Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-26 / 121. szám

6 Képújság

1981. május 26.

Tájfutás, ökölvívás, autózás, kézilabda

Sporteseményeken vasárnap délelőtt

így csak ebéd után kezdődött az idegeskedésük.

Rendőrségi autó érkezett, rádióval felszerelve.

— A mai váltóversenyre rádióösszeköttetésünk lesz a rendőrség jóvoltából. Vállalták, hogy a rajt és a cél között összeköttetést adnak, így amikor a váltó első embere beérkezett, indíthatjuk a másodikat, illetve azt követően a harmadikat.

Egy személygépkocsi kanyarodott a gyülekezőhelyre, Hum János tanár Gyönkről hozta négy fiúversenyzőjét a megyei váltóbajnokságra.

— Egy éve foglalkozik Hum János Gyönkön a tájfutással és neki köszönhető, hogy náluk is egyre népszerűbb ez a sportág. Dicséretes munkát végez — adta a felvilágosítást Mittler József.

Megérkeztek a szekszárdiak is, és a mintegy 70—75 versenyző elindult a rajthely felé. A versenybíróság elnöki tisztségét Mittler József látta el, üdvözölte a sportolókat és rövid, de precíz tájékoztatót adott. Ennek lényege: a lányoknak és a fiúknak egyaránt más-más pólyán kell — külön-külön — haladniuk. A verseny- kiírásban tervezett időben, 9.30-kor elindult az első versenyző. Vasárnap este értesültünk, hogy az egy órára tervezett eredményhirdetés közel három órát eltolódott. Oka: eltűnt a bolya, egyetlen versenyző sem találta. A versenybíróságot nehéz feladat elé állította mindez, és közrejátszott, hogy ezúttal jónéhány órás késéssel ülhettek asztalhoz a sportolók. A végeredmény a következő lett: F 15—17: 1. Paksi SE I. (Halász, Haaz, Molnár), 2. Paksi SE II. (Mittler, Fenyves, Tóth), 3. Szekszárdi Garay (Kilián, Csatlós, Rimái).

Oláh Miklóst, az egykori kitűnő ökölvívót, most már mint edzőt üdvözölhetjük. Szülővárosában, Bonyhádon kérték fel, hogy vegye át az ökölvívók edzéseinek irányítását. Első kérdésünk ez volt: — Mi az oka, hogy nem látjuk vele Tóparti Józsefet?

— Sajnos, visszavonult. Amikor március közepén engem felkérték erre a tisztségre, ő elköszönt, mondván, nem tud velem együtt dolgozni. Igazán sajnálom, pedig nagy szükség lenne lelkes munkájára, szakértelmére. De ha már így adódott, hadd kérdezzem meg, miért nem közölték a 11-7-es győzelmünket a Budapesti Honvéd vegyes csapata ellen.

— Csak azért — válaszoltuk —, mert az eredményt most halljuk először.

— Az lehetetlen, hisz én papíron odaadtam az egyesület elnökének azzal a kéréssel, hogy telefonon közölje.

— Mi megszoktuk az ilyet, nem meglepetés.

Leposa Béla, a megyei ökölvívó szövetség vezetője kétperces tájékoztatója után megkezdődött a versenysorozat. Sajnos, ha sürgősen nem történik valami fordulat, a kitűnőnek indult ökölvívó megyebajnokság, illetve körverseny lassan lejárja magát.

Simontomyán jó hangulat uralkodott a kézilabda- pályán: két-három góllal vezetett Simontomya. Ügy nézett ki, sima győzelem lesz. A második félidő közepén így nyugodtan beszélgethettünk Kapoli Istvánnal és feleségével Molnár Klárival, aki hat évig volt az SBTC csapatának erőssége.

— Amikor itthon vagyok, szívesen kijövök, megnézni volt játékostársaimat. Nem tagadom, nagyon szurkolok, hogy bentmaradjanak azNB

II-ben.

— És hogy érzi magát Enyingen? — kérdeztük Kapoli Istvántól.

— Köszönöm, jól. Voltunk Debrecenben, ahol a Debórán

első és Sobrijóskán ötödik lettem. Ma egy hete Rádi- házán, az országos military- versenyen a Sobrijóskával harmadik, Debórával ötödik helyet szereztem.

Abbamaradt a beszélgetés, izzó lett a hangulat a pályán. A hazaiak már négy góllal vezettek, de.a textiles ledolgozta hátrányát és a befejezés előtt egy perccel 18-18-ra alakult a mérkőzésállás. Igen, a hazaiak hosszú perceken át egyetlen gólt sem tudtak dobni, míg a vendégek négyszer találtak a hazaiak kapujába. Pedig a simontor- nyai Szántó Mária igazán dicséretesen helytállt, többek között öt büntetőt kivédett és szinte neki köszönhető, hogy megszületett az első hazai győzelem. Harminc másodperccel a befejezés előtt Baumné véd hét etlen góljával 19-18-ra alakult a végeredmény.

A nézőszám kevesebb volt mint nyolc-tíz éve, de több mint tavaly. Király László, aki több mint harminc éve árusítja a belépőjegyeket, ezúttal elégedett volt: —Négy- százkilencven forintot fizettem ki a játékvezetőknek, de még így is maradt vagy ötszáz.

Simontornya határában — a Sió-hídnál — egy fiatalember stopolt: — Tamásiba szeretnék menni.

— Csak Pincehelyig tudjuk vinni.

— Az is jó lesz, köszönöm.

A rövid út alatt beszélgettünk és megtudtuk, utasunk kézilabda-játékvezető, a Fadd—Dombóvár férfimérkőzést vezette Mözsön. Reggel stoppal ment Simontomyáig, onnan játékvezető társa, Várni László vitte el Mözsre és onnan vissza Simontomyára. Sajnos, olyan a közlekedés, hogy Iregszemcséről másként nem lehet utazni, igénybe kell venni a stopolást.

Szívesen vittük és visszük Agócs Lászlót és a hozzá hasonló sportembereket, akik föláldozzák a vasárnapjukat.

— NY —

sál ellentétben. Igaz, egy hete megnéztem a Paks elleni mérkőzést. Mondhatom, rég láttam annyi embert együtt.

— Kellemes szórakozást, jó kirándulást — búcsúztunk a kislánytól a kompnál.

A régi paksi vasútállomásnál már ott voltak a tájfutók közül. Mittler József, a megyei tájékozódási futószövetség vezetője, valamint Rauth János nyugodt volt, mert — mint mondották — mindent tökéletesen előkészítettek. Akkor még nem tudták — csak délután derült ki —, hogy egy bolyát valaki a szombat délutáni turisták közül „hazavitt” és a versenyzők hiába keresték. Még jó, hogy nem tudták előre,

N 15—17: 1. Dunai öld vár

(Sipos, Farkas, Merza), 2. Szekszárdi Garay (Vincze, Fehérvári, Molnár), 3. Paksi SE (Lénárt, Rauth, Kern).

Következő utunk az atomosok autós ügyességi versenyére vezetett. Mi tagadás, elég volt megtalálni Ürgemezőt. Ha másért nem, már csak azért is érdemes volt vállalkozni erre az útra, hogy láthassuk az épülő új sport- létesítményeket az atomvárosban. Egy-két éven belül a labdarúgó-, atlétikai, valamint teniszpályák gondtalan sportolást biztosítanak az atomváros lakóinak. Ami az autóversenyt illeti, oda- érkezésünkkor tartották az eligazítást. Ezúttal is mintegy harminc különböző típusú és kategóriájú autó várakozott, hogy gazdája a volán mögé üljön és bizonyítsa ügyességét. Annyi ‘bizonyos — a pályabemutató — nem a legjobban sikerült, hisz a Trabantból kétszáz méter után kifogyott az üzemanyag, leállt. Vezetője nem csinált nagy ügyet ebből, egv másik kocsiba vágta magát és folytatta a pályabemutatót. A paksiaknak sorrendben ez volt a harmadik versenyük az idén. Hátra van még két forduló, a következő szeptember 13-án, a lakótelepen lesz, a Gesztenyés utcai parkolóban, míg az ötödik, szeptember 27-én, a művelődési ház parkolójában. Eredmény- hirdetés majd az öt forduló után...

A Paksi SE ökölvívócsamo- kában tíz órakor kellett volna kezdődni a versenysorozatnak, de húsz perccel később érkezve is üres volt a ring. Lamport Gábor, a Dombóvári Spartacus ökölvívóedzője panasszal kezdte és joggal:

— Kevesen vagyunk, most van a vizsgaidőszak, a gyerekeknek tanulni kell. Máskor erre a versenyre negyven gyerekkel neveztünk, most húszán vagyunk. A paksiak tizenöt, a bonyhádiak három, míg a dunaújvárosiak négy versenyzővel vesznek részt.

Pintér Ferencet, a Paksi SE ügyvezető elnökét is rossz hangulatban találtuk: —• Rosszul jött össze a párosítás, nem tudom miért, az edzők féltik a gyerekeket. Pedig — szerintem — ha azokat jól felkészítették, nincs mitől félteni. Mindössze tizennégy pár lép szorítóba, sajnos, többnek nincs súlyához megfelelő ellenfele.

ár Szekszárd határában akadt egy útitársunk, egy stopos fiatalember. — Nagydo- rogra szeretnék menni. — Az elágazásig velünk jöhet, Paksra tartunk.

— Az is jó. Köszönöm.

Útközben a fiatalember elmondta, hogy györkönyi, most megy haza. No, ne gondoljunk semmi rosszra, Szék- szárdon kényszerből töltötte az éjszakát. A lengyeli mezőgazdasági szakmunkásképző labdarúgóival voltak szombaton Békésen játszani és késő éjjel érkeztek Szek- szárdra. Semmiféle járművet nem kapott, így nem tudott hazamenni.

— És legalább nyertek?

— Is-is. Egy mérkőzést megnyertünk 2-1-re, egyet elveszítettünk 1-0-ra. Pedig ezt is megnyerhettük volna, ha egy kicsit ügyesebbek vagyunk. így nem kerültünk az országos döntőbe.

Nem sokáig utaztunk stopos nélkül, Dunaszentgyörgy- nél egy szőke kislány szállt be:

— Csak Dunakömlődig tudjuk vinni, oda megyünk.

— Az nekem éppen jó, hisz a kompig megyek.

— A kompig? Mit csinál ott?

— Néhány jó ismerősömmel, akik az atomnál dolgoznak, megbeszéltük, hogy egy kirándulást szervezünk, átmegyünk a Duna másik felére. Nagyon szeretem a természetjárást, a labdarúgásAz NB Il-es kézisek Simontomyán. A szünetben Várni István edző adott néhány jótanácsot.

Az atomosok autós ügyességi versenye az Urgemezőn

A verseny előtti pillanatok. Jobbról Mittler József, aki az utolsó eligazítást adja.

Bemelegítés. Balról háttal Lampert Gábor edző