Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-10 / 84. szám

A^ÉPÜJSÁG

1981. április 10.

Először azt kell alapos orvosi vizsgálattal tisztázni, hogy nincs-e valamilyen egészségügyi oka lefogyá- sunknak. Ha az orvosi vizsgálat nem derít ki semmi bajt, akkor kezdjük el a hízókúrát, amelynek legfontosabb alapkövetelményei: táplálkozzunk jól; igyekezzünk kiegyensúlyozottan élni, kerüljük a stresszhatásokat; mozogjunk sokat a friss levegőn; pihenjünk, aludjunk eleget.

Az étkezésről: azzal általában mindenki tisztában van, melyek a magas kalóriát tartalmazó, hizlaló ételek, de azt már kevesebben tudják, hogy a jó táplálkozással egyenlő fontosságú a rendszeres étkezés, különösen, ha hízni szeretnénk. Étkezzünk tehát mindennap ugyanabban az időpontban. Így az emésztőszervek megszokják a rendszeres munkát. Fordítsunk elég időt az étkezésre, az ételek alapos megőrlésére. Ezért nagyon fontos, hogy fogaink rendben legyenek. Jobb étvággyal fogyasztjuk el az ételeket, ha ízlésesen tálaljuk fel.

Milyen ételeket egyen az, aki hízni szeretne? Egy mondatban: azt, ami jólesik. Az hizlal. A jóízűen elfogyasztott étel sokkal jobban használ, mintha étvágytalanul magas kalóriájú ételeket eszünk. Ideális az, ha a kettő együtt jár. Nagyon sok olyan ételféleség van, amelyet általában mindenki szeret. így például a tejszínes ételek. A tejszín sok kalóriát tartalmaz, tehát valamilyen formában gyakran szerepeljen az étrendben. Főzelékekbe, levesekbe, salátákba is keverhetünk tejszínt. Tejszínhabbal fogyasztható a madártej, fekete kávé, tejes kávé, kakaó, gyümölcshab, tejbe- rizs (vagy gríz), kikevert tojássárgája, puhított csokoládé, gyümölcspép, gesztenyepüré, karamellás tej, sütemények leöntve, stb.

A hüvelyesek közül a bab, borsó, lencse magas kalóriát tartalmazó ételek, ugyanígy a kacsa, liba, kövér sertéshús, vaj, kövér sajt, téliszalámi, tésztaféleségek, édességek, méz, kenyér, szardínia, szalonna, angolszalonna.

Annak, aki hízni szeretne, lelkileg is kiegyensúlyozottnak kell lennie. Az ideges, ingerlékeny, mindenen mérgelődő emberek általában soványak, és dekányit is igen nehezen híznak, bármennyire jól táplálkoznak. A lehetőségeken belül tudatosan el kell hárítani az idegesítő tényezőket, s legalább hét végén néhány órára kikapcsolódni, vagy szabad szombatokon reggeltől vasárnap estig „szabadságra” menni. A környezetváltozás vagy valamilyen jóleső fizikai munka nyugtatja az idegeket, ez is elősegíti a hízást.

Sokan vannak abban a tévhitben, hogy minél többet pihennek, annál nagyobb az esélyük a súlygyarapodásra. Ez nem egészen így van. Tény az, hogy a szervezetnek elegendő pihenésre van szüksége, ez azonban nem jelenti azt, hogy keveset mozogjunk, és a szabad időnk nagy részét fekvéssel töltsük el. A mozgás, a friss levegőn történő séta, kocogás, turisztika, vagy más sport meghozza az étvágyat, a szervezet felfrissül, és jobban hasznosítja az elfogyasztott kalóriákat.

(Karikaturistáik kedvelt témája a jól öntözött feleség mellett rongyaiban szerénykedő férj, akit asszonya azért szekál, mert a szomszédasz- szonynaik, a barátnőjének már szebb bundát, kalapot, ékszert vett élete párja. Vagy akit felesége szinte naponta eláraszt panasszal: „Jenő, nincs egy rongyom, amit felvegyek”.

Ilyen asszonyok és férjek az életben is vannak, s ilyen kifakadásoik a valóságos családban is előfordulnak. És akkor Jenő, Béla, Ödön vagy Barnabás megint lemond az új télikabátról, öltönyről, cipőről, mert mégiscsak fontosabb, hogy az asszony legyen csinos, elegáns. S persze akkor a kicicomázott,, új ruhában pompázó feleség szégyenkezve nézi kopott, elhanyagolt Jenőt, Bélát stb. — a megfelelő név behelyettesíthető — s elhatározza, a következő fizetésből, most már igazán megérdemel egy új... zsiebkendőt.

De félre a tréfával.

Sok családban vásárolnak meggondolatlanul, könnyelműen, feleslegesen ruházati cikkeket. Hány asszony gondolkodik így: meglátni, és megszeretni és természetesein megvenni. A könnyelmű vásárlást általában hamar meg is bánják. Nem beszélve arról, hogy a szükséges holmi megvétele így megint háttérbe szarul.

Hány családban nincs előre megtervezve, ki kapjon a következő fizetéskor új ruhát, kabátot. Ahol beosztják, a szükségletek szerint költekeznek, ott nem kell sem az asz- szonynák, sem a férjnek viseltes öltözékben szégyenkeznie. Ahol előre takarékoskodnak, ha irha bundát, elegáns

Korai kalocsai hímzések

A nagyközönség alig ismeri azokat a hímzéseket, amelyek a XIX. században jöttek létre, s korai kalocsai hímzések néven tartanak számon. Ezek nem azok, amelyeket agyonünnepelt a sajtó, hiszen még a „népművészet” piacra termelése előtti korban keletkeztek, s ezeket a nép a maga szükségletére, a saját ruhaféléinek díszítése céljából alkotta meg.

A kalocsai paraszt stílus fontos dokumentáló tárgyai a korai fehér, fekete és kék-piros hímzések, amelyek szolid mintáikkal, mértéktartó színezésükkel jól beleilleszkedtek a paraszti mindennapok praktikus világába. A felső motívum női ing ujjáról, a másik pedig lepedő széléről való.

télifkábátot akarnak vásárolni.

Vannak férfiak, akik keveset törődnek külsejükkel, megjelenésükkel. Ilyenkor nem árt az asszony ösztönzése, kezdeményezése a férfiholmik vásárlására. Születésnapra, karácsonyra kapjon* az ilyen férj inget, pulóvert, sálat, kalapot, hasznos, de divatos, csinos, hordható .ruhadarabot.

A nők jobban szeretnek olyan ruhát kapni, amelyet maguk választattak ki. Bár kisebb a meglepetés, de bizonyára *nagyobb öröm, ha a férfi feleségével választja ki az ajándéknak szánt blúzt, táskát vagy cipőt. S akkor nem fordulhat elő, hogy pár számmal kisebb vagy nagyobb méretű pulóver kerül elő meglepetésként.

Az öltözködés és vásárlás alapszabálya, hogy mindig olyan holmit vegyünk, amit már meglévő darabjainkhoz viselni tudunk. S hiába szép az üzletben egy ruha, ha színe, szabása előnytelen számunkra. A nők könnyen beleszeretnék a divatlapok, divatbemutatók modelljeifoe is. S ha :nem mérlegelik, vajon korukhoz, alakijukhoz, egyéb adottságukhoz iillik-e az a bizonyos modell, bizony több bosszúságuk, minit örömük lesz a meggondolatlanul választott ruhával. A rosszul választott cipőhöz új ruha, a gombhoz új kabát kell. Vagy heverhet a szekrény mélyén a sápító hupilila kardigán, a csípőbőséget megkétszerező kockás szoknya.

Ne vegyünk meg egy kalapot csak azért, mert a kolléganőnknek jól áll. Nem kell két új blúzt beszereznünk, ha a .barátnőnk egyet vásárolt. A férjekre se erőltessenek

egyéniségüktől, ízlésüktől elférő viseletét azzal az indokkal, hogy éhhez egy asszony jobban ért

Nemcsak a házastársak között lehet niagy különbség az öltözködésben. Hány szülő mond le egyebek közt az új ruháról is azért, hogy gyermekét halmozza el játékokkal, felesleges holmikkal, koráihoz nem illő öltözékeikkel, bár ennek a gyereknevelés szempontjából is sok hátránya lehet. Az a .gyerek, akit elkényeztetnek, akinek mindent megadnak, önző lesz. Nem méltányolja szülei erőfeszítéseit, szinte megköveteli, hogy mindent azonnal megkapjon, minden kívánságát .azonnal teljesítsék. A túlöltöztetett .gyerekből hiú, osiak a külsőségekkel törődő felnőtt lesz.

Már a gyerekkel is értessék meg a szülők, hogy az új öltözékért takarékoskodni, dolgozni kell. Ha a kisgyerek érzi, érti, hogy ruhájáért, kabátjáért szülei dolgoztak, fáradtak, jobban megbecsüli, jobban vigyáz rá és értékeli. Ha gyerekkorában megszokja a .takarékosságot, felnőttként is könnyebben boldogul, könnyebben osztja be pénzét.

Az is hasonlóan káros, ha a szülő nem törődik gyermeke öltözékével. Ha nem zavarja, hogy leszakadt gombbal, lyukas harisnyával indul az óvodába a kicsi. Vagy ha nem tanítja meg ruházata rendben tartására a nagyobbácska lányt, fiút.

A ruha, az öltözék ugyan külsőség, de sok mindent elárul viselőjéről. Az ízlését, a rendszeretétét vagy rendetlenségét, feltűnni vágyását vagy szerénységét, arányérzékét, önkritikáját, s ki tudja még, mi mindent.

Örmény

CSIRKEMELL

80 dkg konyhakész csirkemell, 15 dkg Rama margarin, 2 dkg só, 0,5 dkg őrölt szerecsendió, 2 dkg liszt, 10 dkg kókuszreszelék, 5 dkg mazsola, 1 dl tejszín, 0,1 dkg rozmaring.

A megmosott és leszárított csirkemelleket megsózzuk és őrölt szerecsendióval bedörzsölve a margarinban átsütjük. Kevés víz és mazsola hozzáadásával puhára pároljuk. Közben a rizst is megpároljuk. Ha a csirkemell megpuhult, kivesszük a zsiradékból és melegre tesszük. A levet átszűrjük és a mazsolát összekeverjük a párolt rizzsel.

A mártáshoz hozzáadjuk a kókuszreszeléket, rozmaringot, kb. 0,5 dl vizet és a tejszínben elkevert liszttel behabarj.uk. A csirkemelleket egyszer átforraljuk a mártásban.

Tálalásnál a tál közepére halmozzuk a mazsolás rizst, körbe tesszük a csirkemelleket, .melyeket leöntünk a mártással.

BORBAN PÁROLT GOMBÁS CSIRKE

1,50 kg konyhakész csirkecomb, 15 dkg Rama margarin, 20 dkg gomba, 2 dkg só,

3 dkg liszt, 1 dl tejszín, 40 dkg széles metélt tészta, 2 csomó petrezselyemzöld, 0,5 dkg hagymás só, 0,5 dkg zelleres só, 0,5 dkg currypor, 0,1 dkg cayenne-bors, 2 dl fehér bor.

A megmosott és leszárított csirkecombokat megsózzuk és 10 dkg felhevített margarinon átforgatjuk, hogy színt kapjanak. Rászeleteljük a jól megmosott gombát, hozzáadjuk a hagymás sót és zelleres sót. Felengedjük a fehér borral és kb. 0,5 dl vízzel, mkjd 1 csomó finomra vágott petrezselyemmel együtt fedő alatt, gyenge tűzön puhára pároljuk. A combokat időnként megforgatjuk, szükség esetén kevés vizet adunk hozzá.

Közbén gyengén sós, bő vízben kifőzzük a metélt •tésztát. 5 dkg margarinban fölhevítjük a másik csomó, finomra vágott petrezselymet, hozzáadjuk a curry- po.rt, cayenne-iborsot, és a forró vízzel lemosott és jól lecsurgatott metélt tésztával összekeverjük. Szükség esetén megsózzuk. Lefedve meleg sütőbe tesszük.

Később a megpuhult csirkecombokra ráöntjük a liszttel elkevert tejszínt, jól ösz- szerázzuk, de úgy, hogy a hús ne törjön és a párolólé a tejszínnel összekeveredjen, majd összeforraljuk.

Tálaláskor a combokat a tálra helyezzük; ráöntjük a mártást, és hozzáadjuk köretnek a forró metéltet.

Család és öltözködés

Újrakezdeni?

Társaságban, ahová véletlenül kerültem, volt egy negyven év körüli férfi, aki a jelenlévőkkel ellentétben nem tudott — sem az alkohol, sem a* viccek, sem a többiek hatására — jókedvre derülni. Láthatóan depressziós volt. Vajon miért? — kérdeztem, talán tapintatlanul, a háziasszonytól, aki aztán úgy válaszolt, hogy mindenki hallhatta. Elmondta, hogy barátjuk elvált a felesége kezdeményezésére, s két gyermeküket a bíróság az anyának ítélte. Igaz, hogy nincs lakás- és anyagi gondja, de hónapok óta azon rágódik, hogy vissza kellene csinálni az egészet — amire mellesleg semmi esélye nincs —, mert neki a legfontosabb a volt családja, s így tovább.

— Fiatal — jelentette ki a társaság legtekintélyesebb tagja —, még újrakezdheti...

De hogy mit kezdhet újra, arról ott senki sem beszélt. S valóban, mit? Az életét? A családalapítást?

Az utóbbit talán. De hiába lesz új felesége, s majd gyermeke vagy gyermekei, akkor is ott van az előző házasságából származó két gyermek. Ha ők nem lennének, illetve a felbomlott házasságban nem születtek volna gyermekek, akkor talán könnyebb lett volna a szakítás.

Hogyan kezdje újra az elvált nő vagy férfi, akinek gyermekei a volt házastársánál maradtak? Az előző házassága „emlékeitől”, illetve annak következményeitől — provincionálisan mondva — soha sem szabadulhat. Ha szereti a gyermekeit, akkor nyilvánvalóan nem is akar. De mit tehet?

Elmehet pszichiáterhez, aki jótanácsokkal és gyógyszerrel látja el. De nem kezeli, mivel nem „beteg”.

„Menekülhet” az alkoholhoz... Talán nem lesz alkoholista, még csak iszákos sem, de a gyötrő gondolatok, érzések jelentkezésékor felhajt egy-egy kupica konyakot — vagy más töményt —, egy-két pohár bort, s mindjárt minden könnyebbnek látszik.

önmagára kényszerítheti az engem-ez-egyáltalán-nem-érdekel érzést. S ha hajlik a cinizmusra, akkor ezt akár élete végéig csinálhatja.

Új társat — élettársat vagy házastársat — kereshet, s ha talál, akkor választhat... Ez — talán — a legésszerűbb, de még nem jelenti a megoldást. A múlt megmarad, s pláne, ha abból gyermekek is születték.

Úgy újra kezdeni tehát, ahogy a magasugró teszi, amikor nem jön ki a lépés, nem lehet. Azaz — maradva a hasonlatnál — a lépést tévesztő magasugró is emlékezik a második nekifutásnál, de akkor már jobban vigyáz; a tapasztalatait az újabb próbálkozásba beépíti.

Nem hoz megoldást tehát a gyógyszer, az alkohol, a cinizmus, a prostitúció, de még a munkába temetkezés sem. A magányosság pedig — különösen az addig családban, közösségben élt embernek — szörnyű. Mindezekből következik — még a logika is ezt diktálja —, hogy új kapcsolatot, új családot kell teremteni. Az új társsal, az ő aktív közreműködésével — segítségével — aztán kilábalhat a hullámvölgyből.

De mindezt csak türelemmel, józansággal, egészséges nagyvonalúsággal, önsajnólat és önmarcangolás, a múlton való ragadás helyett a múlt értékelésével, a tapasztalatok leszűrésével, s azok félhasználásával tudjuk végigcsinálni.

SZENTE PÁL

Akár új anyagból varrjuk, akár szétfejtett kabátból, ruhából alakítjuk át, csinos, kényelmes és praktikus darabja lehet ruhatárunknak az elkövetkező téli hónapokban a bemutatott mellény-tunika. Teltebb alakra is előnyös, mert a hosszú, V-alakú kivágás optikailag nyújtja az alakot, ilyenkor öv nélkül, vagy egészen keskeny övvel viseljük. Készülhet meleg, vastag szövetből, jerseyből, kordbársonyból, sőt vékonyabb, puha műbőrből, hasított bőrből. Alája pulóvert, blúzt felvéve, szoknyához, nadrághoz egyaránt viselhető.