Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-14 / 111. szám

1981. május 14. ^fePÜJSÁG 3 A tomerőmű-építkezés Otthontól távol - munkásszálláson Ülést tartott a megyei bizottsága A szociálpolitikai tervek végrehajtása és az új elképzelések A szakszervezeti intéző bizottság tegnap tárgyalta a mun­kásszállókon élők szociális helyzetét A munkásszálláson élők helyzetéről, életéről sokan és sokszor írták már, ilyenkor többnyire megállapítják,, hogy: — a munkásszálláson élő emberék élete sivár; — ágyba járóknál is rosz- szatoib elhelyezésben van ré­szük ; — szabad idejüket legin­kább a kocsmában töltik; — a rossz családi körül­mények egyik előidézője a munkásszálló. A jelenség közlésénél azon­ban megáll a tudományunk. A munkásszállásokon élő em­berek szociális helyzete javul, de a kulturális körülmények továbbra is rosszak. Hiába a jó fizetés, a nagyobb jöve­delem, sajnos, a kulturális életben a munkásszállók la­kói nem vesznek részt, vagy­is nem sikerül őket a kocs­mák környékéről elcsalogat­ni, vagy a vaságyról, ahol szabad idejük nagy részét töl­tik, leszállítani, és elhívni őket színházba, könyvtárba, vagy egy jó és tartalmas mo­ziműsorra. A paksi atomerőmű építke­zésén ezék a jelenségek még inkább szorítóák, azaz többet kellene és kell foglalkozni a családtól távol élő felnőtt férfiak — mert ők vannak többségben — életével. HÄROMEZER-HATSZÄZAN idegen Agyban Terjedelmes és minden te­kintetben kitűnő tanulmányt kaptam. összeállítói: Kör- möczi Zoltán, a 22-es Álla­mi Építőipari Vállalat, Mol­nár Ferenc, a Gyár- és Gép­szerelő Vállalat és Molnár János, a VEGYÉPSZER dol­gozói. A tanulmányt megtár­gyalta és elfogadta az Atom­erőmű Művelődési Bizottsá­ga. A továbbiakban a szemé­lyes tapasztalatok mellett Körmöczi Zoltán munkacso­portjának e tanulmánya lesz segítségünkre. Az ÉSZV-szállón 1531-en laknák kettő és 3 és fél szo­bás lakásokban. Egy lakás­ban átlagban 7—12-en lak­nak. Az egy dolgozóra jutó átlagos lakóterület hét négy­zetméter. Természetesen eb­ben az átlagos alapterületben benne foglaltatik az ágyak, a szekrények, a mosdók terüle­te is, így a szobákban fenn­maradó terület lényegében a közlekedési utakra korlátozó­dik. Az Erőmű Beruházási Vál­lalat szállásain 2090 magyar Kevés olyan vitathatatla­nul nagy alakja van a ma­gyar történelemnek, akiről olyan ritkán esne szó, mint Deák Ferencről, „a haza böl­cséről”. Egyik legnagyobb te­kintélyű politikusunk szere­pének megítélése természete­sen nem újságírói feladat. Itt csak egy viszonylag kevéssé ismert tényre hívnánk fel a figyelmet. Arra, hogy 1849 őszén, amikor az osztrák megszállás idején az olyan nem forradalmi, de exponált szereplőknek is tanácsos volt távol lenni otthonuktól, mint Deák — ő hosszasan időzött Felsőnyéken. A házat, mely­ben sűrűn tartózkodott, né­hány éve műemlék jellegűvé nyilvánították. Az Országos Műemléki Felügyelőség 25 ezer, a megyei tanács 10 ezer forintot áldozott rendbe ho­zatalára, jelenlegi tulajdono­sa — a 79 éves Kiss László — pedig egész életében Deák- emlékek gyűjtője és kutatója volt. Présháza kisebb mú­zeummal felér, a község na­gyon fontos értéke, melynek megőrzésén, szépítésén és gyarapításán a jövőben is munkálkodni kell. Eötvös Károly írja „Deák Ferencz és családja” című könyve második kötetében: munkás él, ők is kettő, há­rom és fél szobás lakások­ban. A szállásgondnokság adatai szerint egy lakásban öten vannak, a fizikai mun­kások esetében ez . a szám nia- gyóbb, tehát lakásonként 7—9 személy. OTTHON-E A SZÁLLÓ? Az egy lakásban, vagy az egy szobában lakó dolgozók száma milatt az egyéni mű­velődési lehetőség az ÉSZV- szállón a kora esti rádiózás­ban és a lakótársak tűrőké­pességétől függően olvasó­lámpa melletti, vagy rosszabb esetben a konyhában törté­nő olvasásban merül ki. Az egyéb kulturális igények kielégítésére hivatott 10 he­lyiség átlagos aliapterülete mintegy 35 nég> zetméter, ami egy ötször-hétméteres helyi­ségnek felel meg. A televízió nézésekor mintegy 50-en fér­nek be ezekbe a helyiségek­be. Ez kevesebb, mint a lép­csőházanként elhelyezett dol­gozók átlagos számának .— 120—130 ember — a fele, vagyis egy lépcsőházi tv-szo- ba még normál sűrűség ese­tén sem tudja befogadni a léposőház lakóit. Az ERBE 15 közösségi szobát tart fenn, melyeknek átlagos alapterü­lete 70 négyzetméter. A szállók otthonosak, he­lyenként — főleg ahol fiata­lok laknák — kifejezetten íz­lésesek, dekoratívak. A szo­bákban magán tu 1 ajdonban lé­vő televíziós készülékek is üzemeltethetők, sőt, magnók és rádiók is. Otthon-e a szálló? Idősebb, vándorlómunkából élő mun­kásók azt is elmondták, hogy az országban kevés helyen éltek és laktak ilyen kultú­rált környezetben. A lehetőségek adottak ah­hoz, hogy otthonos legyen a munkásszálló, de valahogy az itteni emberek ideiglenesnek tartják — mert eddig heten­ként, vagy hónaponként más városban dolgoztak és laktak — de sokan már évek óta itt. Ezen pedig a szállólakók se­gíthetnek a legtöbbet, — ha ehhez még támogatást is kíap- nia'k... PÄR SZÓT A KÖNYVRŐL, AZ OLVASÁSRÓL A tanulmány megállapít­ja: „A munkásművelődési központ könyvtárát sokan lá­togatják. A minden igényt kielégítő könyvellátás mellett a könyvtárosok szolgálatkész, „Nyári falunlétét soha be nem fejezte a nélkül, hogy előbb Tolna vármegyében lá­togatásba el ne ment volna. S ilyenkor nemcsak rokonait, hanem belső barátját, Be- zerédj Istvánt, Csapó Dá­nielt, Bártal Györgyöt s Vi- zsolyi Gusztávot is megszok­ta látogatni.” Ez az ismeret­ségi kör és helyismeret is logikussá tette, hogy a zava­ros időkben Deák itt húzód­jon meg. Ehyingről érkezett Ozorára, majd Vas Gereben­nel szekerezett át Felsőnyék­re, ahol Komáromy István plébános vendége volt. Vas Gereben — fürgedi születésű — itt egyébként minden bok­rot ismert. Nővére a felső­nyéki Springholtz ispán fele­sége volt, gyerekeinek ke­resztapja pedig Deák. Az a rendkívül érdekes kéziratos feljegyzésgyűjte­mény, mely a jelenlegi tulaj­donos nagyapjától származik és 1836—1920 közti nyéki ese­ményeket regisztrál, Deák it­teni tartózkodásával kapcso­latban is sok részletadatot tartalmaz. A környéken ak­koriban különösen hazafias érzületű papok lehettek, a felsőnyéki katolikus pedig szokástól eltérően a magyar- keszi református barátja. hozzáértő munkája jó alap a könyvtári tagság további eredményes növelésére.” Több vállalatnál is vannak letéti könyvtárak. A legered­ményesebb munkát a 22-es Állami Építőipari Vállalat végzi. Azonban az olvasási kedv és a könyvtárlátogatási kedv csokiként, mióta a 10 + 4-es munkarendet bevezették az építkezésen. A munkás- szálláson lakók a könyvtárak­tól való távolmaradásukat az­zal indokolták, hogy egyrészt hosszú a napi munkaidő (10 —12 óraj, még hosszabb azon­ban a nappali 10, illetve az éjszakai 9 nap folyamatos műszak. Ez fizikailag és ide­gileg, sok esetben szellemi­leg annyira elfárasztja őket, hogy nem képesek figyelme­sen olvasni. Szólni kell még a napi- vagy a hetilapok terjeszté­séről, olvasásáról, összességé­ben ezen a téren nagyon sók a hiányosság. Sok vállalat megrendeli a megyei lapo­kat, tehát a zalaiak, a szabol­csiak olvashatják Pakson a szűkebb hazájuk lapjait. Volt és van olyian eset — főleg amikor egy szervezet vizsgál­ja a helyzetet —, hogy je­lentősen javul a napilapellá­tás, de ezek — sajnos — idő­leges megoldások. Pár szót a kulturális ellá­tásról. Ismét a tanulmányból idézünk: „A munlkásművelő- dési központ ad otthont a kü­lönböző szakköröknek, cso­portoknak is. A fotó-, a kép­zőművész, a bélyeggyűjtő, valamint a munkáskórus és néptánccsoport munkájában mindenki részt vehet, az igényeinek megfelelőt vá­lasztva. A szállón lakó dol­gozok azonban ezeket a szol­gáltatásokat nem a megfelelő Kálmándy P. József hez rend­szeresen átjárt Deák és a garóbi részén átvágva ebben a présházban szokott megpi­henni, ahol több alkalommal rendeztek összejöveteleket tiszteletére. Kiss László bir­tokában van olyan bútor, me­lyet „a haza bölcse” is hasz­nált. Más érdekesség: — a szépen karbantartott prés­számban veszik igénybe, és ezt — sajnos —- nem csupán propagandahiányniak, hanem időnként nagyfokú érdekte­lenségnek tudható be.” VAN MEGOLDÁS? Az írás elején említettük, hogy többnyire a helyzet fel­tárásánál megáll a munkás- szállón élő emberek életének tanulmányozása. Az Atom­erőmű Művelődési Bizottsága ezen próbál túllépni. Ügy is, hogy ajánlásokat ad, úgy is, hogy saját erőből programot szervez. Idézet a tanulmányból: Az ifjúsági klubmozgalom csak a fiatalabb korosztály közmű­velődési és kulturális igényeit elégíti ki, az idősebbek mű­velődési, szórakozási kielégí­tésére más módot kell talál­ni. Kiemelten kell foglalkoz­nunk a közép- és idősebb korosztály művelődésével, mert jelen pillanatban részük­re a „kulturális” programot leginkább a „Márvány” biz­tosítja. Miilyen feladatok vannak: — legyen minden lépcső­házban tv nézésére alkalmas helyiség és jó készülék (je­lenleg is vannak készülékek, de egy részük működésképte­len); — a szállókra nagyobb mennyiségben jusson el, na­pi-, hetilap, és folyóiratok; — az ifjúsági kluboik és a munkásművelődési központ vezetői dolgozzanak ki közös programot; — szűnjön meg a filmszín­ház filmmúzeum jellege... Az előbbiek egy hosszú programnak is megfelelnek. Hogy" mennyit valósítanak meg belőle — közös ügyünk. HAZAFI JÓZSEF házban még őriznek olyan cserépmaradványokat, me­lyeket a környéken ásató Wosinsky Mór hagyott itt. Az 1832-ben emelt épület „szemes” cserépkályhája kü­lön érték. (Vége) ORDAS IVÁN Fotó: Czakó Sándor Tegnap Szekszárdon, a szakszervezeti székházban ülést tartott a KPVDSZ me­gyei bizottsága. A két megye- bizottsági ülés között végzett munkáról Molnár Lajos me­gyei titkár adott jelentést, a szociálpolitikai tervek végre­hajtásáról, illetve a további feladatokról Mayer Rezső, a szociálpolitikai bizottság ve­zetője számolt be, a tömeg­politikai oktatás tapasztala­tait Nagy László, a kulturális bizottság vezetője ismertette, a kollektív szerződések meg­valósulásának tapasztalatai­ról pedig Csapó Jenőné, a közigazgatási bizottság veze­tője tájékoztatta a megyei bi­zottság tagjait. * A KPVDSZ-hez tartozó vál­lalatok és szövetkezetek az ötödik ötéves terv során több mint 13 millió forintot fordí­tottak szociálpolitikai célok­ra, nem egészen négy és fél százalékkal többet a terve­Május 29-én a tengelici ok­tatási központban rendezik meg a megyei borversenyt. Részt vehet minden nagy­üzem és kistermelő. Ez az utolsó olyan megyei borver­seny, amelyre közvetlenül le­het nevezni, jövőre már há­rom területen — Szekszárd és környékén, Paks és kör­nyékén, Tamási és környékén — rendemek területi ver­senyt és az ott, valamint a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya ál­tal szervezett, szakmai ta­nácskozással és bemutatóval egybekötött verseny legjobb borai vehetnek részt a me­gyei borversenyen. A szekszárdi történelmi borvidéki verseny után el­maradt a bemutató, ezt a megyei verseny után pótlólag megtartják majd. A színvonaljavítás érdeké­ben minden idők legrango­sabb bíráló bizottságát állít­ják össze, amelyben a mi­nisztérium, a kutatóintéze­tek, a borforgalmazó vállala­tok, a szaporítóanyag-fel­ügyelőségek rangos szakem­berei, a megyei főkertészek és a nagyüzemek borászai mellett az idén először kis­termelők is jelen lesznek. A kritériumok a részvételt illetően szigorúak. Csak tisz­A Konzervipari Vállalatok Trösztjének vezérigazgatója, dr. Mihalusz Ferenc sajtótá­jékoztatót tartott tegnap dél­előtt a Paksi Konzervgyár­ban. Sok újságíró érkezett Paksra ebből az alkalomból az ország különböző vidékei­ről és főként Budapestről. zettnél. Viszont igen nagy szóródás mutatkozott a fel- használásban. Tizennégy szö­vetkezet és vállalat közül négy szövetkezetben jelentő­sen meghaladták a tervezet­tet, tíz vállalatnál pedig szá­mottevően kevesebbet hasz­náltak fel a tervezettnél. Javult a döntési jogkörbe tartozó összegek felhasználá­sában a bizalmitestületek ki­zárólagos döntési joga. A döntési - jogkörbe tartozó te­rületek közül jelentőségében és összességében is a segélye­zési tevékenység a legkiemel­kedőbb. Az idei esztendőre érvé­nyes szociálpolitikai terveket valamennyi vállalat, illetve szövetkezet elkészítette és azok alkalmazása már folya­matban van. Az új tervek el­készítésénél és megvalósítá­suk során figyelembe vették, illetve veszik az elmúlt öt­éves tervciklus tapasztalatait. ta, tiszta ízű borokat enged­nek át az előzsürizésen. Kí­vánalom, hogy a benevezett bor ne legyen se szín-, se íz-, se illathibás. Nem baí ha a vörös bor nem mély, vastag, testes, lehet könnyű, ellen­ben kívánalom, hogy harmo­nikus legyen. Tehát siller, rosé is lehet, ha egyébként szép. Egy dologra feltétlenül vigyázni kell: most, hogy fel­melegedett az idő, némely pincében megmozdultak a borok, a maradék cukor er­jedésnek indult. Az ilyen bor versenyre alkalmatlan, nem fogadják el. Csak az a termelő vehet részt a megyei borversenyen, akinek a benyújtott mintából legalább három hektoliter mennyiség van a birtokában. A mintát, vagy mintákat má­jus 21-én és 22-én lehet le­adni Szekszárdon, az állami gazdaság Garay téri pincé­szetében 8—15 óra között. Minden mintából 3, egyen­ként hétdecis palackot kell leadni. Helyben csereüveget és -dugót kapnak a nevezők. A nevezés jeligés, a pa­lackra csak a jeligét, vala­mint a bor fajtáját és évjá­ratát kell írni, egy, a jeligét viselő borítékban kell elhe­lyezni a nevező nevét, címét és az egyéb adatokat. A vezérigazgató ismertette, hogy készült fel a konzerv­ipar a feldolgozási idényre, s ezzel kapcsolatban, valamint a konzervipar helyzetét, jö­vőjét illetően válaszolt szá­mos kérdésre. A sajtó képvi­selőinek a gyárat Örvös Fe­renc igazgató bemutatta, majd megtekintették az új­ságírók az atomerőmű lakóte­lepét is. Történelmi tájakon (Vili.) Deák Ferenc Felsőnyéken Az ősi présház Megyei borverseny május 29-án Tiszta, tükrös, harmonikus borokat várnak Sajtótájékoztató a Paksi Konzervgyárban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents