Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-16 / 139. szám
1981. június 16. ^épüjság 3 A Minisztertanács tárgyalta Kevesebb az üzemi baleset, de sok még a tennivaló Tavaly 5,8 százalékkal kevesebb üzemi baleset történt, mint 1979-ben, a halálos kimenetelűek száma pedig 13,4 százalékkal csökkent — állapította meg a Minisztertanács elé terjesztett tájékoztatójában a SZOT Elnöksége. Megnyugvásra azonban még távolról sincs ok, hiszen a javulás ellenére is tavaly 102 ezren sérültek meg munkahelyükön. 1981 első hónapjaiban pedig bizonyos romlás tapasztalható. A balesetek okainak elemzése egyértelműen igazolja, hogy a vezetők jobb irányító, nevelő és ellenőrző munkájával, a fegyelem szilárdításával a sérülések elkerülhetők. A balesetek 31 százalékát a dolgozók szakképzetlensége, gyakorlatlansága, 22 százalékát a munkafolyamatok helytelen megszervezése, a felügyelet hiánya, a rendetlenség idézte elő, a balesetek 21 százaléka pedig azért következett be, mert nem tartottak be különféle eljárási utasításokat vagy nem használták az egyéni védőeszközt. Leggyakrabban a 30 éven aluli fiatalok sérülnek meg, a legelővigyázatosabbak pedig az 50 éven felüliek. A sérülteknek csaknem egyötöde azok közül kerül ki, akik még fél évet sem dolgoztak szakmájukban, ami azzal magyarázható, hogy e gyakorlatlan embereket sok helyütt felületesen készítik fel a balesetek elhárítására. Kedvező jelenség, hogy az 1979-ben tapasztalt kisebb romlás után tavaly 12 százalékkal csökkent a foglalkozási megbetegedések száma, jóllehet a javulás itt is csak viszonylagos. Erősen visszaszorultak az ólom okozta megbetegedések, kisebb mértékben a növényvédőszer- ártalmak, továbbra is igen sok azonban az úgynevezett foglalkozási nagyothallás, különösen a bányászat, a gépipar és a textilipar egyes munkaköreiben. Gyakori a foglalkozási bőrmegbetegedés is, amelynek zöme keresőképtelenséggel jár. A munkavédelmi felügyelők tavaly több mint 39 ezer esetben intézkedtek, 2335 gép, berendezés, üzem működését függesztették fel balesetveszély miatt. Kilencvenhét balesetért felelős személy ellen tettek feljelentést, 1115 ellen fegyelmi eljárást kezdeményeztek, másokat pénzbírsággal sújtottak vagy figyelmeztettek. A SZOT Elnöksége jelezte a Minisztertanácsnak, hogy nem mindig állnak megfelelő meny- nyiségben és minőségben rendelkezésre egyéni védőeszközök, védő- és munkaruhák; gondot jelent a járműállomány több mint egyötödének elöregedése, a targoncák krónikus alkatrészhiánya, az ipari gázpalackok évek óta problémát okozó biztonsági helyzete, s a megoldásokhoz intézkedéseket igényelt. A Minisztertanács felhívta a figyelmet a VI. ötéves tervidőszak munkavédelmi feladatainak pontos előkészítésére és tervszerű, hatékony megvalósítására. Megyei tűzoltóverseny Aparhanton Vasárnap rendezték meg Aparhanton az ez évi megyei tűzoltóversenyt, amelyen a járási versenyek legjobb községi önkéntes tűzoltóegységei és vállalati tűzoltói - 27 raj, kétszázhetven résztvevővel — tettek bizonyságot felkészültségükről és küzdöttek az első helyezésekért. Három kategóriában versenyeztek a községi önkéntes férfi-, női, fiú-, leány-, valamint a vállalati férfi-, női, fiú- és leányrajok. Fábián Edit, az aparhanti úttörő tűzoltó egység motorkezelője a bemutató gyakorlaton Az első csoportban, az önkéntes rajok közül első helyezést ért el: Györköny férfi-, Ma- docsa férfi-, Aparhant fiú- és leány-, valamint Öcsény női raja. A második csoportban, a vállalati tűzoltóságok közül első lett: a szekszárdi 11. sz. Volán Vállalat férfi-, a tolnai PATEX női, a Paksi Állami Gazdaság felsőtengelici kerületének férfi-, a 11. sz. Volán Vállalat fiú-, valamint a dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium leányraja. A rajok elért eredményeik alapján díjazásban részesültek. Az első helyezett rajok mindegyike részt vesz a Szekszár- don augusztus 1—2-án megrendezendő önkéntes tűzoltók körA délelőtt 10 órára meghirdetett ünnepélyes megnyitó előtt már megkezdődött az első versenyszám, a tűzoltóváltó staféta. A versenyek során külön csoportban versenyeztek a községi önkéntes és külön a vállalati rajok. A váltóstaféta végeztével, délelőtt 10 órakor kezdődött az ünnepélyes megnyitó. Az aparhanti sportpályán felsorakoztak az egységek és a járművek Újvári József önkéntes tűzoltó százados jelentést tett Tolna megye tűzoltóparancsnokának, Márton Pál alezredesnek. A Himnusz elhangzása után, dr. Lovas Zsuzsanna, a megyei tanács igazgatási osztályának helyettes vezetője mondott ünnepi beszédet. A díszelnökségben helyet foglalt — többek között - dr. Polgár Ferenc, a megyei tanács vb-titkára, Szalai László tűzoltó főhadnagy, a Belügyminisztérium Tűzoltóság Országos Parancsnokságának képviselője, valamint a megye számos vezetője. Az ünnepi beszéd elhangzása után a csapatok megkezdték a 800 és a 400 liter/perces kis- motorfecskendő-szerelési gyakorlatot. Mindegyik raj saját felszerelését használta. A szerelések szünetében a több száz főnyi közönség megismerkedhetett a tűz elleni védekezés elméleti, gyakorlati és technikai tudnivalóival. Az esemény leglátványosabb pillanatai voltak a tűzoltási bemutatók. A szekszárdi városijárási tűzoltóparancsnokság egyik egysége egy házmaketten mutatta be a könnyűhab-gene- rátoros tűzelfojtási módszert. Az aparhanti úttörő tűzoltók villámgyorsan lokalizáltak egy nádtetős házban keletkezett tüzet. Röviddel 12 óra után zárult a verseny, amit ünnepélyes eredményhirdetés követett. Lendület Nagymányoki önkéntesek a versenyszerelés utolsó akadályánál zeti versenyén, ahol Baranya, Fejér, Somogy és Zala megye rajai is versenyeznek. Gyalogmunkasok A hátukra tűző napon, a nyakukba szemerkélő esőben dolgoznak. Télen a havat tapossák, s a fölső kabátot derékban szorosra kötik, hogy ne fújjon alá a metsző hideg szél. Gyalogosok, gyalogmunkások. A mezőgazdasági üzemek nélkülözhetetlen emberei. Kezük munkáját egyelőre semmilyen gép nem pótolja. A kétkezi munkásokról, a gyalogosokról Tolnai István, a Tamási Állami Gazdaság igazgatója és Molnár László munkaügyi osztály- vezető ezt mondja: — Évről évre kevesebb a gyalogmunkásunk. Pedig ebben a munkakörben a hatvanas évek elején 150—200 embert is foglalkoztattunk. Mostanára ott tartunk, hogy vetéskor azon törjük a fejünket: honnan szerezzünk a gép mögé farost. Elmentek, itthagytak bennünket azok a dolgozók, akik a környéken, a központban, a kerületekben laktak és nálunk dolgoztak. Egy részüket felszívta a fejlődő tamási ipar, mások kitanulták a gépes szakmát, vagy az állatok mellé kerültek. — A növénytermesztésben tehát nincsenek gyalogosok? — Akik még vannak, azok sem a szó régi értelmében vett gyalogmunkások. Kisegítők inkább. Szállításkor felhajtják az állatokat, szérűőrök, söpröget- nek a magtárban, mindig oda mennek, ahol szükség van rájuk. Nemcsak a mi gazdaságunkban, de csaknem valamennyi mezőgazdasági üzemben a szántóföldön dolgozó és állandó munkára alkalmazott gyalogos kategória néhány éve megszűnt. Az idősebbek nyugdíjba mentek, a fiatalok elvégezték a nyolc általánost és szakmát tanultak. A kétkezi munkát azonban egyelőre a mezőgazdasági üzemekben nélkülözni nem lehet. Minthogy Tamásiban helyben nem akad ember, aki ezt a munkát vállalná, jönnek hát máshonnan: az Alföldről és Hevesből. A Bács-Kiskun megyei Tázlár község évről évre rendszeresen küldi ide az embereit. Szalmát kazlaznak. Nyugdíjasok, vasutasok, magántermelők, sokan egész évi szabadságukat töltik itt, hogy megkeressék, előteremtsék az állatoknak való takarmányt. Teljesítménybérben dolgoznak, a keresetükért a mindenkori áron terményt vesz- r(6k. Egy köbméter szalma kaz- lazásáért egy forint ötven fillért kapnak, s ézt annyi felé osztják, ahányon egy brigádban dolgoznak. A teljesítményük magas, hisz pirkadattól késő estig megállás nélkül dolgoznak, nem köti őket a ház, a család, a föld, az állatok. A napi keresetük 350 forint körüli, s ezért 14—15 órát vannak talpon. Dolgoznak, esznek, alszanak, és dolgoznak megint. Pótolják, helyettesítik azokat, akik 15— 20 éve Ozoráról, Magyarkeszi- ből, Fürgédről írták alá a növénytermesztő gyalogmunkások április 1-től október 1-ig szóló szerződését. Tarnalelesz. Kisközség Heves megyében, a pétervásárai járásban. Arra már senki sem emlékszik hogyan kezdődött, de 25 éve annak, hogy a gazdaságba innen jönnek a gyalogosok. A hatvanas években még kukoricát törtek, mostanára megtanulták a komlómunkát. A négy brigád önállóan szerveződik, jönnek májusban, amikor elérkezik a drótfelvezetés ideje, s jönnek ősszel, amikor beérik a komló. Szabadságon lévő bányászok, gyári munkáKajtór Józsefné komlómunkas: Nagyon szeretek itt dolgozni. sok, borsodnádasdiak a lemezgyárból és nyugdíjasok. — Miért nem hoznak közelebbről embereket? — kérdezem az igazgatót. — Tudja, mennyivel többe kerülnek a gazdaságnak, ha a környékről hurcolnánk az embereket? Először is a buszköltség, aztán az idő! A tarnalele- sziek alkalmi munkások, nem szórakozni, hanem pénzt keresni jönnek ide. A teljesítményük még egyszer annyi, mint azoké, akik állandóan a komlóban dolgoznak, és a fizetésük is ennek arányában magasabb. Amíg itt vannak, az égvilágon semmire nincs gondjuk, csak dolgoznak napkeltétől napnyugtáig. A komlóágazat vezetője Dorfmeister László. Ebben az ágazatban dolgozik a gazdaság legtöbb gyalogmunkása. A komlóban az állandó dolgozók száma 45, ebből 35-en gyalogosok. Hogy egészen pontosak legyünk: komlómunkások. — Egész évben tudnak munkát biztosítani az itt dolgozóknak? — Nálunk egész évben folyamatos a munka. 150 hektáron termesztünk komlót, ami a kézi munka igényét tekintve 800 hektár szőlőnek felel meg. Télen a gyárilag tekercselt drótot hét méter hosszúra szabjuk, minden egyes szál végére műanyag toldatot teszünk, ezzel akasztjuk fel a drótot a sorhuzalra. — Kik itt az állandó dolqo- zók? — Nyolc osztályt végzett fiatalok és hat elemit járt idősebbek. Az átlagéletkor 40 év körül van, ami igen jó korátlagnak számít. Iregszemcséről, Fürgédről, Kecsegéről. Magyarke- sziről jönnek az embereink a gazdaság járatával. Sajnos, ahogy Tamási iparosodik, egyre kevesebben lesznek: itt a pénzért nagyon meg kell dolgozni, s az időjárás nincs tekintettél az esedékes munkára. — Mennyit lehet keresni? — A nyári csúcsidőben naponta 130 forintot, de a hajtó- sabbak a 150—160 forintot is megkeresik. Nem tud mindenki egyformán dolgozni, úgyhogy a teljesítmények is megoszlanak. — Időszaki munkások dolgoznak itt? — Tizenöt-húszán évente. Szívesen vennénk fel több embert is, de sajnos nem jönnek. A Pávába mennek, az Orionba, bedolgozást vállalnak. Tető van a fejük felett, aki mgg otthon dolgozik, úgy osztja be az idejét, ahogy akarja. Dorfmeister László ágazatvezető: télen, nyáron van munkánk A gazdaság 150 hektáros komlóültetvényében jelenleg egyetlen szakmunkás sem dolgozik. Három évvel ezelőtt a betanítottmunkás-képző tanfolyamon hatan végeztek, közülük ma már csak egy ember dolgozik itt. A traktorosok szak-, a növényvédősök pedig betanított munkások. A komlóban dolgozó gyalogosok abban tökéletesen egyetértenek, hogy ők nem gyalog-, hanem komlómunkások. Mert hogy például: a metszéshez érzék kell, hisz vakon, a föld alatt metszenek. A 40— 50 sarjból azt a négyet-ötöt kell kiválasztani, amelyik a legerősebb és ehhez jó szem kell. Az indákat csak az óramutató járásával megegyező irányban szabad felvezetni. Évente kilencszázötvenezer— egymillió drótot kell feltűzni, a dugványiskolában pedig 160 ezer dugványt ápolnak. Ez pedig — ha van róla papír, ha nincs — szakmunka a javából. — Szeret itt lenni? — El sem tudom mondani, hogy mennyire jól érzem itt magam. Gyerekkoromtól kezdve a mezőgazdaságban dolgozom, 1970-ig az iregi Rákóczi Tsz-ben voltam gyalogos. Aztán átjöttem ide, mivel a gazdaságban elég jó a kereset. — Tudják teljesíteni a normát? — Minden munkára külön normát állapítottak meg, mégpedig úgy, hogy nem kell ész nélkül hajtani, hanem az a fontos, hogy jól, precízen végezzük el a munkánkat. Itt semmit sem lehet elfuserálni, mert mi magunk látjuk a kárát. — Volt-e a normával kapcsolatban vitájuk? — Persze, hogy volt. Kevés dugványt kellett pótolni, úgyhogy többet gyalogoltunk, mint dolgoztunk. Szóltunk a főnöknek és nem egészen fél óra alatt új normát állapított meg. Nem veszekedtünk, hanem kértünk, és a kérésünk reális volt. — Iregszemcséről jár a gazdaságba, fizikai munkás, és háztartást vezet. — Az ember arra született, hogy dolgozzon. A férjemmel megosztozunk: ő van a jószág körül, én a konyhán meg a kertben. Szerencsére ilyenkor nyáron, későn sötétedik, úgyhogy még este 9-kor is lehet kapálni. — Miről beszélgetnek egymással a brigádtagok? — Egyszerű, mindennapi dolgokról. Arról, hogy mit csináltunk tegnap, és mi lesz a dolog holnap. A munka megy magától is, beletanul az ember abba hamar. Csak jó szerszám legyen hozzá. Tudja, az ilyen gyalogosfélének, mint amilyen én is vagyok, a legfontosabb eszköze a jó fogású, kézhez álló szerszám. A kétkezi munkások öltözője, ebédlője, társalgója és esős időben a menedéke a komlóház. Tiszta, rendes, fehér falú, körülötte nemrég telepített nyárfák és virágok. Ebédidő van éppen. A mai menü: tésztaleves, babfőzelék pörkölttel. Az egyik legrégebbi munkás Kajtár Józsefné. Tizenkét éve éppen, hogy a komlóval dolgozik. Útközben a gyalogosok D. VARGA MÁRTA Fotó: Bakó Jenő X
