Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-26 / 121. szám

Mai számunkból XXXI. évfolyam, 121. szám. ARA: 1,40 Fi 1981. május 26., kedd MA: TEJNAP (3. old.) ÜNNEPI KÖNYVHÉT 1981 (4. old.) SPORTESEMÉNYEK VASÁRNAP DÉLELŐTT (6. old.) Árokpartok, legelők, KASZÁLÓK (3. old.) Hány nap egy hét? Jó néhány vállalatnál megkezdődött a „visszaszámlá­lás”: közeleg július elseje, az ötnapos munkahét beve­zetésének első startja. Ettől az időponttól kezdődően azök a folyamatosan, illetve három- vagy több műszak­ban termelő üzemek és gazdasági egységek számára nyílik mód a rövidített munkahét alkalmazására, ahol a fizikai dolgozók több mint fele ilyen munkarendben dolgozik. Nemrégiben a Bányász Szakszervezet tanácskozásán a bányaipari vállalatok szakszervezeti titkárai megál­lapították: az ágazat csak úgy tud eleget tenni a nép­gazdaság követelményeinek (az ország 25 millió tonna szenet vár az idén a bányászoktól), ha az ötnapos mun­kahét bevezetése következtében kieső munkaidőt kor­szerű munkarend megteremtésével és fejlett termelési technika alkalmazásával ellensúlyozzák. Ami a munkarendet illeti, mindez bizonnyal sok vál­toztatást, alkalmazkodást igényel a közlékedési, keres­kedelmi, egészségügyi és a szolgáltató vállalatoktól, valamint a kulturális és oktatási intézményektől. Az ötnapos munkahét ugyanis szinte minden helyen meg­változtatja a munka kezdésének és befejezésének idő­pontját. Több okból is. Például a villamosenergia­fogyasztási grafikonok műszakváltás idején igencsak alább esnek. Ez is egy tartalék-, illetve veszteségforrás a sok közül, s amelynek megszüntetését több vállalat a műszakok „átlapoltátásávar tervezi. Ez azt jelenti, hogy egy-egy negyedórában a délelőttös műszak még, a délutános már dolgozik. (Mindez természetesen „felbo­rítja” a régi beosztást, s ezzel együtt a közlekedési me­netrendet is. Ugyanez vonatkozik azokra a dolgozókra, akik eddig a 44 órás munkahétből ténylegesen (vagy inkább: hi­vatalosan) 41,5 órát fordítottak munkára, a többit, he­tente 2,5 órát ebédeléssel töltöttek. Az ötnapos munka­hét bevezetését követően (42 óra heti munkaidőt fel­tételezve) 44,5 órát töltenek majd a munkahelyen. Fel­téve, ha az étkezés feltételeinek javításával nem rövi­dítik az ebédidőt. Ésszerű határokon belül persze; el­végre tíz percnél rövidebb idő alatt megebédelni le­hetetlen. A Budapesti Közlekedési Vállalat igyekszik felké­szülni a munkarend-változtatásokra: a várható igények összegyűjtése érdekében háromezer kérdőívet küldtek ki a vállalatokhoz, s ily módon az összes ötvennél több embert foglalkoztató céget megkeresték. S ha már a közlekedésnél tartunk, érdemes megemlíteni, hogy nemcsak a személyszállítás csúcsidőszakai változnak majd meg. Az árufuvarozás elé is fokozott követelmé­nyeket állít, hogy a rendelkezésre álló idő 26 nappal rövidül. Hogy a maradék időt a szállítási vállalatok jobban kihasználhassák, ehhez a termelő cégeknek is folyamatosabb, egyenletesebb termékkibocsátásra kell felkészülniük. Az előbbiekben már szó esett a veszteségekről, .a tar­talékokról. Mint ahogy a munkaügyi miniszter egy tá­jékoztatón elmondta: a szabadság és betegség nélkül számított egész napos igazolt és igazolatlan távoliét mi­att kieső munkaidő jelenleg átlagosan mintegy 3—5 szá­zalék. További 10—15 százalékos veszteség származik abból, hogy a dolgozók ugyan megjelennek munkahe­lyükön, de a munkaidő egy részében vezetési, szerve- zetlenségi hiányosságokból vagy fegyelmezetlenség mi­att ténylegesen nem dolgoznak. Van tehát tartalék: a munkaidőalap egyötöde. Ez persze különbözőképpen oszlik meg a vállalatok közt, de már 2—3 százalékos tartalék kiaknázása is elegendő ahhoz, hogy az ötnapos munkahét bevezetésének sokat hangoztatott feltétele, az ötnapos munkahét önerőből való megvalósítása lehetővé váljon. A Pamuttextilművek gyáraiban intézkedési tervet készítettek a rövidebb munkaihét bevezetésére. A tolnai gyár terve egyebek közt a következőket hangsúlyozza: I a tartalékok feltárásával mérsékelik az állásidőt és a veszteségidőt. Persze, akadnak olyan vállalatok, ame­lyek — átmenetileg — kényszermegoldáshoz nyúlnak. A Papíripari Vállalat kibővített szb-ülésén például el­mondták: a munkások jelentős része dolgozik folytonos munkarendben. Az ötnapos munkaihét bevezetését kö­vetően náluk 40 órára csökken majd a heti munkaidő. A kiesés pótlására 230 új dolgozóra és 18 millió forint többletbérre lenne szükség. Miután sem szakképzett munkaerő, sem ekkora összeg nem áll a vállalat ren­delkezésére, átmenetileg a túlórák növelését tervezik. Az ötnapos munkahéttel kapcsolatban nemcsak a gazdasági vezetőknek, hanem a tanácsoknak, s a kü­lönböző társadalmi szervezeteknek is akad teendője. A különböző helyeken hozott intézkedésék összehangolása j érdekében Bács-Kiskun megyében koordinációs bizott­ság alakult. Ily módon — a vállalati önállóság csorbí­tása nélkül — minden bizonnyal zökkenőmentesebb lesz az átállás, és kevesebb módosításra, változtatásra lesz szükség az első start, július elseje után. M. P. Kádár János fogadta Dimitr Sztanisevet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára hétfőn fogadta a hazánkban tartózkodó Dimitr Sztanisevet, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának titkárát. A szívélyes, elvtársi légkörbén lezajlott találkozón részt vett Gyenes András, az MSZMP KB titkára és Boncso Mitev, a Bolgár Népköz­társaság budapesti nagykövete. Mitterrand és Schmidt találkozója Az Elysée-palotában va­sárnap délelőtt. 11-kor meg­kezdődött Francois Mitter­rand és Helmut Schmidt megbeszélése. A bonni kancellár volt az első külföl­di államférfi, akit beiktatása óta hivatalosan fogadott a francia köztársasági elnök. Schmidt kancellár Wa­shingtonból érkezett, ahol Ronald Reagan amerikai el­nökkel folytatott megbeszé­léseket és üzenetet vitt Mit­terrand számára a í’ehér Ház lakójától. A vasárnapi találkozó el­sősorban a kapcsolatfelvételt szolgálta. A két politikus há­rom éve találkozott utoljára. (Folytatás a 2. oldalon.) Lázár György balatoni ellenőrzésen lő zár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnöke hétfőn a Balaton vidékére lá­togatott, hogy egésznapos program keretében a helyszí­nen tájékozódjék a balatoni üdülőkörzet regionális rende­zési tervéről szóló 1979-es kormányhatározat végrehaj­tásáról, s a további tenni­valókról. Útjára elkísérte Áb­rahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter, a Balatoni Intéző Bizottság el­nöke, Kovács Antal állam­titkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke és Straub F. Bruno akadémikus, az Or­szágos Környezet- és Termé­szetvédelmi Tanács elnöke. A Magyar Tudományos Akadémia tihanyi biológiai kutatóintézetében Salánki Já- nos igazgató adott tájékozta­tást arról, hogy milyen zava­rokat okozott a tó élővilágá- , nak egyensúlyában a víz mi­nőségének romlása, a kör- x\ nyezetszennyezés. i Straub F. Bruno akadémi­kus arról a — számos tudó- jj) mányterület képviselőit ösz- szefogó — kutatási program­ról adott tájékoztatást, amelynek eredményeit a re­gionális fejlesztési terv ki­alakításakor hasznosították. A kormányfő és kísérete ellenőrző útján felkereste Keszthelyt és Siófokot is. Bonyhád tjj téeszközpont Szaljut űrállomás Ma: visszatérés Vlagyimir Kovaljonok és Viktor Szavinih ma tér vissza a Földre, ezért a hétfői napot már teljes egészében a leszál­lás előkészületeinek szentel­ték. Távozásuk után a Szal­jut—6 ismét automatikus üzemmódban folytatja a re­pülést, és az űrhajósoknak ennek megfelelően kell átállí­taniuk a fedélzeti rendszerék és berendezések működését, sokát közülük ki kell kapcsol­niuk. Meglehetősen nagy gondot okoz az űrhajósoknak a cso­magolás: 75 napos űrrepülé­sük alatt hatalmas mennyi­ségű fényképfelvétel, filmka­zetta, a különféle ‘kísérletek eredményeit tartalmazó kap­szula gyűlt össze az űrállo­máson, és bár ezeknek egy részét a két látogató expe­díció már eljuttatta a Földre, még így is sok mindennek kell megfelelő helyet keres­niük a Szojuz—T—4 leszálló- kabinjában. * Családtagok, barátok, az űrhajóstársak, Csillagváros és a szovjet űrkutatás vezetői fogadták hétfőn délelőtt a Moszkva környéki repülőté­ren Leonyid Popovot és Du- mitru Prunariut. A szovjet— román nemzetközi űrexpedí­ció résztvevői a pénteki le­szállás óta ÍBajkonurban tar­tózkodtak, ott került sor el­ső találkozóikra a program előkészítésében részt vett szakemberekkel, és onnan tértek vissza hétfőn a fővá­rosba. A repülőtérről az űrhajó­sok Csillagvárosba folytatták útjukat. A negyedik ötéves terv­időszakban negyven-, az ötö­dikben negyvenötmillió fo­rintot fordított a bonyhádi Pannónia Termelőszövetkezet a termelés bővítésére, kor­szerűsítésére. Az előbbi fő­ként az állattenyésztésben történt — a szarvasmarha- létszámot és ezen belül a tehenek számát tekintve a Pannónia messze az első a megyében — juhászata a második —, az elmúlt öt év­ben beruházott negyvenöt­millió a növénytermesztés korszerűsítését szolgálta. Szá­rítót létesítettek, nagy telje­sítményű erő- és munka­gépeket szereztek be. Egyre mélyült a „szakadék” a kor­szerű termelőberendezések és az elavult, egykori vert falú parasztházban lévő központi irodák között. A szövetkezet vezetősége tudatosan követte ezt a be­ruházáspolitikát és az irodis­ták is tudomásul vették, hogy a pénz hovafordításánál az első a termelés. Most azon­ban elérkezett az ideje — és a lehetősége is — annak, hogy ők is korszerű, a mai igényeknek megfelelő körül­mények közé kerüljenek. A termelőszövetkezet saját ki­vitelezésben, ötmillió forin­tos költséggel a városköz­pontban felépítette irodahá­zát. Az irodákon kívül van tanácsterem, ebédlő és KISZ- klubhelyiség is. Az új létesítményt május elsején adták át rendelteté­sének. A bonyhádi Pannónia új központi épülete

Next

/
Thumbnails
Contents