Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-13 / 110. szám
1981. május 13. ^fePÜJSÄG 5 Kisüzem* f,1t1alában °tven embernél kevesebb dolgozót fog- hasznos szerepet tölt be, elsősorban a szolgáltatások szférájában. • lalkoztat. A nagyüzemi termelés kiegészítőjeként Alábbi összeállításunkban Tolna megyei kisüzemeket mutatunk be. Öntöde a pusztán A jegenyesoron túl két asz- szony szőlőt kapál. Kissé odébb egy kerekes kút. Igazi pusztai környezet. Kétszeresen is, hisz maga a falu is az: Pusztahentse. Csak szemben, a paks—nagydorogi országút túloldalán Van „ipar”, a helybeli tsz gépműhelye. Az ÉVIG Kohászati Gyárának pusztahencsei telepén, az öntödében vagyunk. Csütörtökön délelőtt két vidéki telefonhívást kapott az üzem, az egyiket a szerkesztőségtől — megbeszélendő, mikor tudják fogadni az újságírót —, pár percre rá a budapesti központtól telefonáltak: Soron kívül szükség van ötven darab 1—941—7024 számú, nyomótárcsa-öntvényre. Farkas Dezső telepvezető mindkét kérésre igennel válaszolt. Most hétfő délelőtt van, a kúpolókemencében izzik a megolvasztott szürkevas, az udvaron pedig a FÖSFED teherautója. Viszi az esedékes szállítmányt — idefelé alapanyagot hozott — „megtoldva” a csütörtökön rendelt és mára már elkészült húsz darabbal a hétkilós nyomótárcsákból. Tizenkét éve öntenek vasat Pusztalhencsén. A Szekszárdi Vasipari Vállalat rendezkedett itt be olajkályha-alkat- részek öntésére. Majd — öt évvel ezelőtt — a vállalat megszűntével az ÉVIG „harapott rá”. Jó „falatnak” bizonyult. Van az anyavállalatnak a fővárosban öntödéje. Ám ott nagy, néha több ezres szériában gépi formázással készülnek a villanymotor-alkatrészek. A kisebb méretű, kissorozatú öntvényeket kooperációban gyártatta, tsz-, vagy ktsz-öntödékkel. Árviták, határidőviták, csúszások zawffták a gazdálkodást, a termelést, emellett soron kívül rendelni szinte lehetetlen volt. A saját, kis öntödével mindezek a gondok megA butorfarago és mindig magasabb fokon maradt meg a fa formálása mellett. Györkönyi születésű, 1942 óta él Pakson. Híres bognárnál tanult, „az Iván bácsinál”, akinek 7 gyermeke volt, és ő, a tanuló lett a nyolcadik. önálló kisiparosként 1954-től 1961-ig dolgozott, majd 11 évig tsz-tag volt, a szövetkezetben azonban nem mindig kapott megfelelő munkát, utóbb már azt is mondták neki, menjen segédmunkásnak az építőbrigádba. Hazament. Dédelgetni kezdte a fát. Motívumokat keresett, népi mintákat a bútorfaragáshoz. Megfordult a szegedi betyárcsárdában is. Azt mondta: ezeket a székeket én megcsinálom. Kezdetben fenyőből és csomoros nyárból készített ebédlőgamitú- rát, aztán áttért a kőrisre meg a tölgyre. Van a házában egy tízszemélyes tölgy bútor, hosszú pad és hat szék, megfelelő^ nagyságú asztallal. Remekmű. A súlyos, vastag deszkák, faanyagok szinte karcsúvá formálódnak a virágmintával. Nemcsak a fűrész alakítja őket, hanem a vonókés is, attól válik tükörsimává a szélük. A ház, a műhely, az udvar egy része megtelt az alkotás kellékeivel és eredményeivel. Amikor ott jártam Hoffmann Lőrincnél, éppen beszaladt egy kis teherautóval a paksi áfész két dolgozója. Az áruházba vittek egy kőris garnitúrát, immár sokadszor megfordulva a bútorfaragó mester udvarában. Csak úgy emlegetik, a Lőrinc. Lőrinc mester újabban a Pécsi Népi Iparművészeti Szövetkezet tagja. G. J. Hoffmann Lőrinc eredeti szakmája bognár. Most bútorokat készít, nagy sikerrel. Keményfából faragott, formált ebédlőasztalok, székek, padok mutatják ügyességét, és ezekért a termékekért kapva kapnak Pakson is, messzebb vidékeken is. A bugaci csárdába például 60 személyes étterem berendezését kellene megfaragnia Hoffmann Lőrinc paksi mesternek. Az ő esetében nem közhely, ha úgy jellemezzük, hogy szerelmese a szakmának, mert nehéz életútja volt r Széktámla a vonókés alatt Csapólás szűntek. A villanymotorokhoz szükséges több ezer fajta öntvényből nyolcszáz itt készül, Fusztahencsén. Program szerint, ám előfordul, hogy reggel telefonálnak egy-egy alkatrész soron kívüli leönté- séért. Tíz perc múlva már a formázok dolgoznák rajta, délben a formában hűl az öntvény, éjszaka „kirámolják”, megtisztítják, reggel már jöhet is érte az autó. — A nyolcszáz fajta között van harmincdekás csapágyfedél, ám ez a lendkerék — mutat egy még meg sem tisztított öntvényre a telepvezető — másfél mázsa. A szombathelyi MEZŐGÉP egyedi rendelésére készült. Harmincnégyen dolgoznak itt — beleértve a portástól a telepvezetőig mindenkit. A telepvezető üzemmérnök, a formázó tedhnikus, a csoport- vezető öntő szakmunkás. A többiek betanított munkások. Huszonketten pusztahencsei- ek, a telepvezető hetedmagával Gyönkről, Horváth József meás, az Alkotmány szocialista brigád vezetője Bi- kácsról jár be. A két takarí- tóasszonyon és a gazdasági ügyintézőn kívül valamennyien férfiak. — Hat éve vagyok itt — mondja Horváth József, azelőtt traktoros voltam az erdészetnél. Jól érzem magam, itt is megvan az a pénz, amit ott kerestem, és nem kell olyan nagy távolságra eljárni. A többiek is így vannak. A fluktuáció, a munkásvándorlás ismeretlen .fogalom az üzemben. — Két éve jöttem ide — mondja a telepvezető, ez idő alatt egy ember lépett ki. Paksról járt be a villanyszerelőnk, elment az atomerőműhöz dolgozni. Pár éve nem kis riadalmat okozott az a hír, hogy ez a „kóceráj” megszűnik. Ma már senki sem fél, hiszen a kisüzemek létjogosultsága nem vitás. A pusztahencsei öntöde — a maga évi 200 tonnás termelésével — nélkülözhetetlen „fogaskerék” az országos nagyvállalat mechanizmusában. FOKI, Bátaszék Ezer tonna cérna rágyra menniük a dolgozókért. A hátas zéki FOKI-ban sokat adnak a munkahelyi légkörre és a munkahelyi körülményekre. A szocialista brigádok gyakran vég'eznek társadalmi munkát, s talán ennek is köszönhető, hogy az üzemcsarnok mentén mindenütt rendezett az udvar, annak ellenére, hogy az ilyen1 jellegű munkavégzéskor jelentős a hulladék is. A FOKI b átasz ék i gyáregysége nemrégiben dicséretet kapott az SZMT sportbizottságától, a szintén társadalmi munkával felépített negyvenszer húszméteres bitumene- zett kézilabda-pályáért, amelyet gyakran vesznek sportolásra igénybe az itt dolgozó lányok, asszonyok. Az üzemcsarnokban .korszerű gépekkel dolgoznak, s az ilyen munkahelyeken szokásos magas zajszintet sikerült jelentős mértékben csökkenteni. A kötőcérnák 30 százalékát a FOKI saját kibocsátására gyártja, a többit az ország kötöttárugyárainak. A szövőcérnát a továbbfeldolgozó vállalatoknak és gyáraknak szállítják, nem ritkán korszerű konténerekkel. A továbbfeldolgozó üzemek közül a FOKI legjelentősebb vásárlója a Szegedi Kenderfonó Vállalat. Sárközi Fotó: Kapfinger A kicsi a jó?! Vita vitát követ, az újságok világszerte a kisvállalatok reneszánszáról írnak. Ar- . ról, hogy a válságból való kilábalás, a hatékony vállalat- közi munkamegosztás nélkülözhetetlen formája a kisüzem. Nos hót mi is az a kisüzem? Többé kevésbé létszám szerint határozzuk meg: tehát az, amelyik 50 főnél kevesebb dolgozót foglalkoztat. Persze kérdés: ilyen formán összehasonlítható-e az Iroda- géptechniiikai Vállalat szekszárdi 27 fős kollektívája a Diamant szövetkezet bikácsi részlegével, ahol 48-an dolgoznák. Mert hisz a munka jellegétől függően lehet hatékony, vagy kevésbé egy-egy kisüzem, termelése. . Vitathatatlan tény: a kisüzemékre szükség van. Részben a' helybeli, szaktudással rendelkező, és nem mobilizálható dolgozók foglalkoztatása, részben a rugalmas ter- mékszerkezetvá'ltás, a hiánycikkek gyártására való gyors átállás képessége miatt. Magyarországon 43 vállalat foglalkoztat 5 ezer embernél többét, s ugyanennyi az ötven embernél kevesebbet foglalkoztató üzemek száma. Ebből megyénkben, — az 1980. évi statisztika1 szerint — öt található: a legkisebb a Röntgen- és Kórháztechnikai Vállalat szekszárdi telepe, ahol mindössze kilenc embert foglalkoztatnak. A megye mezőgazdaságában nincs ilyen kisüzem: a mucsá téesz- ben 62-en a varsáéiban pedig 78-an dolgoznak. A kisüzemek, melléküzemek létesítésének a jelenlegi körülmények nemigén kedveznek. Pedig ha a gazdaság rugalmasságáról, az alkalmazkodóképességről, a háttériparról, a mozgékonyságról beszélünk, leggyakrabban a kisüzemeket emlegetjük. „A kicsi a szép” közgazdasági jelszó néhány éve jelent meg szótárunkban,. A szépségversenynek egyelőre még nincs eredményhirdetése, az azonban biztos, hogy a méret a mindenkori gyá rtmányst raktára függvénye. Kisüzem a Tartsay utcában A címe a következő, a bejárati tábla tanúsága szerint: Szekszárdi Városi Tanács VB. Költségvetési üzeme. Amikor Rajcsányi Ivánnal, a költségvetési üzem vezetőjével kezdjük a beszélgetést, még mindig zavarban van az újságíró, mert jószerint nem tud különbséget tenni a városgazdálkodási vállalat, meg a költségvetési üzem között. Azután mindjárt kiderül, hogy a költségvetési üzem tevékenysége á városi tanács közigazgatási területére vonatkozik, nem azonos a városgazdálkodási vállalattal, annak még csak nem is részlege, vagy egysége. Hát akkor? Rajcsányi Jván fogalmaz. Talán túlságosan is szakszerűen, de ő tudja legjobban, hogy vannak félreértések, amelyeket eloszlatni már csak azért is érdemes, hogy a jövőben, ha .dicséret nem is, igaztalan sérelem ne érje az üzem dolgozóit. Tehát: a városi tanács irányítása alá közvetlenül tartozó szervezet, önálló jogi személy, tehát vállalat. Ugyanúgy gazdálkodnak, mint a vállalatok, ugyanolyan pénzügyi szabályozók vonatkoznak rájuk. Ez eddig világos, most hadd utaljak vissza a bevezető mondatokra. Érdekes módon, ha szidni kell, mindenki tudja, hogy létezik Szekszárdon egy költségvetési üzem, ha dicsérni kell, igen gyakori, hogy összekeverik más vállalatokkal. Hát akkor mi is a feladata a költségvetési üzemnek? Egészen röviden összefoglalva a következőkben vázolható: a város területén lévő utak, hidak, járdák fenntartása, építése. Parkok létesítése, fenntartása, üzemeltetése. Ezenkívül minden olyan kisebb egység létesítése, amelyet a városi tanács műszaki osztályán keresztül közölnek az üzemmel. Például a költségvetési üzem építette a Wosinsky lakótelepi óvodát, a kényszervógóhidat, a tanácsnál belső átalakítási munkákat végeztek — hogy csak néhányat említsünk a sorból. Ugyanakkor lakossági szolgáltatást is végeztek és végeznek. Idei feladattervük 27 millió forint ér- _ tékű munka, ebből 22 milliót a városi tanács határoz meg feladatnak. A maga 1500 négyzetméteres alapterületével a városi kertészet is a költségvetési üzemhez tartozik, most éppen bővítés folyik, újabb 1200 négyzetméterrel bővül rövidesen. Feladata virágok nevelése városszépítés céljaira, s ehhez csupán kapcsolódik a virágbolt, amelyet szintén innen látnak el virággal. Ez tehát a költségvetési üzem. Állandó dolgozólétszáma nem egészen kettőszáz. A Fonalkészítő Vállalat bálaszéki gyáregysége alig hároméves múltra tekinthet vissza. A bátaszékii téesz kom- zervSavanyító üzeméből mintegy hetvenimillió forintos beruházással kialakított gyáregység 1979-iben 881 tonna, 1980-lban már 904 tonna ikötő- és szövőcérnát gyártott. Erre az esztendőre a báta- széki gyáregység 1000 tonna cérna gyártását tervezte, amelyből az első negyedévben már sikerült is legyártani 260 tonnát. A termelést a három esztendő alatt gyakorlatilag megközelítően azonos létszámmal végezték, összesen 174 dolgozóval. Több mint hetven százalékuk nő. A gyáregység műszakonként három autóbusszal — az üzemben három műszakban dolgoznak — szállítja a dolgozókat Bátaszékről és környékéről, Mórágyról. Bétáról, Bátaapátiiból és Alsónyékről. A gyáregység vezetői úgy alakították ki a műszakrendet, hogy egy-egy műszak a lehetőség szerint azonos községfoeliekből álljon. így a buszoknak nem kell egy délelőtti műszakhoz Bétáról MóOrsókon a szövőcérna
