Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-08 / 106. szám
1981. május 8. NÉPŰJSÁG 5 PálvauóíhcTÍ'ác „Annak eldöntése, hogy valaki mi- ictl jdYalaS/iLctj« lyen foglalkozást, hivatást válasszon, milyen pályára lépjen; életpálya választása" — olvasható az értelmező szótárban. A pályaválasztáshoz igen sok segítséget nyújtanak a fiataloknak a szülők, a pedagógusok, a pályaválasztási tanácsadó intézetek, sőt bemutatóikkal, a szakmák ismertetésével az üzemek és vállalatok is. Hiszen nekik is érdekük az utánpótlás, a leendő szakmunkásgárda előteremtése. Megszerették a szakmát Hárman a Szekszárdi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképzőből: Kertész György, Eil Gyöngyi és Igali Erzsébet. A Szekszárdi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző három tanulója: Kertész György, Eil Gyöngyi és Igali Erzsébet. György harmadéves felszolgáló Fad- don, Gyöngyi elsőéves élelmiszeripari tanuló Széptölgyesen, Erzsébet, aki szintén elsőéves élelmiszeripari tanuló, Dombóváron lakik. Az iskola udvarán beszélgetünk. Eil Gyöngyi: — Általános iskolai osztályfőnököm tanácsolta, hogy jöjjek erre a pályára. Már régebben is gondoltam rá, de az ő tanácsa ösztönzött arra, hogy még jobban megfigyeljem az eladók munkáját. Többet is jártam vásárolni, mint előtte. A szakmunkásképzőbe sikerrel felvételiztem. Itt a tanultak alapján egyre jobban megszerettem a szakmát. Jó itt Igali Erzsébet, akárcsak osztálytársnője, ő is most ízleli a kereskedelem elméletét és gyakorlatát. Szakmáját azért választotta, mert: — Segíteni lehet az embereken, ez ebben a szép. Kertész György hármójuk közül a „legidősebb”, nemsokára végezni fog,' felszolgáló lesz. — Nem bántam meg, hogy ide jöttem tanulni — mondja. — Komolyan foglalkoznak velünk, jól meg lehet tanulni a szakmát. Az iskola elvégzése után, munka mellett tovább is akarok tanulni. A szakmát szeretni is kell — mondták mindhárman. Hihetünk nekik, mert ők már elkezdték... Ballag már... Bizony holnap ballagnak a középiskolások... Jelképesen elindulnak azon az úton, mely egész életükre nézve meghatározó. Megyénkben 453-an végeznek a gimnáziumokban, 531-en pedig szak- középiskolákban. A szándékfelmérés szerint a gimnazisták közül 229-en, a szakközépiskolát végzettek közül pedig 116-an jelentkeztek továbbtanulni. Várhatóan 230— 260 között lesz a felvettek száma. Milyen sors vár azokra, akik nem tanulnak tovább? A gimnáziumot végzettek közül 29-en akarnak szakmát tanulni, többen pedig az érettségi után azonnal munkába állnak. A szakközépiskola befejezése után a 60 százalék áll munkába, néhá- nyan pedig további szakmát tanulnak. Tolna megye középiskoláiban végzettek 12 százaléka tudományegyetemekre adta be jelentkezési lapját; tanárképző főiskolára több mint 15 százalékuk szeretne bejutni, 25 százaléknál magasabb a tanító-, óvónőképző főiskolára jelentkezettek száma, műszaki pályára pedig közel 12 százalékuk kíván menni. A szakmát tanuló fiúk nagyrésze az úgynevezett sikerszakmákban szeretne majdan elhelyezkedni, vagyis háztartásigép-, rádió-, tv-, valamint az autószerelő szakmát választják. Dilemma Ütelágazásnál is lőhet töprengeni, keresztútnál még inkább, de igazi lehetőség a dilemma zásra akikor -nyílik, ha az ember ellőtt váratlanul egy egész várostérképnyi úthálózat bukkan fel. Amennyire visszaemlékeznem sikerül, mindig irigyeltem gyerekkori barátaimat, F. Zolit és Lacit. Előbbi eszmélő kora óta műszakinak készült, utóbbi orvosnak. Mindkettő az is lett Ismertem azonban egy rokonszenves fiatalembert, aki valószínűleg ihletett tehetségű villanyszerélő lett volna, de magas beosztású apja — törik-szakad — egyetemre zavarta. Fabrikált is belőle egy pedagógiai antitalentumot, aki hosszas tanügyi kísérletezések árán — tizenkét éves késéssel — jutott el a neki eredendően megfelelő irányba. Jómagam is leírtam néhány spirálist, mielőtt elkezdtem a hazai szerkesztőségek levegőjét szívni vagy rontani. A bevezetőben említett térképnyi úthálózat — ezt, gondolom, megsejtette az olvasó — a választható életpályák szám- láilhatatlan lehetőségére vonatkozik. Kiváltképpen szerencsések az iF. testvérekhez hasonlók, akiknek elképzelései találkoznak a tulajdon képességeikkel és a lehetőségekkel is. Lényegesen többen vannak, akik nehezebben döntenek, tétováznak, a saját hajlandóságaikkal és adottságaikkal sincsenek egészen tisztában. A dilemmák feloldása, a pályára orientálás azt hiszem egyike a legnehezebb feladatoknak. A végeredmény életeket terelhet jó irányba, de ugyanígy el is ronthatja azokat. Nem véletlenül van külön intézményrendszere a pályaválasztási tanácsadásnak, de sdha senki .nem hitte, hogy ezt intézményesen meg lőhet oldani. 'Huxley „Szép új világ”- jában a lombikban készülő eljövendő embereket már eleve a társadalmi szükségleteknek megfelelő irányba programozzák. Ez — higgyük — sosem fog megvalósulni. Az időben történő odafigyelésnek azonban általánossá kellene válnia. Itt valami olyasmiről ábrándozok, hogy a szülők (akik ugyebár a Pályaválasztási Tanácsadóknál mégis csak előbb kellett, hogy megismerjék gyerekeiket) már a legkisebb kortól odafigyeljenek azok hajlandóságának, tehetségének bontakozásá- ra. Ügyes kezű, szívesen barkácsoló, inkább humán érdeklődésű, netán az élő természetet kedvelő, zeneértő, jó matematikus ... és így tovább. Szorgalmas, kitartó, gyorsan tanul, vagy lassú, kemény munka árán? Ezek ismeretében lehet valakit —nem egy-egy pálya, hanem egész foglalkozáscsoportok irányába — orientálni. Csak egyetlen egyet nem szabad: bármely pályát, mesterséget, hivatást leszólni, mert annak előttünk nincs tekintélye, nem látunk benne fantáziát. Dilemmákat oszlatni, megoldani így nem, hanem csak szülő és gyerek együttes, nagyon hosszú időn ót tartó összmunkája árán lehet. Az atomerőmű hatása Joggal gondolhatja bárki, hogy Pakson az atomerőműépítkezés jelentősen befolyásolja a továbbtanulók pálya- választását. Erről a paksi gimnáziumban kaptunk konkrét adatokat. Néhány évvel ezelőtt, az erőmű-építkezést megelőzően, annak előkészítéseképpen Budapesten és Pécsett egy- egy speciális, úgynevezett erősáramú szakközépiskolai osztályt indítottak, ahol igen sok paksi fiatal tanult. Téhát ebben az időben a paksi középiskolától ezek az osztályok „elszippantották” a gyerekeket. Részben ez volt az oka, hogy akkoriban csupán egyetlen első osztályt indíthatott a helybéli gimnázium. Mára a demográfiai hullám elérte az iskolát, idén 70 gyerek iratkozik Pakson elsőbe. Ezen kívül az építkezésen dolgozó munkások családostól telepedtek le Pakson, s az ő gyerekeik közül is többen a gimnázium tanulói. A paksi gimnáziumban végzettek Közül minden évben egy- kettan a Szovjetunióban tanulnak ösztöndíjasként, speciális szakmákban. Van már olyan végzett diákja az iskolának, aki az atomerőmű dolgozója. Az idén érettségizők közül kettőt vettek fel egyetemre a Szovjetunióba: egyikük atomenergetikai mérnök, másikuk pedig nehézvillamossági mérnök lesz. Mindez azt jelenti, hogy a pályairányítást illetően az atomerőmű csak kismértékben gyakorol közvetlen hatást a pá lyavá lasztásra, közvetve annál inkább. Gazdag elhelyezkedési lehetőségék várják ott a fiatalokat: többen dolgoznak adminisztrációs munkakörben, többen tettek szakközépiskolai különbözeti vizsgát, s mint könyvelők, vagy bérszámfejtők dolgoznak a vállalatnál. Az utóbbi adatok természetesen a lányokra vonatkoznak; a gimnáziumban érettségizett fiiúk közül pedig többen végezték szakmunkás- képzőben hegesztőként. Egyesek speciális főiskolán, felsőfokú intézményben tanulnak, példáiul olyanban, áhol raktárvezető-képzés folyik. Építészpalánta Gyereknek már magamban sem nagyon merem nevezni Bartal Tamást, akivel a szekszárdi 2-es iskola irodájában beszélgetünk. Bár gondolom, kinn a folyosón ő is ugyanúgy hangos, mint a többiek, és a gyerekcsínyekről sem csak a múlt történetei között beszélhet. De most komoly, megfontolt, túlzás nélkül fiatalembernek tűnik. — Építész szeretnék lenni. — Pontosabban ? — Most a szakközépiskolába jelentkezem, aztán, talán egyetem, és utána mérnök. — Félévkor milyen volt a bizonyítványod ? — Négy egész hat. — És miént akarsz építész lenni? — A családiban apa, anya is kapcsolatban van az építőiparral. — Mindig ez akartál lenni? Pici korodban sem volt olyan álmod, hogy — mondjuk — pilóta, hajóskapitány vagy mozdonyvezető ? Ingatja a fejét: Még csak el sem mosolyodik. — És mi a szép az építészetben? — Talán a tervezés. Ahogy a mérnökök megrajzolják az új épületeket. — Tudod, hány év múlva léhetsz te is mérnök? Gondolkozik. — Ügy 10, 12 év múlva. Tamás pályaválasztási tanácsadásban otthon részesült, s feltételezhetően, ez hatásos is volt. Nemcsak szavak formálták elhatározását, hanem a szülői példa is. A pályaválasztókat csábítja a korszerű üzem A megye legszebb, legkorszerűbb üzemében Dombóváron az AFIT-szer- viz ötéves, és ez idő alatt itt nevelődött fel a szerelők fele. Hogy miért választották a szakmát, arra sokféle választ 'kaptam. Volt, akit a gép, a motor érdekéit, volt, aki jól fizető szakmát keresett hajdanán. Most már kivétel nélkül kedvvel csinálják munkájukat. Kotánczi Józseftől arról érdeklődtem, kellett-e csalni ide a fiatalokat. A válasz nemleges volt, sőt, azt is megtudtam, nem is ők válogatták őket, hanem az iskola. Hogy végül jó szakemberekké váltak, abban kétségtelen nekik is részük volt, de segítette ebben őket az iskola, s főleg a szerviz, ahol tanulóéveikben sokszor megfordultak, hiszen itt sajátították el leendő szakmájuk fogásait. Van most is üzemlátogatás, a szervizben körülnéznek az iskolák végzős diákjai. Ennek is része van abban, hogy szívesen jelentkeznek gépkocsiszerelőnek, hiszen ez a megye legkorszerűbb, legszebb ilyen üzeme. S hogy nem csak az üzem korszerű, hanem a légkör is jó, arra utal az, hogy az itt végzett harminc szakember közül egyetlen egy sem ment máshová dolgozni. Tanácsadás - irányítás Évről évre egyre nagyobb szereppel bírnak a pályaválasztási tanácsadó intézetek. Munkatársaik gyakorlati tanácsokat adnak a fiataloknak, segítenek nekik a megfelelő hivatást (foglalkozást) megtalálni. A tanácsadók feladatai, közé tartozik megállapítani, mihez érez kedvet, hajlandóságot a diák; ott vizsgálják meg a pályaválasztók képességeit orvosi és lélektani szempontból; • pálya- irányítási funkciójaként pedig nyilvántartják, melyek azok a pályák, ahol hiány, illetve ahol zsúfoltság van. A Tolna megyei Pálya- választási Tanácsadó Intézetnél arra kaptunk választ, hogy az általános iskolát végzők merre orientálódnak, mi jellemzi továbbtanulásukat. Évről évre emelkedik a továbbtanulók száma. Az országos 96 százalékkal szemben megyénkben 96,7 százaléka tanul tovább a nyolcadik osztály elvégzése után. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a középfokú oktatás általánossá vált. (1969-ben '83,4 volt a továbbtanulók száma.) A gyerekek ötödrésze gimnáziumiba, a 31 százalék szakközépiskolába, s közel 47 százalék szakmunkás- képzőbe jelentkezett. Többen adták be felvételi kérelmüket szakmunkástípusú iskolákba: a gyors- és gépíró, valamint az egészség- ügyi szakiskolába. Persze, törődnek azokkal a fiatalokkal is, akik nem tanulnak tovább. A tanácsadó 1116 általános illetve középiskolát végzettnek ajánl munkalehetőséget. Az oldalt készítették: V. Horváth Mária, Bakó Jenő, Czakó Sándor, Ordas Iván, Szepesi László és Szűcs László János.
