Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-12 / 86. szám

BlRíÉPÜJSÁG 1981. április 12. Múltunkból — Beszélgetésünk előtt több embert kérdeztem, hogy mi a dolga egy dra­maturgnak? Kevesen tud­tak válaszolni, így elöljá­róban ezt tisztázzuk ... — Akkor rögtön vitatkoz­zunk. Tapasztalataim szerint' ugyanis egyre többen tudják. A kollégáim azt mondják, én már utazó dramaturg vagyok, -aranyi helyen megfordultam az országban. Viszont amíg tíz éve szinte minden fi imán- kétoin, közönségtalálkozón feltették ezt a kérdést, addig ma már ez csak elvétve for­dul elő. — Meggyőzően hangzik amit mond, de azért még­is kérem, definiáljuk a fo­galmat. — Jó, akkor megpróbálom röviden felvázolni, hogy mi­iyen szerintem az ideális dra­maturg. A filmrendezőik egy részié igényli, hogy valaki fel­hívja a figyelmét egy-egy új műre, novellára, kisregényre, vagy jelentős riportra, bár­milyen társadalmi esemény­re. Ez a feladat is a drama­turgra hárul, aki permanen­sen együtt él a társadalmi valósággal, azt minden terü­letén figyelemmel kíséri. A dramaturgia nem művészet, alkalmazott műfaj. Ha felfi­gyelek egy műre, társadalmi jelenségre, először arra gon­dolok, hogy ez melyik film­rendező profiljába illik? Te­hát a téma megtalálása, köz­vetítése a dramaturg első­rendű feladata. A téma meg­munkálásában is aktív a sze­repe. A szerzővel, a filmren­dezővel hármasban hosszú órákon, napokon keresztül vitatkozva, érvelve „álmod­juk” filmre az alapművet. A dramaturgnak hallatlan nagy szerepe van abban, hogy a meglévő mű esztétikai, esz­mei értéke maradéktalanul átkerüljön a készülő filmbe, a rendezőt pedig irodalmár­ként kell segíteni, hogy együtt tálalják meg a film- nyelv iéhetőségein belül az irodalmihoz közelítő kifejezé­si formákat. Olyan képsorok létrehozását, amiben ibenné lesznek az eredeti irodalmi mű legfontosabb vonulatai. Ez a munka szerkesztő és al­kotóképességet is feltételez, illetve megköveteli azokat. — Tehát a dramaturg írója is egy-egy filmnek? — így 'direkt kimondani csak nagyon kevés film ese­tében lehelt. De jómagam is több filmbe írtam jelenete­ket, képsorokat, amelyeket önálló műnek inam lehet ne­vezni, mert csak részei az el­készült filmnek. 'Persze az ef­féle írás az írói munka al­kalmazotti része, mondhat­nám tisztességes írói iparos­munka csak. — A forgatókönyvírásba hol kapcsolódik be a dra­maturg? — Ha inem részese az írás­nak, akkor csak „'gonoszkod­nia” kell. Magyarán a leendő és legkritikusabb nézőként figyelni a forgatókönyvet, ki­húzásokat, átírásokat javasol­ni addig, amíg lélMismerete szerint a legjobb inem lesz a forgatókönyv. A forgatás ide­jére aztán visszavonul a dra­maturg. Persze itt is vannak kivételek. Némelyik rendező igényli a dramaturg jelenlé­tét, mert forgatás közben is változtat, és ilyenkor jó, ha á dramaturggal; rögtön konzul­tálhat. A dramaturg rabszol­gamunkája a forgatás után következik, amikor .az össze­állított — legtöbbször Ihánom- négy órás — filmből el kell készíteni a leendő másfél órásat. Többször végignézve javaslatot tenni a vágásra, esetleg jeleneteik újraforga- tására, új jelenetek beiktatá­sára. Szóval a film elkészíté­sére. E munka során újra és újra végig kell nézni a lefor­gatott filmet és a legkritiku­sabb szemmel szemlélve kö­nyörtelenül kritizálni. Végül a dramaturgnak kell elvinni a nézőkhöz is a filmet. | — Ez mit jelent? —• Utazást. A dramaturg részt vesz ifilmankétokoin, művész'—közönség találkozó­kon, filmvitákon. Mindenütt és mindenkor igyekszik „el­adni” a filmet, felszínre hoz­ni, tudatosítani a film mon­danivalóját. — A kollégái szerint ön „utazó dramaturg”, tehát az átlagnál is szívesebben végzi ezt a munkát? — Nem egy alkalommal Tolna megyében is előfordult, hogy csak öt-hat ember előtt beszéltem, de volt, ihogy — Kassán az egyik amfiteát­rumban az Egy erkölcsös éj­szaka című film vetítése kap­csán rendezett művész—kö­zönség találkozón — húszezer ember előtt szóltam a film­ről. — Az eddigiekből kide­rült, hogy mi a feladata egy filmdramaturgnak. Most már csak arról be­széljünk, hogy ehhez ké­pest mit csinál egy fődra­maturg. — A Dialóg Filmstúdióban évente öt-hat filmet készí­tünk. Ezekért mindegyikért felelős vagyok, közülük mi­nimum háromnak drama­turgjaként its dolgozom. Emellett a fődramaturgra vár a különböző adminisztrációs munkák, a jelentések, mérle­gek, statisztikák éves, 'féléves tervek és miás efféle szüksé­ges, de nem lélekemelő dol­gok elkészítése. — Hogyan lett filmdra­maturg? — Mikepércsem, tíz kilomé­terre Debrecentől, egy kis faluban születtem. Édes­anyám kitanulta a szülésznőd mesterséget, édesapám vi­szont mindmáig megmaradt egyénileg gazdálkodó föld­művesnek. Debrecenben érettségiztem, majd az ELTE bölcsészkarán diplomáztam, ezután kerültem a filmgyár­ba. Azóta is ott dolgozom, eddig negyven játékfilm el­készítésében volt részem. — Ismert íróként is. Há­rom regénye és egy novel- láskötete jelent meg. Hogy kapcsolódik az írás a dramaturgiai munká­hoz? — Kiegészíti a kettő egy­mást, de egyik a másik rová­sára is lehet. — Ez így elég ellent­mondásosnak tűnik. — Kezdjük talán az elején. Amikör a filmgyárban asz- szisztenskén't dolgoztam, akik ismertek azt hitték filmren­dező leszek. Pedig soha sem akartam az lenini. Viszont az alkotás-, a közlésvágy már akkor is élt bennem. Saját kifejezésformát kerestem, vé­gül az írásban találtam meg a tehetőséget, hogy elmond­jam, kifejezzem önmagamat, a mondandómat. Minden előzmény nélkül — tehát előt­te soha nem jelent meg nyom­tatásban novellám, írásom — megírtam első regényemet a Svédország messze van című regényt. A Szépirodalmi Könyvkiadónál először eluta­sítottak, végül mégis megje­lent. Több, mint harminc éves voltam akkor, de most negyvenévesen is — hátam mögött négy kötettel — fiatal írónak számítok. Szeretnék sokat iram, de napi munkám, dramaturgi teendőim nem mindig engedik ezt. — A Feketevágás novel­láiban feltűnik "gyerekko­rának vidéke, az ötvenes évek falusi eseményei és a mai falusi valóság doku­mentumai. Milyen kapcso­lata van a szülőföldjével? — Ha tehetem, hazautazok, de erre jó, ha havonta egy­szer adódik alkalmam. A na­pi munkám, az életem már Budapesthez köt. Mégis szo­rosan kötődök a hajdú-bihari parasztokhoz, szülőföldem­hez. — Régen él a főváros­ban. írásai a Feketevágás novelláit kivéve értelmisé­gi fiatalokról, azok prob­lémáiról szólnak. Hol itt a kötődés a paraszti sors­hoz? — Egy példával próbálom megvilágítani. A Népszavá­ban jelent meg egy tárcám 1974-iben. Akkor, máig is em­lékszem, szeptember 15-től november 2-dg szinte egyfoly­tában esett az eső. Tudtam, hogy otthon a földön ázik a kukorica, hogy le kellene tör­ni, mert a kukoricaszemek kirepedeznek a sok víztől, tudtam, hogy a sárból fel kellene szedni a krumplit, hogy apám naponta kínlódik a felázott földön. Menni sze­rettem volna, segíteni, ide nem lehetett, mert éppen forgatókönyvet írtunk, amit határidőre kellett leadni, szó­val 'nem mehettem. A panel­ház ablakából elkeseredve néztem az esőt, éreztem, hogy menni kéne, de nem tudtam, így született meg a 'tárca. Ezt az érzést és a földből élők fájdalmát próbáltam leírni. Mert egy filmstúdió fődrama­turg ja'ként, Pesten élő fiatal íróként is lőhetek lélekben hajdú-bihari és írhatok az ott élők mai életéről, persze csak akkor, ha nem látogatóba, ünnepnapokon járók oda, ha­nem ismerem mindennapi életüket, bújukat, még az ál­maikat is. Már rég nem az elszakadás törvényszerűsé­geinek a miértjein siránko­zom, hanem a visszataLálás lehetőségeit kerestem és el­mondhatom, az írással meg­találtam. — Ez a visszatalálás hogy jelentkezik az írásai­ban? — Falusi témájú novellá­imban az igazait és csakis az igazat akarom megírni. Ak­kor is, ha néha fájdalmas, .ha néha se nem idilli, se bem szép a kép. Ezt az emberek megértik. 'Nem olyan régen szülőfalumból valaki levél­ben reklamált a Hajdú-Bihari Naplónál, hogy miért nem ír­nak az új regényemről. Na­gyon boldog voltam, amikor ezt megtudtam. — Ezek szerint igénylik az emberek, hogy róluk írjon. — Igen. Én egyébként nem tudok kitalált történetet írni. Minden írásomnak valóság- alapja van. Vagy velem, vagy ismerőseimmel 'történteik meg azok a dolgok, amikről íirök. A Bibicmadár című novel­lámhoz a szüleim adták 'az alapm'odellt. Tény, 'hogy tíz éve — több mint három évti­zedes 'házasság után — elvál­tak. Amikor édesanyám elol­vasta az írást, azt mondta: „fájdalmas ez fiam, de add közre, hogy mások tanulja­nak belőle.. — Kulin Ferenc egyik tanulmányában olvastam, hogy Újhelyi Jánosnak kettős arca van. Egyrészt kiváló lektűr-író. Tökéle­tesen kidolgozott jelenete­ket ír, nagyszerűen szer­keszti a regényeit, ame­lyek különböző értelmiségi problémákról szólnak, ér­telmiségi környezetben játszódnak. Másrészt a vi­déki életet ismerő paraszt­novellái tökéletesek. Igaz ez? — Ez :az a Skatulya, ami mindig feldülhít. Nem vagyok és nem ,akarok parasztíró lenni. Olyan író akarók len­ni, aki benne él ebben a mai magyar valóságban. Írni pe­dig arról írok, amit legjobban ismerek, ami foglalkoztat. Apiikor első regényem meg­jelent, az új értelmiség tár­sadalmi és etikai magatar­tásproblémái 'foglalkoztattak. Magunkról, korosztályomról írtaim a Svédország messze van című regényemben. Má­sodik, Vágyódás című regé­nyem is erről szólt, igaz egé­szen más hangnemben. Állí­tólagos parasztnovelláirn, a Feketevágás írásai ma mér a múltait jelentik számomra. Meg keltett írnom áhhoz, hogy 'azután a jelenről írhas­sak. — Milyen a kapcsolata a környezetével? — Nem vagyok zárkózott /típus. Csak az íráshoz van szükségem csendre. Ha nem írok, igénylem a társaikat, a 'környezet segítő,' vagy vissza­húzó és ezzel erőfeszítésre késztető jelenlétét. Szüksé­gem van a napi rendszeres munkára, a közösségre. A filmgyárban két és fél ezren dolgozunk, ebből több mint ezren fizikai dolgozók. Jómah gam. dramaturgi munkám mellett szakszervezeti bizalmi és pártvezetőségi tag is va­gyok. A közélet i munkámban azt az ezerkétszáz fizikai dol­gozót is képviselem, az írá­saimmal ezért sem tudok el­szakadni a társadalmi való­ságtól. — Igazat akar írni min­den áron. A mai értelmi­ségiekről épp úgy, mint a hajdú-bihari parasztok vi­lágáról. Viszont jó, ha ha­vonta egyszer haza tud lá­togatni. Ennyi kapcsolat elég ahhoz, hogy meglássa a felszín mögöttit, hogy József Attila szavaival: az igazat írja, ne csak a valódit? — Egyszerű titka van en­nek. Sáimt-Exupéry megírta A íkishercegben: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szem­nek láthatatlan.” Hát ezt a szemnek láthatatlant, a csak szívvel láthatót szeretném az írásaimmal, minden mun­kámmal 'láthatóvá tenni. TAMÁSI JÁNOS Fotó: CZAKÓ SÁNDOR. 1922 közepére a magyar uralkodó osztályok eljutottak odáig, hogy a külföld de­mokratikusnak fogadta el a magyar politikai viszonyokat Megszűnt ugyanis a külön- ményes-ek terrorja, a kor­mány 1921 decemberében rendezte viszonyát a szociál­demokrata párttal. Az inter­náló táborokból töhb sze­mélyt elbocsátottak. A Beth­len—Peyér paktum- úgy ren­delkezett, hogy a szociálde­mokrata- párt és a szakszer­vezetek — ha lényeges kor­látozásokkal is, de- működ­hettek. Ügy tűnhetett a fe­lületes- szemlélőnek, és a bel­ső, titkos rendelkezésieket nem -ismerőknek, hogy a munkásmozgalom, amely az előző években tízezreivel ve­szítette el kádereit, végül is teljesítheti feladatát, szer­vezheti a munkásokat. A va­lóság azonban egészen más volt. A kormány egyre-másra hozta a korlátozó intézkedé­seit. A Tolna megyei alispán ■iratai között található az a belügyminiszteri, szigorúan bizalmas rendelet, amelyet „Saját kezű felbontásra!” jel­zéssel kapott kézhez a megye adminisztrációjának vezető­je. Az 1922. július 3-án kelt rendelet a bevezető részében arról szólt, hogy az utóbbi időben a szocialisták egyre erőteljesebben szervezked­nek vidéken. „A rendőrható­ságoknak, a közbiztonsági szerveknek kötelességei -hogy ezt a veszedelmet hazánkról elhárítsák és minden ilyen törekvést megakadályozza­nak, illetve csírájába^ el­fojtsanak.” A rendelet nyolc pontban és több alpontban foglalja össze a szükségesnek tartott intézkedéseket. Nagyon ha­tározott, nagyon egyértelmű intézkedéseket írt elő. Az első pont kimondotta, hogy különösen a vidéken észlelhető titkos szocialista agitáoiót a legéberebb figye­lemmel kell kísérni és az aknamunka szervezőivel és a felbujtókkal szemben a kö­vetkezőképp kell eljárni: „Amennyiben a szervezők és az agitációban résztve­vők ténykedése büntető ren­delkezésekbe ütköző cselek­mény tényáliadékát kimeríti, az illetőket a -bűnvádi eljá­rás lefolytatása végett az il­letékes királyi ügyészségnek, illetve bíróságoknak kéll át­adni; egyébként pedig — az esetek különbözősége szerint — vagy a 4352/1920. Int. BM számú rendelet és az azt mó­dosító 3000/1920. Int. BM szá­mú rendelet értelmében — őrizetbevótel elrendelése mel­let — az 'intemálásd eljárást kell azonnal megindítani, vagy az illetőket rendőri fel­ügyelet alá kell helyezni, avagy legenyhébb esetben az 5112/1914. BM számú rende­let 9. §-át kell a más tör­vényhatáság területén illető­ségű ily egyének ellen alkal­mazni.” A rendeletben szó van a gyűlésekről is. Megállapít ja), hogy: — olyan gyűlések, amelyek a közbiztonság szempontjá­ból aggályosak, egyáltalán nem engedélyezhetek, — az engedélyezett gyűlé­seken jelenlévő hatósági biz­tosoknak nemcsak arra kell ügyelniük, hogy a bejelentett tárgysorozatot betartsák, és politikával ne foglalkozza­nak, hanem-meg kell aka­dályozni, hogy a közrendbe ütköző és a 'hatóságok te­kintélyét sértő nyilatkozatok hangozzanak él, — meg kel-1 akadályozni a szociáldemokrata pártnak ne.m ipari vidéken való ter­jeszkedését és helyi szerveze­teinek megalakítását. Miért ismertettük a ren­deletet ily részletességgel? Azért, mert ez az a renűélet, amely akadályozta a megyé­ben a szociáldemokrata szer­vezetek újjáalakulásait, amelynek alkalmazásával le­hetett akadályozni a szak­szervezetek működését; amelynek felhasználásával meg lehetett tiltani munkás­gyűlések tartását; amelyek citálásával hosszú időn ke­resztül akadályozni -lehetett a megyebeli építőipari mun­kások hatékonyabb szervez­kedését, érdekvédelmét. Idéz­zünk néhány Tolna megyei vonatkozású dokumentumot arra, miként igyekeztek meg­akadályozni a megye mun­kásságának szervezkedését. A megye alispánja 1923. június 9-én a következő vég- hatórozaltot hozta: „A Magyarországi Építő­ipari Murakásszervezetak Or­szágos Szövetségének azon bejelentését, hogy Bátaszék községben befiaetőhelyet ál­lít fel, s a tagdíjak beszedé­sével König István bátlaszéki lakost bízza meg — tudomá­sul nem veszem. A m. kir. belügyminiszter úr a báitaszéki építőmunká­sok helyi csoportját, a folyó év tavaszán feloszlatta és pe­dig azér, hogy a bátaszéki építőmunkások további ál­lamellenes szervezkedését megakadályozza. Már most, ha a befizető­hely felállítása engedélyezte­tik, ezáltal megint mód és al­kalom adatik arra, hogy az építőmunkások tömörülhes­senek és egyesülhessenek; miértis a bejelentés tudomá­sul vehető nem volt.” A bátaiszékiék fellebbez­tek, tiltakoztak amiatt is, hogy a gyűlések tartását sem engedélyezte az alispán. A fellebbezésben a bátaszékiek nagyon határozottan utasítot­ták viasza az aliispáni érve­ket, amelyek a bevezetőben említett belügyminiszteri rendeletén alapultak. Idézzük a bátaszékieket: „Nemcsak sérelmes,, de egyenesein az önérzetünkben bántó a gyűlést betiltó vég­zésnek azon beállítása, mint­ha mi az egyesületi műkö­désünkkel az államrendet, Bátaszék belső nyugalmát és közbékéjét veszélyeztettük volna, vagy akár a jövőben veszélyeztetnénk. Mi soha senkivel nem verekedtünk. Senki ablakát be nem ver­tük. Embertársaink ellen tudtunkkal soha nem vétet­tünk. Gumi és egyéb botok­kal senkinek sem vertük be a fejét. Nem hihető tehát, hogy Bátaszék lakosságának nagy többsége a mi magatar­tásunk ellen kifogást tudna emelni. Hogy gondolkodó lé­nyek vagyunk, s nem va­gyunk hajlandók mindenki­nek tapsólmi, ez nem jogosít fel senkit sem arra, hogy bennünket államellenesnek, stb. állítson be, s hogy ezen a címen bennünket az egye­sülés és gyülekezési jogunk gyakorlásától elüssön.” Az alispán természetesen a fellebbezést elutasította, nem ad-ott ki semmire sem enge­délyt. Az alispán ebben a tekintetben a 'belügyminisz­ter intézkedéseinek megfele­lően cselekedett — egy kivé­telével. Az elutasító határo­zat nem volt mindenki szá­mára hihető. Nem volt ez a báitaszéki építő munkásoknak sem, akik öntudatos választ adtak az „indokok”-na. A rendelkezésre álló forrá­sok szerint a bátaszékiek csak 1924. júniusában kap­tak engedélyt a szervezet megalakítására. K. BALOG JANOS W illnyTl llr 1 j IBB I rrnr^¥7n nri rrsii lliAZIidí- irf Űjhefyi János fődramaturggal

Next

/
Thumbnails
Contents