Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-11 / 85. szám
A NÉPÚJSÁG 1981. április 11. Az olvasó hangja Mit árulnak az ezermesterboltban? Az Ezermester és Űttörő- foolit Vállallat szeikszáirdi boltjával kapcsolatos az észrevételem, de valószínű, hogy hasonlító levelet írhaitníék, 'ha pécsi, mohácsi vagy kaposvári lakos volnék. Számomra teljesen érthetetlen, hogy amikor a barkácsolás őrs zágunfcbain elismerten „össznépi szenvedély”, egy megyeszékhelyen működő boltban miért nem lehet szinte semmit sem kapni, ami a bairkácsolláshöz mélkülöahe- tetlen. Jó dolog, hogy van a boltban kisdobos-felszerelés, őrsi napló, ing, trikó, jelvény, síp, dob (talán még nádi hegedű is), de a fehér 'hollónál is ritkább a faáru (bútorlap, farostlemez, léc) a modellezéshez használható 'balsafa, olcsó szerelési anyagok (huzalok, műszerdoboz-roncsok stfo.). Jó dolog, 'hogy lehet kapni kézi gyalut (már 400 forinttól), de egyszerű és speciális fogót, v illan,yheges ztésh ez pálcaíogót és transzformátort (néhány ezer forint), gyalugépet (3400—6500 forint), habszivacsot és PVC-padlót (de csak egy darabban); ugyanakkor sajnos nem lehet kapni ellenállást (darabja 0,5—20 forint), kondenzátort, diódát, tranzisztort, logikai és analóg integrált áramköröket, fóliás lemezt. (A jelenlegi választék legalábbis gyakorlatilag nulla.) Ilyen kérdésiekkel fordultam a fenti bolt üzletvezetőhelyetteséhez, aki rendkívül udvariasan kezdett magyarázatba : A bolt készlet-keret gazdálkodást folytat, amely (ha jól értettem) azt jelenti, hogy az árukészlet maximuma nem haladhat meg egy bizonyos összeget. Ez az ösz- szeg egymillió forint. Mivel ezt túllépni nem szabad, a rendelést a pillanatnyi árukészlet figyelembevételével kell összeállítani. Amíg tehát a boltban pl. 990 ezer forint az áruk 'összértéke, addig a rendelés nem haladhat ja meg a 10 ezer forintot, függetlenül attól', hogy a vásárlóknak mire lenne igényük. Szívesen vállalnák azt is, hogy igény szerint saját maguk szerezzék be a hiánypótló anyagokat, azonban ezt a vállalati szabályozás nem teszi lehetővé. Ellátásukat ugyanis a központ biztosítja, azonban a vásárlók igénye, a leadott rendelés és a küldött áruk meny- nyisége és minősége általában nagyon messze van egymástól. A dolgozók közül sokan felmondanak, mert elérhető havi jövedelmük nem haladja meg az 1600 forintot. Többet csak akikor kaphatnának, ha a forgalom utáni jutalék ezt lehetővé tenné, a forgalom viszont rendkívül kicsi, ami teljesen érthető is a fenti áruösszetételt figyelembe véve. (Saját meglátásom: az eladók anyagismerete általában hiányos, azonban semmi nem ösztönzi őket az esetleges tanulásra.) A fenti válasz szerintem sók szempontból elgondolkoztató. Ha egy megyeszékhelyen egyfajta üzletből csak egy van, miért kell ezt az egyet olyan áruk tömegével teletömni, amit más üzletben (sokat kimondottan szaküzletben) is lőhet kapni? Pl.: miért kell szerszámot árulná, amikor hasonlót, azonos áron — árusít a Skála és a vas- bolt; — miért kell nagy értékű hegesztő-itriamszfoiimátort tartamúik, amikor ezt is árul a vasbolt és a műszaki bolt? — miért kell méregdrága gyalut és gyalugépet tartaniuk, amikor a Skála ezt is árul? — miért kell 'tapétát, műbőrt, habszivacsot és PVC- padlót tartani, amikor Szeik- szárdon működik tapétabolt, iakástextilbolt ? A felsorolást még tovább lehetne sorolni, de a 'lényeget ez is tükrözi. A budapesti ezermesterboltok többsége ugyan szintén rendelkezik az előbbiekben kifogásolt árukkal, azonban azök mellett többé-kevésbé állandó jelleggel tart barkácsanyagot is, sőt szinte 'naprakészen kaphatók a legmodernebb félvezető eszközök, szerelési anyagok, mégpedig elfogadható áron. A barkácsolók többsége, így főleg az iskolás korú fiatalok viszont inem engedhetik meg azt a luxust, hogy néhány integrált áramkör kedvéért felutazzanak Budapestre. A múltban még egy elvi lehetőség kínálkozott a vidékieknek: a csomagküldő szolgálat. Ez most már (úgy tudom) nem működik, egyébként személyes tapasztalatom szerint semmit nem ért. A drága szerszámokat kevés ember vásárolja. Aki viszont ilyet vásárol, mert ki tudja használni, az szinte biztosan nem az ezermester- boltot keresi fél vásárlási szándékával. A boltban az így elfekvő készlet tehát csak nyűg, amely megakadályozza, hogy 'komolyabb forgalmat bonyolítsanak le és egyúttal megákadályozza azt is, hogy a bolt ki tudja elégíteni a vele szemben fennálló reális igényeket. 'Ezen igények felmérése sokféleképpen történhetne: Például lehetne tartani egy kis füzetet a boltban, amelyben mindenki feltüntethetné aizt az árucikket, amit hiába keresett. A következő havi rendelés feladásánál ez a füzet támpont lehetne, hiszen valódi igényeket tükrözne. Az így beérkezett árut biztosan nem kellene hónapokig rakosgatni. A KISZ KB már többször kent. A barkácsolás olyan szellemi tőke alapját képezheti, mely később pl. az üzemek újítói kollektíváiban konkrét eredményeket produkálhatna'. A helyi holt „fejlődése” az elmúlt években kimondottan negatív irányú, ami a bar- kács-kérdést illeti. 6—8 évvel ezelőtt, figyelembe véve az akkori technikai színvonalat, nagyon sok mindent lehetett kapni, határozottan jutányos áron. Azóta a „barkács-részleg” szemérmesen összehúzódott az alapterület negyedére, az áruválaszték pedig erősen eltolódott a drága cikkek irányába, amik iránt viszont a kereslet minimális. IA kérdés ezek után egyszerű: bele kell-e nyugodnia sok száz szekszárdi és körParti Géza észrevételeit továbbítottuk az Ezermester és Üttörőbolt Vállalathoz. Héczei Gyula főosztályvezető írásiban adta a következő választ: nyéfcbeli „bütykölőnek” (fiatalnak és idősebbnek egyaránt), abba, hogy a megye- székhely egyetlen barkács- boitja nem tarthat igazi barkácsanyagot? Milyen eszmei- politikai szempontok vezérlik azt a .központot”, amelyik a választékot diktálja, nem törődve a vásárlók érdekeivel? Kinek jó az ilyen koncepció? Kérdéseim sorával zárom kissé hosszúra nyúlt kesergé- semet, abban a reményben, hogy sikerül valamilyen választ kapni az illetékesektől, esetleg még valamilyen számunkra felfogadható megoldást is lehet találni a problémákra. Parti Géza fizikus Megyei Kórház, Szekszárd elsősorban a profiljába tartozó barkácsanyagokkal — alapanyagok, egyéb szerelési anyagok — valamint különféle megmunkáló eszközökkel — szerszámokkal, gépekkel — segítse elő. A központ válasza állást fogiáit az amatőr- és barkácsmozgalom fejlesztése mellett. Ez a tevékenység nagy mértékben elősegítheti az isköiai oktatás eredményességét azáltal, hogy fejleszti a manuális készséget, önálló munkára, gondolkodásra és takarékosságra ser— Vállalatunknak, kereskedelmi tevékenységéből adódóan alapvető feladata, hogy a mindenkori lehetőségek alapján, a szabad idő hasznos eltöltéséhez segítséget nyújtson a barkácsoló kedvű fogyasztóknak. Ezt vállalatunk Természetesen mindig mindent, megfelelő időben nem tudunk fogyasztóink részére garantálni, hiszen vállalatunk 'is sokszor kényszerhelyzetbe kerül. Egyrészt a termelő vállalatok magatartása miatt — kapacitáshiány, ütemtelen szállítás —, másrészt az eseti felajánlások miatt, elsősorban az osztályos, vagy selejtes áruk esetében időszakos az ellátás. Ez utóbbi cikkeket esetenként vásároljuk meg és ami ezekből alkalmas barkácsolás céljára, visszaszármaztatjuk a fogyasztókhoz. Ezt a tevékenységünket a jövőben fokozni kívánjuk, hiszen ez a kész-, vagy féltemnek az ipar számára niem hasznosítható, vagy mem teljes értékű — a barkácsolóknak viszont még mindig hasznos és olcsó árucikk. Ilyenek: a dióda, a tranzisztor, a szerelt lapok, a képcső, a bútorlapok- stb. Ezek általában hiánycikkek a boltokban. Vállalatunk erőfeszítéseket tesz ezeknek a cikkeknek a felkutatására, hisz nekünk is érdekünk, hogy m i néh több hasznos bar- kácsanyag és eszköz kerüljön a fogyasztói forgalomba. Ezeknek az anyagoknak a felkutatása, beszerzése nemcsak a központi kereskedelmi osztályok alapvető feladata, boltjainknak is kötelező. Boltjaink önállóak, részükre is maximálisam 'biztosított a közvetlen beszerzés lehetősége, természetesen a gazdaságos és ésszerű kereteken belül. Néhány tekercs műanyagpadló, farostlemez és több semmi olyan anyag ami barkácsolóknak való Köszönjük aiz észrevételeket. Az írás itöbb olyan dologra hívta fel figyelmünket, amelyeket hasznosítani fogunk. A Házi íjogtanácsádó márciusi száma folytatja a vásárlók jogainak ismertetését. Most a vásárlók kiszolgálásának, az áru eladásának általános szabályairól van. benne szó, és arról, hogy meddig kötelesek nyitva tartani az üzletek. Mit árusíthatnak? Szabad-e hibás árut eladni az üzletben? Véget ér-e a termék minőségéért való felelősség a jótállási, illetve szavatossági idő elteltével? Mennyi ideig kell alkatrészellátásról, illetve a javítószolgálatról gondoskodni? Milyen szankciókra kerülhet sor, ha olyan termék kerül forgalomba, amelynek alkatrészellátásáról nem gondoskodnak? Mennyi az élelmiszerek fogyaszthatóságá- nak határideje és hogyan kell azt feltüntetni? Mi a textil- kresz? Mi az eljárás, ha vitánk van a pénztárossal? Hogyan köteles eljárni a kereskedelmi dolgozó, ha lopással gyanúsítják a vásárlót? Mikor kell a rendőri közreműködést kérni? Milyen üvegpalackokra terjed ki a visszaváltási kötelezettség? Részletes felsorolás az érvényes üvegvissea- váltási árakról. Mire szolgál a vásárlók könyve ? Ki köteles a vásárlói panasz elintézésére? Milyen rendelkezések vonatkoznak a magánkereskedőkre? Sokakat érdekel, de kevesen ismerik a különféle belkereskedelmi szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályokat. Mi a kölcsönzés jogi szempontból? Miért kell a bérbeadónak szavatosságot vállalni? Hogyan értékesíthetjük használt dolgainkat? Miért felelős a Bizományi Áruház Vállalat? Hogyan értékesíthetjük használt személygépkocsinkat? Mikroszkóppal, vegyszerekkel Huszonkét ruházati- és cipőnagykereskedelmi vállalat kezdeményezésére két évvel ezelőtt megalakult a RUMES. vagy teljes nevén a Ruházati Minőségellenőrző Egyesülés, melynek fő célja a fogyasztói érdekvédelem. Amikor a könnyűipari vállalatok bemutatják mintadarabjaikat a kereskedelemnek, a RUMES szakemberei alapos vizsgálat után, részletes műszaki véleményt adnak az egyes termékekről. Az előzetes vizsgálatok eredményének ismeretében kötik meg a szerződéseket a kereskedelmi vállalatok a gyártókkal, egyben meghatározzák, hogy a szalagokon készülő termékek alapanyagának mindvégig olyannak kell lenni, mint a bemutatott mintadarabokénak, s a gyártási technológiájuk sem változhat. Amint megkezdődik a szériagyártás, a RUMES ellenőrei a lehető legkülönbözőbb gyártási folyamatok közben helyszínen, a gyárak meósaival együtt, vagy beküldött minták alapján a saját laboratóriumaikban — Vizsgálják, hogy a készülő termékek mindenben megfelelnek-e a szerződésben foglalt követelményeknek. Kü- lön-külön módszerekkel vizsgálják a méterárut és lakástextíliákat, a férfi-, női és gyermekruhákat, a rövid- és kötöttárut, valamint a cipőket és más bőripari termékeket. A színtartósságot például vegyszerekkel teszik próbára, de az is lényeges szempont, hogy egyes anyagok miként reagálnak a kézi, vagy gépi mosásra, vesztenek-e a színükből vagy méretükből. A textíliák alapanyagának szerkezetét mikroszkóppal vizsgálják, a kopásállóságukat és szakítószilárdságukat pedig gépekkel. Nem „kíméletesek” a cipőkkel sem, amikor arról akarnak meggyőződni, hogy a talp meddig áll ellen, ha erőszakkal akarják elválasztani a felsőrésztől. A RUMES-ban a külföldről rendelt import cikkek is átesnek hasonló próbatételeken. Ezért az egyesület munkatársai még az itthoni átvételt megelőzően, a külföldi cégeknél gyártás közben is vizsgálják a nekünk szánt termékeket. Ha pedig valamelyik itthon, vagy külföldön készült cikk minőségét nem találják megfelelőnek, a gyártó vállalatokkal előzetes megbeszélés alapján csökkentik a kifogásolható minőségű termékek árát, hogy a vásárlók mindig a pénzüknek megfelelő értékű árut kapjanak az üzletekben. Á. T. Betet Konzervatív vagyok. Legalábbis ami a férfiak kötelező reggeli elfoglaltságát, a borotválkozást illeti. E műveletet a harminckét évvel ezelőtt vásárolt „Kiebitz" sollingeni acél borotvakéssel végzem, ami jó néhány próbát állt ki az elmúlt három évtizedben — kocsonyahús-pucolást, borotvahajvá- gást, gumislag nyirbálást. Minden alkalommal újra kellett köszörültetni, de mostanra már elértem, hogy ez a kés családom számára tabu, csak én nyúlhatok hozzá. A reggelenként! művelet előtt egy első világháborúból származó, derékszíjból készült fenőszíjon újítom fel az élét. A szőrzetpuhítást pedig borotvaszappannal végzem, mivel e piegoldást tartom nemcsak a legjobbnak, hanem a legolcsóbbnak is. A szappanok közül most már vagy húsz éve a korong borotvaszappant használom. Ám ennek beszerzésekor immár három-négy éve összeütközésbe kerülök a kereskedelemmel, lévén a szappan — hiánycikk. No, nem maga a szappan. Az komplett — tégellyel együtt — kapható. De tudvalévő, hogy a pamacsoláskor csak a szappan fogy el, annak „háza", a műanyag tégely nem. Ezért volt praktikus megoldás, hogy külön korong borotva- szappan-betétet is lehetett kapni a boltokban. Pár éve azonban nem. Ha kérdezem, a fiatalabb kereskedő értetlenül csóválja a fejét, nem emlékszik ilyen árucikkre. Az idősebbje egyetért háborgásommal: valóban, annak idején lehetett kapni komplett szappant és külön betétet is. Ami három-négy forinttal volt olcsóbb. Hogy most miért nem? — Azt csak az Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat, vagy a gyártó Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat tudná megmondani. Itt ugyanis egy különleges hiánycikkről van szó. Olyanról, amit qyártanak, csak külön nem forgalmaznak. (J)
