Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-12 / 109. szám
2 NÉPÚJSÁG 1981. május 12. Franciairszág a változásra szavazott (Folytatás a 1. oldalról.) A vereséget szenvedett jóból dalon Giscard d’iEstaing rörvid írásos nyilatkozaatban ismerte el kudarcát, de nem nyiflivánitartott szavazók: A leadott szavazatoké: Az érvényes szavazatoké: Tartózkodtak: A szavazatok megoszlása: Francois Mitterrand: Gisoard d’Estaing: jelent meg a tévé nyilvánossága előtt. A francia belügyminisztérium hétfőn nyilvánosságra hozta, az elnökválasztások végleges eredményét. E szerint a 36 392 678 volt. 31 249 753. 30 362 385 5 142 925-en. 15 7114 598 (51,75%) 14 647 787 (48,24%) Olasz kereszténydemokrata vezető körökben leplezetlen nemtetszéssel fogadták Francois Mitterrand köztársasági elnökké választását. LONDON Margaret Thatcher brit miniszterelnök már vasárnap este üdvözlő táviratot küldött Mitterrandnalk és jelezte szándékát, hogy szeretne mielőbb találkozni és megismerkedni vele. A kormányfő távirataiban sokatmondó hangsúllyal szerepelt a remény, hogy Mitterrand elnöksége idején folytatódik „a két ország együttműködésének legjöbb hagyománya”. Francois Mitterrand Lemondott a Barre-kormány „A francia nép megnyilatkozott. Bárminők legyenek is személyes érzéseink, demokratikusan kifejezett döntése számunkra törvény. Mielőtt a jelenlegi elnöki mandátum lejárna, benyújtom a magam és kormányom lemondását a köztársasági elnöknek, aki a kormányt kinevezte. Ameddig hivatalomiban maradok, őrködni fogok azon, hogy az átmenet az ország érdekeinek megfelelően menjen végWASHINGTON Francsois Mitterrand választási győzelme nem egészen váratlanul, mégis enyhe áramütésként érte Washingtont. A Fehér Ház hallgatólagos jelöltje Giscard d’Estaing volt. Az amerikai hírközlő szervek mindenekelőtt azt állapították meg, hogy a szocialista párt — esetleg szocialista —kommunista párt koalíció hatalomra jutása a 23 éves „mérsékelt konzervatív” uralom végét jeleníti Franciaországban. BONN Vegyes visszhangot keltett a nyugatnémet polgári pártok körében Francois Mitterrand győzelme a franciaországi elnökválasztáson. A szocialista be” — jelentette ki Raymond Barre francia miniszterelnök a Matignon-palota által hétfőn délelőtt nyilvánosságra hozott nyilatkozatában. Raymond Barre nyilatkozatának. további részében hangoztatja, hogy csatlakozni fog azok táborához, akik „hűek az V. köztársaság elveihez”. A miniszterelnök egyértelműen jelezte, hogy a vereségért Chirac híveit tartja felelősnek. párti politikus győzelmét Willy Brandt, a nyugatnémet szociáldemokraták vezetője „történelmi jelentőségű eseménynek minősítette. Schmiidt kancellár üdvözlő táviratában jelezte: folytatni kívánja a Nyugat-Európa szempontjából „döntő fontosságú” francia—nyugatnémet együttműködést és a közeljövőben találkozni kíván Mit- terrand-nal. RÓMA Enrico Berlimguer, az OKP főtitkára „mély megelégedéssel” nyugtázta Mitterrand győzelmét. Ügy vélekedett, hogy a francia dolgozók és a nép többsége megújhodást akar. Döntőnek és pótolhatatlannak nevezte a francia kommunista voksokat a szocialista párti politikus megválasztásában. Francois Mitterrand, a Francia Köztársaság új elnöke 64 éves, 1916. október 26- án született, irodalmi és jogi tanulmányokat végzett. A második világháború idején a németek fogságába került, megszökött, majd részt vett az ellenállási mozgalomban. 1946-ban képviselővé választották, 1947-től 11 alkalommal töltött be különböző miniszteri tárcákat a 4. köztársaság kormányaiban. 1958-tól a De Gaulle tábornok kormányával szembeni ellenzék egyik vezetője. Francois Mitterrand számos baloldali politikai szervezet, klub alapítója és vezetője volt egészen 1971-ig, amikor a Köztársasági Intézmények Konvenciója nevű szervezet vezetőjeként részt vett a különböző szocialista mozgalmak, pártok egyesítő, Epinay-i kongresz- szusán, amely az akkor létrehozott szocialista párt első titkárává választotta. Mitterrand ekkor a kommunistákkal kötendő baloldali szövetség híveként lépett fel, s a két párt 1972-ben írta alá a baloldal közös kormány- programját. Francois Mitterrand az 1965-ös elnökválasztáson a baloldal közös elnökjelöltje volt De Gaulle tábornokkal szemben, a szavazatok 31,7 százalékát szerezte meg az első fordulóban és 44,8 százalékát a másodikban. 1974-ben ugyancsak közös jelöltként az első fordulóban 43,2 százalékot ért el, a másodikban 49,2 százalékot Giscard d’Estainggel szemben. A baloldal egységének felbomlása, 1977 után Francois Mitterrand továbbra is úgy lépett fel, mint aki az egész baloldalt kívánja képviselni és az FKP-t igyekezett felelőssé tenni az unió megszűnéséért. A kampány során Francois Mitterrand — aki előzőleg lemondott pártfunkciójáról, az első titkári tisztséget Lionel Jospinnek adta át — egyaránt hivatkozott a szocialisták, a baloldal, a változás híveinek szövetségére, programja eléggé általános maradt ahhoz, hogy meg tudja nyerni a baloldal mellett a Giscard d’Estaing elnökségével elégedetlen polgári választók egy részének támogatását is. Francois Mitterrandot a • politika művészeként ismerik Franciaországban, kitűnő taktikusnak és stratégának tekintik. Az elnökválasztási kampány során általános vélemény szerint végig tartani tudta magát előre kidolgozott stratégiájához és az utolsó napokban, váratlanul felemelve a hangot, támadásba ment át — erre már nem volt ideje hasonló hatékonysággal válaszolnia Giscard d’Estaing táborának. A francia választások visszhangja Kambodzsa - választások után Kambodzsában május elsején törvényhozási választásokat tartottak. Ez a világ nagy részén az államélet megszokott jelensége, az indokínai országban azonban kettős, gyakorlati és szimbolikus jelentősége van. A 117 tagú nemzetgyűlés megválasztása ugyanis határvonala kambodzsai konszolidáció távolról sem könnyű folyamatában. Kambodzsa esetében ugyanis minden fejlemény összehasonlítási alapja a két és negyed évvel ezelőtti állapot. Hovatovább zsurnalisztikái közhely, hogy a khmerek országa 1979 januárjában, Pol Pót rendszerének összeomlásakor a nulla pontról indult a megújhodás felé. Pol Pót és leng Sary Kína-barát és maoista ihletésű rezsimje gyakorlatilag törvényen kívül helyezte a XX. századot: felszámolta az áru- és pénzviszonyokat, a városokat megszüntette, az egészségügyi hálózatot és az iskolarendszert szétrombolta, s a megtorlást, a tSmeggyilkosságot az állampolitika rangjára emelte. AZ ÉLELMISZERCSATA A konszolidáció több szakaszban zajlott eddig, s mindmáig tart. Első, s legfontosabb feladat a gazdaság alapjainak normalizálása, s a közigazgatás helyreállítása volt. 1979-ben 700 ezer, 1980- ban másfél millió hektáron vetettek. Ha a folyamat nem torpan meg, két-három éven belül elérhetik a háború előtti 2,4 millió hektáros vetésterületet. Az élelmiszercsatát a belső erőfeszítéseknek, s legalább annyira a példátlan méretű nemzetközi összefogásnak köszönhetően, megnyerték. A PAO, az ENSZ mezőgazdasági szervezetének idén márciusban közzétett jelentése szerint a lakosság élelmiszer-ellátása ugyan még nincs teljesen megoldva, de a kambodzsai mezőgazdaság egyértelműen túljutott a válságon. Ismét járhatók a fő szállító-útvonalak, az öntöző- berendezések újból működnek, s lényegesen emelkedett a felhasznált műtrágya mennyisége. Maga a FAO-tanulmány is hangsúlyozza, hogy ezek a technikai-technológiai kérdések Kambodzsában stratégiai fontosságúak. A gazdasági konszolidáció egyik legbiztosabb jele: japán külkereskedelmi cégek egy csoportja felvette a kapcsolatot Phnom Penh-nel, s a tervek szerint Kambodzsa idén — sok év után először — ismét exportál a szigetországba gumit, fát, gyantát, textilalapanyagokat, stb. Távlatilag, a mezőgazdaság megerősödésével ismét a rizs lehet Kambodzsa fő kiviteli cikke, amely az ipar helyreállításának, s továbbfejlesztésének anyagi alapját képezheti. Nagy erőfeszítéseket tesznek az iskolarendszer, az egészségügyi intézmények újjászervezésére. A múlt év végén már 900 ezer gyerek és fiatal járt különböző szintű iskolába, s most ismét nekiláttak az írástudatlanság felszámolásáért vívott harcnak. ÜJ ALKOTMÁNY A most megválasztott nemzetgyűlés első feladatai között szerepel az új alkotmány elfogadása. Tervezete, amelyet tavaly tettek első ízben közzé, kimondja, hogy Kambodzsa népi állam, amelynek forradalmi munkáját a párt vezeti. Nyilvánvaló, hogy itt a kommunista párt megteremtéséről van szó, jóllehet az alkotmánytervezet — lélektani okokból — még nem használta „a kommunista” jelzőt. Pol Pót terrorrendszere, eszelős túlkapásai diszk- reditálták ezt a nevet a tömegek előtt, akiket meg kell győzni: merőben új, eszméiben, módszereiben tiszta szervezetet akarnak létrehozni, amely Kambodzsa szocialista fejlődésének irányító ereje lesz. Hivatalos Phnom Penh-i közlés szerint a párt alakuló kongresszusa rövid időn belül összeül. A vezető politikai erő, a párt létrejöttével, az államigazgatási és a törvényhozási intézményrendszer kiépülésével lezárul egy fejezet a népi Kambodzsa életében, konszolidációjának folyamatában. Lón Nol és- Pol Pót rémuralmának egy évtizedes kényszerkitérője után Kambodzsa ismét normális államként funkcionálhat. MIT TESZ AZ ASEAN? Kína és az Egyesült Államok álláspontja világos, saját geopolitikai, stratégiai nézőpontjából mindkettő kedvezőtlennek ítéli a kambodzsai átalakulást. A közelmúlt nyugtalanító fejleménye, hogy Washington — Son Sann hajdani miniszterelnök, Peking meg Norodom Sziha- nuk és Khieu Samphan látogatását felhasználva — konkrét katonai, gazdasági és politikai támogatást helyezett kilátásba a Phnorrf Penh-i kormányzattal szemben szervezkedő heterogén csoportosulásnak. Hogy ennek a szedett- vedett „egységfrontnak” mi lesz a jövője, nagyban az ASEAN magatartásától függ. Hanoi józanságra inti az ASEAN-t, rámutatva: az indokínai feszültség kiéleződése bumerángként üthet visz- sza a délkelet-ázsiai integrációra. Az ASEAN távolról sem egységes az Indokínához fűződő viszonyt illetően: Thaiföld magáévá tette a „szovjet és a vietnami veszély” Peking sugallta teóriáját, Indonézia és Malaysia viszont hosszú távon a kínai törekvésekben látja a valódi fenyegetést. Mindenesetre az álláspontok óvatos közeledése megkezdődött. Noha az ASEAN egyelőre kitart amellett, hogy nemzetközi konferenciát akar Kambodzsa ügyében, már nem zárkózik el az indokínai ország regionális eszmecseréjétől. GYŐRI SÁNDOR Két választás Nyugat-Európában Hétfő esti kommentárunk. Ami egy hónapja nem látszott lehetetlennek, ami néhány napja már valószínűnék tűnt, bekövetkezett: Franciaország lakossága az elkövetkező hét esztendőre a szocialista párti Francois Mitteirandot választotta a köztársaság elnökiévé. Az új államfő váratlan arányban, a voksök ötvenkét százalékával diadalmaskodott. Bevált azok jövendölése, akik azt mondták: 1981-ben Franciaországban a változás vágya erősebb lesz ,a Miterrand személyével és várható politikájával kapcsolatos bizonytalanságnál. Pillanatnyilag az egyetlen bizonyosság az, hogy az — 1958- tól számított — úgynevezett -.ötödik köztársaság viharos történetében tanúi lehetünk három vadonatúj jelenségnek: 1. Első ízben szenvedett vereséget hivatalban lévő államfő; 2. Első ízben győzött nem jobboldali jelölt és 3. Először állt elő fáz a feszültségekkel terhes 'helyzet, hogy az elnök mögött álló többség nem azonos, sőt, szembekerülhet a nemzetgyűlés többségével. Mivel az elnöki többség teljesen friss, a nemzetgyűlést viszont három esztendeje választatták, majdnem biztosra vehető, hogy ez utóbbi ma már nem érvényes. Ebből logikusan következik, hogy az új elnök — alighanem június 21-re és 28-ra — kiíratja az új parlamenti választást. Ez létérdeke, hiszen a francia államfő kezében Charles De Gaulle tábornok ország- lása óta ugyan óriási hatalom van — de ezt kizárólag akkor érvényesítheti, ha nem áll szemben vele egy ellenséges nemzetgyűlési többség. Mitterrand győzelmének egyik legfontosabb faktora a mintegy négy és fél millió kommunista szavazat. Űjra bebizonyosodott, hogy a baloldali összefogás az az erő Franciaországban, amely valóban meg tudja változtatni az eseményeit menetét — még akkor is, ha ez az összefogás nam éppen felhőtlen. Nem túlzás a megállapítás, hogy Franciaország jövője mindenekelőtt attól függ, milyen lesz ez laz -összefogás és együttműködés azután, az új helyzetben. Marchais annak hangoztatásával köszöntötte Mit ter rood győzelmét, hogy a párt kész vállalni az új erőviszonyokból következő szerepet. A győzelmet követően azonban és természetesen nemcsak a francia bel-, hanem a külpolitikában is sok a bizonytalansági tényező. Jól érzékeltetik ezt már az első mértékadó külföldi visszhangok. A szovjet sajtó arra emlékeztet, hogy a francia szocialisták ugyan hitet tettek a szembenállás szintjének csökkentése mellett, de álláspont juk egyelőre homályos például az Európába telepítendő amerikai közép-hatósugarú rakéták ügyében. A Pravda ugyanakkor félreérthetetlenül kijelenti: „Ha nem is értünk egyet minden lépéssel, amelyet Franciaország nemzetközi téren tesz, kapcsolataink az enyhülés lényeges tényezői maradnak, s mi e kapcsolatok dinamikus fejlesztése mellett foglalunk állást”. Washingtont — jelentik a hírügynökségek — „ugyan nem váratlanul, de enyhe áramütésként” érte Mitterrand győzelmének híre. Ehhez Percy szenátor — aligha csak a saját nevében — hozzátette: „nem elsősorban miatta, hanem a kommunisták miatt aggódunk...” Homlokegyenest ellenkező előjellel ugyan, de a változás óhaja nyomta rá bélyegét a másik nyugat-európai választásra, a nyugat-berlinire is. Itt a jobboldali CDU tört előre, méghozzá olyan mértékben (47,8 százalékot szerzett), hogy nélküle nem alakítható meg a sajátos közjogi helyzetű város új szenátusa. Az SPD veresége olyan fejlemény, amely — annak ellenére, hogy Nyugat-Berlin nem tartozik az NSZK- hoz — hosszabb távon kihathat a bonni belpolitikára, különös tekintettel a kormánykoalíción belüli viszonyra. Mind az összehasonlíthatatlanul jelentősebb francia elnök- választás, mind a nyugat-berlini szenátusra leadott voksok arányának alakulása figyelemre méltó új elem egy amúgyis képlékeny, veszélyekkel és bizonyos reményekkel teli nemzetközi helyzetben. HARMAT ENDRE PANORÁMA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jó kívánságait Francois Mitterrandnak, a Francia Köztársaság elnökévé történt megválasztása alkalmából. * Dr. Maróthy Lászlónak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Budapesti Pártbizottság első titkárának vezetésével hétfőn budapesti pártdelegáció utazott Moszkvába. A küldöttség az SZKP moszkvai bizottságának meghívására négy napot tölt a Szovjetunió fővárosában. * Hivatalos látogatását befejezve vasárnap elutazott hazánkból Paavo Väyrynen, a Finn Köztársaság külügyminisztere. A Ferihegyi repülőtéren vendéglátója, Púja Frigyes külügyminiszter búcsúztatta. Jelen volt Ma- tusék Tivadar, hazánk helsinki és Osmo Väinöla, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete, valamint Václav Moravec, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövete. * Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese hazánk állandó KGST-kép- viselője, Moszkvába utazott, ahol a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa végrehajtó bizottságának’ 99. ülésén vesz részt. MOSZKVA Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke táviratban köszöntötte Francois Mitterrandot abból az alkalomból, hogy az ország elnökévé választották. „Országainkat, a Szovjetunót! és Franciaországot hagyományos baráti kapcsolat, együttműködés köti össze — írja a többi között táviratában Brezsnyev. — Azon vagyunk, hogy ezek a kapcsolatok minden téren továbbfejlődjenek, a jövőben is a béke fontos tényezői maradjanak. Kifejezem reményemet, hogy a Szovjetunió és Franciaország a jövőben is együttesen járul hozzá a Kelet és a Nyugat közötti megértéshez, a fegyverkezési verseny megfékezése és a leszerelés, a háborús tűzfészkek felszámolása, az európai és az egyetemes béke megszilárdítása érdekében.”
