Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-26 / 97. szám
1981. április 26. Képújság 5 Testvérvárosok világnapja A béke kapcsolata Mi több: a testvériség vagy a barátság? Bár rokon fogaltnak, az első mélyebb, gazdagabb tartalmú; emberek, közösségek egyetértését, barátságát, egymás segítését értjük alatta; jóban, rosszban egymás mellett állást; tartós, szét- szakíthatatlan kapcsolatot. A testvérek meghitt viszonyára emlékeztet ez a szó is: TESTVÉRVÁROSOK. Amikor 24 évvel ezelőtt, 1957. április 28-án a franciaországi Aix-les-Bains-ben létrejött a Testvérvárosok Világszövetsége, a mozgalom céljául választotta, hogy hidat, kapcsolatot teremt a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű országok városai között — a népek közötti megértés, a béke megőrzése jegyében. Azóta minden év április utolsó vasárnapját — az idén huszonhatodikát — a testvérvárosok világnapjaként ünnepeljük az egyre szélesedő nemzetközi táborral együtt, mert az évek múlásával a szövetség újabb és újabb városokat hozott közel egymáshoz, jó ügyet képviselve. A második világháborút átélők talán még jobban érzik e nemes baráti kéznyújtás jelentőségét, mint a fiatal nemzedék. Nem véletlen, hogy a testvéri kapcsolatok létrehozásában a világháborúban legtöbbet szenvedett nép, a Szovjetunió városainak lakossága vállalta az úttörő kezdeményezést. Ma már a szovjet városok százait fűzi testvéri viszony a szocialista országok városaihoz, s csaknem háromszáz nem szocialista ország városával tartanak fenn őszinte, baráti kapcsolatot. Mi, magyarok a hatvanas évek elején csatlakoztunk a világ- szövetséghez. Dunaújváros, Kecskemét, Győr, Pécs és Szeged voltak az első városok, amelyek a mozgalom zászlaja alá álltak. Jelenleg szinte minden városunknak van már szovjet vagy szocialista országban lévő partnere, Szegednek például Odessza, Kecskemétnek Szimferopol, Dunaújvárosnak Kom- munarszk, Nyíregyházának Uzsgorod, stb. Több városunk ápol baráti kapcsolatokat finn városokkal, sőt a megyék között is szoros szálak fűződnek: Komárom Skócia egyik megyéjével, Vas megye az ausztriai Burgerlanddal barátkozik. Sok gyakorlati haszna van az együttműködésnek: közös urbanisztikai, környezetvédelmi gondok együttes megoldása, a kulturális élet gyümölcsöző kapcsolatai, nemzetközi építőtáborok szervezése a fiatalok bevonásával, s a turizmus is közelebb hozta egymáshoz a testvérvárosokat. A világot átfogó szövetség munkájának igazi tartalmát azonban a békéért folyó küzdelem adja, mely a mozgalom béke iránti mélységes elkötelezettségéről tanúskodik. A városok testvéri barátsága milliókat mozgósít békés, boldog életünk megőrzésére, összefogásra a fegyverkezési hajsza ellen. Az egész világot átérő kézfogás növeli az államok közötti bizalmat; megszüntetheti a félelmet, s a hidegháborús propagandakampányok helyett párbeszédre ösztönöz. Valamennyiünk, az egész emberiség érdeke, hogy így legyen. H. A. iNagyon régi, közismert mondás, hogy nem a ruha teszi az embert. Ez annyit jelent, hogy valakinek a j éhemén, mentalitásán — jó és rossz értelemben vébe egyaránt — mit sem változtat ruhájának anyaga, fazonja. Jelentősége csak annak van, hogy ki „lakozik” abban a bizonyos ruhában, milyenek belső értékei. A mondásnak akkor volt igazából jelentősége, amikor a társadalomban elfoglalt hely diktálta az öltözködést; a ruházat anyaga, cicomáltsága csakis a pénztárca függvénye lehetett. Tehát a szólásmondás — melynek igaza ma sem kérdőjelezhető meg — hasznos volt, hiszen vigasztalta mindazokat, akiknek bizony mindig vékony volt a bugyellárisuk. S bármennyire is nem a ruha tette nagyapáink idejében sem az embert, ők is szerették volna a foltozott öltözet helyett finomat, szépet hordani. A többségnek finomra nem futotta, hogy megelégedtek olykor a „fenn az ernyő, nincsen kas” alapján némi szerény utánzással, amiben néha nagyobb önbizalommal merészkedtek a vasárnapi ünnepélyes korzóra. Szerencsére az elmúlt évtizedekben fordult a kocka — már ami az emberek igen eltérő öltözködését illeti. Persze, a mondás azért maradt, de csak abban az értelemben, hogy az elegáns, divatos, drága öltözet nem feltétlenül tükrözi hordozójának szellemi képességeit, lelkivilágát. Manapság szeretünk korszerűen, ízlésesen, divatosan öltözködni — és többnyire tehetjük is. Megfigyelhettük, hogy a városban, illetve a falun élők ruházkodása — már ami az utcai viseletét illeti — szinte semmiben nem tér el egymástól. Sőt, az öltözékről nem ismerhető fel, hogy ki dolgozik irodában, gyárban, mezőgazdasági üzemben, s ennék alapján az sem különíthető el, hogy kinek alacsonyabb, vagy kinek magasabb a munkahelyi beosztása. Ugyancsak figyelemre érdemes, hogy a bölcsődés, óvodás, kisiskolás gyermekekre, illetve azok ízléses ruházatára sincs „rábélyegezve” a szülők foglalkozása, a kamaszokon sem látszik, hogy közülük ki a szakmunkástanuló, avagy a gimnazista. S hogy milyen öltözékben távoznak a szereidéből, a selyemgyár- ból műszak után a dolgozók? A kép nem vagy álig különbözik egy megyei vagy fővárosi munkahely kapuja előtt. Éppen ezért azokon a helyéken, áhol egyaránt megfordulunk mindannyian — légyen az üzlet, vagy szórakozóhely —, egyre ritkábban hangzik el olyan kijelentés, hogy „ruhájáról ítélve vidéki ember, vagy tanácselnök, esetleg téesz-tag, netán író” volt a vásárló, illetve vendég. Szürke hétköznapjainkban erre is fel kell figyeljünk. Mégpedig örömmel! —vhm— Fiataloknak épült Tulajdonképpen minden terv, ami az V. ötéves terv folyamán testet öltött épületben, termékben, anyagi és szellemi javakban, az a jövőt szolgálva, a fiataloknak készült, hiszen ők azok, akik még évtizedek múlva is élvezik annak a gyümölcseit, ami eddig megvalósult. Ezek közül sok olyan létesítményt adtak át, amit elsősorban vagy kizárólag a gyerekek és a KISZ-korosztályú fiatalság használ. Az óvodák, bölcsődék, iskolai tantermek a gyerekek életkörülményeit javították, de a fiatal szülők életét is megkönnyítették. Az új lakások többségében fiatal családok alapítottak önálló otthont. A fiataloknak, és velük együtt épült minden, hiszen a megye összlakosságán belül a harminc éven aluliak aránya majdnem 45 százalék, az aktív keresőknek pedig 40 százaléka fiatal. Ebben az ötéves tervben vették birtokukba a fiatalok és az idősebbek is, a paksi, a dombóvári és a bonyhádi művelődési házat, a szekszárdi, a tamási és a paksi úttörő-, illetve ifjúsági házat. Beindult a szekszárdi tanárképző főiskola, sok-sok társadalmi munkával épültek tornacsarnokok, sportpályák, pihenőparkok és úttörőtáborok. Képeink ezek életének egy- egy pillqnatát rögzítették. (Fotó; Gk., CzS, Ka) A Paksi Munkásművelődési Központ ablaksora Nyelvtanulás Az V. ötéves tervben Tolna megyében 10 ezer lakás épült jijji ,4 ■ | 5b 11; II II II ii ti i: ILift Tanulás, pihenés, szórakozás — úttörőházban
