Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
10 ‘népújság 1981. május L Kazah művészet: Hagyományok és modernség Revmira Voscsenko, az APN .tudósítója, találkozott Kamat Szaudábajewal, a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság kulturális miniszterhelyettesével, és arra kérte, beszéljen a nemzeti művészetről, arról, hogyan fér össze benne a hagyomány és a modernség. — Ügy vélem — mondta Kanat Szaudabajev —, napjainkban nem lehet éles határt vonni hagyomány és modernség között a kultúrában. E kettő nemcsak egymás mellett él, hanem kölcsönösen áthatja és táplálja is egymást. Az ilyen ,szinitézis” következtében a nemzeti kultúra fejlődik és gazdagodik, új, érdekes jelenségek születnék benne. — Mit sorolna az ilyen jelenségek közé a kazah művészetben? — Például a Kurmangaza kazah népihangszer-együttest, amely már mintegy fél évszázada működik. Tyihon Hrennyikov, az ismert szovjet zeneszerző így jellemezte tevékenységét: „Tulajdonságai tekintetében ez az együttes világklasszist képvisel, sajátossága és érdekessége révén pedig valóban egyedülálló jelenség”. Megpróbálom elemezni ezt az értékelést. Mi e sajátosság lényege? Az ősrégi, jellegzetes ázsiai pen- getőhangszerek, a kofoiz és a kéthúrú dombra, amelyeken valaha a nomád állattenyésztők családi körben egyszerű dallamokat játszottak, most zenekarban egyesültek. A „világklasszis” hírnevére az együttes javarészt azért tett szert, mert ezeket a hangszereket Ahmet Zsuhanov, ka- aalh zeneszerző elgondolása alapján újító módon, a modern kor követelményeihez igazodva alkalmazta. Az új dombra és kobiz a szimfonikus hanghatáshoz szükséges valamennyi regiszterrel rendelkezik. Ez lehetővé tette nagy méretű klasszikus művek előadását is. A zenekar műsorán jelenleg több mint ezer alkotás szerepel. Jelentős részük a világ szimfonikus zenei örökségéből származik: Beethoven, Haydn, Liszt, Csajkovszkij, Ralhmanyinov művei... A zenekar műsortervében több tucat szimfonikus mű szerepel, azoktól a kazah zeneszerzőktől, akik már a szovjet korban, kezdték el tevékenységüket. Művészetükben a népi dallamokat fejlesztik tovább úgy, hogy ugyanakkor modern zenét alkotnak. A Kurmangaza-együttes külföldi szerepléseit a sajtó nagyra értékelte. A táncművészetben új forma jelent meg nálunk: a ka- maralbalett színiház, amelyet Bulat Ajulhanov szervezett, több mint tíz évvel ezelőtt. A szertartásszerű, alkalmi népi tánc elemei itt harmonikusan egybeolvadnak a falasz- szikuis iskolával. Az együttes miniatűröket, rövid darabokat visz színre, amelyek a kazah népi eposz és a modern élet témáit dolgozzák fel. Ezekben a temperamentum, a •humor, a líraislág, a bátorság, a 'fantázia koreográfia eszközökkel, nemzeti stílusban fejeződik ki. Sok klasszikus szám is szerepel az együttes műsorán. Szerszamaim Megváltoztak az ember szerszámai, mert megváltozott maga a munka is. Az ember mindig a munkájához hasonlított legjobban, s ezen keresztül a szerszámaihoz. Ez befolyásolta hitét, szándékát, létfeltételeit, vagyis ez határozta meg leginkább viszonyát a környezetéhez. A szerszámról mindig a kézbevehetőség jutott először eszembe. Mert szinte minden alakítandó anyag keményebb a kéznél. Talán ez volt az egyik legfőbb hiány, amely arra kényszerítette; keressen az ellenszegülőnél is dacosabbat, élesebbet, nehezebbet és keményebbet. Egy valamire való szerszámnak számomra ezért mindig volt nyele, amely akkor volt érdekes, amikor megkopott a kéz szorításában. Amikor az ütő, fúró, véső, faragó mozdulatok nyugodtak meg egy pillanatra a letett szerszámban, amikor a megbámult, megfeketedett nyél az ember verejtékét, izzadtságát és lendületét sugallta. S a kéz bütykeivel hasonult a nyélhez, a nyél is hozzákopott a kézhez. Klasszikus megfogalmazás: a szerszám a kéz meghosz- szabbítása. Ma ezek a régi szerszámok elhagyták a kezet. Ha azt mondjuk, hogy felgyorsult az idő, akkor hozzá kell tenni: felgyorsult a tér is, a mozdulat is, az alakító szerszám is. Ezért valahol törvényszerű, hogy egyre jobban kicsúszik az emberi kézből, amelynek több következménye van. Könnyebbé teszi a munkát, de ez a szerszám már nem vehető kézbe. Elveszítette a nyelét, az ember izomerejét, vagyis az emberi léptéket. Elvékonyodott, megnyúlt az ember keze — a szobrász talán így tekintene át egy gyárat, így olvasna a mozdulatokból a futószalagoknál és a nyomógomboknál. S ez a törékennyé vált kéz ön- formájához képest egyre dro- medárabb szerszámokkal dolgozik. Ma egy szerszámüzemben több tonnás szerszámokat is készítenek, furatokkal, ezred- milliméteres pontossággal megmunkált felületekkel. Mindezt egy alakítógép elé helyezik, amely ezen a szerszámon sajtolja át az anyagot. Nemrégiben egy darab anyag került a kezembe, amilyennel az iskolában gyurmáznak a gyerekek. Hiába forgattam, gyúrtam, hiába akartam hosszab ránézéssel megtisztelni, nem indo- mult a fantáziámhoz. Csak az esetlen formák figyelmeztettek; elveszítettem azokat az ujjmozdulatokat, amelyekkel iskolás koromban még játszi könnyedséggel alakítani tudtam az anyagot. Talán a kezem már ezekhez az új szerszámokhoz idomult öntudatlanul is. Amelyek nem tisztelik az anyagot, csak alakítják. Ijedten veszem' észre, hogy a kezem elveszítheti kézírását is. Hiszen ezt a néhány sort rögtön írógépbe írom, ahogyan gyorsabb és köny- nyebb. Az írás alig technici- zálódott a könyvnyomtatás felfedezése óta. Mégis, milyen messzire kerültünk már a kódexmásolók és írók lúd- tollaitól. A telexgépeken több az információ, az eseményközlés, mint az emberi gondolat. Persze új szerszámaim új emberi gondolatokkal is telítődtek. De egy másodpercig sem hiszem el, hogy ez a technika engem is tökéletesebbé tesz, vagy csupán új szerszámaim miatt tökéletesebb vagyok a kézi szerszámokat használó embernél. Nem a nosztalgia íratja ve-, lem ezekét a sorokat, hanem a dac; nem akarok gondolkodás nélkül idomulni ezekhez az új szerszámokhoz. Ha meggondoljuk, a géprombolás is egyfajta hasonulás volt — épp oly értelmetlen, mint egy másik véglet. Hiába a legmodernebb technológia, hiába a legmodernebb gépsor, a futószalag, a több tonnás szerszám és műszer, a termelékenység apokaliptikus jelei — emberi hozzájárulás nélkül nem létezhetnek. S egyre inkább rá kell döbbennünk; az eszméletlenné fokozott termelés lehetőségével is szembe kell szegülnünk. Azokkal a szerszámokkal, amelyek kicsúsztak az emberi kézből, átformálták a teret és időt — értünk és ellenünk. VADERNA JÓZSEF Május elsején Kerényi Jenő szobra CSANÁDY JÁNOS: Régi utak haza Éjben robajló vonatok, a rugótokon ringatózom, alattam kattogó sínek mondják monoton, várnak otthon; éjbe fúródó vonatok meg-megállnak egy állomáson, kivilágított ablakok hívogató sorait látom, de aztán megint csak sötét, a vonat-ablak enyhe fényt vet a szomszéd sínre — árvaságom vasbaöltözött képét látom, összegombolom a kabátom, megbújok a kupé-sarokban, majdcsak eljön Mezőkomárom, onnan már egy ugrás az otthon, 6 kilométer, gyalog, éjjel, s fejem fölött mór csak a hold ring és hinti sugarát széjjel. Hunyadi Medgyessy Ferenc szobra Cynthia Lindsay: A boldog házasélet aranyszabályai Hogy az asszony helyesen viselkedjék a férjével, ehhez nem elegendő az, hogy mindig csinos, és igyekszik nem bosszantani élete párját. Hanem még azt is csalhatatlan pontossággal tudnia kell, mit mondhat és mit nem mondhat neki, és egyáltalán mikor kell szóba állnia vele. Hiszen az asszony sohasem tudhatja biztosan, mi történt a férjével egy órával ezelőtt. Például összeveszhetett a főnökével, és akkor nejének azt a szerény kívánságát, hogy vegyen neki egy dollárért szalagot a hajába — esetleg pazarlásnak, túlzott költekezésnek és a csődhöz vezető biztos lépésnek tekinti. Viszont, ha napközben a cég elnöke nyájas mosollyal kezet szorított vele —, akkor szintén semmi szín alatt sem szabad szóba hozni azt a szalagot. Ilyen semmiséggel ugyanis az asszony csak megakadályozhatja azt, hogy a férfi kijelentse: tudod, drágám, már rég időszerű volna, ha egy szép új télikabátot vegyünk neked. Ha egy asszony azt akarja, hogy normális családi élete legyen, akkor véssen elméjébe kilenc egyszerű szabályt, amely már sokszor, nagyon sokszor bevált minden családban és valamennyi házassági bontóper alkalmával is. 1. Sohase kérdezze meg a férjétől: — Drágám, jól nézek ki? Az ilyesmi merő időpocsékolás. Ha ugyanis rosszul néz ki, a férj ezt úgyis régen megjegyezte volna. Ha meg minden szempontból oké — nagyon csinos —, azt bezzeg nem veszi észre. Ha az asszony haja borzas, harisnyáján félrecsúszott a varrás, vagy a szeme alatt elkenődött a festék — ez azonnal felkeltheti a figyelmet. Az új frizurája viszbnt sohasem. 2. Ha a férj ezt mondja: — Azt hiszem, szegény anyám végképp szenilis lett — az asszony ne siessen helyeselni. Különben még az a szemrehányás éri, hogy sértegeti férjének a szent életű szüleit. Elég, ha nyugodtan ezt feleli: — Szegény anya, hiszen már nem fiatal, gyakrabban meg kellene látogatnunk. — Erre semmi szükség! — kiáltja a férj, és az este hátralévő részében azt fogja bizonygatni, hogy az öregasszony mégis meghibbant. 3. Sohase mondja a férjének azt, hogy fáradt. Csak a férj lehet fáradt. Az asszony pedig egyszerűen képtelen beosztani az erejét és az idejét. Végtére is a házi munka, a gyermeknevelés, a takarítás meg a főzés — minden asszony vágyálma, a férfi irodai fecsegése a kollégáival, a legfrissebb sporteredmények megtárgyalása pedig — roppantul nehéz munka. 4. Az ilyesféle mondatok: — Nem fér a fejembe, hogy ez az Ellen hogyan tűrheti el a Charley-jának az örökös félrelépéseit — szigorúan tilosak. Hiszen ez támadás az egész férfinemmel szemben. Ha kommentálni akarja Ellen és Charley családi életét, akkor ezt kell mondania: — Szegény Charley! Bezzeg, ha Ellen nem futkosna folyton a barátnőihez traccsolni, és több időt fordítana a konyhára, akkor sohasem veszekednének! 5. Sohase említse hajdani udvarlóit. Mert különben férjuram okvetlenül kijelenti: — Hát jó, ha ez a Harry valóban olyan őrülten szerelmes volt beléd, akkor miért nem vett el feleségül? 6. Sohase taglalja férje öltönyeinek előnyös vagy hátrányos voltát. A férfinél a ruha ugyanis — merő szükségesség, az asszonynál viszont — könnyelmű hivalkodás. 7. Sohase jelentse ki a férjének: — Te folyton a sportról beszélsz, nekem pedig halvány gőzöm sincs róla. Mire ugyanis az asszony rájön, mire vezethetnek az efféle megjegyzések — már késő lesz. Férje elcipeli egy labdarúgó-mérkőzésre, vég nélkül magyarázza majd a lesállás rejtelmeit, de ha a végén az asszony megkérdi, tulajdonképpen mire való az a kapu ott a pályán — akkor mérget vehet rá, hogy családi élete komoly veszélybe kerül. 8. Sohase kérdezze meg a férjétől, hogy jól kialudta-e magát az éjjel, miután az egész este a televízió előtt horkolt. Hiszen ő nem aludt! Csak a szemét pihentette, és minden szót hallott. 9. Sohase mesélje el a férjének az álmait. Egyik barátnőm egyszer felköltötte a férjét, és ezt mondta neki: — Olyan szörnyűt álmodtam! Képzeld, álmomban beteg voltam, és egy ismeretlen városban kórházba szállítottak. Én sírtam, és folyton téged hívtalak, de sehol sem tudtalak megtalálni! Borzalmas volt, drágám! Mire a férj a másik oldalára fordul, és álmosan dünnyögi: — De hát miért nem telefonáltak azok ct felcserek Jacknek? Hiszen könnyen meglehet, hogy éppen nála voltam.... Micsoda felhajtás ilyen semmiség miatt... És nyugodtan horkol tovább. (Gellért György fordítása)
