Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-10 / 108. szám
198X. május 10. KÉPÚJSÁG 11 Simontornya Somogyi István kiállítása Somogyi István egyik műve mellett Mindenkinek joga van olyan eszközökkel felhívni a közfigyelmet a szépre, a fontosra, amilyenekkel mondanivalóját kifejezni tudja: — vagy véli. Ez óhatatlanul az eszébe jut annak, aki ellátogat Simantornyára, ahol a vártoronybeli szép kiállító teremben április utolsó napján nyílt Somogyi István festőművész kiállítása. Az, hogy erre sor került: — mindenhogyan jó, amiként szép és eredményes az itt folyó köz- művelődési munka is, melynek ez a bemutatkozás része. Nagyon valószínű, hogy még egy olyan fontos településről is, mint Simontornya, viszonylag kevesen utaznak Pestre, vagy Pécsre csak azért, mert éppen tárlatlátogatásra támadt kedvük. A sokmillió forintért újjáépített várba a különböző művészeti ágak képviselőinek egy része „helybe jön”, minden bizonnyal hozzájárulva az ízlésneveléshez és ahhoz is, hagy a fentebb említett utazások egyszer talán majd rendszeressé, mindennapivá váljanak. A képzőművészet mivelőinek tábora hazánkban olyannyim népes, hogy igazán nem csoda, ha az átlag újságolvasó rászorul az életrajzi tájékoztatásra, amiben jelen esetben egy szép kiállítású meghívó van segítségre. Somogyi István 1930-ban született Galgaimácsán. Változatos életpálya után 1957 óta „életét a festészetnek szenteli”. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának tagja, ezzel jogot szerzett arra, hogy- hivatásos művészként tevékenykedjen. Rendkívül termékeny, a legváltozatosabb stílusokkal próbálkozott már. Kétségtelen politikai elkötelezettségének bizonyítékai a fasizmus rémtetteiről szóló képei; melyekért magas lengyel kitüntetésben is részesült és az itteni kiállítás néhány alkotása (Atomgyász, Izzó halál, Mementó 1944.). Az Angéla Davis perköltségének fedezésére kezdeményezett nemzetközi akciójához világhírű művészek csatlakoztak — ami minden elismerést megérdemlő politikai tett, de nem művészeti kategória. A Simomtornyán bemutat tott képek csak ízelítőt nyújtanak Somogyi tevékeny munkásságának termékeiből. Alapszínük az arany, itteni munkáinak módszere pedig a rendkívül erős ecsetkezelés, mellyel az olajképeknél , majdnem domborműszerű hatást ér el, ami olykor talán elfogadható, de merőben kétséges, hogy rendszerré tehető-e. Domborművektől se várunk festészeti élményt. Huzamosabb figyelés árán egyes részletszépségek tagadhatatlanul előbukkannak. Arra figyelmeztetve a nézőt és alkotót, hogy a kétségtelenül izmos tehetség önmagában még nem elegendő, az elmé- lyültség hiányára nem mentség, hogy korunk maga is rohanó lévén, a művész együtt rohan az idővel. A legnagyobbak, nagyok és kevésbé nagyok mindig jól tudták* hogy ez hiábavaló igyekezet. Somogyi legsikerültebb képei azok, melyeken az előbb mondottak nem érezhetők. Ilyen a „Vitorlásverseny Tihanyban”, a „Parasztudvar”, „Falusi tűzhely”. Ezekben természetes, közel érzi magához a témát, tehát közel is tudja hozni a néző számára. Külön kell szólni a meghívó- katalógusról, mely a látogatót orientálni hivatott. Homályban marad, hogy ki válr- lalta magára ezt a feladatot. Ügyesen, átfogóan és kissé csalókán " fogalmazott. Megtudjuk, hogy a művész „több országos jelentőségű kiállítás után külföldi meghívásoknak tesz eleget”. Szívesen elihisz- szük, de mire alapozza az „országos jelentőségű” nem éppen szerénytelen jelzőt? A2 Angela Davis érdekében rendezett tárlaton Somogyi 30 képével szerepelt. A befolyt 20 millió dollárban Picasso- nak, Salvatore Dalinak, Ko- koschkának, Chagallnak, Henry Moorenak és Siquei- rosniak is lehetett valami része. Ez egy ügyes stiláris fordulattal legalább is homályban marad. Az a megállapítás pedig, hogy Somogyi „pozitív töltésű alkotásai mellett egyéni stílusban, melyet „modern realistának” vall, a napi élet és a természet ábrázolása kerül előtérbe.” Zűrzavaros semmitmondás. A napi élet és a természet ezek szerint „negatív töltésű”?' Szerepel még a néhai Simon István Kossuth-díjas költőtől származó, elismerő, pártoló idézet. Csak az derül ki, hogy legalább tíz éve írta. Hová? Milyen alkalomból? Mindezt azért tűnt érdemesnek hangsúlyozni, mert Somogyi vitathatatlan tehetség, aki minderre aligha szorul rá. Amióta lapunkban 1964 tavaszán egy folytatásos regény illusztrátoraként mutatkozott be, kétségtelenül nagy utat tett meg. Ennek elmélyült munka árán még szép folytatása következhet. Ordas Iván Fotó: Gottvald Károly A dunai halászat emlékei A dunaföldvári vármúzeum új kiállítása A nagy sikerű Magyar László kiállítás lebontása után új időszaki kiállítás nyitójára került sor a közelmúltban Dunaföldváron, az öregtoronyban lévő vármúzeum földszinti kiállítótermében. A Duna mente településeinek életében a legrégibb időktől fogva jelentős szerepet betöltő folyami halászat tárgyi és írásos emlékeiből dr. Sólymos Ede kandidátus, a bajai Türr István Múzeum igazgatója készített a helyszabta lehetőségek szerinti, igen szemléletes válogatást. A bemutatott tárgyak részben a bajai, részben a szekszárdi múzeum néprajzi gyűjteményének féltett darabjai, közöttük nem egy olyan — ma már ritkaságnak számító halászeszköz is található —, melyre az idősebb halászok közül is csak kevesen emlékeznek. Rendkívül szép sorozatot láthatunk például az elsősorban ívás idején használt — így a törvény által tiltott — két-, három- és négyágú szigonyokból. Ugyancsak ritka és ma már kevés halász által használt eszköz, a kizárólag harcsák fogásánál alkalmazott butykáló, más néven kuttyogató. Ennek jellegzetes, cuppanó hangja (innen nyerte elnevezését is!) felkeltette az egyébként elég rosszul látó, hatalmas dunai ragadozók figyelmét, így könnyebben vették észre a víz sodrával csónakjával lassan ereszkedő halász másik kezében tartott, s a mederfenék felett vezetett, felcsali- zott horgot is. A különböző halászszerszámok — varsa, dobóháló, csontos kece, milling, stb. — mellett a nehéz halászélet mindennapi használati tárgyai, így pl. halászláda, halászcsizma, hálóhúzó laptáros farhámok, jégpatkók, s a halásztanyák felszerelési tárgyai is láthatók a kiállításon. A nagy terjedelmű — gyakran 100—400 méter hosz- szú kerítőhálók — és más, ma már szinte csak a halászati szövetkezetek tulajdonában lévő modem halászeszközök bemutatására a kis alapterületű teremben nem nyílott lehetőség. A tervek szerint ezeket a várudvaron rendezendő szabadtéri kiállításon, a Duna menti folklór fesztivál idején tekinthetik meg az érdeklődők. DR. GAÄL ATTILA mb. múzeumigazgató MŰVÉSZET Halfőző készségek Dobó- vagy pöndörháló Ez is a halászathoz tartozott Kuttyogató-felszerelés Vágóhorog és szigonyok Varsa Haltartó és merítő Egy nagy méretű falusi tájkép, nem „arany,, technikává
