Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-07 / 81. szám

A^ÉPÚJSÁG 1981. április 7. Moziban Köszönöm, megvagyunk Fölépül végre a házunk — hangzik a közismert sláger­szöveg. A dalon el lehet an- dalodni, Lugossy László új filmjén, amelynek történései szintén egy házépítés körül bonyolódnak, már kevésbé. Sőt — egyáltalán nem. A filmbeli öntő házának építé­se nem megy olyan simán, mint az a nagykönyvben meg van írva. Bár, ki tudja? Le­het, hogy éppen az ilyen, ren­geteg gürcöléssel, lemondás­sal, konfliktussal járó otthon- teremtés a tipikus, legalábbis az esetek nagy részében. B. József öntő — Madaras József alakítja — a felesé­gével vág bele a nagy mun­kába. Aztán az asszony meg­hal, és ott az éppen csak tető alá hozott, innen-onnan meg­szerzett, keservesen elő­teremtett, jórészt használt anyagból épülő ház. A tulaj­donos fűnek-fának — ponto­sabban a munkatársainak és az OTP-nek — tartozik. Dol­gozik az üzemben, a „máso­dik gazdaságban” pedig csir­két nevel. Befogad, vagy in­kább alkalmaz egy lányt, akit közös munkahelyükön ismert meg. A kettejük kö­zött kialakuló kapcsolat nem kibontakozást, hanem újabb konfliktusokat hoz. Két, tu­lajdonképpen otthontalan ember él egymás mellett, egymásra utalva. Mégsem tudnak közös nevezőre jutni. Bennük, vagy a körülmé­nyekben van a hiba? A vá­lasz nem lehet egyértelmű. Tény, hogy aki így akar — csak így tud — magának ott­hont teremteni, akinek nem a kulcsot nyomják a kezébe, annak mesehősöknél is több próbát kell kiállnia. Talpon marad, vagy elbukik — ház­építőként, emberként — az életben nyitott kérdés. Oly­annyira az, hogy fogadást le­hetne rá kötni. Csakhogy ez nem sport, nem játék, hanem komoly, halálosan komoly dolog. —gy— Jazztörténeti előadássorozat Tamásiban (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Négy előadásból álló jazz­történeti sorozatot indított a tamási művelődési ~ központ és a nagyközségi úttörőház. Az előadásokat Berki Tamás, a Népművelési Intézet mun­katársai, jazzénekes vezeti, neves művészek közreműkö­désével. A februárban megtartott Csapatkoncert című bemuta­tón Szakcsi Lakatos Béla (zongora), Jávori. Vilmos (dob), Babos Gyula (gitár) és Berkes Balázs (bőgő) nagy­szerű játékának tapsolhat­tak az érdeklődők. A sorozat második előadá­sára március 27-én került sor. A jazz gyökerei (ritmus­hangszerek) címmel. Ez al­kalommal Berki Tamás mel­lett Jávori Vilmos (dob) és Dely László (konga és ütő­hangszerek) voltak az elő­adók. Ezt követően április 12-én A swing, majd május 15-én Modern jazz címmel kerül sor előadásra, amelyen Ber­ki Tamás mellett áprilisban Babos Gyula, májusban pe­dig a Dimenzió együttes mű­ködik közre. ÉKES LÁSZLÓ A következő heti filmjegyzetünket az Élve vagy halva cí­mű színes magyar filmről írjuk. SZÍNHÁZI ESTÉK Az igénytelenség klasszikusa Az elmúlt években történt néhány kísérlet az operett megújítására, legutóbb Miskolcon, kérdés azonban, hogy maga a műfaj megújítható-e. Több jel mutat arra, hogy erősen időhöz kötött, hisz a múlt század második felé­nek gazdag polgársága volt igazán otthon az operett vi­lágában, mely a francia Hervé első sikerei után gyorsan hódított. Az első magyar operett szerzője Konti József, s a színháztörténet, szerint az Eleven ördög valóban nagy siker volt. Nem tudjuk. A következő állomás Huszka Jenő Bob hercege, s a század első évtizedeiben gyorsan népszerű lesz mindenfelé a magyar operett, talán éppen azért, mert a szerzők beérték a bevált zenei sémákkal, a néző pedig elandalodhatott a mindig bol­dogsággal végződő történeteken és a könnyen fütyülhető dallamokon. A szegedi színház Huszka Bob hecregét újította fel, de a rendező Angyal Máriának meg sem fordult a fejé­ben, hogy a kísérletezők sorába álljon, s akár egy halo- vány ötlettel is hozzájáruljon a műfaj megújításához, így aztán a szegedi Bob herceg olyan, mint egy szín­háztörténeti példa: íme, így játszották kereken nyolc­van éve is ezt az operettet. Pedig a történettel talán lehetne valamit kezdeni, mert ez a Bob herceg akár Pop herceg is lehetne, elég vagányság lenne benne, ha nem tartaná vissza az úri illem, de így csak a gyermekded történeten andalodhatunk, s megtudhatunk ilyen meg­fellebbezhetetlen igazságot, hogy Londonban hej, van számos utca, amit a gyöngébb felfogásúnk kedvéért új­ra meg újra közölnek. Az előadás legalábbis akadozik, s ezt nem lehet csak a rendezői képzelet szegénységének betudni. A színé­szek sem biztosak a dolgukban, mintha régen elszoktak volna az operettől, nehezen hangolódnak rá, csak mond­ják, éneklik a megadott szöveget, ahogy tudják. Pedig a színház belead apait, anyait, a kiállítás majdnem ki­rályi. Mi vonzza hát a közönséget az operett világába, mi magyarázza ezt az anakronisztikus sikert? Lehet, hogy a sokat emlegetett régi „békeidők” ál-illúziójának is szerepe van benne, de az is igaz, hogy a mai erőszakos, mindenen áthatoló és oktalanul hangos dzsessz után Huszka valóban sokkal szelidebb, humánusabb. Nem túl invenciózus, Strauss után egyenesen vidéki, de nem is bánt, megmarad annak, aminél több nem is akart lenni soha. Az igénytelenség klasszikusa. Ez is rang. Cs. Rádió nem vicc! reknek alkalmas módon ke­rültek a végüket váró serté­sek. A mégiscsak többségben lévő jobbkezesek érdekében történt átépítés 320 ezer fo­rintba került... Mindezek ellenére az az érzésünk, • hogy ezeknek a tényeknek ilyetén való közlé­se még humorérzék dolgában a világszínvonal felett álló hazánkban sem szerencsés. A tréfás forma, a víg kísérő­muzsika óhatatlanul arra ser­kent, amire amúgyis hajla­mosak vagyunk. Vagyis vicc­nek venni a dolgokat, pedig mindez csakugyan nem vicc, hanem zsebbe vágó valóság. A rádió hallgatója — és ter­mészetesen jelen esetben a jegyzetet író újságíró —nem fejvadász, aki vért rivalgva készül vesztőhelyre küldeni a felelősöket. Az a kérdés azonban mégis felmerül ben­ne, hogy amikor ezek a bá­jos apróságok kiderültek, vajh az illetékesek is csak jót nevettek és egymás tér­dét csapkodva mondtak par­dont mindenre? A műsor in­formatív funkcióját akkor töltötte volna be teljesen, ha minden viccet félretéve, er­ről is tájékoztatta volna a közönséget. Az a keserű igazság ugyan­is, hogy amikor az ország tisztességesen dolgozó több­többsége becsülettel tudomá­sul veszi a kényszerű taka­rékosságot a maga és kör­nyezete életében, akkor nem tud tapsolni mások — ugye milyen árnyalt finomságokra képes édes anyanyelvűnk? — „gazdasági botorságainak”. ORDAS IVÄN Csakugyan Vicsek Ferenc „Nem vicc — Gazdasági botorságok” cí­mű műsorát legutóbb április 1-én hallgathattuk, de már az első részlet után kiderült, hogy egyáltalán nem a dá­tumhoz illő beugratási szán­dékkal készült. Azzal a leg­naivabb lelket se lehet be- ugratni, hogy egy nyíregyházi ktsz 2,8 millió gazdasági bír­ságot fizet, mert a poroltó készülékek garanciális javí­tását újraplombálással vélte elintézni. Amikor az egyik termelőszövetkezetben felrep­pent a vörös kakas, nyomban kiderült, hogy plombával nem lehet tüzet oltani és leégett, ami éghetett. Ilyesmit kita­lálni nem lehet, csak végre­hajtani. „Tetszett” az is, hogy a bíróság 13 ezer (!) szövet­kezeti lakás 0,8 négyzetmé­teres illemhelye után ítélt meg darabonként 400 forint „kényelmetlenségi pótlékot”. Az alpereseket képviselő két­méteres termetű ügyvédnek nem volt nehéz dolga. Kö­zölte, hogy egy ekkora he­lyiségben ő az ajtót se tudja magára csukni: — a bíróság ránézett és elhitte neki. Ugyanígy érdekesnek tűnt a magánkisiparosok körében meghirdetett szocialista bri­gádmozgalom és az, hogy a darabonként 40 ezer forin­tért készült energiatakarékos­sági filmek vetítési jogáért milliókat kér önmagától a megrendelő, vagyis az ál­lam. Megelégedéssel nyug­tázhattuk,, hogy a szekszárdi húskombinát hentesei nem jártak úgy, mint a miskol­ciak. Itt ugyanis a szúrópad- ra csak balkezes szakembe­Augusz-házi A szekszárdi Liszt Ferenc Állami Zeneiskolái, a Babits Mihály megyei művelődési központ, a Liszt Ferenc Tár­saság és a TIT rendezésében a sorozat niegyed ilk koncert­jét hallgathattuk a zeneiskola nagytermében. Bár a törté­nelmi borvidék kertkultusza és a jó idő sokakat a termé­szetbe csalogatott, mégis a szokásostól alig eltérő számú közönség foglalt helyet a széksorok között. Akik eljöt­tek, nem bánták meg, zenei élményekkel gazdagodva tá­vozhattak a patinás falak kö­zül. A műsor Bach h-moll szo­nátájával indult, mely a szerző fúvós-fcamanazenéjé­hangverseny nek legszebb darabjai közé tartozik. A két hangszer ál­tal megszólaltatott — tulaj­donképpen trió — szonátát Dobai Tamás (fuvola) és Do- bai Tamásné (zongora) adták elő. Különösen a második té­tel siciliano ritmusú fuvola- témája bontakozott ki hatás­sal a kidolgozott zongoraszó­lam felett. Boismortier francia zene­szerző, Bach kortársa. Hang­szeres művei az utóbbi idő­ben váltak népszerűvé. Ezek közé tartozik a G-dúr szoná­ta, melyet Ludmány Antal (oboa) és Dobai Tamásné (zongora) játszottak, kelle­mes perceket szerezve. Ezt követően ismét G-dúr szonátát hallgathattunk, ez­úttal Breval szerzeményét, ö a gordonkások kedvelt fran­cia mestere. Műveivel kap­csolatot teremtett a barokk és klasszikus stílus között. Em­lített kompozícióját Márton­ka Tünde (cselló) és Dobai Tamásné (zongora) interpre­tálták. A koncert első részét Tele­mann német barokk muzsi­kus trombitára és zongorára írott szvitjével zárta Pecze István és Thész László. Elő­adásmódjukat a könnyedség, ám zeneileg mégis igényes megfogalmazás jellemezte. Szünet után Liszt: Funé- railles-a csendült fel. A mű az 1848—49-es szabadságharc hőseinek, az aradi vértanúk­nak emlékét idézi. A szívszo­rító gyászdallamon át- meg áthallik a csatazaj, a jövő ví­ziója. Thész László játszotta költőien és áhítattal, dübör­gő erővel és komor színeket festve, tisztelegve a hősök előtt és bizalmat ébresztve a jövő iránt. A hangverseny befejező számaként — emlékezve a nagy zene,költő és zenetudós születésének 100. évforduló­jára — Bartók: Hat tánc, bol­gár ritmusban! ’hangzott el ugyancsak Thész László tol­mácsolásában. A Mikrokoz­mosz sorozat kis remekeit a zongorista sodró lendülettel, briliáns technikával játszot­ta, s megérdemelt sikert ara­tott. LEMLE ZOLTÁN Tévénapló Kovács Ferenc: Háborgó tenger Felkínálom... Valamikor azt hallottam, hogy a tévé adásának min­den perce háromezer forintba kerül. Ma már biztosan jóval magasabb ez az összeg. S hogy ezzel a szokatlan számolással kezdem, annak oka, hogy egy ajánlóműsor­ról írok, amely a gazdaságosság igényével indult, s vé­gig olyan dolgokról szólt, ami „megéri”. A Felkínálom — népgazdasági hasznosításra című adást múlt szerdán tizenhetedik alkalommal sugározta a Magyar Televí­zió. Korábban már seregnyi jó ötletet mutattak be, s ami fontosabb, kerestek hozzá gyártót és forgalmazót. Most egy, az előbbieknél nagyobb fába vágták fejszéjüket a műsor gazdái. Egy gyors, és házilag is kivitelezhető építési eljárás elterjesztésének segítését tűzték ki célul. Lehetne hosszan részletezni, hogy maga az eljárás miért jó, de inkább azt boncolgatnám, miért jó, örven­detes. hogy elektronikus sajtónknak ez a fóruma is fog­lalkozik ilyen dolgokkal. Nem titkolva azt sem, hogy érzésem szerint ez igazán nem is a tévések asztala. Még így sem, hogy szakembereket hívnak segítségül. Az adás hézagpótló. Csakhogy ez a bizonyos hézag nem a tévé műsorszerkezetében keresendő. Közös hi­bánk. hogy nem tudjuk megfelelően hasznosítani a nagyszerű honi elmék termékeit. Mert nem csak a di­namó, a transzformátor, a gépkocsi karburátora, vagy akár a golyóstoll — ami szintén magyar ember talál­mánya — hozott volna több hasznot hazánknak, ha oko­san, ügyesen, gyorsan kirukkoltunk volna vele a világ­ba, hanem szellemi tőkénket ezernyi alkalommal lehe­tett volna jobban hasznosítani. Hogy csak egy helyi példával illusztráljam: egy Tolna megyei cégnél kidol­goztak egy hőszigetelő anyagot, amivel a mezőgazdasági terményszárítók burkolatát borítva sok százezer liter fűtőanyag megtakarítására van mód, mellette a szárí­tott mag is sokkal értékesebb marad, mert nem ég meg. Míg ez a pompás ötlet megvalósult, évek teltek el. A buktatók sorát, a gáncsoskodók egész garmadáját kellett legyőzni. Bizonyítja ez is, hogy nem alkotó elmékben szűkölködünk, hanem a visszahúzók száma óriási. Most a tévé felkarolja az értékes ötleteket és a leg­illetékesebbek bevonásával meggyőzi, legyőzi az ellen- drukkereket. Percenként háromezer, vagy ennél jóval több forintért, de nagyon megéri! — szepesi — Kovács Ferenc képei Bonyhádon niagy szerep jut, hisz a papír maga is színértékként jelenik meg, része a képnek. Kovács Ferenc kitűnően érti ezt az összetett technikát, tájai lát­szólagos könyedségükben a szépség igazságát hordozzák, s a pillanatnyi impressziónak a látvány rangját tudja adni. A Bonyhád környéki táj, Tokaj tér vissza legtöbbször képein, s mindenekelőtt a Balti-tenger, Rügen szigete. Itt van igazán elemében: ezeken a képeken valóban a sosem szűnő északi szél süvít, s a folyvást változó színek ember és táj viszonyát feje­zik ki érzékletesen, a láto­más meggyőző erejével Bár az elmúlt közel húsz esztendőben — mint a kata­lógusból is kiderül — több hazai és külföldi kiállításon szerepelt, a mostani bonyhádi kiállítás valószínűleg a leg­teljesebb s többé-kevésbé az életmű keresztmetszetét adja. Éles szemű, biztos iinvenciójú művész Kovács Ferenc, aki­nek munkásságát az eddigi­nél nagyobb figyelemmel kell számon tartamunk. Azt ’hi­szem, ez bonyhádi kiállításá­nak legfontosabb tanulsága. CSÁNYl LÁSZLÓ Kovács Ferenc a szerényen Visszahúzódó festők sorából való, nevével ritkán találko­zunk, s egyelőre valószínűleg tanítványai tudnak legtöbbet róla, mert most is tanít, két helyen is, szakkört vezet vagy másfél évtizede s rá­adásul megyei rajz-szakfel­ügyelő. Így érthető, hogy sa­ját munkáira jutott legkeve­sebb ideje, pedig most meg­nyílt bonyhádi kiállítása ki­tűnő képességéinek bizonysá­ga. Nemcsak az elengedhetet­len technikát érti, van festői mondanivalója is, s képei va­lóban a meglepetés erejével hatnak. Néhány tempera és rajz, a többi akvarell, amit kiállí­tott. Két biztos érzékkel meg­komponált rajz mellett első­sorban az akvarellekre figyel­tünk fel, s a kiállítás tanúsága szerint a képzőművészetnek ebben a nemes ágában mo­zog legnagyobb biztonsággal. Ősi technika, már az i. e. II. évezredből .is maradtak fenn emlékei, újkori tekintélyét azonban Dürer adta meg, amit később az angolok ad­tak tovább az impresszionis­táknak. Az akvarell látszólag a pillanat élményét rögzíti, de a technikai biztonságnak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents