Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-24 / 120. szám

1981. május 24. ^ÉPÜJSÁG 3 Öt termelőszövetkezet együttműködése A dombóvári gazdasági tájkörzet Amikor két évvel ezelőtt — a TOT ajánlása alapján — megalakult a megye 2-es szá­mú gazdasági tájkörzete, lé­nyegében csak írásba foglal­ták, aláírták és jogi formát adtak annak, ami már koráb­ban kialakult és funkcionált. Az egymással szomszédos, nagyjából azonos éghajlati, domborzati és talajadottsá- gokkal rendelkező öt szövet­kezet — a szakcsi, a kocsolai, a várongi, a iraki és a dom­bóvári — együttműködése legalább egy évtizedre te­kinthet vissza. Rendszeresen kicserélték tapasztalataikat a vezetők, kölcsönösen segítet­ték egymást gépekkel, szállí­tóeszközökkel, műtrágyával, terményszárítással. Ha az el­nököknek, vagy más veze­tőknek, szakembereknek ér­tekezletre kellett menniük Szekszárdra, nem ment mind­egyik külön kocsival. A két éve aláírt szerződés jogi keretet adott annak, ami már megvolt, de tovább is fejlesztette azt. Kimondja többek közt, hogy a szövet­kezetek kölcsönösen segítik egymást, szabad termelőka­pacitás átadásával, géppel, anyaggal, összehangolják éves és távlati terveiket, kö­zös megegyezéssel kialakít­ják a szakosítást, kicserélik tapasztalataikat, összehangol­ják mozgalmi tevékenységü­ket is. Mindezzel növelik a termelés hatékonyságát, jö­vedelmezőségét, csökkentik a költségeket. Az együttműködésben je­lentős eredményeket értek el az elmúlt két esztendő alatt. Rendszeresen megtartják az igazgatótanács üléseit, ame­lyeken az időszerű problémá­kat vitatják meg. Két hónap­pal ezelőtt az igazgatótanács ülésén az öt téesz elnöke együtt tárgyalt a Kaposvári Cukorgyár, a Szekszárdi Hús­kombinát, a TSZKER és a Tejipari Vállalat vezetőivel. Együttesen lépték fel és ter­mészetesen eredménnyel. A cukorgyár a cukorrépaterület növelését kérte. Egy-egy téesznek nem lett volna ki­fizetődő, ám az érdékelt há­rom — a naki, a várongi és a szakcsi — együttesen 280 hektárt vállalt és erre már érdemes volt beszerezni a francia Herrieau cukorrépa­betakarító gépsort. Nakon rendezték be a nap­raforgó átmeneti' raktárát a környező téesz-eknek is. A nagy tömegű termény együt­tes értékesítése mázsánként 20 forintos felárat eredmé­nyezett. Szakcs bocsátotta a társ szövetkezeteknek is rendelkezésére a repülőgépes fej trágyázáshoz a fel- és le­szállóhelyet. A legjelentősebb közös lé­tesítmény a kocsolai alkat­részraktár. Két évvel ezelőtt felmérték, mennyi alkatrészt tart raktáron az öt szövetke­zet. Az eredmény megdöb­bentő volt: tizennégy millió forint. Minden téesz külön anyagbeszerzőt foglalkozta­tott és előfordult, hogy hár­man is találkoztak az ország másik végében lévő Agroker kapujában. Létrehozták a ko­csolai Vörös Csillag Tsz gesztorságával az anyag- és alkatrészbeszerző, -elosztó társaságot, összeadták az „alaptőkét”, 3 millió forintot. A társaság 1980 júliusa óta működik. A téeszefcben más munkakört kaptak az anyag- beszerzők. A szövetkezetek egymillió forint értékű el­fekvő alkatrészt adtak át a társaságnak, ennek már kö­zel felét értékesítették. Tipi­zálják a gépparkot az alkat­részellátás megkönnyítése és a takarékosság érdekében. Kialakították a minimum­maximum készletnoamákat. Ma már nem szaladgál öt anyagbeszerző az országban. Néha még el se kell utazni alkatrészért, lévén a kocsolai szövetkezetnek telexállomása, és ha sürgősen szükség van valamilyen alkatrészre, kör- betelexezi a kereskedelmi vállalatokat. Évi 6,6 millió forgalmat terveztek. így jön össze — a 10 százalékos jutalékból — az a költség, ami szükséges a raktár fenntartásához. Ám az idei első négy hónap forgal­ma már csaknem négymillió forint volt, ez, átszámítva egy évre, tizenkét millió. Most fel akarják -emelni a készletet, legalább a duplájára — eh­hez az érdekelt kereskedelmi szervezetekkel is próbálnak társulni, bizományosi értéke­sítést bevezetni. Eredményes volt az elmúlt két esztendő, de vannak to­vábbi tervek is. Közös össze­fogással — ebben négy szö­vetkezet: a kocsolai, a váron­gi, a maki és a szakcsi érde­kéit — sütőüzemet létesíte­nek Szakoson. Dombóvárott közösen folyékonyműtrágya­tárolót és keverőbázist szán­dékoznak létrehozni. Foglal­koznak azzal a gondolattal is, hogy közös beruházással old­ják meg a nedves kukorica tárolását, a táptakarmány- keverést, megoldják az úgy­nevezett technikai selejt ál­latok értékesítését, előfeldol- gozását. Még a szabad idő hasznos eltöltése sem marad ki a programokból — a télen mégy téesz részvételével kö­zös amatőr tekeverseny-soro- zatot szerveztek és vannak más elképzelések is hasonló közös megmozdulásokra. J. J. Kitüntetettjeink (VI.) A gazdaságban három Bódis nehéztraktoros Fürgéd község legszélső utcájában, az utolsó ház előtt fékezünk, azaz csú­szunk, mert esik az eső, az autó a sárban nehezen tud menni és még inkább körül­ményes a megállás. A kerí­tés mellett százötvenes trak­tor, mögötte a munkagép felbúzatva. Esik, csöpög az eső, nem lehet a földön dol­gozni. — Jó napot, Bódis József itt lakik? — kiáltunk át a szép kerítésen, a pompás virágoskerten. Az udvarban, hátul, két ember valamit he­geszt, villog a gép. — Hát, Jenő, nem ismersz meg? — Dehogynem, de, mondd csak, ki is vagy te? — Hát tényleg nem is­mersz meg? A katonaságnál egymás mellett volt az ágyunk, vagy huszonöt éve... — No, persze, persze, el­szalad az idő, a hajad is el­ment .. Amikor kerestük a Bődist Fürgédén, mindenki Bódis József nehéztrak­toros, Munka Érdemrend ezüst fokozat azt (tudakolta, hogy az öre­get vagy a fiatalt akarjuk-e megtalálni. Hát téged keres­tünk, te kaptál kitüntetést. — Nem is akármilyent, ezüst fokozatot. — Miért kaptad? — Gondolom, a szép mun­kámért. Meg azért, mert már több mint húsz éve a Tamá­si Állami Gazdaság nehéz- traktorosa vagyok. Mindig a gépen ülök, amikor az idő engedi. Ez a traktor már öt éve zakatol alattam, még nem volt felújítva. S közben, ki tudja, hogy hány ezer órát „üzemeltem”? Amíg trakto- roskodtam, még egy szakmát megszereztem, géplakatos is vagyok. Tehát, ha télen ja­vításra állunk, akkor a T— 150-es gépemet én készítem a tavaszi munkára. — Bódis traktorost többet is említettek, amikor keres­telek. — Elhiszem, öcséim is ne­héztraktorokkal dolgoznak, Károly is meg István is. No, meg a fiam, de ő nem trak­toros, hanem motorszerelő a gazdaságban. —Pj—Ka HÉTRŐL IRRE Ahogy minden hétnek, a mai nappal zá- rulónak is megvannak a maga tipikus jellem­zői. Nekem az tűnt fel a héten, hogy a házak ablakszárnyai közül eltűntek az apró csere­pekbe, tejfölös poharakba vetett, heteken át féltve gondozott paradicsom- és paprikapa­lánták. Az utcákon rengetegen cipelték az el­adásra szánt, illetve a már megvásárolt pa­lántákat, hogy kiültessék a kiskertekbe, föl­dekre. A mezőgazdasági nagyüzemekben is le­hetett látni imitt-amott palántázást, de ott en­nek a munkának az oroszlánrészét már koráb­ban elvégezték. Szóval a palántázás a nyarat váró tevékenységek közé tartozik ... S ahogy elnéztem az utcák „képét", a hőmérő higany­szálának állását, a strandokon napozókat... minden, minden azt idézte, hogy készülődünk a nyárra. Üdülés, kirándulás ugyanitt, ugyanezen a napon tartandó ki­rakodó vásár, melyen a tárgyalkotó nép­művészet mesterei és ifjú mesterei mutat­koznak be, s árusítják portékáikat. Baján 23-án, este 8 órakor a vízi színpadon lép­nek fel a hazai és külföldi táncegyüttesek. Szintén az előbb jelzett napon és időpont­ban lesz a népdalkörök bemutatója Szek- szárdon, a megyei művelődési központban. Másnap szintén megyeszékhelyünkön ad­nak műsort a külföldi és hazai együttesek. Hasonló program várja 24-én este a pak­siakat és a dunaföldváriakat is. Decsen 26-án délután háromkor kerül sor a lako­dalmi felvonulásra, este nyolckor pedig a „Sárközi lakodalmasra”. A fesztivál minden színhelyén több ki­állítás és filmvetítés várja az érdeklődőket, akiknek száma várhatóan meghaladja a százezret. Hétfőn az üdültetésről tárgyalt a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vál­lalat szakszervezeti bizottsága. Ott száz­harminc család veheti kedvezményesen igénybe a vállalat által bérelt és fenntar­tott üdülőket. De megyénk többi vállalatá­nál, üzeménél, intézményénél is hasonló üdülési lehetőségben részesülnek a dolgo­zók, nem szóivá a sok szakszervezeti be­utalóról. Persze, szép számmal akadnak olyanok is, akik maguk oldják meg nyári pihenésüket: vagy az országhatáron belül vagy kívül... De nyaralni majd mindenki megy! S ha nem nyaralni, akkor néhány órás kirándulásra — megyén belül. Az utóbbiaknak, s a hétvégeken kiruccanók- nak ajánlottuk a kitűnő lehetőségeket pén­teki Üdülők — parkerdők összeállításunk­ban. Kanyarodjunk vissza néhány mondat erejéig az utcaképhez, ami a héten igen­csak megváltozott. Nyilván, velem együtt sokan észrevették, hogy a lányok, asszo­nyok karcsúbbak és vidámabbak lettek. Lekerültek a téli holmik, mindenki elővet­te a tavaszi, sőt nyári ruhákat... S hogy a férfiak se érezzék sértve magukat, hát ró­luk is néhány szó. Könnyű öltözeteikben könnyedébben fordulnak vissza egy csinos nyári ruha után. De félre a tréfálkozással! Áz üzletek a nyári holmit kínálják, még­pedig bő választékban. Ahogy a készlete­ket nézegettem, örömmel konstatáltam, hogy ízléses és divatos ruhák, szandálok strandcikkek várják a vásárlókat. A kira­katok is „kinyáriasodtak”. A kirakatokról egyelőre ennyit, hiszen azokra még vissza­térünk ezeken a hasábokon. Július 22-26. Valószínű, sokan rátaláltak lapunkban arra a kishírre, ami arról tájékoztat, hogy július 22—26. között rendezi meg a VII. Duna menti folklórfesztivált Bács-Kiskun és Tolna megye Tanácsa több országos szerv közreműködésével. Az illetékesek már javában munkálkodnak e rangos nyá­ri eseménysorozat előkészítésén. A prog­ram — amelyet a csütörtökön megtartott sajtótájékoztatón ismertetett dr. Gajdócsi István, a Bács-Kiskun megyei tanács elnö­ke és István Jószef, a Tolna megyei tanács elnökhelyettese — részletezése előtt Martin György bevezetőjéből idézek, ami a leg­A menyasszonykikérés pillanatai a leg' utóbbi Sárközi lakodalomban. Kirakatverseny Ugyancsak hírrovatunkban olvashattuk, hogy a KISZ Tolna megyei Bizottsága, a MÉSZÖV és a Népbolt Vállalat a KISZ X. kongresszusa tiszteletére kirakatrendezési versenyt hirdetett. Az ilyen jellegű versen­gésnek megyénkben már hagyománya van: rendeztek a VTT idejére, a nemzetközi gyermekévre. Most természetesen az a cél­ja a versenynek, hogy május végén, a kongresszus idejében akarva-akaratlanul e fontos belpolitikai eseményre hívja föl a járókelők figyelmét. A versenyben részt vehetnek a profik, azaz a dekoratőrök és a bolti eladók egyé­ni és kollektív alkotásokkal egyaránt. Nyil­vánvaló, hogy a kirakatrendezési verseny magában hordozza a fiatalok szakmai ta­pasztalatszerzésének, szakmai fejlődésének lehetőségét, ugyanakkor a versenyző kol­lektívákat még jobban összekovácsolja. Egyébként a korábbi esztendőkhöz hason­lóan Dunaföldvárról nevezett a legtöbb fiatal, de más, nagyobb települések, váro­sok sem fogják nélkülözni a szépen meg­komponált kongresszusi kirakatokat — mindannyiunk örömére. Remélem és kívá­nom, hogy a kereskedelemben dolgozó fia­talok sikert érjenek el e hasznos verse­nyen, ahogy sikereket érnek el, bizonyíta­nak másutt, mégpedig szép számmal. Ide kívánkozik — még ha csupán -csak néhány sornyi terjedelemben is — a hét egyik fontos, megyénkben rendezett orszá­gos sorozata: a növény termeszt ő gépészek vetélkedője. A háromnapos program rang­ját szerencsére és örömünkre nem elsősor­ban a kitűnő rendezés és a csodálatos len- gyeli színhely, hanem .a fiatalok magabiz­tos tudása, szakmai felkészültsége adta. Külön öröm számunkra, hogy a versenyt megyénkben (lengyeli) tanuló nyerte, ti­zennyolcán pedig szakmunkás-bizonyít­ványt kaptak. Fülvédő nélkül Szekszárdon, a Bocskai utcában mikro- cölöpös mély alapozási technológiával ala­pozza a TÁÉV az épülő lakóházat. A mun­ka természetesen fülsiketítő zajjal jár, no­ha jóval kisebbel, mint a korábban alkal­mazott Franki-cölöpözésnél. Érthető, hogy az építkezésen dolgozók zajszigetelő fül­védővel végzik a munkát. Az is érthető, hogy az építkezés szomszédságában levő Mérei utcai óvoda napközbeni lakóinak szülei idegesek, hiszen a csemetéket elég erős hanginger éri, hiszen ők fülvédő nél­kül játszanak. A vezető óvónő kérte az építőket, hogy a cölöpözést legalább a kora délutáni órák­ban mellőzzék, hiszen az altatási időben gyakran fölijednek az apróságok. A kérést tett követte: az ebédszünetet áttették egy és két óra közé, s a következő órában is ritkították a cölöpök verését. A szakemberektől megtudtuk, hogy a zaj nem akkora, hogy az építkezéstől jó né­hány méterre játszó gyerekekre károsan hatna. (A cölöpözést június végére befeje­zik.) utóbbi folklórfesztivál szakmai tanácsko­zásán hangzott el: Magyarországon egyetlen ez a fesztivál, ahol a folklór hite­les, autentikus formáját tudjuk bemutatni. Az összes többi magyarországi fesztivál a néptánccsoportok és koreográfusok feszti­válja és vetélkedője.” A Duna menti folklórfesztivált először 1968-ban rendezték meg. Akkor is, most is azzal a céllal, hogy színteret adjon népmű­vészeti értékeink bemutatásának, s hogy tovább erősítse a Duna-vidéki népek ba­rátságát. Az igen gazdag program teljes felsorolása most itt — a terjedelem meg­határozott volta miatt — lehetetlen lenne. Ezért csupán a színhelyekre, s néhány ki­emelkedő — elsősorban Tolna megyei — eseményre hívjuk fel olvasóink figyelmét. A rendezvények Kalocsán, Kecskeméten, Baján, Szekszárdon, Pakson, Dunaföldvá- ron és Decsen zajlanak. Nagy érdeklődés­re tarthat számot a július 25-én délután 3 órakor kezdődő menettác Kalocsán, s Az építők és a „szomszédok”. Heti összefoglalóm elején írtam, hogy ké­szülődünk a nyárra, várjuk a szabadságot. En­nél jobban csak az esőre várunk, ami eddig — sajnos — elkerülte megyénket. Reméljük, a következő hét „esőtémában” is eredményes lesz. V. HORVÁTH MÁRIA • Hárommillió forintos készlet a kocsolai raktárban

Next

/
Thumbnails
Contents