Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

XXXI. évfolyam, 126. szám. ÄRA: 1.80 Ft. 1981. május 31., vasárnap. Mai számunkból SZÉPAPÁINK GYERMEKSORSA (5. old.) ÜZLET, VAGY ÉRZELEM? (7. old.) NYÁR AZ ADRIÁN (9. old.) A SZERELMESLEVÉL (10. old.) GYEREKEK A BUDAVÁRI PALOTÁBAN (3. old.) Kádár János beszéde a KISZ X. kongresszusán Sikeresen építjük a fejlett szocialista társadalmat hazánkban Szekciókban és plenáris ülésen tanácskoztak a küldöttek Kedves elvtársak! Először egy megtisztelő és szívesen vállalt kötelezettsé­gemnek teszek eleget: át­adom önöknek a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának üdvözletét és jókívánságait. Köszöntőm a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség X. kongresszusának küldötteit és meghívottait, a lenini Komszomol és más külföldi testvérszervezetek, mozgalmak képviselőit. Üd­vözlöm e jeles nap alkalmá­ból a Kommunista Ifjúsági Szövetség egész tagságát, ha­zánk ifjúságát. A KISZ Központi Bizottsá­gának beszámolója, a be­nyújtott határozati javasla­tok — miként az eddig el­hangzott felszólalások is bi­zonyítják — jó alapot adnak a kongresszus munkájához. Bizonyos vagyok abban, hogy a tanácskozás betölti hivatá­sát, új lendületet ad a Kom­munista Ifjúsági Szövetség, a magyar ifjúság munkájá­nak, s hozzájárul szocializ­must építő népünk további előrehaladásához. A nemzetközi helyzetet az enyhülés eredményei és új feszültségek jellemzik Kedves elvtársak! Néhány gondolattal én is szeretnék a kongresszus na­pirendjén lévő kérdésekhez kapcsolódni. A nemzetközi helyzet — az enyhülés igen jó és hasz­nos időszaka után — az utób­bi években éleződött, s egy­szerre vannak jelen az eny­hülés eredményei és az új feszültségek. Az utóbbiak egyik fontos oka minden bi­zonnyal az a széles körű, mély, átfogó társadalmi, gaz­dasági-pénzügyi, valamint politikai-vezetési válság, amellyel a kapitalista rend­szer küszködik. Ez még a legfejlettebb tőkés országo­kat is gyötri. Gazdasági fej­lődésük üteme megtorpant, infláció, munkanélküliség és más negatív jelenségek jel­lemzik életüket. Kifejezésre jut ez kormányok és kor­mányzati rendszerek buká­sában, katonai hatalomátvé­telekben, a közelmúlt fasisz­ta puccskísérleteiben és a merényletekben is. A terror- cselekmények megmutatják a világnak, az emberiségnek, milyen is a kapitalizmus iga­zi arca. Az imperializmus a fő oka annak is, hogy a világ kü­lönböző térségeiben az utób­bi években nem csökkent a válsággócok száma. A Közel- Keleten — gondoljanak csak a legutóbbi libanoni esemé­nyekre — még dörögnek a fegyverek. Dél-Afrikában még dühöng a fasiszta, faj­üldöző rendszer. Latin-Ame- rikában és Ázsiában is sok feszültség halmozódott fel. A kapitalisták megkísérelték, hogy a maguk • módján és hasznára oldják meg a prob­lémákat, de nem sikerült ne­kik, sőt azok tovább bonyo­lódtak, s ezek is kiélezték a nemzetközi helyzetet. A tőkések társadalmi rend­szerük kibékíthetetlen belső ellentmondásaiból, megoldha­tatlan problémáiból kapita­lista kiutat keresnek, s úgy vélik, hogy azt a fegyverke­zés fokozásában, a katonai erőfölény megszerzésében, a diktátum-politikában fogják megtalálni. Ez a kiútkeresés megnyilvánul az utóbbi idő­ben erősödött szovjetellenes- ségben, antikommunizmus- ban, a népek szabadságtörek­véseinek elnyomásában, a haladás erőivel szembeni harc fokozásában és a béke elleni támadásokban. A tőkés világ agresszív kö­rei politikai, anyagi, sőt ka­tonai eszközökkel segítik az indokínai népek elleni táma­dásokat, Afganisztán ellen hadüzenet nélküli háborút folytatnak, szítják a szabad­ságukért küzdő latin-ameri­kai népek, a nicaraguai, a salvadori nép elleni agresz- sziót. Odáig elmennek, hogy a haladó erők, a népek sza­badságtörekvéseit is terroriz­musnak bélyegzik. Sokszor burkoltan, áttételesen és köz­vetve, máskor nyíltan lépnek fel Lengyelország szocialista rendszere és vívmányai ellen. Az imperializmus tervei kudarcra vannak ítélve A helyzet reális vizsgálata alapján állíthatjuk, hogy az imperialisták tervei, újabb keletű „mozgolódásai”, kam­pányai — bár nagy veszélye­ket hordoznak — teljes ku­darcra vannak ítélve. A tő­kések arról álmodoznak, hogy mint egykoron, újra a világ urai lehetnek. De ez nem lehetséges többé, mert a világ megváltozott. Ez a vál­tozás történelmileg a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom győzelmével, az im­perializmus világuralmának megszűntével kezdődött. A szovjet hatalom, a világ első szocialista országa min­den megpróbáltatást kiállt, erőssé és legyőzhetetlenné vált. A szocialista társadal­mi rend világrendszer lett. Az utóbbi évtizedben egész sor újonnan felszabadult or­szág hirdette meg, hogy a szocializmus útján haladva kívánja megtalálni népe bol­dogulását. Ilyen a világ, és ezt. min­denkinek a valóságnak meg­felelően kell látnia: a világ- politika alapvető erőviszo­nyai a haladás és a béke ja­vára változtak. De továbbra is küzdeni kell, most külö­nösen szükség van a népek éberségére, országaik védel­mi képességének erősítésére, a haladás és a béke minden hívének aktivitására. Az enyhülés eredményeit meg kell védeni, amelyek je­lentős tényezői a világpoliti­kának. Ezek az eredmények annak is köszönhetők, hogy a haladás erői, a béke őszin­te hívei mellé álltak olyan polgári politikusok, akik megértették: korunkban a különböző társadalmi rend­szerek fennállása idején nincs más út, mint az orszá­gok békés egymás mellett élése. És az emberiség pers­pektívája nem is lehet más, mint a béke és a társadalmi haladás. Az imperialista vezető kö­rök azonban kitérnek a tár­gyalások elől, és csökönyö­sen ragaszkodnak az ameri­kai rakéták Nyugat-Európá- ba telepítésének tervéhez. Az Egyesült Államok elnöke a napokban azt mondotta, hogy tárgyalni szándékozik a Szov­jetunióval, de az erő pozíció­jából. Ez a szándék a világ valóságos helyzetének félre­értésén alapszik. A Szovjet­unióval, 'a szocialista orszá­Kádár János a szónoki emelvényen gokkal az erő pozíciójából nerp lehet tárgyalni, és nem diktálhat senki. Velük tár­gyalni csak az egyenjogúság, a közös felelősség alapján és a megegyezés szándékával lehet. Ennek megértése szük­ségszerű, ezt előbb-utóbb be is fogják látni. Az sem árta­na, ha a nyugati világ veze­tői jobban hasznosítanák a- történelmi tapasztalatokat. Hiszen a második világhábo­rú óta az imperialisták több­ször meghirdették, hogy fel kell számolni, blokád aló kell venni a kommunista rend­szereket — de aztán mindig kénytelenek voltak rájönni, hogy a valóságos viszonyo­kat nem lehet figyelmen kí­vül hagyni. Az imperialistáknak azt is tudomásul kell venniük, hogy a népek — s elsősor­ban a Szovjetunió és a többi szocialista ország népei — az elért vívmányokról nem mondanak le, azokból nem engednek. Az emberek, a nemzetek elvitathatatlan jo­ga, hogy megszabaduljanak az elnyomástól, a kizsákmá­nyolástól és a gyarmati rend­szer maradványaitól. A né­pek addig nem nyugszanak, ameddig nem rendelkezhet­nek saját sorsuk és hazájuk kincsei felett. Ez a világ fej­lődése, az emberiség, az élet egyetlen útja — más út nincs. Napjainkban — s ezt a magunk számára is monda­nunk kell — a haladás, a béke minden hívének na­gyobb aktivitására van szük­ség. Egyesítenünk kell erőin­ket, hogy az emberiséget megóvjuk a háborútól. Fon­tos, hogy a tőkés országok kormánykörei ugyanúgy po­litikai józanságot és felelős­ségtudatot tanúsítsanak, mint a szocialista országok vezető ■ tényezői. Politikánk becsületes, korrekt Ebben a helyzetben a mi politikánk változatlan. Vall­juk, hogy a nagy nemzet­közi kérdések közül az első és a legfontosabb, amelyben az egész emberiség, a világ összes népe érdekelt: a világ­háború elkerülése. Ennek le­hetősége adott, s ez nem más, mint a béke megszilárdítása, az enyhülés elmélyítése és kiterjesztése. A konkrét fel­adat a fegyverkezési verseny megfékezése, a békés egymás mellett élés és a kölcsönösen hasznos, gyümölcsöző kap­csolatok fejlesztése. El kell érni, hogy a nemzetközi po­litika fő eszköze minden vi­tás kérdésben a tárgyalás, valamint az érintett felek ér­dekeinek megfelelő megálla­podás legyen. A” szocialista országok be­csületes, korrekt politikát folytatnak. Azt vallják, hogy az államok egyenlő biztonsá­gát a fegyverzet alacsonyabb szintjén kell megvalósítani. Ez volt politikánk lényege eddig és ez lesz a továbbiak­ban is. Nagyszerűen kifejez­ték ezt az SZKP XXVI. kong­resszusán Brezsnyev elvtárs által előterjesztett széles kö­rű tárgyalási javaslatok, s a legfontosabb nemzetközi kérdésekkel, a háborús ve­szély elhárításával kapcsola­tos szovjet állásfoglalások. Különösen nagyra értékel­jük, hogy az utóbbi időben durvább imperialista propa­ganda ellenére az SZKP kongresszusának hangvétele nyugodt, magabiztos, józan és mérsékelt volt, s ilyen hangú volt Brezsnyev elv­társ legutóbbi, grúziai beszé­de is. A Varsói Szerződés többi tagállamának is vannak vál­tozatlanul érvényes és tár­gyalást igénylő javaslataik. A széles közvélemény — nemcsak a szocialista, 'ha­nem a kapitalista országok­ban is — tudja, hogy az em­beriség alapvető érdekét, a békét érintő kérdésekben most az Egyesült Államokon, a NATO-országokon, a ka­pitalista világ vezető tényező­in van a sor, nekik kell a Szovjetunió, a szocialista or­szágok javaslataira méltó választ adniuk. Pártunk, kormányunk, va­lamint országunk közvélemé­nye melegen üdvözölte és tel­jes mértékben támogatja a szovjet javaslatokat. Hazánk a Varsói Szerződés országai­val, a haladás és a béke ösz- szes erőivel együtt dolgozik és küzd ezeknek a javasla­toknak a megvalósításáért. Ennek szellemében lépnek fel képviselőink az Egyesült Nemzetek Szervezetében, a madridi tanácskozásán, a bé­csi tárgyalásokon és a két­oldalú kapcsolatokban is. Pártunk, kormányunk e cé­lokért, ebben a szellemben végzi nemzetközi tevékeny­ségét. Joggal mondhatjuk, hogy népünk teljes mérték­ben támogatja ezeket a kül­politikai célokat. Bízunk ab­ban, hogy meg tudjuk akadá­lyozni az új világháborút, a nemzetközi helyzetben foly­tatódik az enyhülés, és meg­őrizzük a békét. Belpolitikai helyzetünk kiegyensúlyozott Tolna megye küldöttei az ülésteremben Kedves elvtársak! Szólni szeretnék néhány hazai kérdésről is. Belpoliti­kai helyzetünk kiegyensúlyo­zott, a párt és a nép össze­forrott, együtt dolgozik, erő­södik a szocialista nemzeti egység, társadalmunk poli­tikai, gazdasági alapjai szi­lárdak. A gazdasági, kulturá­lis építőmunkában jelentős eredményeket értünk el. Ezek jellemzik belső helyzetünket, s ezt tudják barátaink, sőt, bizonyos mértékben a velünk szembenállók is. Rendszerünk szilárdságát több nagy társadalmi meg­mozdulás is bizonyítja. El­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents