Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-07 / 81. szám
e "népújság 1981. április 7. Kerékpár Felszabadulási verseny A Szekszárdi Szövetkezeti Spartacus kerékpárosai Budapesten a XVII. kerületben, a Lakatos úti lakótelepen az április 4-<e tiszteletére rendezett versenyen vettek részt. Ezen a szép tavaszi -napon, sokan szurkoltak a- versenyzőknek. Egy-egy korcsoportban egész népes mezőny jött összíe, meg kell említeni, hogy vidékről csak Győr és Szek- szárd vett részt a versenyen. A versenyzők közül többen panaszkodtak az út minőségére és az útvonal biztosítására, am.i még a kívülállók véleménye szerint sem volt a legtökéletesebb. Mindezek ellenére sok, izgalmas és szoros küzdelmet láthattak az érdeklődök. Szekszárdi részről különösen a juniorok és felnőttek versenye volt érdekes, ahol a két válogatott: Halász László és Zoltán indult. A 26 körös versenyben (1 kör kb. 2000 m) kétkörönként volt hajrá. Az első körökben többen próbálkoztak szökési kísérletekkel. de rendre szerelték őket. míg a 8. kör után Halász László negyedmagával elhúzott a mezőnytől. A négy elmenő jól összedolgozott, így a vállalkozásukat siker koronázta. Előnyüket (mintegy 300—400 métert) végig megtartva értek a célba. A hajrák pontozása alapján Halász László a 3. lett. A serdülő korcsoportban Patton Csaba szántén, a 3. helyet szerezte meg. Az -úttörőknél, ahol négy kör volt. a verseny távja. Jávor Péter mindkét hajrát megnyerve győzött. Eredményék: Gyermek: ... 4. Molnár Gábor, ... 7. Kirschner Zoltán. Úttörők: 1. Jávor Péter, ... 4. Jámbor Zoltán. Serdülők: ... 3. Patton Csaba. Ifjúságiak: ... 7. Hettich János, ... 9. Sajó Péter. Felnőtt: ... 3. Halász László. Április 11-én szombaton a felnőtt és junior korúak részére Dobogókőn rendezik a hegyi bajnokság második, egyben utolsó fordulóját. Az, utánpótlás korúak részére pedig a kelenföldi lakótelepen veszi kezdetét az Arany Kakaó Kupa versenysorozat, amely 11 fordulóból áll. Kézilabda Hőgyészen négy férfdcsapat részvételével rendezték meg a már hagyományos Textilkupa felszabadulási kézilabdatornát. A körmérkőzéses rendszerű torna nagy közönségsikert aratott, emellett jól szolgálta a különböző osztályokban szereplő csapatok bajnoki rajt előtti felkészülését. Végeredmény: 1. Hő- -gyészi HSC 4, 2. Pécsi Kesztyű 4, 3. Dunaújvárosi Volán 4, 4. Bajai SK nulla ponttal. Az azonos pontszámú csapatok közötti végső sorrendet ,a jobb gólkülönbség -döntötte el. 175 éves a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium Bonyhádon, a gimnázium udvarán nagy volt az izgalom, készültek az útra. A diákok még egyszer átnézték kerékpárjaikat, hogy útközben ne legyen baj. A fákhoz és az egymáshoz támasztott kerékpárok bizonyították. ezen a szép áprilisi napon a tanulók nem azonos eséllyel indulnak.. Igaz, a túrának egyáltalán nem volt versenyjellege, viszont az a néhány fiú, aki versenykerékpárral érkezett, kevesebb energiával jutott el Sárszentlőrincre — majd vissza —, mint az, aki túra-, netán kemping-kerékpárral érkezett. Mindez persze nem keserített el senkit, kitűnő hangulatban rajtoltak osztályonként, korcsoportonként. Bonyhád határában már néhányan nagynak találták az emelkedőt, úgy tolták fel kerékpárjukat. Ez a jelenet Zombáig többször ismétlődött, majd egy diák forgalom- irányítása mellett rátértek a szekszárd—siófoki útra. Nem sokáig, csak 6—800 métert kerekeztek itt, többségük a sportpálya után a hegynek már tolta járművét. Zomba határában rátértek a nagytormási útra. Itt már teljesen „szétrázódott” a mezőny, négyes-hatos csoportok alakultak ki. Jól „taktikáztak’’, nem törekedtek versenyre, arra, hogy megelőzzék a másikat, tudták; erejüket be kell osztani, hisz a táv oda- vissza mintegy 80 kilométer. Nagytormáson — útjavítás miatt — terelőútra ment 3 társaság, így a szarvasmarhatelepen hajtottak át. Még néhány kilométer és kiértek a harc—kölesdi útra. Itt újabb megpróbáltatás várt rájuk: viszonylag nagy emelkedő. Kölesdre viszont annál könnyebben, a lejtőn lefelé gurulhattak. Negyedóra is eltelt, mire a közel kétszáz diákból álló mezőny utolsó embere is beért Kölesdre. Nem álltak meg, továbbhajtottak — romantikus úton, a Sió partján — Borjádra. Gépkocsinkkal előrehúztunk, Borjádon a Sass-kúria helyén, a méhesnél álltunk meg. Már várták a bonyhádiakat. Többek között a Pe- tőfi-kutató Csepregi Béla evangélikus lelkész, aki részletes tanulmányt írt Sár- szentlőrincről, illetve Borjáéról. Évtizedeken át kutatta az emlékeket. Munkája nyomtatásban is megjelent. Ott volt Renkecz József, a sárszentlőrinci általános iskola igazgatója is. — Kicsit elkéstek, háromnégy évvel korábban kellett volna jönni, akkor még állt a Sass-kúria. Ma már csak a helye látszik — mutatott lábunk alá Csepregi lelkész. — Hát ezzel az autóbusz- szal kik érkeztek? — kérdezte az egyik várakozó. A feleletet hamar megkapta: a bonyhádi Erkel kórus tagjai érkeztek meg Rónai Józsefné ,v karnaggyal, majd a diákok. Rövid pihenő után ünnepség következett. Schwarcz Tibor, a bonyhádi Petőfi Gimnázium igazgatója helyezte el a koszorút a méhes falán lévő márvány emléktábla alá. Egy tanuló verset mondott, majd megtekintették a méhest, az épület végén álló kis múzeumot. Talán fél órát tartott a borjádi pihenő. A ' gyerekek vigasztalták egymást: — Fel a fejjel, már csak hét kilométer Sárszent- lőrinc. A fellobogózott községben tudtak a bonyhádi diákok érkezéséről, a kapukban álltak és várták a vendégeket. A modern, emeletes iskola udvarán hagyták a kerékpárokat, majd a népes társaság néhány helybelivel, például Farkas Juliannával, a tanács elnökével, Kövesdi Jánossal, a sárszentlőrinci művelődési ház fotószakkörének vezetőjével a volt algimnázium épületéhez vonult. Itt Schwarcz Tibor tartott ünnepi megemlékezést. Ebből idézünk: — Mint a nagy ritkán hazavetődő gyermek a családi ház kapujában, megilletődve és szorongva állunk iskolánk „szülőháza”, a sárszentlőrinci algimnázium volt épülete előtt. Ez a szerény végvár 1806-ban gyűjtötte össze először a magyar kultúrára szomjas maroknyi gyerekhadat. Ebben, az utcára néző egyetlen tanteremben gyűlt össze négy vármegye magyarságának szellemi és erkölcsi ereje, hogy őrizze és terjesz- sze a magyar kultúrát, ápolja a nemzeti nyelvet. A magyar nyelvért vívott harc több volt — a Habsburg- birodalomban — az egyszerű ellenállásnál. Jelentőségét az adja meg, hogy bevezetője, első szakasza volt a független polgári államért folyó harcnak. Az iskola nevelői hittek abban, amit csináltak. Hitték és tudták, hogy a magyarság megőrzésének és felvirágoztatásának védőbástyája az iskola. És mert hittek és akartak, törekvéseiket siker koronázta. Megkapták a magyar nemzet legcsodálatosabb tehetségű fiát diáknak, Petőfi Sándort. Büszkék vagyunk iskolánk múltjára, büszkék a megtisztelő örökségre. Koszorúzás következett; Szemerédi István tanár, a bonyhádi gimnázium párt- alapszervezetének titkára helyezett el koszorút az egykori iskola falán, majd az Erkel kórus adott műsort az addigra már mintegy háromszázra emelkedett közönségnek. A ház lakója, Szűcs János nyugdíjas, invitálta a fiatalokat, nézzék meg azt a tantermet, melyben Petőfi tanult. A diákok megilletődve lépték át a küszöböt és néztek körül a ma is fagerendás — eredeti állapotban meghagyott — szobában. Az ünnepi hangulatban lévő diákok Petőfi egykori szállásához mentek, ahol újabb koszorúzás és az Erkel kórus műsora következett. Már egy óra elmúlt, mire az általános iskola napközijének ebédlőjében asztalhoz ültek, elfogyasztották az ízletes ebédet. Rövid pihenő után a népes társaság visszaindult Bonyhádra. Kránicz József, a bonyhádi Városi Tanács elnökhelyettese, aki szintén elkísérte az emléktúrára a fiatalokat — megkérdezte tőlük: — Április 25-én a kiskőrösi túrán is találkozunk? — Természetesen ott leszünk — válaszolták. — Ny — Mór hónapokkal ezelőtt elhatározták: a bonyhádi Petőfi Gimnázium méltóan kívánja megünnepelni fennállásának 175. évfordulóját. Kidolgozták a részletes programot, melynek egyike az a kerékpártúra, amely Sárszentlőrincre, az iskola alapításának színhelyére, valamint Kiskőrösre, Petőfi szülőházához vezet. Az iskola tanári kara Ónodi Szabolcs testnevelő tanár szakmai irányítása mellett kidolgozta a kerékpártúra részletes programját. Ebben az szerepel, hogy április 4-én közel 200 diák látogat Bonyhádról Kölesden át Sárszentlőrincre. Petőfi szülőházához viszont — mintegy 150 tanuló — április 25-én és 26-án Kiskőrösre megy. Útban Sárszentlőrinc felé, Kölesden át Ebben az épületben tanult Petőfi Sándor Sárszentlőrinc en A gimnázium igazgatóját — aki szintén kerékpáron tette meg az utat — üdvözlik Borjádon. A méhesben A tanulók és a tanári kar nevében koszorúzott Schwarcz Tibor.
