Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-08 / 82. szám
1981. április 8. NÉPÜJSAG5 A nemesítő - a zalagyöngyéröl A Tolna megyei Népújság 1981. január 7.-i számában Nepp György Paksról azt kérdezte levelében, hogy a zalagyöngye telepítésével kapcsolatban mi a jelenlegi hivatalos álláspont. A választ Kelemen István, a Tolna megyei Tanács csoport- vezetője adttf meg a paragrafusoknak megfelelően, amelyek ma már nem ítélik el a zalagyöngyét. Megnyugtatta Nepp Györgyöt és a többi érdeklődő termesztőt azzal, hogy a fajta telepíthető. Magasművelésben is kiváló minőséget, és nagy termést ad a zalagyöngye Mint a zalagyöngye szőlőfajta nemesítője és fenntartója, érdekeltnek érzem magam arra, hogy a nyilvánosság előtt hozzászóljak a kérdéshez. A jobb megértés és a tisztán látás érdekében szeretném még Kelemen István válaszát egy-két gondolattal kiegészíteni. A zalagyöngye szőlőfajta elismerése és termesztésbe vonásának engedélyezése több mint két évtizedig tartott. Ezen idő alatt a szakmai közvélemény állásfoglalása nagyon eltérő volt. A zalagyöngye a betegségekkel és a kórokozókkal szemben ellenálló, ezért 3—4 kombinált permetezéssel is megvédhető ott, ahol üzemi- leg 10—12-szer kell permetezni. Sima vesszővel is szaporítható, és saját gyökéren is fenntartható, mert Zalában 10 évnél idősebb saját gyökéren álló ültetvényekben, kötött talajon sem csökkent a kondíció és a termés mennyisége. Miért ellenezték a zalagyöngye fajta Zala megyén kívüli termesztését? Az egri kísérleti telep 1948- ban azt a nemesítési feladatot kapta, hogy olyan új szőlőfajtát állítsunk elő, melynek ellenállósága azonos a direkttermőkével, borának minősége viszont megfelel a hagyományos fajtákénak. A felszabadulás után az ország szőlőterületének egynegyedét foglalták el az „ősdirektter- mők”, melyeket rendelettel évtizedeken át nem lehetett leváltatni. Egerben mintegy 125 keresztezést kombinációt próbáltunk ki, amiből több mint 100 000 szőlőnövényt neveltünk fel és szelektáltunk évről évre meghatározott szempontok szerint. Ebből az anyagból a menetközben kiemelt fajtajelöltekkel a kísérleti állomáson kívül -is végeztünk próbatermesztést. Az Egri csillagok 24-es fajtajelölt főleg Zala megyében vizsgázott sikerrel, azért az 1970. évi előzetes elismerésekor a „zalagyöngye” nevet kapta, tisztelettel emlékezve Török Lajos elvtársra, a Zala megyei Tanács volt elnökére, aki messzemenően segített és megértőén támogatott abban, hogy a megyében fajtakísérleteket állíthassunk be a termelőszövetkezetekbe. Így lett az Egri csillagok 24- ből zalagyöngye... A fajtaelnevezést nem követte osztatlan elismerés, Heves megyében ezért is nem akarták engedélyezni a termesztését... Az Egri csillagok 24-es fajtajelöltről begyűjtött adatok évről évre igazolták jó minőségét és jó tűrőképességét. Ennek ellenére az 1970. évi előzetes elismerési határozatban szigorúan körülhatárolták termesztésre engedélyezését és csak „házi kerti termesztésre engedélyezett” fajtának ismerték el. A 25/1970. számú MÉM-rende- letben sajnálatos módon úgy fogalmaztak, hogy: „direkt- termő szőlőfajtának tekintendők mipdazok a szőlőfajták, amelyeket amerikai fajok és európai fajták közötti keresztezésből hoztak létre”... Így aztán 1970. májusától — az előzetes elismerés kezdetétől kezdve — csak novemberig élvezhette a fajta a sikert, mert a rendelet megjelenése után már „direkt- termővé degradálódott”... (A rezisztens kunbarátra és kunleányra nem vonatkozott a rendelet hatálya, mert későbbi elismerésükkor a származásukat az ázsiai ősökre vezették vissza.) A fajta a megbélyegzés ellenére sem veszített megismert jó tulajdonságaiból, csak a nemesítőnek sikerült a kedvét szegni egy időre... Ebben az időben került előtérbe a korszerű széles soros magas művelés általános bevezetése is. A nagyüzemi szakemberek keresték azokat a fajtákat, amelyek alkalmasak lehetnek a magasművelésre és a gépi szüretre. A nagyüzemi termesztési követelményeket tekintve a zala- gvöngye termesztési értékmutatói megfeleltek a korszerű fajta fogalmának. A nagyüzemi termesztésre való_ alkalmassággal kapcsolatban vizsgáltuk a fajta termesztési tulajdonságait. Kiemelkedő volt a fajta pe- ronoszpóra iránti ellenállóképessége, fagytűrőképessége, téltűrőképessége, jégverés utáni regenerálódó képessége, rügyeinek termőképessége, korai termőre fordulása, korai érése és nagy cukorgyűjtő képessége. Alkalmasnak bizonyult a széles soros magasművelésre, bogyóinak kedvező konzisztenciája miatt pedig a gépi szüretelésre is. Tünetileg vírusmentes. Borának minősége a hagyományos fajtékával megegyező. A gazdasági fejlődés gyorsabb ütemű haladást diktált az adminisztratív intézkedések területén is. A 40/1977. számú MÉM-rendelet végrehajtási utasításában — amely a korábbi bortörvényt módosította — már nem szerépeit a zalagyöngyére vonatkozó megbélyegző „direkttermő- ség”... A rendeletből ez a rész kimaradt, de kimaradt a „közlemények”-bői is, ahol a telepíthető szőlőfajtákat sorolták fel! Ennek ellenére az üzemi eredmények alapján 1978- ban az „Állami elismerés”-t is megszavazták a fajtának. További elismerést jelentett, hogy a Minisztertanács 1980- ban határozatot hozott a fajtaminősítés korszerűsítésére. A határozat kimondja, hogy: „az újonnan minősített fajták származásukra való tekintet nélkül, azonos elbírálásban részesülnek és azonos jogokat élveznek”. Harmincéves nemesítői munkám ezzel kapta meg az igazi erkölcsi elismerést! Mi a fajtahibridekről alkotott nemzetközi vélemény? A Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal (OIV Párizs székhellyel), a XVI. kongresszusán 1979-ben Stuttgartban foglalkozott a rezisztencianemesítés kérdésével, és ott hozott határozata mérföldkőnek tekinthető. Elismerte, hogy az évtizedek óta folyó ilyen irányú szőlőneme- sítői munka máris hozott kézzelfogható eredményeket. A magyarországi eredmények is hozzájárultak ahhoz, hogy a nemzetközi szakvélemény is módosítsa korábbi álláspontját. Az* OIV-szervezetben elsősorban az EGK-tagországok a hangadók, ahol bortúltermeléssel kell évről évreszem- benézniök. Ezért nem kívánják a bortermelés fokozását még új bőtermő fajtákkal is támogatni. Az ő problémájuk nem azonos a miénkkel. Az ülésen azonban az az elméleti tudományos alapon álló szőlőnemesítési koncepció kapott elismerést, hogy a fajtahibridekben többszörös kombinált keresztezéssel összekapcsolható a minőség az ellenállósággal. Ezt a megállapítást eddig megfelelő kísérleti adatok híján nem fogadták el. A zalagyöngye nemesítésével kapcsolatban megjelent hazai és nemzetközi publikációk és előadások eredménye alapján már ma 14 országban állították kísérletbe a fajtát. Főleg azok az országok érdeklődnek a fajta iránt, ahol az éghajlati viszonyok kedvezőtlenek a hagyományos fajták termesztéséhez. így az . európai országokon kívül eljutott Japánba, Kanadába, USA-ba és Indiába. A külföldi fajtakísérleteknek máris vannak eredményei. A KERTFORG KFT tájékoztatása szerint 1980 őszén 285 000 db zalagyöngye oltványt exportáltak a Szovjetunióba. Japán kérelme egyelőre csak 1500 db-ra szól, ennek a kiszállítása még hátravan. A Szovjetunióba szállított mostani mennyiség 150—200 hektár telepítésére lehet elegendő. Kik és miért' támogatják a zalagyöngye termesztésbe vonását ? Elsőnek dr. Csepregi Pálnak és dr. Zilai Jánosnak, a kertészeti egyetem tanárainak állásfoglalását kell megemlítenem. A Kertészet és Szőlészet 1977. február 3.-i számában A zalagyöngye helye a nagyüzemben címen megírt elemző és értékelő cikkükben foglalkoztak a történelmi előzményekkel, a fajtával kapcsolatos fenntartásokkal és az eltérő véleményekkel. Választ adtak az általuk feltett kérdésekre is: miért Szép, telt fürt szükséges a zalagyöngye fajta telepítési engedélyezésének a felülvizsgálata? Véleményük szerint: a zalagyöngye jól kielégíti a nagyüzemi termesztésben a szőlőfajták iránti korszerű követelményeket. A Kunbajai Állami Gazdaságból Weichl István igazgatóhelyettes már 1975-ben kéréssel fordult az intézethez, hogy járjon közbe a fajta üzemi telepítési engedélyezése érdekében. A Szikrai Állami Gazdaságból Magyar Ferenc igazgató 1976-ban a MÉM-hez fordult üzemi próbatermesztési engedély ügyében. Hasonló telepítési kérelem érkezett a MÉM-hez a Balatonboglári Állami Gazdaságból is, amire meg is kapták a telepítési engedélyt. A Szaporítóanyag Felügyelőség 1980. évi nyilvántartása szerint az országban közel 500 hektár zalagyöngye ültetvény található. . * Mi a véleményük a borászoknak a zalagyöngyéröl? A szakma egyik legkiválóbb képviselője, dr. Kádár Gyula, a kertészeti egyetem borászati tanszékének vezetője, a Borgazdaság 1980. évi 2. számában megjelent cikkében így vélekedik: „Az új fajták közül minősítési fokozatban, elterjedtségben a zalagyöngye áll az első helyen. Koraisága, jó cukorgyűjtő képessége és megbízható termőképessége alapján kedvezőtlen évjáratban is egyaránt alkalmas étkezési szőlőnek és jó minőségű pecsenyebor készítésére. Az Országos Borminősítő Intézet több alkalommal hivatalosan is vizsgálta a zalagyöngye borminőségét, mivel annak forgalmazása is előtérbe került. A Zalaegerszegi Városgazdálkodási Vállalatnál termett 1971. évi termés vizsgálatakor az alábbiakat állapították meg: „A zalagyöngye borminősége az elemzés szerint megfelel az egyéb fajtákból származó asztali borok elemzési és minőségi követelményeinek. így megfelelhet a hazai igények kielégítésére is.” A titkos borbírálatoktól azonban nem féltünk, ezért már a kezdet kezdetén részt vettünk az új fajták boraival a megyei, országos és nemzetközi borversenyeken. A zalagyöngye borával az évek során egyre töb'b arany-, ezüst-, bronzérmet és oklevelet nyertünk annak jeléül, hogy ahol nem a fajta származását, hanem csak a minőségét bírálták, mindenütt jó helyezést ért el. Mi a véleményük a fogadó üzemeknek a zalagyöngye termésének az átvételével kapcsolatban? A Népújságban megjelent cikk kapcsán érdeklődő levelet írtam az Állami Gazdaságok Országos Központjának és a Pest megyei Pince- gazdaság igazgatójának, mivel mindkét igazgatósághoz tartozó gazdasági egységben jelentős zalagyöngye ültetvények vannak jelenleg is. Azt a kérdést tettem fel, hogy hajlandók-e a zalagyöngye szőlőfajta termését egyéb termelőüzemektől, vagy magántermelőktől is átvenni és az átvételi árat a szőlő minősége alapján megállapítani. Válaszuk egyértelmű és minden kétséget eloszlató igen volt. Hajlandók a termést a termőhelyhez legközelebbi üzemben vagy begyűjtőhelyen átvenni. A kör bezárult. A garantált felvásárlás, akár előszerződéssel is biztosíthatja a termelőket, hogy termékük minőség szerint értékesíthető. Ugyanakkor a tervszerű fajtaváltás kapcsán igen jelentős minőségi javulás is következhet be. A zalagyöngye szőlőfajtát tehát nem vonják ki a forgalomból, sőt a fajtával termesztéspoliti- kailag ma már nemcsak Magyarországon, de a Szovjetunióban is számolnak. Mint a zalagyöngye szőlőfajta nemesítője és fenntartója, magam is nagy megnyugvással vettem tudomásul a kapott válaszokat és ezzel szeretném megnyugtatni Nepp Györgyön keresztül mindazokat a termesztőket, akik a zalagyöngye szőlőfajtát akár saját részükre, akár értékesítési célból kívánják termelni. Sajnos, a 30 év alatt elég gyakran fordult elő, hogy a zalagyöngyét negatívan értékelték, de a fajta tulajdonságai az ellenkezőjét bizonyították. Az ellenpropaganda részben érthető is, mert nem született egyetlen olyan találmány sem, amelyet mindenki azonnal, fenntartás nélkül elfogadott volna. Az élet azonban hosszú távon igazolja a távlati célra irányuló, nagyüzemi kísérletekben is használhatónak mutatkozó kutatómunka eredményeit. DR. CSIZMAZIA JÓZSEF, a mezőgazdasági tudománydk kandidátusa Számítástechnika Legutóbbi ülésén megtárgyalta a Minisztertanács a szátnításbechniika fejlesztéséinek 1985-ig szóló feladatait. Erről Pál László, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság főosztályvezetője adott interjút az MTI munkatársának. — Hol tart ma a hazai számítástechnika? — Jelenleg kétezer univerzális számítógép, mini- komputer, illetve mikroszámítógép van az országban. .Több mint 20 ezren kaptak számítástechnikai szakképesítést-és 4—5 ezren dolgoznak a számítógépiparban, abban az iparágban, amely tíz év alatt meghonosította az integrált áramkörre épülő gépek gyártását, s ma évente kétszáz számítógéprendszert, több ezer számítástechnikai kiegészítő berendezést bocsát a fölhasználok rendelkezésére. 1971Jben mindössze 80 gép volt az országban, azok is 45-féle típust képviseltek. Nem volt hazai gyártás, komoly szakembergárda, a számítógépet inkább státus-szimbólumként kezeltek az egyes vállalatok, liintézmónyek vezetői. ’Számítástechnikai kultúráról nem beszélhettünk. Bár ez a korszak lezárult, a magyar számítástechnika és annak alkalmazása mindmáig sok problémával küszködik. Gond az összehangoltság hiányai, az üzemeltetés költségessége. Gond az is, hogy amíg külföldön rohamosan csökken a gépek ára, s szinte filléres termék egy-egy kis- komputer, addig nálunk az ipari termelékenység, az alkatrészellátás ismert hiányosságai drágítják a termelést és így az alkalmazást is. iBiztaitó viszont, hogy ma már a gépi programok egyre nagyobb hányada nem egyszerű feladatokra — például bérszámfejtésre —, hanem termelésirányításra, automatizálásra, a műszaki, tervezői munlka gépesítésére, vagyis egyre bonyolultabb feladatok megoldáséra készül. — Milyen a számítógépek kihasználása? — A számítógép hatékony felhasználása nem számítástechnikai, hanem általános szervezettségi kérdés; a gépkihaszinálás jellege iparáganként, munkahelyenként változik. Közvetlen haszna nem mérhető. Csak annyi bizonyos, hogy ha például Bábolnától, az Egyesült Izzótól vagy a MÁV-tól elvennénk a számítógépet, megbénulnia, vagy lényegesen drágábbá válna a termelőmunka. Az elkövetkező időszak fontos feladata az alkalmazás hatékonyságának növelése, annak miniden feltételével együtt. A fő elv az, hogy ott használjanak számítógépet, ahol a munka igényesebb, a gép hatása gyorsabb és közvetlen gazdasági hasznot hoz. Népgazdaságunk hatékonyságának növelése az információk értelmes ’.hasznosításán múlik. A munkaerő-, az anyag- és energiatakarékosságban döntő szerepe lesz a jól előkészített számítógépesítésnek. Egyik tervünk például az, hogy a készletező nagy- vállalatoknál létrehozunk olyan számítógéprendszereket, amelyekről az érintett üzemek (lehívhatják az adatokat : mennyi és m,ilyen anyag, félkésztermék hol érhető el. Az ilyen feladatok ellátására nem szükséges központi, gigantikus méretű rendszer, ma már a műszaki fejlődés lehetővé teszi, hogy a kisebb vállalatoknál, sőt a tsz-ekben, ktsz-ekben is egyire jelentősebb kapacitású, mégis viszonylag olcsó gépek dolgozzanak. A képen látható növényrészletekből könnyen felismerhető a zalagyöngye, bárhol is találkozunk vele.
