Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-26 / 121. szám
a Képújság 1981. május 26. Moziban TV-NAPLÓ Rizzo felügyelő újabb kalandjai Győzni (nagyon) jó A római olimpia úszóbajnoka, Bud Spencer színészként vált igazán ismertté, milliók kedvencévé. Magyar kedvelői sem panaszkodhatnak, hogy nem látják elégszer hiszen a MOKÉP jóvoltából — ez utóbbi jól felfogott üzleti érdekéből — gyakran találkozhatnak vele. Hol mint vasöklű zsoldoskatona, máskor hasonló erejű autó- versenyzőként, de legtöbbször a rettenhetetlen Rizzo felügyelőként tűnik fel a filmvásznon. Piedonét, azaz Rizzo felügyelőt legújabb kalandjai újra Afrikába, pontosabban Egyiptomba viszik. Előző filmjében a johannesburgi alvilágot rémítette, majd dugta lakat alá — lásd Piedone Afrikában —, új filmje az észak-afrikai bűnözők biztos vesztét hozta. Nem véletlen, hogy összehasonlítást teszünk, hiszen mindkettőben mesés, egzotikus tájakon folyik a nyomozás, az operatőr is kiélheti szép képet alkotó hajlamát és a különleges arcok, helyzetek is bő lehetőségét adják a meglepő fordulatok kidolgozásának. Természetesen most is ott van vele örök kísérője, a kétbalkezes Caputo és az előző filmben feltűnt szimpatikus ördögfióka, Bodo, a nagy barátját védelmezni akaró néger kisfiú. Hármuk mulatságos kalandjai kétórás kikapcsolódást, önfeledt nevetést ígérnek a nézőnek. Az izgalmak is mérsékelték, hiszen Piedone — nálunk bemutatott filmjeiben — még egyszer sem ölt embert, hatalmas ökleivel csak elkábítja, lefegyverzi ellenfeleit. Hogy a végén győzni fog, az sem kétséges egyetlen néző előtt sem így az izgalom is csak amolyan pillanatokra szóló. A jó felügyelő — Rizzo — mindig győz a rosszak felett — jelen filmben Zakar sejk és bandája ellen —, de ebbe erőltetett és feleslejjes lenne bármiféle mondanivalót, tanulságot beleerőltetni. Az alkotóknak ilyen szándékai nem voltak. Csak a nézőt akarták két órán keresztül szórakoztatni, erre az időre gondjait, bajait elfteledtetni és ez — tegyük szívünkre kezünket —, sikerült is. TAMÁSI JÁNOS Nyári hangversenysorozat Május 29-től június 6-ig Ünnepi könyvhét 1981 Gazdag könyvválaszték, író-olvasó találkozók Az Esztergomi Labor Műszeripari Művek Balassa kórusa nyitotta meg vasárnap este az esztergomi bazilika nyári hangversenysorozatát. Az ország legnagyobb székesegyházának idei programhelyi és fővárosi kórusok, valamint zenekarok tolmácsolásában. Hangversenyt rendeznek a Duna-kanyar nyári művészeti egyetemére a világ minden tájáról érkező Immáron több évtizedes hagyomány, hogy május 29-e és június 6-a között minden évben megrendezik hazánkban a Könyv ünnepét, az ünnepi könyvhetet. Ezalatt az egy hét alatt az Állami Könyvterjesztő Vállalat, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat üzletei, valamint a könyvkiadók könyvsátrakat és könyvutcákat nyitnak számtalan városban és településen. Az ünnepi könyvhét előtt sokan várják, hogy a könyvkiadók milyen újdonságokkal rukkolnak elő. Az 1981-es könyvhétre tizennégy könyvkiadó közel száz könyv megjelenését hirdeti. Ezek közül ismertetünk néhányat. Ismét megjelenteti a Magvető Kiadó Nagy László 2308 oldalas — háromkötetes — Versek és versfordítá- sok című művét, valamint Moldova György két regényét, A Szent Imre indulót és az Elhúzódó szüzesség címűt, egy kötetben. Visszaemlékezéseket, elvi cikkeket foglal egybe Örkény István könyve, a Lágerek népe. A Magvető Könyvkiadó gondozásában jelent meg Nemes- kürty István Parázs a hamu alatt című munkája. Az ismert vallástörténésznek Geese Gusztávnak új könyvét vásárolhatják meg az érdeklődők, melynek Bibiliai történetek a címe. Indira Gandhi portréját mutatja be önéletírása Az én Igazságom. A fiatal magyar prózaírók nemzedékének két tagjától ismét olvashatunk új műveket. Esterházy Pétertől a Függőt (Magvető), Hajnóczi Pétertől a Jézus menyasszonyát (Szép- irodalmi). A népszerű RARE sorozatban olyan neves írók, költők közölnek új regényeket, mint Csák Gyula (Glemba), Csoóri Sándor (Iszapeső), Gyurkó László (A halál árnyéka), és Mándi Iván (A villamos). Az idei ünnepi könyvhéten is a polcokra kerülnek a féláras könyvek, a Szép versek, az íroszemmel, a Körkép ’81 ég a Rivalda. * Tolna megyében az idei ünnepi könyvhét ünnepélyes megnyitóját a paksi munkás- művelődési központban' tartják. Május 29-én délután 4 órakor Fábián Zoltán, a Magyar írók Szövetségének titkára mond ünnepi beszédet. Ezt követően Csordás Gábor költő, a Jelenkor szerkesztője dedikálja műveit. A paksi munkásművelődési központban nyílik Szép magyar könyv 1980 címmel kiállítás. Szovjet könyvkiállítást és -vásárt is rendeznek. Este hét órakor Levendel Júliával és Horgas Bélával rendeznék irodalmi beszélgetést a járási könyvtárban. Szerte a megyében rendeznék a könyvtárak és a művelődési intézmények író—olvasó ankétot. Fenákel Judit író június 1- én 11.30 órakor a szekszárdi Babits Mihály könyvesboltban dedikál. Délután két órakor a szekszárdi mérőműszergyárban, este hét óra- koi a decsi községi könyvtárban vesz részt író—olvasó találkozón. A gyöhki gimnázium tanulóival és más érdeklődőkkel június 2-án délelőtt 10 órakor találkozik az írónő. íókai Anna író a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának vendégeként látogat megyénkbe. Június 1-én 14 órakor a Bonyhádi Cipőgyárban, 18 órakor Tolnán a szakszervezeti könyvtárban, június 2-án pedig a szekszárdi BHG-ben vesz részt író— olvasó találkozón. iLászló Lajos író június 2- án, délután három órakor a dombóvári könyvtárban lesz a középiskolások vendége. Fodor András költő június 3-án délelőtt 10 órakor a dunaföldvári gimnáziumban, ugyanezen a napon délután 14.45 órakor pedig a szekszárdi 505. számú ipari szakmunkásképző iskolába látogat. Csányi László író június 3- án délután fél négykor találkozik olvasóival a báta- széki könyvtárban. Bertha Bulcsu íróval és Farkas László irodalomtörténésszel rendeznek író—olvasó találkozót június 3-án, este 20 órai kezdettel a tamási könyvtár olvasótermében. :Dóbai Péter író június 4-én, délelőtt 11 órakor a szekszárdi megyei könyvtárban vesz részt író—olvasó találkozón a megyei közművelődési intézmények KISZ-alapszervezetének vendégeként. Délután fél ötkor Bonyhádon, este hétkor pedig Mórágyon találkozik az irodalombarátok- kal hallgatóknak is. Itt tartja majd záróhangversenyét az ötödik nemzetközi gitárfesztivál és szeminárium 150 tagú nemzetközi zenekara. ban kéthetenként kerül sor egy-egy hangversenyre. Sok Liszt-művet adnak elő neves Színházi esték Királyasszony lovagja A francia irodalomtörténetek korfordulónak tekintik 1830 február 25-ét: ekkor mutatták be Párizsban Victor Hugo Hernani című drámáját, s a romantika ezzel nyert csatát. Az ellenfél gyorsan letette a fegyvert, Hugo pedig megkezdte diadalútját a világirodalomban, ami tulajdonképpen ma is tart. Nálunk korán megjelent a Tudományos Gyűjtemény már 1831-ben „a világirodalom legnagyobb hősének” nevezte, s ettől kezdve sorra készültek magyar fordításai. Hugo ma is a francia XIX. századot jelenti, amely- lyel csaknem egyidős volt (J802—1885), bármiként ingadozott is közben megítélése. Amikor André Gide-et megkérdezték, hogy a legnagyobb francia író, felsóhajtott: Hélas, ami körülbelül azt jelenti, sajnos, Hugo. Az ellentmondás csak látszólagos, mert a lekicsinylő „sajnos” mögött áradó gazdagság, tiszteletre méltó emberi helytállás van, és az olvasók milliói, ma is, akik mindenekelőtt regényeiért lelkesednek, pedig Hugo elsősorbán költő colt, mégpedig nagy költő, s mindig akkor igazán nagy, amikor a költő szól belőle. Drámáit inkább a kor sugallta, pontosabban a romantika programja, s nem véletlen, hogy egyetlen színpadi műve dacol csak az idővel, a Verdi által megzenésített Rigoletto, eredeti címén: A király mulat. Az irodalomtörténet ma is lelkesedik az Hernaniért, de ezt is Verdi zenéje mentette meg, a többi inkább a romantika történetéhez tartozik. A Ruy Bias, ami a magyar átköltésben — tulajdonképpen indokolatlanul — a Királyasszony lovagja címet kapta, s évek óta sikerrel megy. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a kaposvári színház is műsorra tűzte. Mi a titka? Nyilván maga a romantika, a „történet”, váratlan fordulataival, meghökkentő leleményeivel, amiről folyamatosan leszokott a modern színház. Az alaphelyzet tulajdonképpen könnyen áttekinthető: Ruy Bias, a népet képviselő szolga a züllött főurak önzésével áll szemben, köztük pedig a szépséges királynő, akibe titkon szerelmes. Hugo biztos érzékkel II. Károly spanyol király korát választja, aki alatt legmélyebbre süllyedt a spanyol udvar, előttünk pedig felvonul a romantika teljes fegyvertára, gonosz fondorlatokkal, fatális félreértésekkel, álruhás gonosztevőkkel. De a költő Victor Hugo itt sem tagadja meg magát, a líra élteti a darabot, ami Mészöly Dezső fordításában túlságosan is jól, könnyedén pereg, s ÍOV csak ritkán érzékelteti Hugo nemes veretű pátoszát. A kaposvári színház előadását több bizonytalansági tényező teszi vitathatóvá: Babarczy László rendezése tétován leng a francia színpadi hagyomány és a mai felfogás között, külsőségekben is. így aztán nem tudjuk, hogy melyik korba állította a viharos cselekményt, amire időnként a színészek is idegesen reagálnak. Hugo és kora mindezt nagyon komolyan vette, hősi gesztusokat látott a rémséges történetben, ami fölött a királynő és a szolga sejtelmes és hisztériamentes szerelme lebeg, a beteljesületlenség költöiségével. Nálunk 1847-ben játszották először, az egykorú tudósítás szerint „hidegen hagyta a közönséget”, Lendvai- ról pedig azt írta az Életképek, hogy „monoton jajveszékelésekkel végigsírta” a darabot. Ruy Bias itt (Spindler Béla) csupa indokolatlan hév, s azt is, hogy virágot tett a királynő padjára, olyan indulattal mondja, mintha bosszút esküdnék, s a királynő (Básti Juli) is folyton forrponton van. Victor Hugo világában csak ketten vannak igazán otthon, Dánffy Sándor és Máté Gábor. CSÁNYI LÁSZLÓ A televízió — némi közhellyel élve — ablak a külvilágra. Vasárnap délután mégis úgy éreztem, hogy a „Győzni jó” című dokumentumfilm által csupán egy szűk résnyi bepillantást kaptam a paksi atomerőmű KISZ-épitkezés lényegébe. Ezzel nem a film készítőit akarom bírálni, hiszen magamban 35 percnyi monumentalitásnak neveztem a látot- takat-hallottakat, hanem azt igyekszem kifejteni, hogy eny- nyi idő alatt lehetetlen „résnyinél” teljesebb képet adni hosszú évek tett-tömegéről, egyidejű „kis" győzelmek egymást követő sorozatáról. Hihetőleg tudatosan, s mindenképpen nagyon szigorúart tömör egyszerűséggel talán így is a lehető legtöbb „szereplő” megszólaltatásával jutottak el archív felvételeken át a „Győzni jó" készítői az 1975-ös alapkőletételtől a jelenig. Nem voltak tehát könnyű helyzetben: azt igyekeztek láttatni, hogy az atomerőmű-építés hazánkban eddig járatlan útján járva — mint a filmben megfogalmazódott — a győzelmek nincsenek egy-egy nagyobb alkalomhoz kötve; itt nap mint nap győzni kell. S a győzők, a tízezer dolgozóból hatezren 35 éven aluli fiatalok, akik közül nagyon soknak — a film sugallta is — ez a munkássá válás folyamatának egyik legjobb iskolája volt. Égy-egy felvillantott jelenségből, „apró” győzelemből késztették következtetésekre, általánosításokra a film készítői a dokumentumjelleg következetes betartásával a nézőket, akiknek érzelmeire ezúttal éppen a szenvedélymentes tárgyilagossággal, a racionális tényközléssel sikerült a legjobban hatni. Szívem szerint külön-külön idézném, ismételném a filmben megszólaltakat, a brigádvezetőket, a brigádtagokat, a miniszteri biztost, a szovjet szakértők vezetőjéjpaz FMKT- titkárt és a többieket, akik a KISZ-védnökséggef készülő atomerőműről, annak építőiről, létrehozóiról, saját magukról szóltak, de e rövid írás még a dokumentumfilmnél is összehasonlíthatatlanul kisebb mértékben részletezhet, nem is ez a feladata. Ezért csupán ismét a műsor címére emlékeztetek: „Győzni jó". Hogy mennyire? A kérdésre mindenki a saját munkasikereiré gondolva találhatja meg a választ. Az bizonyos: minél nagyobb a feladat, annál nagyobb az erőpróba sikerét követő öröm. Márpedig akkor Pakson győzni — nyomatékosabb jelzőt nem találva — nagyon jó. Titkokról - nyíltan Évekkel ezelőtj millióan néztük esténként a tv-ben egy nagyon jól sikerült sorozat, a Születésünk titkai részleteit. Czeizel Endre, a szakember, a precizitás kívánalmait cseppet sem sértve, de mégis közérthetően fogalmazta meg a szinte valamennyiünket érintő, ám csak a tudomány újabb kutatásai során világossá vált ismereteket. Most ismét titkokról lebbenti fel a fátylat, és szintén olyanokról, amelyek szorosan összefüggnek létünkkel. A genetika, az öröklődésünk törvényszerűségeit magában foglaló tudomány magyarázatot ad arra, miért vagyunk olyanok, amilyenek vagyunk. Pontosabban, a mostani sorozatban arról beszél, milyenek leszünk, milyen lesz a holnap, a holnapután, a következő évezred emberisége. S a jövőtervezés felelősségteljes munkájában nem lehet, nem szabad megkerülni a kínos kérdéseket. Ezek közül is egy igen lényegeset választott témául a múlt pénteki adásra Czeizel. Azt, hogy kegyetlenség vagy ésszerű emberiesség megóvni fajunkat az elkorcsosulástól. Mert, köztudott, az orvostudomány megmenti életét azoknak, akik akár csak néhány tíz esztendővel ezelőtt is, született betegségükbe belehaltak volna. Megmenti őket az emberségünk diktálta parancs. Ám egyre többen lesznek, s nemcsak azért, mert ők is utódokat hoznak a világra, hanem mert korunk, s a holnap rohanó technikájának ezernyi ártalma is okul szolgál, hogy egészséges emberpárnak fogyatékos gyermeke legyen. Róluk szólt Czeizel, mély humánummal, s a holnapunk iránt érzett felelősséggel. Feltárva nyíltan szégyellős, sokszor álszégyenkezéssel átitatott társadalmunk elhallgatott, ám ettől cseppet sem lényegtelenebb kérdéseit. Nem megsértve évezredes törvényét gyógyító tudósainknak, ami az emberi élet sérthetetlenségét diktálja, azt fejtegette: születés előtt mi módon lehet megállapítani, hogy a világra jövő emberpalánta egészséges vagy eleve önálló életre képtelen lesz, lenne. Arra mutatott rá, hogy éppen a humánum jegyében kellene a megszületés előtt megakadályozni, hogy társadalmunk összetételében ne nőjön a fogyatékosok aránya. S nemcsak elméleti fejtegetés mindez csupán. Megtudtuk ugyanis, hogy ma már egyértelműen ki lehet mutatni, hónapokkal a születés előtt, az embriók gyógyíthatatlan betegségét. Ám ezzel a lehetőséggel még a jövőt méhükben hordó nők csak elvétve élnek. — sz I — Rádió ... és könyv Érdemes felfigyelni a kapcsolódásokra. E titulus alatt olyan alkalmakra gondolok, melyeket a televízió és rádió talál, hogy közvetlenül ugyan nem rá tartozó, de kétségtelenül közhasznú dolgokra hívja fel a figyelmet. Aligha kétséges, hogy Rockenbauer Pál még éppen csak megkezdődött 14 részes sorozata, a „Másfél millió lépés Magyarországon” a turizmus kiaknázatlan lehetőségeire (is) figyelmeztet. A rádió pedig nagyon sokat tesz a könyvterjesztés érdekében, az olvasási kedv gerjesztésére. Hétköznaponként este a „Mai könyvajánlatunk” esetenként 3—3 új könyvre hívja fel a figyelmet. Ez hetente 18, az év 52 esetében kisebb könyvtárnyi, 936 könyv. Amíg ez csak figyelemébresztés, a regények rádióváltozata már lényegesen több. Ez azonban külön műfaj, most ne merüljünk el részletezésében. Van más is, mint például az elmúlt héten a Könyvpremier, mélyben Rá- kosy Gergely: Mennyből az oroszlánjáról volt szó, vagy az olyan mélyenszántó elemzések, mint csütörtökön Kocz- kás Sándoré volt Simonffy András: Kompország katonái c. kollázsregényéről. E sorok íróját személy szerint nagy hálára kötelezte Kocz- kás Sándor (de természetesen elsősorban a szerző). Azóta már túljutott a Kompország katonáinak elolvasásán és egészen más véleménye van a Hitler-ellenes magyar katonai ellenállásról, mint korábban. Az utóbbi évtizedek egyik legizgalmasabb, kitűnően szerkesztett, pompásan megírt dokumentumgyűjteményéhez juthatott hozzá. Hála a rádió könyv- terjesztő tevékenységének... (ordas) I Következő heti filmjegyzetünket Sándor Pál új filmjéről, a Ripacsokról írjuk
