Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-24 / 120. szám
Mai számunkból XXXI. évfolyam, 120. szám. ÁRA: 1,80 Ft 1981. május 24., vasárnap m w Összenőve az íróasztallal? Egy igen tekintélyes, amerikai szaklap, az Industrial Management egyik. 1978. évi számában megjelent egy cikk, amely felsorolta azokat a vezetői fogyatékosságokat, amelyek — a lap véleménye szerint — csökkentik a vezetői munka hatékonyságát. Ezek a következők: „Nem hozza meg kellő időben a szükséges döntéseket, nem sikerül elérnie, hogy munkáját megértsék, értékeljék, rendelkezéseit végrehajtsák, szétforgácsolja idejét és mások helyett dolgozik, vezetői helyzetével visszaélve személyes előnyöket igyekszik szerezni, nem mondja meg az igazságot és nem mindig tartja be a szavát, nem mutat jó példát, nem működik együtt az alkalmazottakkal, nem kérdezi meg az alárendelteket véleményükről, nem fejleszti ki a felelősség érzését az alárendeltekben, szabályokat hangsúlyoz hozzáértés helyett, nem él az építő bírálat módszerével, nem fordít figyelmet az alkalmazottakra, nem érdekli, ha beosztottjai elégedetlenek, nem tájékoztatja munkatársait, nem emberségesen bánik alárendeltjeivel.” Mi tagadás, szép kis gyűjtemény, s valószínűleg nem Amerika a világ egyetlen tája, ahol érvényesnek látszik. Ezt az állításunkat könnyen bizonyíthatjuk, ha egy szovjet szaklap, a Szocialisztyicseszkij Trud egyik 1979- ben megjelent cikkéből idézünk. A cikk címe egyébként: A műhelyfőnök munkaidő-beosztása. íme, egy részlete: „A vizsgált műhelyekben a vezetők viszonylag legtöbb idejüket értekezletékre (körülbelül 25 százalék) és a műhely bejárására (23 százalék) fordítják. Egyedül ez csaknem hat órát vesz el naponta, s ezen belül az értekezletek, és az ezekre való felkészülés átlagosan hetenként 19 órába, vagyis évente 105 nyolcórás munkanapba kerül egy-egy műhelyfőnöknek. Mérsékelhető-e valamilyen módon ez a munkaidő-veszteség az irányítás általános hatékonyságának a károsítása nélkül? Az adatok szerint teljességgel lehetséges. A megkérdezettek 22 százaléka ugyanis: az értekezletek egy részét feleslegesnek tartotta a maga számára, holott ez az idő- veszteség évente körülbelül nyolc munkanap. Általában tisztán információs jellegű értekezletekről van szó, ahol nem hoznak semmiféle határozatot. Ezenkívül sok esetben a műhelyfőnök helyett részt vehetne a helyettese vagy valaki más, s ez, a felmérés adatai szerint, évente hozzávetőleg 14 munkanapot felszabadíthatna, llymódon megtakarítható lenne a munkaidő körülbelül 10 százaléka.” A lapokból származó idézetek is azt bizonyítják — a vezetés tudományi publikációkkal együtt —, hogy a téma nagyon aktuális és nagyon bonyolult kérdéskör. A vezetői munka hatékonyságának, erejének kérdése a tét, s a tudományos-technikai forradalom korában ez rendkívül lényeges tényezője a társadalom fejlődésének, jólétének. A mindennapok gyakorlatában, persze, a kérdés sohasem ilyen nagy összefüggésekben fogalmazódik meg, hanem például úgy, hogy egyik-másik vezetőről azt tartják, hogy össze van nőve az íróasztalával, vagyis úgy találják, hogy ritkán s nem szívesen mozdul el mellőle. A bírálat a legtöbb esetben indokolt. A szovjet lapból vett idézet konkrét munkakörök betöltőire, műhelyfőnökökre vonatkozik, tehát a termelést közvetlenül irányító szakemberekre. Itt nagyon is nyilvánvaló, hogy az egész műhely teljesítménye szempontjából döntő lehet, mennyit tartózkodik a „területen” a közvetlen vezető, s mennyit tölt íróasztalok mellett. De ha általában vesszük a vezető és az íróasztal .kapcsolatát”, akkor árnyaltabban kell vizsgálódnunk, s az egyik fő szempontnak annak kell lennie, hogy milyen szintű és jellegű vezetői munkáról van szó. Egy biztos. Azok a hiányosságok, amelyeket az idézett amerikai cikk felsorol, szinte egytől-egyig fakadhatnak abból a hibából, ha a vezető túlságosan össze van nőve az íróasztalával. És ezt a kifejezést nem konkrét, hanem átvitt értelemben kellene használnunk. Hiszen nem az a kérdés, hogy mikor, hol és mennyi ideig tartózkodik a vezető, hanem az, hogy mennyire tájékozott munkaterületének embereiről, gondjairól, tennivalóiról, lehetőségeiről, mennyi tudása és mennyi eszköze van dolgának elvégzéséhez. Ehhez sokszor szükséges az íróasztal mellett ülnie, ez önmagában véve még nem lenne hiba. Ha viszont emiatt elveszt vagy nem tud megszerezni fontos ismereteket, amelyek vezetői munkájához szükségesek, akkor igen. Persze, ha már a témáról beszélünk, akkor azokra is gondoljunk, akik úgy vannak összenőve az íróasztallal, hogy szinte föl se mernek állni mellőle, elvtelenül ragaszkodnak hozzá. Esetleg úgy, hogy személyes érdekeiket, presztízsüket stb. a közösségi érdekek és célok elé helyezik. A vezetőnek nem szabad, hogy az íróasztal legyen a fő ismertetőjele. Az íróasztal nem a vezetés lényege, nem a fő kifejezője, nem a célja és nem az oka. Csak az egyik eszköze. Ügy is kell kezelni. És csak annyira szabad összenőni vele. Cs. I. New York, ENSZ Rácz Pál felszólalása a leszerelési bizottságban Az ENSZ-közgyűlés leszerelési bizottságának péntek esti ülésén felszólalt Rácz Pál nagykövet, Magyarország állandó ENSZ-képvise- lője. Megállapította, hogy a bizottság olyan időben tartja ülését, lamikor növekedett a nemzetközi feszültség és amikor a fegyverkezésben érdekelt körök a világbékét fenyegető fegyverkezési hajsza új szakaszát indítják el. Rácz Pál emlékeztetett arra, hogy ez a folyamat már 1978-ban, a nyugati hatalmak katonai kiadásainak fokozását elhatározó NATO- ülésszakkal megkezdődött. A jelen helyzetben a magyar kormány úgy véli: megvan a lehetőség arra, hogy a békeszerető erők közös erőfeszítése és tette révén meg lehessen akadályozni a fegyverkezési hajsza új szakaszát. Ezzel elejét vehetnénk egy új világháborúnak, amely a tömegpusztító fegyverek korában az egész emberi faj létét fenyegeti. Ez — társadalmi berendezkedéstől függetlenül — valamennyi ország érdeke — hangsúlyozta a magyar ENSZ-képviselő. Rámutatott végül, hogy különösen nagy jelentőséget tulajdonítunk a SAÍLT-folyamat folytatásának, továbbá azoknak a tárgyalásoknak, amelyeket az Európában kialakult egyensúly és a kölcsönös biztonság alapján kellene folytatni az új nukleáris fegyverek telepítésének megakadályozása érdekében. Magyar pártküldöttség utazott Mongóliába Sarlós Istvánnak, a Politikai Bizottság tagjának vezetésével elutazott a Mongol Népköztársaságba a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely részt vesz a Mongol Népi Forradalmi Párt május 26-án kezdődő XVIIil. kongresszusán. A küldöttség tagjai: Hónig Ferenc, a RB tagja, az MSZMP Jánoshalma községi Bizottságának titkára, K. Papp Jó- zisef, a KHB tagja, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára, és Szerencsés János, hazánk mongóliai nagykövete, aki Ulánbátorban csatlakozik a küldöttséghez. ÖT TERMELŐSZÖVETKEZET EGYÜTTMŰKÖDÉSE (3. old.) AZ ATOMERŐMŰ „TÁPLÁLÉKA” (8. old.) ENERGETIKUSOK EGYÜTTMŰKÖDÉSE (8. old.) HÉTRŐL HÉTRE HÍRRŐL HÍRRE (3. old.)" A KISÖREG FELDERÍTÉSE (4. old.) „ÉGI” KÉPEK — FÖLDI HASZON (9. old.) A SZAMOK ÉS TÉNYEK TÜKRÉBEN (9. old.) HÉTKÖZNAPOK (10. old.) EGY EMBER NAPONTA KÉT SZÍNES TÉVÉT KÉSZÍT (4. old.) EGYÜTT, EGYMÁSÉRT (5. old.) VÄRKONYI NÁNDOR EMLÉKE (10. old.) ECSET ÉS TOLL (11. old.) VASÁRNAPI BESZÉLGETÉS (6. old.) ZSIBRIK (7. old.) A HAL ŰTJA AZ IVADÉKTÓL A KÉSZTERMÉKIG (7. old.) BAZSONYI ARANY VILÄGA (11. old.) Óriás vízi ERŐMŰ BRAZÍLIÁBAN (12. old.) LOVAGI TORNA HANGYA- ORSZÁGBAN (13. old.) ALIZ CSODAORSZÁGBAN (13. old.) Évtizedek a háztetőn A kajdacsi id. Váczi István élete 70 évéből több mint ötvennek jelentős részét háztetőn töltötte. Kizárólag nádtetőn, melynek készítése ősi, de sajnos egyre kevesebbek által ismert, művelt mesterség. Váczi István lakóháztól kezdve a műemlékig és seregnyi gazdasági épületig mindenféle nádtetőt készített, A szekszárdi Iván-völgy egyik nagyon régi présházánál készült róla képriportunk, mely lapunk 5. oldalán található. (Fotó: Gottvald Károly)
