Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-14 / 138. szám

1981. június 14. Képújság 11 Finta Sándor emléke A kunsági pusztáktól az amerikai metropolisokig Finta Sándor Túrkevén szüle­tett 1881. június 12-én, és Los Angelesben halt meg, művész­pályája zenitjén, 1958-ban. Felesége, Kántor Kata ipar­művész ma is ott él az ameri­kai metropolisban, az ő irányí­tásával centenáriumi kiállítást rendeztek, férjének 40 szobrát mutatták be. Túrkevén pedig a világhírű szobrászművész 100. születésnapján, június 12-én a Finta Múzeumban őrzött művei­nek teljes anyagát nyilvános­ságra hozták, és a múzeum épü­letének falába elhelyezték Finta Sándor domborművét. „ ... AHOGY MONDÁI GIGÁSZOK SZÜLETNEK” A múlt század utolsó évtize­dében a nagykunsági pusztá­kon, az Ecsedi-láp vidékén töl­tötte ifjúságát. Csikósbojtárnak szegődött, feledhetetlen élmé­nyeit a „Kisbojtár” című köny­vében örörkítette meg, amely az amerikai könyvpiacon bestsel­lerré vált a harmincas években. Alig múlt húszéves, amikor le­ánytestvére védelmére kelt, 9 évig sínylődött a börtönben miatta. Itt tanult mesterségeket, majd rajzolni, festeni kezdett, és szobrokat faragott. Olthatat- lan alkotásvágy robbant ki be­lőle. Megmintázta a rabokat, templomi oltárdíszeket készí­tett. A fogházigazgató névtele­nül felküldte műveit egy főváro­si kiállításra, ahol azt hitték, is­mert művész ismeretlen mun­káival állnak szemben. Levelei­ben így vallott alkotásvágyá­ról : „Honnan lettem? A nagy Semmiből — úgy lettem én, mint ahogy mondái gigászok szület­tek. Este még nem voltam, s reggelre kelve már az égig nőt­tem ... Hogy honnan írok? In­nen a pokol 7. fenekéről, aho­Finta Sándor portréja vá nem téved napsugár. Mégis, hogy fény legyen (mert enélkül művészet nem létezik), a lelke- met hasogatom szilánkokká, hogy annak fellobbanó fényé­nél irányíthassam vésőimet. Hol lettem művész? Itt a pokol, az Enyészet partján — itt, hol más csak meghalni tud. Egyes-egye- dül őserőmből lettem művész- szé, tanító mester és vésők nél­kül. Rabláncaimat téptem széj­jel, s azokból kovácsoltam vé­sőket.” 1913-ban töltötte le bünteté­sét. A szamosújvári fegyházból olyan őstehetség szabadult, aki­nek a híre akkor már bejárta az országot. A korabeli művé­szeti körök a magyar Michele angelónak nevezik. Művészi fejlődését azonban megszakí­totta a háború, öt évig harcolt a frontokon, megsebesült, 75 százalékos rokkant állapotban tért vissza. Küzdelmes életének következő állomása Rio de Ja­neiro volt. Fiatal feleségével, Kántor Katával 1920-ban ván­dorolt ki az Újvilágba. Meg­nyerte a világkiállítás pályáza­tát, főkapuja elé helyezték el hatalmas szobrait, Botond és Lehel alakját. Grandiózus tettek vágya hajt­ja tovább, emlékműveket, köz­terekre szobrokat, múzeumok, világhírű intézmények rendelé­sére portrékat farag, meghódít­ja az USA művészeti köreit. Mint a régi görög és reneszánsz mesterek, ő is egyforma tehet­séggel forgatta a ceruzát, az ecsetet, a tollat, a vésőt. Mű­vészeti iskolákat vezet, feltűnő irodalmi sikereket arat, ápolja o magyar történelmi hagyomá­nyokat, Clevelandben Petőfi- és Kossuth-szobrát állítják fel. Amerikai szobrászokat megelőz­ve kiállítások díjait is sorra nyeri meg. Los Angelesben a polgárháború hőseinek állít emléket pályázaton nyert meg­bízás alapján. Amikor a Kép­zőművészeti Akadémia Hors- Contour díját is neki adomá­nyozták — amelyre 28 évig nem találtak méltó művészt —, ezt írta: „Ez annyit jelent, hogy ver­senyen felül állok, így több érem nem fesz számomra”. Világvá­rosok dísztereire alkotott monu­mentális emlékműveket, szobrait híres múzeumok, köztük a New York-i Metropolitan is őrzi. VISSZATÉRNI A TÚRKEVEI TUSZKULÁNUMBA A legnagyobb sikerek keltet­ték fel benne a vágyat a szülő­föld iránt. Túrkevére kívánt visz- szatérni, azt remélte, öregkori éveit itt töltheti. Még 1929-ben határozta el, hogy fiatalabb testvérével, Gergellyel múzeu­mot alapítanak az ősi kunsági városban, öccse a kisplasztika mestere volt, Rodin műhelyében is tanult, Franciaországban élt. Nemes szándékuk azonban csak évtizedekkel később, haláluk után, 1967-ben teljesült. Kíván­ságuk szerint műveik egy részét a Túrkevei Múzeumnak adták, Kántor Kata hazahozta a szü­lőföldnek szánt művészi hagya­tékot. Az épület azóta Finta nevét viseli, és új bemutatóter­met építettek az örökség kiál­lítására. „Egy kis ékszerdoboz a nagy pusztaságban" — írta valaki a vendégkönyvbe. A kü­lönös sorsú művészcsalád híre sok látogatót vonz külföldről i§ Túrkevére. Szobrok, érmek, port­rék, csontfaragványok, model­lek, vázlatok, könyvek, írásos feljegyzések, az alkotók szemé­lyes tárgyai, emlékei nyújtanak betekintést a város világot hó­dító fiainak életébe. ERDŐSI MARIA M ező kövesd i népművészet A Néprajzi Múzeumban a mezőkövesdi népművészet tár­gyaiból, alkotásaiból nyílt kiállítás. Képeink a kiállításon ké­szültek: Baba Esküvői pár Pelye Teréz 18 éves summás lány (archiv fotó) Szobabelső a hetvenes évekből A színház mágusa 0 függöny hosszú időre le­gördült a budapesti Ope­raház színpadán. Kitar­tott az utolsó pillanatig, bár nagy izgalmat keltett egy előadás alkalmával, amikor a felvonás végén csak néhány perces késedelemmel engedel­meskedett. Kezelői nem tudták leengedni és előfordult az is, hogy nem sikerült időben fel­húzni ... Száz évvel ezelőtt, az Opera­ház építése idején figyeltek fel a színházi világban az újszerű hatást keltő, összecsapódó füg­gönyre - amelynél jobb megol­dást ma sem alkalmaznak. Ér­telmi szerzője Richard Wagner volt, aki megreformálta korának színházát, színpadtechnikáját is. A régimódi függönyt a zsinór­padlásról húzták fel, innen bo­csátották le ily'módon először a szereplők alakját, lábát, de­rekát, fejét részletekben láthat­ta a közönség. Ez a megjelenés groteszk hatást keltett, zavarta Wagner esztétikáját. „Megkom­ponálta” az összecsapódó füg­gönyt, amely középről és oldal­ról egyszerre gördíthető. Ma az egész világon így gördül le a függöny a közönség előtt. De ez csak egyik eleme a színház technikai apparátusá­nak, amelyet Wagner megújí­tott. Koncepciója alapján Bay- reuthban építettek fel a komp­lex módon kialakított tökéletes színházat. A Festspielhaus száz­ötödik éve áll, akusztikája egyedülálló, a zenei világ mennyországának tartják. Sehol nincs olyan hangzása a wag- neri zenének, mint ott. A szín­ház belső terét úgy alakították ki, hogy a néző a figyelmét ki­zárólag a színpadra irányítsa. Süllyesztett zenekar, misztikus mélység választja el a közön­séget a színpadtól. A zene tech­nikai szíve, a zenekar láthatat­lanná válik. Gyönyörű hangszí­nét nemcsak a kitűnő zenészek­nek, hanem a réteges elhelye­zésnek is köszönheti. A zene a mélységből - ahol pinceklíma uralkodik és kánikulában is fű- tenek — árad fel a nézőtérre, a színpadra. A hangszíneket a mélység letompítja, megszűri, úgy hangzik a bayreuthi zene­kar, mint az eszményi orgona, így jön létre az orkeszter leszűrt kamaratónusa, az énekes hang­ja pedig közvetlenül a nézőtér­re jut. Bayreuthi reform, hogy né­hány perccel a kezdés előtt be­zárják az ajtókat, az előadás megkezdése után nem bocsáta­nak be senkit a nézőtérre, megvárják, amíg teljes csend lesz az elsötétített nézőtéren, és akkor hangzik fel az előjáték. A nézőtér körív alakú, egy­szerű, görögös hatást keltő or­namentikával, amfiteótrumszerű- en emelkedő széksoraival, oldal­támasz nélküli, faüléses szé­kekkel koncertteremre emlékez­tet. 1763 személy befogadására alkalmas és minden előadáson fennállása óta telt ház van! Wagner színháza azzal a ren­deltetéssel épült és tart előadá­sokat, hogy zenedrámáit a leg­magasabb szinten tolmácsolja. Új zenei nyelvezetet teremtett, mely közvetlen és erős hatást gyakorol az ember érzésvilágá­ra. Előadásukhoz „dolgukat értő színészekre van szükségem” — mondotta —, „kik énekelni is tudnak, akinek nincs jó kiejtése és nem tud jól beszélni, hogyan tudhasson énekelni?" Érthető­séget és szavalásbeli plasztici- tást követelt a wagneri ének­beszéd tolmácsolásához. Köve­telményének megvalósítását a korabeli zenei világban lehetet­lennek tartották. A színház mágusa forradalmi módon szakított a régimódi operákkal és teljesen új zenei formát hozott létre. Azt mon­dotta, a régimódi opera a zene kedvéért készül, „az én zene­drámám azon emberi mondani­való kedvéért, amelyet a szín­padon egyszerre mond el a ze­ne, a szó, a mozgás nyelvén”, az így létrejött összművészet lé­nyege az összhang, a harmónia. Nyitány helyett előjátékokat írt és már itt megragadó zenei ké­pekkel illusztrálta, sejttette a dráma eszmei tartalmát. Nem áriákat, duetteket, látványos fi­nálékat komponált, hanem szen­vedéllyel, mély átéléssel teli drámai párbeszédeket. I ""'lenedrámáiban minden I ■■Mszereplőnek meghatáro­I Arizott, jellegzetes, dalla­I ...J.nos vezetőmotívumai va nnak. Minden szólam külön melódia, s amire a szó már nem alkalmas, azokat az érzéseket fejezi ki a zene. Más melódiát énekelnek a művészek, mást játszik a zenekar, Wagner ily módon fokozza a művészi él­ményt. A zene kihangsúlyozza az eseményéket, kifejezi a sze­replők benső életét, vizuális él­ményt nyújtva a közönségnek. Amikor a beszéd már képtelen kifejezni az érzéseket, szükség­szerűen elhallgat, akkor lép be az ének, s amit az ének sem tud már kellően érzékeltetni, azt mondja ki a zenekar. A komp­lex művészi élmény során a ze­ne magával ragadja a közön­séget, a megrendülés hatására egybefolyik a tér, az idő, a hallgató azonosul a színpadi cselekménnyel, a szerző szándé­kával, s az átélés során meg­születik a katarzis. Ez Wagner zenei kozmoszának a titkai E. M. Részlet a Túrkevei Múzeum kiállításából. Előtérben Finta Sán­dor Anyák című szobra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents