Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-13 / 110. szám

1981. május 13.

^PÜJSÄG 3

Célcsoportos beruházások

^ Yl. ötéves terv néhány fontos célcsoportos beru-------------------------------- iházásáról, vagyis nagy területekre

k

iterjedő közérdekű fejlesztésekről tájékoztatta legutóbbi ülésén a kormányt az Állami Tervbizottság. A jelentésből kitűnik, hogy — 'bár a korább,imái valamivel szerényebb ütemben — folytatódnak a célcsoportos beruházások, az állam továbbra is sok milliárd forintot költ egyebek között a villa- mOjj energiahálózat, ia vízellátás és a víz elleni védekezés fejlesztésére, mezőgazdasági bekötőutak építésére, az erdőiszerkezet átalakítására, fásításra. Az anyagi erőket — ugyanúgy, mint a népgazdaság más területein — itt is koncentráltabban, vagyis hatékonyabban, a nélkülözhetetlen, halaszthatatlan fejlesztéseket előtérbe helyezve igyekeznek felhasználni.

A villamos energiahálózat fejlesztésére 13,4 milliárd forintot költenek öt év alatt, megközelítőéin annyit, mint az előző öt esztendőben. Több mint tízezer kilométernyi vezetéket cserélnek ki, illetve fektetnek le, növelik a transzformátor-állomások teljesítményét, hogy a hazánkban megtermelt vagy külföldről importált villamosenergiát a lőhető legkisebb veszteséggel juttathassák el a fogyasztóhoz. Mindez biztonságossá teszi a lakótelepek villamosenergia-ellátását, javul a mező- gazdasági üzemek, a tanyák energiaellátása is, de az utóbbiaké még nem a kívánt mértékben. Vizsgálják, hogy a mezőgazdasági üzemek villamosítását hogyan léhet tovább javítani az energiaracionalizálási program végrehajtásával.

A vízgazdálkodás fejlesztésének programja vízművek építését, a mezőgazdasági vízszolgáltatás javítását, valamint a vízkár-elhárítást egyaránt magában foglalja. A VI. ötéves tervidőszakban regionális vízi közművek építésével a napi víztermelés 130 ezer köbméterrel, a szennyvíztisztító-kapacitás pedig napi 106 ezer köbméterrel növekszik. Egyebek között megépül a nagyegyházi bányaüzemhez kapcsokká bicskei regionális vízmű első szakasza, a Tatabánya—Bicske közötti összekötő vezeték első szakasza, s a márkushegyi bányaüzemhez kapcsolódó oroszlányi vezeték. A mezőgazdaság számára újabb öntözőműveket helyeznek üzembe, amelyek másodpercenként összesen 12 köbméter vizet szolgáltatnak. Az árvíz elleni védekezés hatékonyságának javítása érdekében a következő öt évben 40 kilométer új töltést építenek, 180 kilométeres szakaszon megerősítik a töltéseket, 50 kilométeres szakaszon folyamszábályozást hajtanak végre, 240 kilométer hosz- szúságban különféle vízfolyásokat rendeznek. A közműves vízellátás és a szennyvíztisztító-rendszerek fejlesztése között továbbra is, aránytalanságok tapasztalhatók az utóbbiak rovására, ezért az Állami Tervbizottság álláspontja szerint meg kell vizsgáim: milyen erőforrások bevonásával lőhetne ezeket az aránytalanságokat csökkenteni. A megyei tanácsokat pedig arra hívják fel, hogy készítsenek értékelő jelentést arról, miként valósultak meg a balatoni vízgazdálkodás fejlesztésével kapcsolatos korábbi minisztertanácsi rendelkezések, milyen hiányosságokat tapasztalnak és milyen további problémákkal kell számolni. Az OVH elnöke ennek alapján ez év harmadik negyedében összefoglaló jelentést készít a balatoni vízgazdálkodás fejlesztésével kapcsolatos minisztertanácsi határozat végrehajtásáról.

A célcsoportos beruházások közé tartozik a mezőgazdasági bekötőutak építése is, mert a kiépített utak hiánya növeli a mezőgazdasági termelési költségeket, fokozza a szállítási veszteséget, gyorsabban használódnak el a szállítóeszközök, s akadályozza azt is, hogy a termékeket kellő időben értékesítsék. A VI. ötéves tervidőszakban 1,9 milliárd forintos költséggel 517 kilométer mezőgazdasági bekötőutat és 35 kilométernyi — mezőgazdasági üzemi érdekeket szolgáló — összekötő közutat építenék. Ezzel újabb 400 majort kapcsolnak be a közúthálózatba, vagyis a majorok 71 százalékának lesz mpst már bekötőútja. A fejlődést azolnban. a mezőgazdsági üzemek saját forrásaik segítségével gyorsíthatják.

Az erdőtel« spítés ős fásítás célcsoportos beruházási

.... ■ ■■ "-------- programja szerint a következő öt

é

vben 28 ezer hektárnyi területen fásítanák. Ezúttal kisebb összeg áll rendelkezésre fásításra, mint az előző öt évben, de a társadalmi: erők nagyobb arányú mozgósításával a tervezettnél nagyobb eredmények érhetők el. Különösen á KISZ, a vadásztársaságok és a Hazafias Népfront közreműködésére száa mítanak ahhoz, hogy a dolgozók pihenését szolgáló erdősítési program felgyorsuljon. (MTI)

Közös

értékelés

Tegnap délelőtt a KISZ Tolna megyei Bizottsága és a Tolná megyei Népújság szerkesztősége közösen értékelte azt a sájtómunkát, amelyet lápunk az elmúlt öt évben a KISZ feladatainak jobb végrehajtása érdekében végzett. A tanácskozáson szó esett a tennivalókról is. Az elmúlt öt éviben Végzett jó munka elismeréseként Péti Imre, a KISZ Tolná megyei Bizott- s ágáltak első titkára szerkesztőségünk több munkatársának KlSZ-lkitüntetéseket és juitalmákát adott át. * * •

Import helyeit kooperáció

A lakóépületi felvonók sorozatgyártását követően megkezdték' a Ganz-MÁVAG- ban a középületi felvonók előállítását is a svájci Schindler céggel kötötö licenc és kooperációs megállapodás alapiján.

A megállapodás lehetővé teszi, hogy ezúttal a kooperációs gyártással készülő felvonókkal helyettesítsék az eddigi importot. Az új liftek vezérlését és hajtását a Schindler cég szállítja, a többi részegységet a Ganz-MÁ- VAG-iban készítik. Az első itthon összeállított középületi felvonókat már felszerelték több siófoki szállodában és a margitszigeti Thenmál Hotelben.

Ezek a liftek teljesen más műszaki megoldásúak, mint az eddig nálunk gyártott típusok. Menetsebességük például kettő — négyszer gyorsabb.

Jobb elemek

Az üzemmódtól függően a korábbiaknál 2—8-szor hosz- szabb élettartamú, másfél Voltos ceruza- és bébielemek gyártását kezdték mag az Akkumulátor- és Száraz- elemgy áriban. A szovjet licenc alapiján készülő LR—6 és :LR—14-es elemek másik fő előnye a nagyabb teljesítmény. A hagyományos hazai típus kevésbé bírta az olyan igénybevételt, mint amilyen piliaanaitnyi áramerősség leadása szükséges például a fényképezőgépek vakujának felvillantásához.

Történelmi tájakon (VII.)

Ozora példája

Természetesen kevésbé volt romantikus és meseszerű, mint amilyennek Illyés Gyula megírta. 1848. október 7-én Roth és Philippovich tábornokok letették a fegyvert Csapó Vilmos nemzetőr őrnagy és hadai előtt. Csapó egyáltalán nem- volt valamiféle képzetlen -katona', 13 évig szolgált és diarágonyos főhadnagyiként vált meg a hadseregtől. Később ezredes lett,

majd aradi fogoly, akinek halálos ítéletét 10 évi börtönre változtatta a kegyelem. Ellenfelei annak a seregnek a segítésére indultak, mely Pákáidnál' csátát vesztett, . de oda nem- juthatták el. Csapó alvezéreivel- és létszám szerint ugyan túlnyomó erőben lévő csapataival, de alig 600 puskással körülzárta őket, Ozoránál meggátolta visszavonulásukat és végül fegyverletételre szólította fel az ellenséget. Idézzük Perczel Mórt:

,JMii minden tétovázás és alku nélkül, egy pár szó pa- rancslra megtörténvén, két generális, Roth és Philippovich, 3 stalbális- és mintegy 50 tiszt, továbbá 12 ágyú, a töltés szék-erekkel és öt zászló, végre 7500 katona és altiszt, a mai napon elfogatott és fogollyá tétetett.”

• Az ellenség feltartóztatása a lerombolt híd előtt, nagyjából a Sió vonalán, a fényképünkön bemutatott környéken történt.

Kossuth intézkedett, hogy „az ozorai fényes diadal örök emlékeként, a’ tolnai nemzetőrségnek, tulajdonul, 3 három fontos ágyú küldessék, ’s ez magúkra az ágyúikra is fel- metszessék.” Görgey: „A tolnai népfelkelés páranesnofca tette eMtathátatűanúl a legnagyobb szolgálatot ezen hadjárat kimenetelének.” Csá- nyi László kormánybiztos: „Szolgáljon példaképül előttetek a’ Tolnai... nép, melly- nek segítségével1 a rabló hor- vátokból Ozoránál több minit hétezer fogatott el ’s fegyverezhetett le...”

(Foiytatjiuk.)

ORDAS IVÁN

Fotó: CZAKÖ SÁNDOR

Képviselő, munkásruhában

Nőé István képviselővel sok helyen találkoztam már, a munkahelyén soha. Pedig érdekelt nagyon a munkája, amiről nem sokkal a megválasztása előtt olyan lelkesedéssel beszélt, mintha még mindig húszvalahány éves lenne. Azt mondta, képviselői munkáját úgy szeretné végezni, hocjy a szakmájától — amit nagyon szeret — semmiképpen sem távolodjék el. A csöndes szavú, szerény fiatalember csaknem poétára valló ékesszólással beszélt arról, hogy napjainkban milyen izgalmas korszakot él a vasút és mennyi, nagyon jól fölkészült fiatalnak van ott helye.

— A jelenléti szerint keveset hiányoztam.

Most itt vagyunk a fűtőházban, aminek a neve ma már pontatlannak tűnik. Ez nem fűtőház, hanem egy hatalmas és olajtól füstös garázs, mely szerel őcsamok is, ami a nap minden órájában zajos. A reszortosok — közöttük Nőé István — a mozdonyállásokkal szembeni diszpécserirodában dolgoznak, ha éppen nem odakint, ahol a gépek javítása, karbantartása folyik. Ha beállna itt az ebédidő félóráján kívül a csönd, olyan tétlenségre utaló rendellenesség lenne, mint a Nap megállása az égen. Dübörgő motorzaj, fémes csattogás, jövés-menés, emberi szó tölti meg szünet nélkül a csarnokot, mert a szerelőaknák fölé állított gépek — melyek moccanatlan- ságukban még tán tiszteletet parancsolóbbak, mint amikor kint járnak a forgalomban — nem hetelhetnek itt.

Gyorsaság, ismereteken alapuló pontosság kell elsősorban ahhoz a munkához, ami itt folyik és persze a gé-‘ peknek legalább olyan hőfokú szeretete, mint amilyen Nőé Istvánban és a vele nagyjából azonos életkorú közvetlen munkatársaiban él.

A vezénylők melletti diszpécseriroda csakúgy szerény berendezésű, és zsúfolt, mint amaz. De azért jól megférnek benne. Azt mondja a kék munkásruhát viselő házigazda, hogy jobb kollektívát nem is találhatna, mint amilyenben dolgozik.

Keresem Tar Imrét, aki az országgyűlés legutóbbi ülésszakán a vendége volt a képviselőnek, és nagy örömére a földszinti páholysorban kapott helyet. Mondják, hogy a „fiúnak” alig volt ideje elmondani itthon a Parlamentben szerzett élményeket, bevonult katonának. Most jó ideig hiányzik majd az Imre, akinek távolléte miatt a reszortosok száma kettőre csökkent.

Kovács József, a szerelő- kollektíva vezetője olyan csöndesen hagyja el az irodát, amilyen észrevétlenül bejött az ajtón. Mati' Jenő diszpécsert kereste, akit az imént hívtak el valahova. Horváth Kálmánnak, a másik reszortosnak színét se látom. Azt gyanítom, figyelmességből hagynak bennünket magunkra. Ök tudják legjobban Nőé Pistáról, hogy magáról nem szívesen beszél és ha nincs nagy hallgatóság, hátha könnyebb lesz neki. Bár... az emberről a munkája beszél leghitelesebben.

— Sikerült eddig megvalósítani, amit tervezett? Nem vesz el túl sok időt a képviselői munka a szakmaitól?

— Eddig nem volt semmi problémám. Amikor mennem kellett valahova, eleinte szorongva mentem. Most már tökéletesen nyugodt vagyok, mert beállt a szükséges egyensúly. Rangsorolok is, és ezt az idősebb képviselőtársak biztatására kezdtem el. Mindenhova, azt hiszem, egyetlen képviselő se tud eljutni, ahova hívják. Ahhoz, hogy valahány meghívásnak eleget tudjon tenni az ember, alkalmanként kétszer 24 óra kellene. Kivált, amikor halmozódnak az olyan programok, amelyek egy munkahelyi kollektíva, vagy település lakóinak életében fontosak. De megtanultam már társítani is a feladatokat, mert ha gépellenőrző kiutazási napom van és olyan gépet ellenőrzők, ami Dombóvártól Bátaszékig közlekedik, a munka végeztével beugróm Szekszárdra. Legtöbbször a megyei tanácshoz. Ne gondoljon nagy dolgokra. Sokan kerestek már meg képviselőjükként, de eget rengető ügyekkel eddig még nem. Így ezeknek az ügyeknek az intézése sem okozott nagy megterhelést.

A munkaidő itt reggel héttől délután fél hétig tart. Hozzájönnek még a hét végi készenléti ügyeletek. Van Olyan nap, amikor a 20, Nőé István felügyelete alá tartozó mozdonyból kettő-három is ott van a szerelőcsarnokban. Akkor nem lehet megtalálni az íróasztal mellett. A mai nap valamivel lazább a szokottnál, egy gép van bent a garázsban a reszortját jelentő húszból. Ennek megtörtént a diagnosztizálása jókor reggel. Ő ezt úgy mondja, hogy „akkor tárgyalt” a mozdonnyal. Amit így „megtudott” már a művezetők, szerelők dolga. A százhatvan fős létszám hetven százaléka fiatal. A zöm, nagyjából együtt indult, könnyen értenek szót. Szakmaszeretet a közös nevezőjük.

— Még mindig olyan büszkék magára, hogy közülük került ki?

— Azt nem tudom, hogy büszkék-e, de, hogy sokat segítenek az biztos. Különben itt ez az általános és nemcsak a Rakéta műszaki szocialista brigádban, aminek tagja vagyok, hanem a szű- kebb kollektíván kívül is. A fűtőház virágositását is együtt határoztuk el.

— Mi az a szakmai munka, amit nem tud se félretenni, se megosztani, amikor képviselőként szólítják?

— A gépek nagyjavítása. Ezt Budapesten végzik, és amikor készen vannak, nekünk kell átvenni a mozdonyokat. Kihagyni nem lehet. Fontos eseményről azért még nem maradtam el eddig.

— A család hogyan fogadja a képviselői munkával járó többlet elfoglaltságot?

— Nagyjából úgy, ahogy a munkatársaim. Akkor van néha probléma, ha késő délután kell valahová mennem. De akkor sem a feleségem kérdez, hanem három és fél éves fiam. Sokat szoktunk játszani, és ha nem vagyok otthon időben, több mint hevesen reklamál.

— Ma például mit fog csinálni, ha napi munkája véget ér?

— Jól hangzana, ha azt mondhatnám, hogy ma együtt megyek haza az óvodából a fiammal, de nem így lesz. Elvállaltuk a József Attila Általános Iskola kerítésének a javítását. Oda megyünk.

A képviselő itt végezte általános iskolai tanulmányait és mi sem természetesebb, mint azt, hogy elsők között hívták meg az iskola úttörői. Jó ízűt beszélgettek. De nem volt ez másként Kapospulán sem, ahol a község közéleti vezetőivel, aktivistáival találkozva az országgyűlés munkájáról folyt a szó. Rendkívüli módon örültek a vendéglátói, mert mint elmondták, képviselő addig még nem járt a körükben.

Hogy mit csinál vasárnaponként? Élvezi, hogy együtt lehet a családdal. Különben sok még a rendezkednivaló. Míg a felesége szüleinél éltek, elkezdtek gyűjteni gépkocsira. Aztán, hogy megjött a 9 éven át nagyon várt gyerek, szövetkezeti lakás építésébe kezdtek inkább azzal, hogy az autó ráér még két- három évig. De akkor is „jó lesz egy Trabant”. Családon belül egyébként azonos szenvedélynek hódol a férj és feleség. Az utóbbi a szépirodalmi könyveket kedvelvén, azokat vásárolja és olvassa, a férj a szakkönyveket. Nyaralni valamikor kilenc évvel ezelőtt voltak. De arra is sor kerül idővel. Amikor megszűnik az a nagy lekötöttség, ami a lakásuk teljes berendezésével jár. Addig be kell érni a kollektív kirándulásokkal. Sok van ilyen. Az idén Szegedre mennek, megnézni a szabadtéri játékok valamelyik előadását.

Az utolsó kérdést csaknem búcsúzáskor tettem föl Nőé Istvánnak. Azt felelte rá, amit vártam. Sehova nem tudnák már elcsalni a MÁV-tól.

—Iászlő— Fotó: magyarszéki