Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-14 / 87. szám

( tolna\ _ A TsíHPÜJSÁG 1981. április 14. Moziban Heten - egy birodalommal szemben Sok film készült az 1848— 49-es forradalom és szabad­ságharcról. De ezek Világos­nál jószerével véget is értek, az azt követő megtorlás és elnyomás éveivel kevés film­alkotás foglalkozott. Talán ezt a hiányt ismerte fel Rényi Tamás rendező és Zimre Péter író, amikor eb­ből a korszakból származó történelmi eseményt válasz­tott. az Élve vagy halva cí­mű film témájául. Noszlopy Gáspár volt so­mogyi kormánybiztos 1852- ben megszökik börtönéből, felkeresi elvbarátait és har­costársait. A magyar nem­zetiségű katonasággal kutyául bánik a császári udvar, az országban rengeteg a spion, az ország szenved. Ilyen vi­lágban készült arra Noszlopy, hogy barátai segítségével a diadalútra induló Ferenc Jó­zsef császárt foglyul ejtsék, és aláirattassák vele Magyar- ország függetlenségi nyilat­kozatát. Észvesztő terv! Heten van­nak egy megerősödött biro­dalommal és a vereségbe belenyugodott, közönyös ne­mességgel szemben. A nép­tömegek távol állnak az ak­ciótól, nem is tudnak róla semmit. Noszlopyék fanati­kus módon „végrehajtják” az akciót. Végzetük egyértelmű: árulás folytán leleplezik őket, négyüket az akció színhe­lyén lemészárolják a császá­ri katonák. Tisztiszolgájának segítségével a menekülő Noszlopy elrabolja a császá­Jó képességű hegedűst is­mertünk meg Peter Mihali- cában, aki feleségével adott szonátaestet Szekszárdon. Különböző versenyeken nyert díjat, Gertler Endre mester- iskoláját látogatja, s ezek a nemzetközi tapasztalatok is segítettek kiérlelni művésze­tét. Kár, hogy műsorát nem elég körültekintően állította össze, ami a sikert is befolyá­solta. ri hintót, de abban nem Fe­renc József, hanem egy viasz­bábu ül! Az Élve vagy halva a ki­írás szerint történelmi ka- landfilm. Éppen ezért nem tudom a helyére tenni. A ka­landfilmeknél megengedett a szabad cselekményvezetés. Ez a tény azonnal fel is menti a rendezőt a felelősség alól, ha kihagy a filmjéből valamit. Azonban, ha a történelmi jelző is ott díszük a főcím alatt, akkor már kötődnie kell a valós eseményekhez. Így nem tudom, hogy mi­lyen filmet láttam! A rende­ző igaz, hogy követni próbál­ta a történelmet, azonban el­Mihalica romantikus alkat, ezt Brahms nagyon szép G- dúr szonátájában éreztük iga­zán, a kissé száraz Vivaldi- szonáta után. Felfogásában Brahms helyenként szokat­lanul hangzó effektusokat kapott, éppúgy, mint az a „kollektív” szonáta, amit Schumann, az elég jelenték­telen Schumann-tanítvány, Dietrich és Brahms művei­ből állítottak össze. Inkább zenetörténeti érdekesség, ezért követett egy hibát — kifelej­tette filmjéből azt a Mack József nevezetű volt honvéd ezredest és felszámolt moz­galmát, akivel Noszlopy 1852-ben kapcsolatot létesí­tett. így a nézőnek az az ér­zése támad, hogy a szabad­ságharc bukása utáni évek­ben csak Noszlopy és hat társa volt, aki szembeszegült a császári udvarral. Azért az Élve vagy halva című filmnek van egy eré­nye. Mégpedig az, hogy egy alig ismert történelmi ese­ménnyel ismerteti meg a mozinézőket. SZGCS LÁSZLÓ JANOS is játsszák oly ritkán, bár Brahms Scherzója önállóan gyakran felhangzik. A koncert legmeghittebb darabja Smetana népdal­elemekből komponált Szülő­földem című darabja volt, ami hangversenyeinken ugyancsak ritka vendég. Elena Mihalicova kitűnő pianista és biztos partner volt, elsősorban a Brahms- szonátában érezhettük ezt. —s Rádió A légy „Szemtelen, mint a légy”, „Olyan, mint az őszi légy”, „Légypettyes” — ezek többé- kevésbé ismert szólások, sőt van tréfás szójáték is, mely valahogy ilyenféleképp hang­zik: „Légy, mint a légy és legyen, mint minden legyen, három pár lábad, legyem!” A légy szimbólumként való felhasználása azonban újsze­rű és még szokatlanabb, ha ebből animációs film készül, a film pedig Oscar-díjat hoz. Az elmúlt héten erről bősé­gesen hallhattunk, sőt „A légy” ismét szerepelt a tele­vízióban is. így bőven éb­reszthetett gondolatokat, hi­szen a fény, a csillogás felé vonzódó légy űzettetése, vé­gül gombostűhegyre kerülése valóban alkalmas a kiszolgál­tatottsággal kapcsolatos gon­dolattársításokra. A rádió áp­rilis 6.-i esti magazinja jó­voltából azonban a légy még meghökkentőbb lett. Kiderült ugyanis, hogy al­kotója nem vette át a díjat. Nem vehette, bármennyire „szeretné megfogni, megta­pogatni”. Ugyanis nem sike­rült sürgősséget szerezni út­levele elintézéséhez. Ellen­tétben a filmgyári delegáció­val, mely viszont kijutott az Oscar-díj átadására. Csak az alkotó nem. A rádió riportere egyetlen szóval se kommentálta ezt a — fogalmazzunk finoman — „visszásságot”. Újabban ez egyre sűrűbben történik így, ami sokkal hatásosabb, mintha bárki fiüppikákat dö­rögne az éterbe. Ott volt például a bűvös kocka esete is. Sajátos módon az „arany­csapat” óta nem volt, ami ennyire elvitte volna tenyér­nyi hazánk hírét a világba, mint ez az ötletes logikai játék. Melyért sajnáltuk kifizetni a világszabadalom néhány százezer forintját, így elvesz­tettünk ki tudja hány tíz­milliót. Ez is hasonló módon, mintegy érintőlegesen, jutott az ország tudomására a rá­dióból. Kommentár nélkül. Ami maga a legjobb kom­mentár. O. L A következő heti filmjegyzetünket A svéd, akinek nyoma veszett című bűnügyi filmről írjuk Peter Mihalica és Elena Mihalicova szonátaestje Színházi esték Előadásról előadásra Heinrich von Kieistnek nem volt szerencséje az élet­ben, végül az élet is ihűtlan lett hozzá. Az irodalom;törté­net zavarban van vele, mert nemcsak élete volt rendha­gyó, hanem művei is, ame­lyeket tökéletes kortársi kö­zöny kísért. Színművei közül életéiben csak Az eltört korsó került színre, az is megbu­kott, Igaz, hogy Goethe ro­mantikától _ elfordult ízlése éppen azoktól az értékektől fosztotta meg, amelyeket ma csodálunk benne. Kieistnek Weimarban is csalódnia kel­lett, miiként mindenben'. Ci­nikus búcsúleveleket írt, amelyeket ma csak borzong­Részlet a kaposvári színház Kleist-előadásából. Közé­pen Rajhona Adám va .tudunk olvasni, s egy reg­gél kiment a Berlin melletti Wansee partjára egy nővel. Előbb azt lőtte agyon, majd saíját magát. Harmincnégy éves volt. Még évtizedeknek kellett elmúlniok, míg kide­rült, 'hogy lángész szorította homlokához a fegyvert. iNéhány éve a kecskeméti színház mutatta be a Heil- bronná Katicát, most pedig Kaposvár örvendeztetett meg bennünket Az eltört korsóval. A történet egyszerű: Márta asszony vádat emel Ádám ibí- ,rónál, mert éjszáka valaki bemászott lánya szobájába, s eltörte gyönyörű korsóját. A tettes csak Ruprecht lehetett, a lány jegyese. De a vidám szövevényben lassan. ki­derül, hoigy maga a bíró volt a tettes, aki meg akarta zsarolni a gyanút­lan lányt. Kleist tökéletes biztonsággal bontja ki a cse­lekményt, mélynek Ádám bí­ró tudathasadásos állapotához kell vezetnie: néki kell ítél­keznie, de ő a vádlott is, pon­tosán úgy, ahogy rémületes álmában látta. • Németh László után most Tandori • Dezső újra lefordí­totta a darabolt, s legyünk őszintéik, ez az áhköltés sok­kal érzékletesebb. A szöveg könnyebben mondható, s nem sikkad el Kleist egyetlen nyelvi leleménye sem. A kaposvári színház elő­adásánál jobbat nem is lehet elképzelni. Götlhár Péter di­namikus rendezése méltó a remekműhöz. Rajhona Ádám pedig gazdag pályájának egyik ormára érkezett: nem­csak a dalrabban él, hanem Kleist egész világában. Mint a többiek ás, Pogány Judit, Koltai Róbert, Lu.káts Andor, Kari Györgyi, if j. Mucsi Sándor. Az utóbbi években alig esett szó Hu'nyady Sándorról, pedig ezt a mélységes fele­dést nem érdemli. Novellái­ból nagyon régen jelent meg válogatás, aztán két filmhez adott megbízható alapot, de színiműveivel nem törődtek, így a kecskeméti színház előadása az újrafelfedezés erejével is ihat, s minden­képp szerencsés gondolát, hogy a gazdag 'hagyatékból erre esett a választás. A Gé­za és Dusán című elbeszélés­ből lett a iFeketeszárú cse­resznye, s há a bemutatón (1929) a friss történelmi em­lék hatott, ma inkább azt csodáljuk, hogy milyen biztos kézzel bontja előttünk a drá­mát, mely egy szerelmi há­romszögben is éreztetni tudja a háború következményeinek személyékre szóló tragiku­mát. iHuinyady kerüli a haza­fias és áilhazafiais frázisokat, hősei a történelmi tények között vergődnek, amelyek érzelmi életükre is árnyat vetnek. Közben biztosan raj­zolj jellemek sora vonul fel, a darabnak valóban történel­mi levegője van, amit Tö- möry Péter hatásos rende­zése hiánytalanul érzékeltet is. Legfeljebb azt) tehetjük hozzá, hogy a kiállítás kicsit szegényes, Hunyady világos realizmusa jobban meghatá­rozott környezetet érdemelne. Néhány kiemelkedő színé­szi alakítás teszi emlékeze­tessé az előadást. Elsősorban Főkefe Tiboré, aki tévedhe­tetlen biztonsággal áll a da­rab középpontjában, de nem halványul el mellette And- ressz Katalin, Vitéz László, Gáspár Antal, Jánoky Sán­dor sem. Ahogy a többiek is egyformán részesei a siker­nek. Kifogyhatatlan invenció jellemzi Mozart derűsen pi­káns operáját. A Cosi fan tutité (vagyis: Minden nő így csinálja) a halála előtti évben keletkezett, a legenda sze­rint egy bécsi pletykát dol­gozott fel a szövege. Da Ponte: tréfás kedvű katona­tisztek fogadásból elcsábítják egymás menyasszonyát. Mo­zart zenéjének kettőssége, hogy a frivol történetbe olyan őszinte, mély érzelmekből fakadó zenét sző, ami időn­ként feledteti szelíd iróniáját is. A Cosi fan tutte ezért is okozott sok fejtörést az 1790- es bemutató óta a rendezők­nek, amit móst Eck Imre zseniális ötlettel gazdagít: a balettbetétekkel tarkított elő­adás igazi rokokó komédia, ugyanakkor a zene éterikus szépsége isem veszik el. ami Rréiitner Tamás érdeme, s így a Mozart-előadás a pécsi opera történetéinek fontos ál­lomása. Zeneileg minden a tökéletes határán mozog, az alig észrevehető megingások sem csökkentik az énekesek teljesítményét: Pécsi Sarolta, Benei Katalin. Tamás Endre', Réti Csaba. Ágoston Edit és Deák Mihály vallóban: Mozart­hoz méltón énekelt. CSÁNYI LÁSZLÓ TV-NAPLÓ Félórás „családregény” Szó ami szó, nem kapkodta el a televízió műsorszer­kesztése a pécsi körzeti stúdió A Perger család című filmjének bemutatását. így aztán a pénteken 18 óra 30 perctől sugárzott műsor kezdetekor kissé zavarólag hatott télikabátos,'melegsálas, kucsmás simontomyai munkásokat látni... De ez csak egy formai apróság a filmről, amely bőr­gyári munkáscsaládról szólt, s így — mi sem természe­tesebb és szokványosabb — bőrgyári műszakkezdet be­mutatásával indult. S ezt illusztrálva — mi sem egysze­rűbb — láttattak velünk blokkoló dolgozókat, hallattak velünk munkába hívó gyári dudaszót. Ezután megismerkedtünk idős Perger Imrével, akit nagyanyja fél évszázaddal ezelőtt protezsált be a gyár­ba, s aki onnan is ment nyugdíjba úgy, hogy közben az igazgatóságig vitte. Felesége is a bőrgyárban dolgozott — megszólalt a filmben is —, s a fia, ifj. Perger Imre ma a bőrgyár kereskedelmi igazgatóhelyettese. E nagyszerű hármas életútját igyekeztek megismer­tetni velünk a pécsi stúdió munkatársai, akiknek a filmkészítéskor talán az volt a legnagyobb gondjuk, hogy miként sűrítsék bele röpke 30 percbe e család és az életükhöz elválaszthatatlanul kötődő gyár történetét. Túl sok volt a tény- és dokumentumanyag a félórás „családregényhez” — o rendelkezésre álló időhöz ké­pest. Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy a Per­ger családot érzelmileg nem sikerült eléggé közelhoz­ni, holott a hallottak-látottak alapján ez elvárható lett volna, már csak azért is, mert e tiszteletre méltó mun­káscsalád érzelmileg is nagyon közel áll az emberek­hez Simontornyán, de máshol is. Mindenütt, ahol nem­csak felszínesen, felületesen, nemcsak elnagyolt be­mutatás alapján ismerik őket. V. Z. Polgár Rózsa textiltervező kiállítása Dombóváron (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A művelődési otthonban rendezett kiállítás gazdagon mutatja be a textilesmunka sokrétűségét. Így a klasszi­kus gobelintechnikával készült falikép híven tükrözi a rend­kívül aprólékos kézi munkát. Külön erénye Polgár Rózsá­nak, hogy nagy gonddal vá­lasztja ki az e technikával készült alkotásait. Valameny- nyi egyéni élményén alap­szik. A feszített selyem kézi festésében is művészit alkot. Nagy gondot fordít arra, hogy munkái — melyek amellett, hogy magas fokú művészi tehetségről tanús­kodnak — ne csak művészi alkotások legyenek, hanem használati értékűek is. A selyem természetes tu­lajdonságait kihasználva, ke­retre feszítve térelválasztókat (paravánokat) is készít, ame­lyek egy lakószoba belső te­rét meleggé, hangulatossá te­szik. Polgár Rózsa munkái egyszersmind arra is alkal­masak, hogy a szobának egy részét elszeparálják (pl. a kisgyermek ágyát). A virág­mintás paraván viaszírókás technikája nem kis technikai feladat megoldására ösztö­nözte a művészt. Olyan fes­téket használ, amely nem ta­karja el az anyag hártyás szerkezetét, meghagyja át­látszóságát. Festett selyem alkalmi női ruháival nem a divatot kívánja bemutatni, hanem azt, hogy a selyem milyen elegánsan alkalmaz­kodik a női test vonalához. E ruhák — annak ellenére, hogy a legegyszerűbb festési móddal mutatják be a kelle­mes tónusú és nem hivalko­dó színeket — kiváltják a szemlélő csodálatát. A kiállítás valamennyi darabjáról elmondható, hogy aki készítette őket, nagyon komolyan veszi környezet- szépítő hivatását. MAGYARSZÉKI ENDRE Fotó: Dombai I. Virágmintás paraván Alkalmi setyemroha

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents