Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-27 / 122. szám

1981. május 27.

Képújság 5

■ ^ i* y i f~~x ■ f Az ipar, a mezőgazdaság, a keIV.« reskedelem, a közlekedés és hírközlés, valamint más munkaterületeken is fontos szerepet töltenek be.

A munkanormákkal való foglalkozás mindenütt a munkaügyi osztály kötelékében lévő normások feladata. Nagy szakértelemmel, mindig kettős érdekek szem előtt tartásával végzik munkájukat.

„Programozónak jöttem, normás lettem”

— Nagyon szép szakma a miénk, normásoké. Soha nem tudjuk megunni, s befejezni sem, mert a munkát ha egyszer beindítjuk, akkor megy a gép. Néha-néha már úgy tűnik, hogy nem vagyok a régi, többet kellene mozogni, a szí- vemínel is volt baj. Lényegében hárman foglalkozunk a szekszárdi Mezőgép központi üzemében a normákkal.

— Az országos normatívák nálunk is érvényesek, de szinte mindegyiket adaptálni kell. Ahány ház, annyi szokás, körülmény. Itt nálunk főleg vasmegmunkálással foglalkoznak az emberek, normában persze. Az egyenes darabbéres rendszer tetszik az embereknek is. Tudják, hogy egy darabot hány perc alatt kell megmunkálni, azt is kiszámíthatják, hogy ebben a hónapban mennyit akarnak keresni. Az ügy tehát világos, még akkor is, ha a munkás, a normában dolgozó, nem tudja, hogy nekünk mennyit kell bajlódni. Adatfelvétel, időelemzés, a norma feldolgozása nagy körültekintéssel történik.

— Nem tapasztalom azt sem, hogy az emberek „rájátszanának”, amikor adat- felvételt készítünk. Megszokták, hogy az időelemző, a normás köröttük járkál.

— Bár az igazsághoz tartozik, hogy kevesen vagyunk ebben a beosztásban. Bernáth Károlynak forgácsoló a szakmája, így érthető, ha ő a for- gácsolóüzemíben dolgozik inkább, Hepp József fiatal kollégám, még alig egy éve van itt mellettem, ő főleg a lakatosok, hegesztők szakértője. Ä specializálódás persze nem jelenti, hogy valaki beszűkül, a területére. Hiszen vannak olyan jelentősebb munkák, amikor mindhármunknak össze kell az erőt „dobni”, hogy a feladattal megbirkózzunk. Tavaly teljes és mélyreható normakarbantartást csináltunk. Az volt a helyzet, hogy a dolgozóik igen magas százalékra teljesítették a pormát. A magas számok, azaz a nagy százalékok soha nem voltak jók. Viszont az országos színvonalat csak úgy tudtuk elérni, hogy' emeltük az alapórabéreket, s most az átlagos normateljesítés valamivel töibb mint száz.

— Itt mindig akad új, mint

mondottam, mert most például a csőgyártással kezdünk kifutni, de itt a sok tennivaló a mezőgazdasági gépek gyártásánál. Sok normát kell megállapítani, hiszen a cukorrépa Jbe takarító gépek,

vagy a dohányszedők, de említhetem a szőlőmunkáló gépeket is, rengeteg alkatrészből „állnak össze.”

Kovács Zoltán

— A dolgozók nagy része normában tevékenykedik, csak a szerszámkészítők, hőkezelők vannak időbérben.

— Tudja, az a haj, hogy kevés az emberünk. Nincs elegendő segédmunkásunk. Tehát, ha egy marós, vagy esztergályos tempósan akar dolgozni, leginkább maga szalad az anyag, meg alkatrész után. A művezetők majdnem minden alkalommal időbért is adnak, fél órát, másfelet, mikor hogyan adódik. S ilyenkor fáj a szívem, hogy a nagy szaktudású mesterek tolják a talicskát, állnak a gép mellett. A munkás sem jár jól. Hiszen az órabér, amit az állás- vagy futkosási időre jóváírnak neki, kevesebb, mint a teljesítménybérezés. Gondolkodnak éppen eleget ezen a helyzeten a főnökeim, az igazgató elvtárs, .de nem nagyon haladunk előre. Nem jönnek segédmunkára az emberek.

— Egyébként én nem normásnak jöttem Szeikszárdra, több mint húsz éve, hanem programozónak. A Ganz-ban tanultam a mesterséget, és itt normás lettem. Ez úgy kezdődött, hogy egyszer azt mondták, csináljam meg a normát, már nem is emlékszem, milyen műveletre, s aztán rajtam maradt azóta is ez a mesterség. Minden dolgozó ismer. Tudják, hogy mi a munkánk, és azt tapasztalom, hogy készségesek, ha új normát állapítunk meg, ha változik a körülmény, akkor elvárják, hogy „plusz is, mínusz is” korrigáljuk a témát.

— A legfontosabb persze az, hogy jó technológiát dolgozzon ki a technológiai osztály. Azt tudjuk csak jól bemérni, a dolgozónak kedvére valóvá tenni, aminek alapos a technológiája. így a munkanormát is a valóságosnak megfelelő helyzetre tudjuk ráépíteni.

(Elmondta Kovács Zoltán, a szekszárdi Mezőgép normatechnológiai csoportvezetője.)

A Mezőgép horganyzóüzemében sokkal nehezebb fizikai munkát végeznek, mint más üzemrészekben, ezért itt a normák karbantartása szinte havonta visszatérő munka.

Harmincéves tapasztalatok

a TOTEIf-nél

Cziráki 'Ferenc, a munkaügyi osztály helyettes vezetője 1950-től foglalkozik munkanormákkal. Vele és munkatársaival beszélgettünk. Arra törekedtünk az eltöltött idő alatt, hogy a lehető legpontosabbao körüljárjuk ezt a szakmát, nem kerülve meg a nehéz eseteket sem.

— Régebben bizony sokszor szorongva mentünk ki a munkahelyekre. Manapság nem néznek ránk rossz szemmel az emberek. Azt azért mondhatom, hogy nem szeretnek bennünket, de munkánkat elismerik, tisztelik azt, aki a törvényeket betartja, aki lelkiismeretes munkát végez. Ügyhogy bárhová is mennek munkatársaim, a művezető és a munkások örömmel fogadják őket. Mert a normák állandó karbantartása érdeke a dolgozónak, érdeke a vállalatnak is.

A TOTÉV-nél valamivel több mint 1100 fizikai állományba tartozó dolgozó végzi munkáját teljesítménybérben. A fizikaiak tizennégy százaléka van időbérben, fő- ■ leg a tmk- és hasonló munkát végzők. A lakatosok, asztalosok, éppen úgy teljesítménybérben, azaz normában dolgoznak, mint a gépkocsi- vezetők vagy a rakodómunkások. A vállalatnál három évtized óta van normacsoport, most hattagú, de volt amikor csak ketten végezték ezt a munkát. •

Kevesen tudják, hogy a TOTÉV-nél több mint negyven szakma található, s ezek mindegyikében több tucat norma van. Az épületszerelő szakma és a kőművesség nem választható el, mégis van mindegyiknek például, külön normakönyve. Harminckötetes a munkanormák könyvtára. A könyvek ugyancsak sok forgatásról tanúskodnak. Ugyanis a normák változása valamilyen munkakörülmény, új anyag, új ;eljárás, stb. révén elengedhetetlenül szükséges.

— Amikor kimegyünk a' munkahelyre — mondja El- lermann József csoportvezető — a bibliát, azaz az építőipari munkanormák valamelyik kötetét visszük magunkkal, még akkor is, ha ismerjük a téma minden részletét. Precízen kell megállapítani, a helyszínen ellenőrizni, illetőleg módosítani, ha szükséges, az országos normatívákat. A munkások hat kategóriába vannak sorolva, így az első dolog, hogy a személyi alapórabérrel legyünk tisztában, majd pedig következhet a munkaidő felvétele, stopperrel és mérése a különféle dolgoknak. Például, ha az első emeleten válaszfalat készítenek, akkor ennek minden apró mozzanatát átvizsgáljuk. Tehát: a segédmunkás miként hozza az anyagot, menynyi utat tesz meg, hány kilót emel, sőt, még azt is mérjük, hogy az adott munkaműveletnek mekkora az energia- igénye. Például: függőleges előregyártott beton- és vb.- szerkezetek beemelése és elhelyezése esetén egy hármas kategóriába tartozó ember, aki bonyolult betanított munkát is el tud végezni, illetve egyszerű szakmunkás, ha középblokkot emel, akkor a földszinten az energiaigénye percenként 3,74 kcal. De még ilyen időket is jegyzünk: járulékos tevékenységi idők, az alapidő százalékában: 3,5, a személyi szükségletek ideje 3,0 százalék, és a beépített egyéb idők is meghaladják a tevékenység időszükségletének 6,5 százalékát.

Persze sokkal bonyolultabb egy egész művelet feldolgozása, mintsem azt ilyen rövid úton el lehetne mondani, hiszen a szóbanforgó elemek helyretételénél is különbséget tesz a norma szintenként és úgy is, hogy a panelt homlokzatra, válaszfalnak, mellvédnek, vagy falkitöltő panelnak használják fel. Akkor külön időt állapítanak meg az illesztéshez kötéshez kelyhek felrakásához és más, sok-sok kapcsolódó műveletre.

A munka alapját képezi a részletes technológiai előírás (RTE). Érdemes beleolvasni az egyik könyvbe: „Az RTE szükség szerint egy vagy több műveletnorma- tételbe tartozó munkát összefoglalva tárgyal. Az RTE-k a munkanormatételben foglalt műveletekhez technológiai, munkaszervezési tudnivalókat és munkakörülményeket ismertetik az alábbiak szerint:

— megadják a munkát érintő megelőző szerkezetek, munkák készültségi fokára, minőségére vonatkozó követelményeket, melyeket biztosítani kell a munka kifogástalan végzéséhez;

— felsorolják a kivitelezéshez szükséges munkaeszközöket, 'felszereléseket, melyeket a munkavállaló részére biztosítani kell, mert a műveletnormák az itt meghatározott munkaeszközök alkalmazásával végzett munkára vonatkoznak;

— felsorolják mindazon anyagokat, melyeket az RTE- ben rögzített munkához folyamatosan biztosítani kell;

— rögzítik a munkakörülményeket, melyeket a munka zavartalan végzéséhez biztosítani kell és egyéb műszaki feltételeket, melyeket a munkavállalónak figyelembe kell venni;

— a munka leírása című részek ismertetik és egyértelműen rögzítik a munkavégzéshez szükséges műveletek felsorolását, részletes leírását, melyek szerint a munka szakszerűen végezhető;

— irányelveket adnak a létszámszervezésre, munkacsoport-összetétel és munka- rríejgosztás tekintetében;

— megadják a minőségi követelményt, amely alapul szolgál az elvégzett munka átvételéhez.”

Hát, valahogy ezek alapján áll össze a munkanorma. Elképzelhető, hogy mennyi gonddal jár csak egy művelet részletes leírása, illetőleg ennek alapján a norma megállapítása is.

Lengyel András a normacsoport legfiatalabb tagja:

— Olyan szerencsés hely- . zetben vagyunk, hogy valaA normás fizetése — négyezer forint körül van az öt normás havi átlagos fizetése — nem függ attól, hogy a dolgozónak „rossz” vagy „jó” normát csinál. Teljesen objektív, mérési adatok birtokában, a munkaművelet alapján számítják ki az arra a munkára járó időt. S az idő alapján osztódik az órabér is munkaműveletenként, fillérekre, forintokra.

Az igazgatói tanácson gyakorta beszámoltatják Sztárics Ferenc munkaügyi osztály- vezetőt. A vállalat vezetése elismeri, kellően értékeli a normások munkáját. A munkaügyi osztályon belül ugyanolyan „rangon” vannak, mint más műszaki alkalmazottak, más osztályokon.

PÄLKOVÄCS JENŐ B. J.

milyen szakmája mindegyikünknek van, s a „területet’.’ főépítésvezetőségi vonatkozásban osztottuk fel. Tehát mindig állandó helyre járunk, ismerjük az ottani viszonyokat, a művezetőt, az embereket. Pöppl László kollégánk például most éppen balatoni munkahelyen van. Ö egyébként 1950-től normás. Csoportvezetőnk, Eller- man József is és Prím Ferenc is 1950-től normás.

— Én már nyugdíjba mentem, de visszahívtak, félműszakra. A három évtized alatt rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk, s ezért is köny- nyebben tudunk már dolgozni, hiszen a harminckötetes kötelező irodalomnak szinte minden betűjét ismerjük, annyit forgatjuk a könyveket, hogy még álmunkban is kísérnek a különféle utasítások, szabályok, számolási módszerek — mondja Prim Ferenc.

Húsz éve normás Schukker András, ő így vélekedik a szakmáról:

— Örömmel dolgozunk, mert a munkások tudják, hogy az ő érdekükben is tevékenykedünk. Ha kapunk egy kisgépet, kéziszerszámot, ugyanolyan izgalommal . tanulmányozzuk, mint az, aki dolgozik vele. Tehát megismerjük a gépet, a munka- területet és így tudunk pontos és jó normát készíteni. Ami azt jelenti, hogy ha a dolgozó nem teljesíti a normát, akkor az alapórabére is a nem teljesítés százalékában csökken, ugyanakkor nincs határa a felső szintnek, tehát minden megdolgozott munkára minden járandóságot kifizetünk.

A normaszázalék a TOTÉV- nél 105 és 110 között van. Az órabérek, éppen a hat kategória, az eltöltött idő, a szakmai gyakorlat és más személyi okok miatt igen széles skálájú, van tizennégy forintos, de harminc forint körüli is. Évente éppen úgy végrehajthatják a bérfejlesztést, mint más vállalatoknál, és éppen úgy karbantartják a sok-sok normát, mint mindenütt.

Az építőipari mélyépítő munkánál sokat segítenek a gépek, de az ember fizikai munkájára még mindig jelentős mértékben szükség van.

A normások munkahelye

Iratok a munkanormák megállapításához

Cziráki Ferenc osztályvezető-helyettes