Van belőlük a városban — így nyaranta üzemeltetve — legalább félezer. Volt alkalmunk végigjárni a város főutcáját, az üdülők környékét akkor, amikor a Balaton vidékén még nem voltak oly sokan, mint május utolsó vasárnapján. Jó az ellátás. Hogy így marad-e majd a következő hetekben derül ki. Ezt sok minden befolyásolhatja: az időjárás kedvező lesz-e a zöldségek termesztésére, de múlik a kereskedők ügyességén, a nagykereskedők leleményességén is. A város vezetői dicséretes módon az állami és a szövetkezeti kereskedelmet részesítik előnyben helybiztosítás, üzletház építésének engedélyezése és egyéb kedvezmények révén. A legfontosabbat az ellátás területén „meglépték” a siófokiak: felépítették Dunántúl legszebb, s talán legnagyobb vásárcsarnokát, amelyben fedett piac, élelmiszer-ABC, büfé, és egyéb szolgáltatóhelyek is vannak. Az áruházban, illetőleg a vásárcsarnokban most még nincs olyan nagy forgalom, de tavaly a szezonban naponta húszezren is megfordultak itt. Az állandó standosok mondják, hogy megéri a nem kevés bért fizetni a vásárcsarnoki asztalokért. Több mint száz nyolcvancentis asztalt helyeztek el, ki-ki annyit bérel — havonta kilencven forintért egyet —, amennyire áruja miatt szüksége van. A földszinti részen úgynevezett „asszonypiac” van, míg az emeleti részen pavilonok. A város persze nemcsak erre az egy ellátási központra van utalva, hiszen a sok-sok maszek zöldséges és egyéb üzlet, mind a turistákat szolgálja. Külön figyelemre méltó: bővítik a vásárteret, ahol minden kedden és pénteken találkát ad magának hazai és külföldi árus, nepper és okleveles kereskedő — zsebtolvaj és rendőr. Ez a vásár-piac országos hírű. hiszen a pécsi nagy hírű emellett csak kis kofák gyülekezetét magában foglaló valami. De sétáljunk a városban! Feltűnő — most még — a tisztaság, a rend. Sok az autóknak szánt hely, mindenütt éber őrökkel — akik százalékot kapnak a parkolási díjért. És sok a divatárubolt — a jó ég tudja, ki veszi meg azt a sok mütyürt: bólogató kutyát, vitorláshajót kagylóból, sípot, bicskát, poharat, bögrét, hamis gyöngyöt, hamis láncot — egyáltalán hogyan lehet megélni egy divatárunak mondott üzletből, mely nem divatcikkeket, hanem bóvlit árul. (Igaz, a divatcikk is gyakorta bóvli.) Végül, de nem utoljára: a közlekedés. Még mindig rossz a városban. Azaz idén, a szezonban talán várható valamilyen javulás, hiszen elkészült a Tanácsház utca, amelynek részeként épült egy új Sió-híd is. Itt a folytatásnál van egy olyan útkereszteződés, amely példája a balesetveszély mesterséges és tudatos megteremtésének. A Semmelweis utca—Vak Bottyán utca kereszteződésről van szó. Itt a kocsiknak háromszor kell előrehaladni, meg-megállni, ami a gyalogosoknak festett zebra és a terelősávok miatt következik be. Ha Szekszárd irányából érkezünk, nagyon óvatosan közelítsük meg ezt a kereszteződést, mert a sarkon egy újonnan épített bodega veszi el a kilátást, túloldalt pedig az útkereszteződésben (!) van egy buszmegálló. De nemcsak ez a közlekedési csomópont, hanem a többi is veszélyes — így- a szekszárdi beága- zás, a régi híd előtti villany- rendőr és a város központja. Persze, az autós dolga — is -, hogy vigyázzon a gyalogosra, de nem kevés a tennivaló e tekintetben a várostervező íróasztaloknál ülők körében sem. Az ember, ha vendéghívogató riportot készít, szeretne valami hazait is találni, hátha ez a tény inkább csábít. Találtunk egy Sárköz elnevezésű éttermet: kiváló felszerelés, meghitt sarkok, jó terasz, csönd, kitűnő étel, ital. És az érsekcsanádi Béke Termelőszövetkezet üzemelteti. Amikor ott jártunk, az ügyeletes felszolgáló Dubinyák János kocsolai fiatalember volt... Várják a turistákat Siófokon. Biztosan jól érzi magát az, aki előre gondoskodik szállásról, aki jó társasággal megy, de az sem jár rosszul, aki itt keres társat — mert könnyen talál. Tehát: jó időt kívánunk a balatoni fővárosba utazó üdülőknek. PÁLKOVÁCS JENŐ KAPFINGER ANDRÁS Könnyen megközelíthető a városközpontban a vásárcsarnok A veszélyes útkereszteződés A vásárcsarnok belseje A szőlő zöldmunkái A hajtásokkal kapcsolatos teendőket nevezzük „zöldmunkáknak”. Ide tartoznak: a hajtásválogatás, a kötözés, csonkázás, hónaljazás és a termőhajtások bekurtítása. Ezekkel a munkákkal tudjuk szabályozni a lombfelület nagyságát és elhelyezését, mely nagymértékben meghatározza a termés mennyiségét. A minőséget néhány kevésbé ismert munkával tudjuk javítani. Ilyenek: a szőlő gyűrűzése, a fürtnyél megcsavarása, a szőlő le- levelezése. Nagy feladatok a Lenz-Mo- ser-féle magasművelésű szőlőnél nincsenek, de a szűkebb sortávra felépítetteknél elengedhetetlenek. A fej- és bakművelésű szőlők tőkéinek közepéről nőtt fattyúhajtásokat feltétlenül el kell távolítani. Az erősen bokrosodó, sok hajtást hozó szőlőfajtáknál (pl. olaszrizling) a hajtasválo- gatás elengedhetetlen. A kötözés célja a szőlő hajtásainak rendezése — a napfény felé. Ezt a munkát akkor kell végezni, amikor a hajtások már 30—40 cm nagyságúak. Az első kötözést aggatásnak is nevezik. Ezt nem szabad túl szorosan végezni. Az ismételt kötözésre akkor lesz szükség, amikor a hajtások 70, illetve 90 és 120 cm hosszúak. Ilyenkor azonban már szorosan kötözzünk. Ezt elhanyagolni nem szabad, mert a sorközökben elfekvő hajtások könnyen fertőződhetnek, azonkívül a permetezéseket is akadályozzák. Vigyázzunk, mert az elgyomosodó sorközökből felszedett hajtásokat, illetve a hirtelen sok fényre kerülő hajtásokat az erős nap megperzselheti. A páros huzalú szőlőnél tudjuk csak a kötözést kiiktatni. Itt azonban a hajtásoknak a huzalpárok közé iktatása marad mint kézi munka. (A kötéseket szüretkor okvetlenül távolítsuk el, mert a tavaszi metszést akadályozni fogja.) A csonkázás vagy tetejezés: a tőke lomb- és hajtásállományának szabályozása. Minden esetben a szőlő és környezete közötti egyensúly a fő szempont. Fontos élettani hatás, hogy a hajtásvégek eltávolításával több tápanyag jut a fürtökhöz, és a beérés kedvezőbb lesz. Ezenkívül a szomszédos tőkék, illetve tőkesorok nem árnyékolják egymást. A korai és alacsonyan végzett csonkázásnak erős hónaljképződés a kövekezménye. Ezért ezt a munkát nem szabad elsietni. Legkedvezőbb időpontja: június. A csonkázás magassága befolyásolja a termés mennyiségét is. Ha magasan csonkázunk, akkor — amennyiben megfelelő tenyészterület áll • rendelkezésünkre - tökéletesebb vessző- és fürtbeérést biztosít. Alacsony csonkázásnál pedig a termés mennyisége lesz nagyobb. A csonkázást feltétlenül indokolt elvégezni azoknál a fajtáknál, amelyek sok lombot és hajtást fejlesztenek. Gyalogszőlőnél 80-90 centiméteres hajtásmagasságig az optimális. Karótámaszú szőlőnél (VII. hó elején!!!) a 150—160 cm magasságot túlnövő hajtásokat 20- 30 centiméterrel csonkázzuk. A Lenz—Moser-féle magas kordonokon csonkázni nem kell. A gyenge növekedésű tőkéket nem szabad tetejezni. Az erősen szeles helyeken a túl magasan végzett csonkázás a tőkék károsodását oközhatja. A hónaljazás - a nyári rügyekből fejlődő hónaljhajtások eltávolítása, illetve visszacsípé- se. Korábbi felfogás szerint a hónaljhajtásokat élősdi jellegűnek tartották, azért a szőlőből kitörték. Tudományos kísérletek azonban azt igazolják, hogy szerepük van a szőlő táplálásában. A helyes tehát az, hogy az ötleveles hónaljhajtásokat a 2—3. levél felett vágjuk le. Nagyon régen bevált termésfokozó növénykezelés a termőhajtások bekurtítása. Ez azt jelenti, hogy a termőhajtások tenyészőcsúcsát körömmel vagy késsel 3—4 nappal a virágzások előtt elcsípjük. Ezáltal a hajtások növekedése megáll, a tápanyagok a virágba áramlanak. Ezáltal hamarabb lezajlik a megtermékenyülés, a kötődés. A szabályozott virágzás meghosszabbítja a tenyészidőt, és több tápanyag jut a zöld bogyók. fejlődéséhez; a hajtásnövekedés hátrányára. E munka eredménye: 10—15 százalékkal nagyobb termés. A fürtritkítást csak csemege- szőlőknél alkalmazzák. Általánosan elfogadható szabály, hogy 1 kg terméshez 1,5 négyzetméter levélfelület szükséges. A bogyóritkítás is csak csemegeszőlők esetében végzendő, az elvirágzás és a természetes hullás befejezése után, amikor a bogyók borsszem nagyságúak. A fürtnyélmegcsavarást a teljes érés után végezzük a töppedés elősegítése érdekében. A lele- velezés július-augusztusban esedékes. KALOCSAY KLÁRI Erkélyek, loggiák, virágos ablakok Korlátozott mértékben ugyan, de a városi és tömbházak lakói is kertészkedhetnek. Igaz ugyan, hogy az erkélyek, loggiák és az ablakládák csak „liliputi kertek", de azért, aki a természetet igazán kedveli, az minden alkalmat megragad, hogy ez a kapcsolata a természettel ne szakadjon meg. A növények szempontjából legcélszerűbbek a keleti vagy déli ablakok és erkélyek. A méretnek megfelelő virágládákat házilag is barkácsolhatjuk, de készen is vásárolhatunk. Legtar- tósabbak a fenyőfából készültek. Nagyon hosszú erkélyen több virágládát állítsunk egymás mellé. A szélességük és a magasságuk is minimum 20 centiméter legyen. Ennél keskenyebb és alacsonyabb láda nem alkalmas a virágok nevelésére. Legelőször is a virágtartó ládák alján fúrjunk kb. 2 centiméter átmérőjű lyukakat. Erre azután tegyünk cserépdarabokat, hogy a földdel ne tö- mődjenek el. Amennyiben lehetőségünk van, akkor először folyami homokot és csak azután tegyük a virágföldet a ládákba. Nagyon lényeges, hogy a föld tápdús és morzsalékos legyen. Az erkély helyzetétől függően fénykedvelő vagy árnyéktűrő növényeket válogassunk, ültethetünk kimondottan tavaszi vagy egész nyáron át virágzókat. Egyik leghálásabb erkélynövény a vadszőlő, szép lombja miatt igen kedvelt. Rendkívül igénytelen és az egész erkélyt is befuttathatjuk vele. Hasonlóan igénytelen a borostyán is, mely télen is szép zöld marad. Mindkettő több éven át maradhat az eredeti ládában, csak a felső földréteget kell évente kicserélni. A dísznövények és virágok mellett érdemes egy ládában petrezselymet, metélőhagymát, kaprot is nevelni, mert ezek a főzésnél szinte nélkülözhetetlenek és így a városi lakásokban is mindig frissen rendelkezésére állnak a háziasszonyoknak. öntözésre csak a reggeli, illetve a késő déiutáni időpontok alkalmasak — és mindig csakis állott vízzel, ügyeljünk azonban arra, hogy túlöntözéssel ne okozzunk kellemetlenséget az alattunk lakóknak vagy az utcán járóknak. Amennyiben úgy gondoljuk, hogy növényvédő permetezés is szükséges, akkor azt sohase tűző napos időben végezzük, ügyeljünk arra is, hogy szeles, esős időben a permetezés veszélyes és tilos. K. K. Indulás előtt a kikötőben
