Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-12 / 86. szám

1981. április 12. tfÉPÜJSÁG 11 három évadja Harmadik évadjához érkezett Budapest új színháza, a Játékszín. iA.z 1978-ban, a Kamara Varieté 'helyén meg­nyílt játékhely sajátos színfoltja a főváros színiházi éle­tének. Fontos kultúrpolitikai feladatot lát el: a színház­művészet mobilitását, rugalmasságát biztosítja. Profik j,a speciális, úgynevezett befogadó színház. Lényege, hogy nem állandó társulattal dolgozik, hanem egy-egy produkcióra toborzott művészi-technikai gárdával. A produkciót pályázat útján választja ki a Játékszín fel­ügyeleti szerve, a Művelődési Minisztérium. Alkalmi és álllandó műhelyek egyaránt pályázhatnák, vagyis egy színiház éppúgy bemutathat itt ónálló produkciót, mint a különböző színházaiktól egy feladatra szerződött mű­vészek. (Az elsőre példa a Nemzeti Színház bemutatója, a másodikra a MAFILM színészstábjáinak produkciója.) Az áindulás nem volt viszontagságok nélküli. A rossz állapotban levő, elhanyagolt épületen azóta történtek néminemű javítások, karbantartások, de a helyzet még mindig nem kielégítő. A -másik problémát, a személyi kérdések jelentették, amelyek a működés első eszten­dejére rányomták bélyegüket. A helyzet Gíricz Mátyás igazgató belépésével stabilizálódott, s e sajátos színházi műhely -azóta többé-kevésbé kielégítően látja el felada­tát. A Játékszín 1978 őszén nyílt meg a Kaláka-együttes egyszemélyes Hamlet-produikeiójával (rendező: Kövary Katalin). Pályázókban nem volt 'hiány — az elmúlt két évadban 14 önálló produkció került bemutatásra. Ha mérleget kellene vonni, első helyen mindenképpen a Nemzeti Színház két produkciója vezet: Mrozék: Emig­ránsok-ja, (rendező: Székely Gábor) és Kiroetz: Méie- rék-je (rendező: Aáher Tamás). Hasonlóan kiemelkedő volt a Szovjet Dráma Szemle 'alkalmából bemutatott A siketfájd fészke című Ro/.ov-darab (rendező: Benedek Árpád), a Filmgyár színészstábjának vállalkozása: Steinbeck: Egerek és emberék (rendező: Szász Péter) és egy fiatal drámaiíró bemutatkozása: Boldizsár Mik­lós: 'A hős című színműve (rendező: Karinthy Márton). A Nemzeti Színiház ideiglenesen kapott helyet a Já­tékszínben, hogy 'Kamaraszínházának kiesését némi­képp pótolni tudja. Mindkét produkciója a jelenkori Világirodalom két -szokatlan egyéniségének alkotása. Kö­zülük iMrozek jól ismert hazánkban is (nem utolsósor­ban a lengyel színházak vendégjátékának jóvoltából). Kröetz fiatal nyugatnémet drámaíró, akinek idén bemu­tatott drámája köznapi tragédiákról: a jóléti társada­lom fogyatékosságairól, az emberi kapcsolatok kiürese­déséről, a kisember életének buktatóiról szól. Asher Tamás értő, pontos rendezésében három ragyogó színé­szi alakítást láthatunk: Vajda Lászlóét, Molnár Piros­káét és a főiskolás Puskás Tamásét. Ugyancsak 'két nagyszerű színész, Avar István és Garas ‘Dezső teszi emlékezetessé az Emigránsok nyomasztó drámáját. Ro- zov darabja aktuális kérdéseket vet fel: a hatalmon le­vők felelősségét, a befutottak elkényelmesedését-, a csa­lád válságát. Az előadás erősségei itt is a kitűnő szí­nészek: Bessenyei Ferenc, Moór Mariann, Göndör Klá­ra. A MAPILM stábja is jól -megállta helyét Steinbeck korántsem könnyű színpadi adaptációjában, Boldizsár Miklós furcsa parabolájának címadó hőse Zrínyi Péter Ihorvát bán. A szarkasztikus iróniájú „komitragédia” példázat az árulás természetrajzáról — a darab a tör­ténelmi parabola hagyományait folytatja, A befogadó színiház műfaji sokszínűségét az elmúlt évadok -tapasztalatai is bizonyítják. Mód nyílik itt olyan kezdeményezésekre, -amelyek másutt elképzelhetetlenek lennének. 'Ilyenek azok a vállalkozások, amikor az író maga állítja színpadra műveit. így rendezte meg Her­nádi 'Gyula írót — Hernádi Gyula rendező, a Lélekván­dorlás című produkcióban. Hasonló vállalkozás készül ebben az évadban: Spiró György Kalmárbéla című da­rabját a szerző állítja színpadra. A Játékszín helyet biztosít olyan 'kamarajellegű vidéki produkciók számára is, amelyeknek a fővárosban nem lenne megfelelő bemutatkozási helyük. Így került Bu­dapestre a pécsi színiház Nyulak Mairgtija című produk­ciója ‘(rendező: Konter László), a kaposvári színház két Pirandello-egyfelvonásosa (rendező: B-abarczy László) és legújabban a mislkolcialk érdekes vállalkozása: A tri- bádok éjszakája (rendező: Csiszár Imre). A műfajok kö­zött a monodrámát (Bánffy György: Noé galambja) éppúgy megtaláljuk, mint a pantomimet (Karsai RT.). Már említettük, hogy a Nemzeti Színház évi két pro­dukcióval járul hozzá a befogadó színház műsortervé­hez, amelyeket megnyíló kamaraszínházában is reper­toáron tairt. Szokatlan vállalkozás volt a Felolvasó Színpad, amelynek szintén a Játékszín adott otthont. Első -alkalommal a Színház című folyóirat drámaimel- lékletéből Be reményi Géza Halmi című drámája került felolvasásra neves színészek közreműködésével. A Já­tékszín ugyancsak feladatának tartja a gyermekközön­ség szórakoztatását, ezért a legkisebbeknek szóló pro­dukció is szerepelt műsorán: Döbrentey Ildikó A földig érő ház (rendező: Levente Péter). Ebben a műfajban további bemutatókat is terveznek. A Játékszín régi igénye ,a főváros színházi életének. Kétéves mérlege összességében pozitív. A kezdeti ne­hézségek ellenére profilja ma már kialakult és műkö­dése kielégítő. A bemutatott produkciók legtöbbje mű­vészileg 'igényes alkotás. Ezek közül négy maradit az idei évad repertoárján: az Emigránsok, az Egerek és emberek, A siketfajd fészke és a Lélekvándorlás. A kö­zönség mostanában kezdi megszokni és pártolni új színházát. Az érdeklődés a látogatottság fokozatos emel­kedésén jól mérhető. A Játékszínbe ma már nem is olyan- könnyű jegyet kapni! ÉZSIÁS EUZSEBET Haiman György kiállítása A művész, aki munkáinak] egy részét most Szekszárdon mutatja be, szerényen tipo­gráfusnak és könyvtervező­nek nevezi magát, a valóság­ban azonban másról és több­ről van szó, hisz sók évtize­des munkásságán végigte­kintve a reneszánsz ember- eszmény megvalósulását lát­juk benne, mert Haiman Györgyben együtt van a kéz­műves biztonsága, a művész intuíciója és a tudós felké­szültsége. Maga is a rene­szánsz mesterek útját járta végig. Tipográfus inasként az ország első nyomdájában kezdte pályáját, s -az a tény, hogy közvetlen rokoni szálak fűzik a Kner családhoz, nem­csak hivatástudatát erősítet­te, hanem növelte az előtte álló feladatot is, amire a csa­ládi gyakorlat kötelezte, mert mestere, Kner Imre, a ma­gyar nyomdászatnak csak Tótfalusi Kis Miklóshoz mér­hető alakja, személyes törek­vésében az egész magyar könyvnyomtatás megújítását szolgálta. A gyomai nyomdát 1882- ben alapította Kner Izidor, akinek ekkor még magának is tanulnia kellett a mester­séget, de kiadványai néhány év múltán már valóban a kor színvonalán álltak. Az ifjú Kner Imre, aki Lipcsében ta­nult, 1907-ben átvette az ál­landóan fejlődő nyomda mű­szaki vezetését, s ettől kezd­ve Gyoma az európai színvo­nalat jelenti Magyarorszá­gon, Kner Itnre hamarosan kapcsolatot talált Fülep La­jossal, ő készítette a filozó­fiatörténeti jelentőségű „A szellem” című folyóiratot, megindult a rendszeres könyvkiadás is, amibe be­kapcsolódott Kozma Lajos és aiz irodalomtörténész, -Király György, akik egyebek között a maradandó értékű Kner klasszikusok gondozásában is részt vettek. A magyar tipográfia nagy reformja zajlott le Gyomén, s a fiatal Haiman György a szép könyv és a nemes gon­dolat egymásnak felelő örö­mében tanulta a mesterséget, ismerte fel igazi hivatását. Mindkét fogalmat fontos hangsúlyoznunk, mert mér a korai kiadványokon is felis­merhető, hogy szépség és korszerűség nem önmagáért van, hanem mindig szerves kapcsolatban azzal a gondo­lattal, aminek hordozója. A könyv — erről a tényről nem szabad megfeledkeznünk — a technikai fejlődéssel egyre inkább olyan termék lett, ami a napi élet nélkülözhe­tetlen kelléke, mégsem élet­telen tárgy, jóllehet a növek­vő példányszámot a fokozódó tömegigény kényszerítette ki. Flaubert írja, nem csekély aggodalommal, egyik levelé­ben, hogy a tankötelezettség bevezetésével mindenki ol­vasni fog, most már csak az a kérdés, hogy mit olvas majd. A minőség iránti ag­godalom a múlt század utol­só évtizedeiben másoknál is hangot kapott, Nietzsche pe­dig már a szépség és érték végső devalválódásától fél­tette az emberiséget. Hasonló gondolat foglal­koztatta az ifjú Kner Imrét is, akinek igazi dilemmája az volt, hogy a könyv, a szép könyv, miként válhat a gondolattal egyenrangúvá, mert miközben a szépséggel szolgálja, azt is tudnia kell, hogy amit alkot, végső soron termék, s épp a növekvő fo­gyasztás következtében az áru jegyeit is hordoznia kell. Gyoma csodája, hogy a szerencsés egyensúlyt korán megtalálta. Tegyük rögtön hozzá, nem véletlen szeren­cséről van szó, hanem tuda­tos törekvésről, ami mindig együtt halad a legjobb euró­pai eredményekkel. Egytlen példa is érzékelteti ezt; Tho­mas Mann nevezetes novel­lája, a Halál Velencében 1914-es első és nyolc évvel későbbi második kiadása kö­zött a különbség szembetűnő. A második kiadás címlapja látszólag ugyan egyszerűbb, de a levegősebb és elmélyül­tebb klasszicizáló építkezés nagyon tudatos esztétikai megfontolás eredménye. Nem folytatom a példákat, a nyomda és a Kner kiadvá­nyok történetét egyébként is épp Haiman György írta meg. Sietek hozzátenni: ket­tős minőségben. Ebben a ne­vezetes nyomdában nemcsak a mesterséget tanulta, innen indult tudós pályája is. A Kner nyomda, ahol együtt volt jelen mesterség, művé­szet és tudományos igény, mindig a gondolat teljessé­gét jelentette, ezzel adva pél­dát a jelennek is, mert a ma­nuális ügyesség, a készség csak tehetséggel és tudással párosulva hozhat eredményt. Lehet, hogy csak anekdota, akkor is jellemző, öreg nyomdász mesélte, hogy Kner Imre a jelentkező sze­dőnek, könyvkötőnek — akkor nagy volt a vándorlás — egy hetet adott arra, hogy bebizonyítsa mit tud. De az érdemtelennek már másnap kiadta egyheti bérét és elkö­szönt tőle. így lett Gyoma a legjobbak iskolája, s ezek kö­zött volt a fiatal Haiman György is. Semmi kétség, ha ma a szedőszekrény elé állna, vagy leülne a szédőgéphez, ugyanolyan tökéletes mun­kát végezne, mint amikor Hegel esztétikájának címlap­ját tervezi. S azt hiszem, ez Terv és ahogyan megvalósult az igazi titka, példája erre tanít mindenkit dolgozzék bárhol. A hiánytalan ismeret feltételezi az elhivatottságot, de ugyanakkor fordítva is igaz, mert a felismert hiva­tásnak minden ismeretre szüksége van. Minden műfajban lehet re­mekművet alkotni. A maga módján egy újévi üdvözlőlap is lehet mestermű, mi­ként Haiman György bizo­nyította be, vagy negyven évvel ezelőtt. Csak az a kér­dés, mindig és mindenben, hogy felkészülten, tiszta lel­kiismerettel fogunk-e mun­kához. De az is biztos, hogy csak így érdemes dol­gozni, miként Haiman György is. Hittel, felelősség­gel, a tudós biztonságával. S akikor megtörténik a csoda, egy újévi üdvözlőlap is mes­terművé válik. CSÄNYILÁSZLÓ (Elhangzott Haiman György szekszárdi kiállításának meg­nyitóján.) Nemzeti kincseink megőrzéséért Védett könyvtárak magánkézben Az Országos Széchenyi Könyvtárat a 60-as években életbe lépett, a magánkézben levő műtárgyakra és köny­vekre egyaránt vonatkozó, ún. védettségi rendelet olyan jogkörrel ruházta fel, amely igen szorosan kapcsolódik a hazai könyvikincs megőrzését szolgáló nemzeti könyvtári funkciójához. E rendelet ugyanis bejelentési kötele­zettséget ír elő egyedi példá­nyok vagy nagy értékű könyvgyűjtemények birtoko­sainak, a Széchenyi Könyvtá­rat pedig felkéri, hogy bírál­ja el, szakvéleményével java­solja ezen értékek védetté té­telét, s vegye a könyveket nyilvántartásba. A rendelet célja világosan kirajzolódik: meg szeretné akadályozni, hogy e ritkasá­gok elhagyják az országha­tárt, s azt, hogy e felbecsül­hetetlen értékű, egész életen át gyűjtött könyvtárak a tu­lajdonos halála után — vagy még előbb — szétszóródja­nak. ELŐNYÖK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK Sajnálatos módon a fenti paragrafusok csak szűk csa­tornákon és igen torzítottan jutottak a köztudatba. Az emberek áltálában félnek a Védetté nyilvánítástól, úgy gondolják, ez hátrányos, mert sok kötelezettséggel jár. Pedig a tulajdonosnak csu­pán négy feltételnek kell ele­get tennie: leltárt készíteni a gyűjteményről; elismerte a Széchenyi Könyvtár vagy más, az- állomány jellegével megegyező gyűjtőkörű intéz­mény elővételi jogát; megne­vezni az eladott könyvek új tulajdonosát, és a kutatók rendelkezésére bocsátani az országban egyetlen példány­ban náluk föllelhető ritkasá­gokat. (Ez utóbbi kitételt akár törölni is lehetne, oly ritkán hangzik el ilyen óhaj.) Tehát érdemesebb előnyök­ről beszélni! A védettség az állomány esetleges értékesí­tésekor az OSZK részéről nyújtott segítségen túl lehe- .tővé teszi, hogy a könyvek elhelyezése érdekében a tu­lajdonos nagyobb lakást kap­jon, sőt, amennyiben ez indo­kolt, lakbérpótlékot is térít a minisztérium. Továbbá nem fordulhat elő, hogy mire az örökös átveszi a gyűjte­ményt, annak legértékesebb darabjai már hiányozzanak. MILYEN IS EGY VÉDETT KÖNYVTÁR? Ne gondolja azonban senki, hogy csupán azért, mert könyvei néhány ezret megha­ladó számra rúgnak, nyom­ban megszerezheti ezeket az előnyöket! Vannak bizonyos követelmények is, amelyeket a Széchenyi Köny vtár megbí­zott és hozzáértő munkatár­sai gondosan mérlegelnek. Védett lehet egy könyvtár a benne található védendő do­kumentumok — 1711 előtt, magyar szerzők tollából meg­jelent, és 1600-ig napvilágot látott külföldi könyvek, va­lamint a magyar klassziku­sok első kiadásai, híres köny­vészeti ritkaságok vagy szé­pen illusztrált példányok — nagy száma miatt, illetve .azért, mert birtokosa, leg­gyakrabban egy-egy szakte­rület jó ismerője egész életén át olyan hozzáértéssel válo­gatta, gyűjtötte a saját min­dennapi munkájához nélkü­lözhetetlen dokumentumokat, hogy ezek együtt tartása a jövő kutató nemzedékek ér­dekében kívánatos. Jelenleg körülbelül száz, a fenti kritériumoknak ele­get tevő könyvtár áll az OSZK védelme alatt, holott sokkal több ilyen gyűjtemény van. Mégis, csak az önként jelentkezők könyvtárát ve­szik nyilvántartásba, és nem zaklatják a védettségi rende­let értelmében szabálysértők­nek minősülő, a tulajdonuk­ban található értékekét be nem jelentő gyűjtőket. Miért ez az engedéknység? Mert tudják, hogy a rendelet nem eléggé közismert. De ugyan­akkor nagyon várják annak a társadalmi pillanatnak az eljövetelét, amikor a gazda­sági és tudati fejlettség eljut arra a szintre, hogy az érté­kes gyűjtemények nemzeti hasznának felismerése egy­értelművé válik. E hasznosság bizonyítására ■elegendő egyetlen példát em­líteni. Néhány éve, egy vé­dett könyvtár tulajdonosának elhunytét követően, került a Széchenyi Könyvtár birtoká­ba Arany Jánosnak a szabad­ságharc idején megjelent, lel­kes verseket tartalmazó, A szabadság zengő trombitája című filléres kötete. Ez a könyv azért emelkedett az unikumok közé, mert a Bach-korszaknak a „lázító” műveket megsemmisítő in­tézkedései következtében — legjobb tudomásunk szerint — csupán két példányban maradt fenn. A JÖVENDŐ BIBLIOFILEK FIGYELMÉBE A fenti számok és összegek nem a könyvet szerető és gyűjtő emberek elriasztását szolgálják, nem azt hivatot­tak bizonyítani, »hogy kár a fáradságért, míg el nem éri valaki a fenti adatok mini­mumát, nem is dicsekedhet számára oly kedves könyvei­vel. Ellenkezőleg! Hiszen a védett könyvtárak is hosszú évtizedek alatt váltak érté­kessé. S azzal, hogy egy-egy író vagy téma — mint napja­inkban például az illusztrált technikatörténeti munkák — „divatba jön”, olyan kiadvá­nyok lesznek hirtelen kereset­tek, amelyekről néhány éve még azt hittük, hogy le sem emeljük többé a legfelső polc­tól. MÁTRAHÁZI ZSUZSA Látogatók a kiállításon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents