Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-15 / 112. szám
1981. május 15. ‘NÉPÚJSÁG 5 A közművelődés kérdései Gyermekkenyvhetek Tolnában Anyánk nyelve, anyanyelv... Délelőtt tirenegy óra van. A nagydorogi általános iskola könyvtára megtelik a hatodik osztályosokkal. Azokkal, akik az átlagnál jobban érdeklődnek a magyar nyelv és irodalom iránt. Az igazgató és a magyartanárnő kíséretében érkezik Kiss Dénes író. Hogy a gyermekkönyvhetek Tolnában gazdag rendezvénysorozatában megtartsa a rendkívüli anyanyelvi foglalkozást. Kiss Dé- nesnek eddig húsz könyve jelent meg, nagyrészt verseskötetek, de ismertek, s a gyerekek körében népszerűek ifjúsági regényei is: a Kányadombi indiánok, a Sólyomidő, vagy a Mondd a falaknak. Visszakanyarodva a rendkívüli anyanyelvórához: az ember úgy véli, ha idegen tartja gyerekeknek a tanórát, azok bizony jórészt zavartan viselkednek, feszélye- zettek. Ez esetben nem így történt. Mégpedig azért nem, mert a gyereklelket jól ismerő író oly természetes közvetlenséggel, s oly jól felépített óratervvel állt a nagydorogi tanulók elé, hogy azoknak még csak idej ük sem Volt felocsúdni, máris aktív résztvevői, érdeklődő hallgatói lettek az órának. — Tudj átok-e, hogy a világ több mint háromezer nyelvétől miben tér el a mi szép, csodálatos nyelvünk? — kérdi a nyelvészettel foglalkozó „alkalmi tanár”. Figyeljétek csak a tanult vers első szakaszát... Ráismertek akkor is, ha végig egyetlen, például az „ö” hangzóval mondom. Nyilván, a mássalhangzók maradnak. A gyerekek csodálkozva figyelik a nyelvtörő versrészletet... s máris kórusban kiáltják a megfejtést. Majd újabb ámulatba esnek, amikor Kiss Dénes saját játékos mondókéival élénkíti az órát. Az egyik a „tenni” ige variálásából született... A gyerekek ezen felvillanyozódnak: — Az biztos, hogy otthon én is megpróbálok ilyent írni — mondja az óra befejez- tekor Kruller Klári. — Figyeljünk csak kicsit a többes számra — folytatja az író. —■ Csupán azt akarom ezzel érzékeltetni, hogy milyen nagy rend van a mi nyelvünkben. Érzitek? Makkot, mákot vagy homokot viszek. Ugye, így mondjuk. Nem pedig úgy, hogy makkokat, mákokat, homokokat... — Vagy beszéljünk arról, milyen tökéletesen tömörít a magyar... a ragokkal. Azt mondom, hogy elvágtatok a lovamon... Az utolsó szót „szedjétek szét”: Kezek erdeje a levegőben. Egy kislány szól: — Alapszó a ló. Azt is kifejezi, hogy az állat az enyém, s rajta ülök... — Nagyon helyes. Egy másik nyelv úgy fejezi ezt ki, hogy „on enyém ló” — fűzi hozzá Kiss Dénes, majd a meghívattathatnátok szó magyarázatába kezd: — Egyetlen szó. Az angol, vagy a német ezt nyolc szóval, illetve mellékmondatokkal tudja kifejezni. S következik még néhány vers, mondóka... és kicsöngetnek. Búcsúzik a tanár, 'az író, aki sok-sok olyan dolgot villantott fel, s olyan élményt adott a gyerekeknek, ami további élményszerzésre kapacitálja őket. Otthon vagy a könyvtárban. De hallgassuk őket: — Eszembe sem jutott, hogy ez ilyen érdekes, és ilyen egyszerű — szól társának egy nyurga fiú. — Azt hiszem, megvannak a délutáni programjaim. Bonyolult, ragozott szavakat gyűjtök — néz Kiss Dénes után Nyerges János hatodik osztályos tanuló. vhm Fotó: bj „Kemény, vagy lágy hang?” U-szög Bevallom az olvasónak, hogy boldogult ifjúságom idején én az U-szöggel csúzlizni szoktam, mert akkor ez a felettébb veszélyes fegyver még divatban volt. Azóta más irányú „hasznosításáról” is tudomást szereztem. Ez úgy sikerült, hogy hazamenet a városgazdálkodási vállalat ingerült szerelőjét találtam a Szekszárd, Mészáros Lázár utca 7. számú ház két liftje közül a nagyobbik mellett. Körülötte egy csomó csavarkulcs és más olyan szerszám, amit felesleges lenne kezembe vennem, mert úgyis elrontanék vele mindent, aminek a reparálásához hozzáfogok. Ő javított, 21 forintos órabérért,. azon a héten már másodízben. Az előbbiekből kiderülhetett, hogy liftet javított, ami bizonyára nem könnyű feladat és az a mi szerencsénk, hogy a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalatnak van egy helyben lakó szerelője. Ugyanis, ha nincs, akkor esetleg Pécsről kellett volna szakembert szerezni, aki a 9 emeletet végigpásztázva megtalálja azt az U-szeget, amit valaki kellő humorral a liftajtó VI. emeleti érintkezőjébe helyezett és ezzel kivágatta a biztosítékot. Ezt nyugodtan le merem írni, ugyanis a lift- rongálók nem szorulnak az én receptjeimre, valószínűleg ennél bonyolultabbakat ismernek. Mindez tíz sorban megírható lenne, ha nem serkentene további gondolatokra. Kérem az Ismeretlen Tettest, hogy gondolkozzunk együtt. Házunkban 73 lakás van, ezek közül 72 lifttel (egyes szakkönyvek szerint „járószék", ami a német „Fahrstuhl” torz magyarítása és szerencsére csak szakkönyvekben olvasható) elérhető. Számoljunk lakásonként átlagosan 3 lakóval, ez 216. Kisközségnyi létszám, elképzelhető, hogy közülük valaki megbetegszik. A mentők csak az elrontott liftbe szállhatnak be hordággyal, a másikba nem. A többit tessék elképzelni, például abban az esetben, ha valakinek infarktusa van. Felteszem, hogy az Ismeretlen Tettes mindezt nem képzelte el, valószínűleg egyáltalán nem szokott képzelődni. A történelemből tudjuk, hogy a vandálok máig fennmaradt nevű népe kipusztult. Ha valamivel segíthetném jelenlegi utódaik kipusztulását, bizonyára nem lennék egyedül. (Dr. Kovács Jánosnénak, a Szekszárdi Városgazdálkodási. Vállalat főmérnökének közlése: „Vállalatunk, kezelésében 11 lift van. Éves javítási költségük kereken negyedmillió forint. Becslésem szerint ennek hozzávetőlegesen fele szándékos rongálásból származik.”) ORDAS IVÁN Fúvószenekarok minősítése A közelmúltban fúvószenekarok minősítésének színhelye volt a paksi munkásművelődési központ. Paks, Bony- hád és Dombóvár felnőtt fúvószenekarai kérték, vállalták a minősítést, ami egyiben az országos színvonal szempontjából való megméretés is. Bár jelenlegi minősítési rendszerünkről igen sok a vita — mert sok szempontból elavult, nem mindig tükrözi a reális viszonyokat — csak örülhetünk annak, hogy amatőr művészeti együtteseink mind nagyobb számban igénylik a minősítést, mivel a szakmai fejlődés nagy segítsége ez a kontroll, az országos zsűri véleménye, ítélete, a sok jótanács. Így volt ez Pakson is, ahol Farkas Antal zeneszerző, Apáíhy Árpád és Ossó János karnagyok — mindhárman szakmájuk tekintélyes képviselői — bírálta, minősítette az együttesék produkcióit. Elsőként a bonyhádi városi művelődési központ együttese lépett pódiumra. Stílusuk, repertoárjuk a bonyhádi német nemzetiség legszebb hagyományain alapszik. Később, a szakmai tanácskozáson Farkas Antal elmondotta, hogy a nem túl nagy számú nemzetiségi zenekarok közül figyelemre méltó a bonyhádi- ák biztos stílusérzéke, tiszta intonációja és — nem utolsósorban — összetartó lelkesedése. Minősítésük — népi együttes kategóriában — bronzlant, diplomával. A dombóvári művelődési központ zenekaránál köszönettel kell adóznunk első karnagyának, Hemerle Jánosnak, aki nyugdíjba vonulásáig vezette az együttest. Jelenlegi karnagyuk a dombóvári zeneiskola fiatal fúvóstanára, Pápai István. Biztos kézzel, jó zenei tájékozottsággal vezeti együttesét, ami tiszta, szép és kulturált hangzásukon is mérhető. Minősítésük bronz- lant, diplomával. Hartmann József, a paksi zeneiskola igazgatója egyiben a városi fúvószenekar vezetője is. Nagy létszámú együttese elsősorban tervszerű utánpótlásnevelő munkájáná'k eredménye. Széles körű repertoárjuk, Változatos hangszer-összeállításuk, szólistáik egyéni képzettsége, az egész együttes kidolgozott hangzása alapján minősítésük: ezüstlant. Megyénkben ez volt az első fúvószenekari minősítő hangverseny. Három minősített együttesünk van, és Paks a jövőben évente otthont ad fúvószenekari találkozónak. THÉSZ LÁSZLÓ Napjaink témái Szabad rendelkezésű jövedelem Jövedelmünk igényeinkhez mérten mindig kevés. ------------------------ Ahhoz, azonban, Ihogy alapvető szükségleteinket kielégíthessüki, elegendő. Ezek a szükségletek — valamint bizonyos kötelezettségék — jövedelmünk nagy részét felemésztik. Marad vis zont egy bizonyos pénzösz- szeg — családtagonként, egyenként erősen eltérő summa ez — aminek felhasználásáról belátásunk — igényeink, kedvünk, érdeklődésünk, stb. — alapján dönthetünk. A forintnak ezt a részét nevezik szabad rendelkezésű jövedelemnek. Nagyon egyszerű példával élve: a Kovács család havi jövedelme tízezer forint. Ebből először — lévén törvénytisztelő állampolgárok — az el nem kerülhető kiadásokat róják le; a lakbért, az adót a szerény hétvégi telek és házacska, valamint a gépkocsi után, azután befizetik az OTP- hitel törlesztésének részletét, aminek fejében a gyerekek szobájában ott áll az új bútor. Ezeknek a kiadásoknak az egyik csoportja — a lakbér, az adó — nem szabadon választott; állaimi rendelkezések teljesítése. A másik csoport azonban — az adó la hétvégi ház, a gépkocsi után, a hiteltörlesztés — egy korábbi, saját elhatározásból született döntés következménye, most már kötelesség formájában megjelenve. Kovácsék ezzel még nem értek a kivonás, az osztás végére, hiszen enni kell, gázt, villanyt fizetői, tisztítószereket venni, s így tovább. Újabb, ugyan már nem kötelező jellegű — mert például az élelmiszerkiadások összege családonként erősen különbözik —, de állandóan ismétlődő elkerülhetetlen kiadósok ezek, s lekötik a jövedelem további részét. .Ami most már mindezeken felül fennmarad Ko- vácséknól — mondjuk havi kétezer forint, azaz a teljes bevétel húsz százaléka — az a szabad rendelkezésű jövedelem. Azért szabad rendelkezésű ez a rész, mert saját------------------------ belátása szerint dönt a család arról, hogy mire fordítsa. Gyűjtsék-e új tv-készülékre, külföldi utazásra, a gépkocsi maljdani cseréjére, vegyenek-e a nagyfiúnak cipőt, vagy inkább a kislánynak a maga kinézte indiai pamutrulbát, esetleg Kovácsné óhajait kellene méltányolni, a már-már halaszthatatlan ágyneművásárlás érdekében? Érdekes és jellemző módon az emberek egy része — s éppen nem a keveset keresők — azért tartja jövedelmét kicsinynek, mert korábban hozott döntései felemésztik forintjait. A hiteltörlesztés, a gépkocsdfartás, a nagy értékű tartós fogyasztási cikk, a külföldi utazás az illető szemében kizárólag költségként jelenik meg, s elfeledkezik azok életkörülményeket javító — életszínvonalat növelő — hatásáról. Csakis azt hangoztatja, hogy mire kifizeti a kötelezőt, alig vagy egyáltalán nem marad szabad rendelkezésű pénze. Az ilyen és hasonló esetek arra mutatnak, hogy a jövedéknek értékelése — s a különböző kiadási csoportok egymáshoz viszonyított arányának megítélése — meglehetősen szubjektív mozzanatok sorozatából áll. Különböző számítások és becslések szerint a szabad rendelkezésű jövedelemhányad tág határok — az összes jövedelem három és hatván százaléka között mozog, ráadásul gyakran változik, mert hiszen a fizetésemelés éppúgy befolyásolja, mint a keresők és az eltartottak aránya a családban, stb. Ennék a jövedelemrésznek az aránya a bérből élő családoknál mostanában átlagosan 15 és 20 százalék között helyezkedik el, figyelemmel a kötelező, illetve az állandó kiadások emelkedésére. Kézenfekvő: ha emelkednek a kötelező, s az el nem kerülhető állandó kiadások, akkor zsugorödik a szabad rém deükezésű jövedelem, amennyiben a jövedelmek változatlanok maradtak. A reagálás erre sokféle lehet. így például a kiadási szerkezet módosítása — az olcsóbb élelmiszerek keresletének emelkedése, az iparcikk-vásárlások csökkentése —, a megtakarítások mérséklése, vagy — és — a munkajövedelmek növelése, de csakis a társadalom számára értékesebb teljesítmény fejében. Talán fölösleges £ leírni: hosszú távon ez azutób- ------------------------2---- bi az egyedül jarhato, a közérdeknek és az egyéni érdeknek egyaránt eleget tévő út a jövedelemnek, s azon beiül a szabadon felhasználható forintok gyarapítására. V ERESS TAMÁS Mezőtúri keramikusok Mezőtúr évszázadok óta őrzi a fazekasság hagyományait. Hírnevüket a „mezőtúri vizes- korsó” alapozta meg. A Fazekasok Népművészeti Háziipari Szövetkezete ma 170 dolgozóval készíti a különféle színvonalas népművészeti-fazekas termékeket. A szövetkezetben a legfiatalabbak is megkapják a lehetőséget az önálló alkotásra.
