Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-03 / 102. szám

A tfÉPÜJSÁG 1981. május 3. Kettesben anyuval „Reggel, amikor megszólal az ébresztő óra, csukva tar­tom a szememet., hadd higy- gye anyu, hogy még alszom. Olyankor mindig odaül az ágyam szélére, megsimogat és azt mondja: Te álom­szuszék ébredj, hasadra süt a Nap! Elkésel az iskolából. Hol a mormota tappancsa? Erre én kidugom a lábam a paplan alól, ő meg ráhúzza a papucsot. Amióta iskolás va­gyok, egyedül mosakszom, fésülködöm, ez alatt anyu el­készíti a reggelit, becsoma­golja a tízóraimat. Nagyon finom kakaót tud főzni, nem úgy mint apu, ő rajta hagyja a tej bőrét. Amikor elindulok az isko­lába, az ajtóban szerencse­puszit kapok anyutól, azért, hogy aznap minden sikerül­jön, jól feleljek, ügyes Te­gyek a tornaórán... Nagyon szeretem a mamá­mat, mert ő a legjobb, meg a legszebb a világon. Munka után, amikor fáradtan haza­jön, nem ideges, mint apu, bejön hozzám a szobába és megkérdezi: érted a leckét? Mert ha nem, segítek. Ha el­készültünk, utána játszik ve­lem. Jobban t.ud sakkozni, mint Balázs, a padtársam. Különben is a Balázs az egy hülye, mert azt mondta, hogy a tanító néni szebb, mint az anyukám. Igaz, ő se csúnya, de szigorú és kiabál, ha va­laki eltéveszti az olvasást. Anyu sosem szól rám hango­san, ha hibázok, legfeljebb megismételteti velem a mon­datot. Múltkor focizás köz­ben elszakadt a nadrágom, és még azért sem kaptam ki, mert nem akarattal történt, egy tüskés bokor volt az oka, alágurult a labjla. Anyu megérti, hogy előfordul ilyes­mi, apu viszont megfenyege­tett, hogy ördögbőrből var­rat. rám nadrágot. Azért ő is szeret engem, ha kérek tőle zsebpénzt, mindig ad, csak megkérdezi, hogy mire köl­tőm. Gyűjtöm, amikor majd felnövök, veszek rajta egy autót, és anyut elviszem min­denhová. Azt mondta a ma­mám, hogy arra ő már fá­radt és öreg lesz. Én ezt nem akarom, ezért mindennap se­gítek, bevásárolok, porszívó­zok, mert a férfiak erőseb­bek, mint a nők. És én vigyá­zok az anyukámra, hogy so­káig szép és fiatal maradjon, és olyan jókedvű legyen, mint most.” Lejegyezte: H. A. Anyu azt hiszi, hogy még alszom Érted, veled a llöröskereszt Száz év a humanizmus, a társadalmi haladás jegyében. Ez lehet a közeli centenári­umát ünneplő Magyar Vörös- kereszt tevékenységének summázata. Alapításának gondolata a csatatereken szü­letett. Alapvető indítéka a háborútól, természeti csapá­soktól sújtott szenvedő embe­rek megsegítése, gondozása, gyámolítáas volt: az emberi­esség, az egymással való tö­rődés jelszavát írták zászla­jukra az alapítók. A vöröskeresztes eszmék atyja, Henry Durant a solfe- rinói csata borzalmainak lát­tán ismerte fel egy nemzet­közi emberbaráti segélyszer­vezet létrehozásának szüksé­gességét. Az 1864-es genfi egyezményhez csatlakozó Magyar Vöröskereszt Egylet 1881. május 16-án tartott ala­kuló közgyűlésének szervező­it a boszniai háborúban har­coló katonák szenvedése késztette arra, hogy létrehoz­zák emberbaráti segélyszer­vezetüket, a „magyar szent korona országai vörös kereszt egyletét”. Olyan tötrétnelmi nagysá­gok példája ihlette őket, mint a mohácsi csatatér ha­lottal! tisztességgel eltemető Kanizsai Dorottya, az árvízi hajósként segítő Wesselényi Miklós, az 1848—49-es ma­gyar honvédsereg tábori kórházainak főápolónője, Kossuth Zsuzsa, akik a haza­szeretet és emberiesség je­gyében munkálkodva voltak úttörői hazánkban a vöröske­resztes eszméknek. Nehéz lenne akár csak címszavakban felsorolni va­lamennyi területet, ahol a Vöröskereszt, az egészségügyi szakszolgálattal, a többi tár­sadalmi és tömegszervezettel együtt a szocialista egészség­ügy fejlesztése érdekében te­vékenykedik Külön fejezetet érdemelne a természeti csa­pások idején tapasztalható nagyfokú vöröskeresztes ak­tivitás elemzése. Csupán az elmúlt két évtizedben 166 millió forint értékű segélyt küldött a Magyar Vöröske­reszt a háborús konf liktusok, árvizek, földrengések által sújtott 71 országba. Történelmi tény, hogy az alapítás óta eltelt száz év so­rán a vöröskeresztes szerve­zetek munkájának közép­pontjában Magy arországon is a háborús konfliktusok, ter­mészeti katasztrófák követ­kezményeinek elhárítására való felkészülés állt, bár ez-, zel párhuzamosan egyre több figyelmet szenteltek a lakos­ság egészségügyi ellátására, a szociális, csaldávédelmi munkára, az egészségügyi felvilágosító, oktató tevé­kenységre, az ifjúság között végzett munkára. Szervezeti­leg is nagy fejlődést mutat a száz esztendős időszak. Az egykori 28 ezer tagot — ja­varészt passzív, csupán ki- sebb-nagyobb anyagi áldozat­ra volt hajlandó — számláló jótékonysági intézmény mil­liós táborral, jelentős anyagi bázissal rendelkező, nagy ha­zai és nemzetközi tekintély­nek örvendő tömeg szervezet­té vált. A Magyar Vöröske­reszt 13 200 alapszervezeté­ben, 17 000 egészségügyi állo­másán évente több mint 200 ezer ifjú és felnőtt vesz részt a különböző szintű és témájú segítségre felkészítő tanfolya­mokon. A felszabadulásunk után egyre nagyobb teret kaptak a vöröskeresztes munka bé­kés körülmények között vég­zett formái: a szociális, egészségnevelő, ismeretter­jesztő tevékenység. A máso­dik világháború után átme­netileg stagnált a vöröske­reszt munkája, de az 1945- ben létrehozott nemzeti se­gély keretében akkor is há­romezernél több aktivista végzett hősies munkát a nyo­mor, az éhínség, a járványok leküzdése, a sebesültek, me­nekültek, árván maradtak felkutatása, az elhurcoltak hazaszállítása érdekében. Ne­kik köszönhető, hogy a vö­röskeresztes eszmék tovább éltek és az 1948 májusában történő újjászervezés után immár új, az ország demok­ratikus átalakításához kap­csolódó feladatok vártak a szervezetre. Békés munka az ember ér­dekében, ez jellemzi napja­inkban is a Magyar Vöröske­reszt hazai és nemzetközi te­vékenységét. Legfontosabb feladata az egészségvédelem, az eészségnevelés, a család­politika segítése, természete­sen a Vöröskereszt sajátos eszközeivel. A felnőtt és ifjú­sági vöröskeresztes szerveze­tekben komoly munka folyik az elsősegélynyújtási tanfo­lyamokon, amelyek egyben a balesetvédelem bázisait is je­lentik. Hagyományosan vö­röskeresztes feladat az ön­kéntes ápolónők képzése, el­sősorban .az ifjúság körében. Kevés ország büszkélkedhet olyan eredményekkel, mint a vöröskeresztes véradó moz­galom, hisz ma már a teljes hazai szükségletet térítés- mentesen az önkéntes Vér­adók segítségével biztosítjuk. A polgári védelem elsőse- gélynyútó alapegységeinek kiképzése, felkészítése szin­tén fontos feladata a Vörös- keresztnek. Aktivistái mind nagyobb részt vállalnak a környezetvédelmi feladatok­ból, s hiánypótló az öregek, gyámoltalanok, betegek, hát­rányos helyzetű rokkant em­berek ápolásában, gondozásá­ban végzett vöröskeresztes munkából is. Nemzetközi kapcsolatai közismerten széles körét, ter­mészetesen nemcsak segély- programokban vállalt jelen­tős kezdeményezőszerepe és konkrét tevékenysége fémjel­zi, hanem az a szerteágazó diplomáciai, jószolgálati te­vékenység is, amellyel tiszte­letet és tekintélyt vívott ki magának világszerte. A Ma­gyar Vöröskereszt a béke ér­dekében lép fel a nemzetkö­zi konferenciákon, tanácsok­kal, konkrét szervező munká­val segíti a fejlődő országok vöröskeresztes szervezeteinek építését. A nemzetközi vörös­keresztes fórumokon, különö­sen az európai regionális konferenciákon a többi szoci­alista ország vöröskeresztes szervezeteivé! karöltve min­Ma már térítésmentessé vált a véradás, több száz­ezer önkéntes véradója van az országnak. Vöröskeresztes fiatalok gyakorlati bemutatót tar­tanak az elsősegélynyújtó tanfolyamon. dig az emberiség, a béke ügyét képviselte. Az első regionális konfe­rencián, amelyet közvetlenül a háború után 1947-ben Belg- rádban rendeztek meg, még a kapcsolatok újrafelvétele, rendezése; az együttműködés új, demokratikus formáinak kialakítása volt a fő téma. A másodikon, 1970-ben, Can- nesben már a Vöröskereszt béke-feladatait fogalmazták meg! A harmadik európai re­gionális konferencia megren­dezését a centenáriumát ün­neplő Magyar Vöröskeresztre bízták. A konferencia vendé­gei a jubileumi ünnepségen való részvételükkel is megtisz­telik a Magyar Vöröskeresz­tet, majd négynapos tanács­kozáson hat pontban vitatják meg a nemzetközi vöröske­reszt előtt álló feladatokat, az „emberiességgel a béké­ért” jelszó szellemében. Na­pirendre kerülnék a belgrádi békeakció-program megvaló­sításának tapasztalatai, a nemzetközi humanitárius jog kérdései. Egy másik szekció­ban az európai nemzeti tár­saságok és a fejlődő országok vöröskeresztes társaságai ér­dekében szervezett szolidari­tási és segélynyújtási akciók­ban való együttműködés, va­lamint a vöröskeresztes mun­ka önkéntes jellegének elmé­leti kérdéseit vitatják meg. A harmadik munkacsoport az egészségügyi felvilágosító, szervező és szociális munka tapasztalatait elemzi és a nemzeti társaságok együtt­működésének aktuális fela­dataira vonatkozóan dolgoz ki ajánlásokat. Fehér mezőben vörös ke­reszt. A szenvedőknek segít­séget, az elmaradott körül­mények között élőknek az okos felvilágosító szót, a há­ború sújtotta népek szenve­déseinek enyhítését is szim­bolizálja ez a jel. A békét, amelynek megőrzéséért ha­zánkban is szívósan küzd a vöröskeresztes aktivisták mil­liós tábora. Orvosok, pedagó­gusok, diákok, munkások, földművesek, akiket »bármi­lyen baj esetén az emberies­ség, a segíteni akarás vezé­rel tetteikben. Hálával és szeretettel köszönti őket cen­tenáriumuk alkalmából az egész magyar társadalom. Vasvári Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents