Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-25 / 96. szám
1981. április 25. NÉPÚJSÁG 7 A fodrászattól a vegyszeres falszigetelésig A Tolna megyei Szolgáltató Ipari Szövetkezet sokrétű tevékenysége „Szolgáltatás: a fogyasztók (személyek, vállalatok vagy intézmények) részére, többnyire ellenértékért végzett minden olyan tevékenység, amely nem eredményez új terméket... Az ipari termelő szolgáltatásoktól, a szállításoktól, stb. eltekintve a szolgáltatások zöme nem alkot értéket, nem járul hozzá a nemzeti jövedelem gyarapitásához, de társadalmilag szükségesek és hasznosak.” Az Űj magyar lexikonból vett, kissé száraz, ám mindenképpen szabatos meghatározással nehéz lenne vitába szállni, de nem is szükséges. Különösen ami az idézet utolsó néhány szavát illeti. Társadalmilag hasznos és szükséges tevékenységre, nem kevesebb mint harminc kerek esztendőre tekinthet ma vissza a Tolna megyei Szolgáltató Ipari Szövetkezet jubileumi küldöttgyűlése is. És hogy ez nem önmagáért való állítás, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a szekszárdi tanácskozáson adják át a szövetkezeti kollektíva által kiérdemelt „Kiváló Szövetkezet” kitüntetést — az utóbbi évtizedben immár hetedszer. Ugyancsak mától viselheti a szolgáltatók Bertók Róbertné szocialista brigádja az „Ágazat Kiváló Brigádja” kitüntető címet. Pálinkás Istvánnak, a szövetkezet elnökének segítségével vessünk egy röpke pillantást az elmúlt három évtizedre, vázlatosan ismerkedjünk meg az 1951. nyarán alakult szövetkezet történetével. Fodrász szövetkezetként alakultak és úgy is működtek 1963-ig. Akkor az első, úgynevezett szakosítási hullám során lettek megyei jellegű szolgáltató szövetkezet. 1969- ben aztán az addig végzett személyi szolgáltatások mellett elkezdték a fénymásolást, 1971-től pedig egyre dinamikusabban kapcsolódtak be az ipari jellegű szolgáltatásba. Létrehozták sokszorosítórészlegüket, amely valóságos kis nyomda. Később átvették a pálfai fémtömegcikk üzemet, majd a szekszárdi vasipari vállalat megszűnését követően hozzájuk került az olajkályhaszerviz, megkezdték a háztartási gépek javítását, a tekercselést, az órajavítást. Bekapcsolódtak az importált elektroakusztikai eszközök karbantartásába, javításába, megnyitották kézi tűzoltó készülék ellenőrző, javító részlegüket. De van köszörűsrészlegük, foglalkoznak mérlegjavítással, műanyagüzemükben pedig többek között táskák, szatyrok, jegyzettömbök készülnek. 1979-től végzik az ipari hűtőgépek javítását, karbantartását. Dombóváron többek között házhoz szállítást is vállalnak. A kor követelményeivel lépést tartva tavaly kezdték meg a kis- és nagyközösségi televíziós antennarendszerek szerelését. A szekszárdi tv-nézők jórésze közreműködésükkel nézheti például a két magyar műsort és foghatja három jugoszláv állomás adását. Egy egészen friss eseményről is' be kell számolnunk. Lapunkban tudósítottunk tót la, az arra járók pedig láthatták: a szolgáltatók megfúrták a szekszárdi Garay Gimnáziumot. Ezúttal nem képletesen, hanem a valóságban. Ők végzik ugyanis az öreg alma mater vegyszeres falszigetelését. Ez a legújabb szolgáltatásuk a húsz közül, amit nyújtani -tudnak. A fejlődést, amely a szövetkezetét az elmúlt harminc évben jellemezte, a fenti tények önmagukban is illusztrálják. Természetesen változtak azok a körülmények is, amelyek meghatározzák, hogy hogyan, milyen környezetben fogadják, szolgálják ki — nevükhöz méltóan— a hozzájuk fordulókat. A kezdetben volt kisiparos műhelyek' on működött részlegek, munkahelyek sorra új, a mai igényeknek megfelelő helyre költöztek. Először a szekszárdi városközpontban hozták létre modem szolgáltatóházukat, aztán a Széchenyi utcában megnyílt a fényképész szalon. De új létesítményeik megtalálhatók szerte a megyében: Tamásiban, Tolnán, Bonyhádon, Üjdom- bóváron, Pakson az atomerőmű lakótelepén és a konzervgyár szomszédságában is csakúgy, mint a szekszárdi Bezerédj utcában. A legeslegújabbak: a szekszárdi motorkerékpár-szerviz, a tolnai ipári szolgáltató részleg a Marx Károly utcában, de szólni kell a Dombóvár központjában épülő, várhatóan jövőre elkészülő új szolgáltatóházról is. Ott kap majd helyet a női és a férfifodrász szalon, a kozmetika és fényképezkedni is ott lehet. Summa summá- rum: a megyében nem kevesebb, mint százhúsz helyen működik a szövetkezetnek valamilyen egysége, százhúsz helyen várják a hozzájuk fordulókat és igyekeznek úgy dolgozni, hogy szó ne érhesse a ház elejét. Bár szolgáltató szövetkezetként működnek, de így is figyelemre méltó adat, hogy árbevételüknek nem kevesebb, mint kilencven százaléka származik a szolgáltatásokból, ezen belül pedig öt- venhét százaléknyi a közvetlen lakossági szolgáltatás. Eddig főként arról volt szó, hogy mit dolgoznak a szolgáltatók — most lássuk, kik végzik ezt a meglehetősen sokrétű tevékenységet. Annak idején, 1951-ben harmincán alakították meg a szövetkezetét. Ma hatszázötvenen vannak. (Csak zárójelben jegyezzük meg: kezdetben kétszázezer forint volt á termelési érték a szövetkezetben, az idei évre pedig nem kevesebbet, mint hatvanötmilliót terveznek.) A tagság hetven százaléka törzsgárda- tag. Azt már említettük, hogy az utóbbi tíz évben a mostanival együtt hétszer kapták meg a „Kiváló Szövetkezet” címet, arról viszont mégnem szóltunk, hogy emellett háromszor érdemelték ki a KISZÖV elnöksége által adományozható vándorzászlót. Az eredményekben döntő szerep jutott és jut a harmincnégy szocialista brigád mintegy három és félszáz tagjának. Ők azok, akik példamutató munkát végeznek a szolgáltatási kultúra fejlesztése területén és példamutatóan teljesítik, sőt túlteljesítik tervfeladataikat is. Főként a szocialista kollektíváknak köszönhetők a gazdasági, politikai és társadalmi munkában elért eredmények. Elismerésre méltó munkát végeztek az iskolák, az óvodák, az úttörőházak, az öregek napközi otthonai, a szekszárdi csecsemőotthon és más szociális intézmények olajkályháinak, hűtőszekrényeinek, rádióinak, televízióinak javításával, az új óvodák létrehozásánál, a közös .rendezvények, ünnepélyek megszervezésénél. Sokat segítettek a megye városainak, falvainak szépítésében. Az elmúlt öt évben nem kevesebb, mint harmincháromezer-hétszáznegyvenhét társadalmi munkaórát teljesítettek, hatszázhetvenhatezer- kilencszáznegyvenegy forint értékben. Fiatalok szövetkezete — így is jellemezhetnénk őket, hiszen a tagság ötvenhat százaléka harminc év alatti. A vezetőség az ifjúsági parlamenteken elhangzottak alapján több olyan határozatot hozott, amely nemcsak a fiatalokra, hanem a szövetkezet egészére is nagy hatással van. Néhány a megvalósult intézkedések sorából: lakás- építési alapot hoztak létre, a szakmai továbbképzésekbe a gyesen lévő dolgozókat is bevonják, a leszerelő fiataloknak segélyt adnak, az új lakásba költözők részére díjmentesen biztosítanak gépjárművet, a törzsgárdaévek- be a szövetkezetnél eltöltött tanulóéveket is beszámítják. Jelentős a szerepe a szövetkezetnél folyó szakmunkástanuló-képzésnek. Az utóbbi években mintegy százszáz Olyan szakmunkástanuló fejezte be — legalábbis egy időre — tanulmányait, aki a szövetkezet munkahelyein sajátította el a gyakorlati tudnivalókat. Ugyancsak szép hagyomány, hogy döntő többségük hű marad ahhoz a kollektívához, amely bevezette őket a munkáséletbe. Pálinkás István dolgozó- szobájának falán, a munkájukat elismerő dokumentumok között előkelő helyet foglal el az a díszes oklevél, amely tanúsítja, hogy a Tolna megyei Szolgáltató Ipari Szövetkezet 1976 óta a Magyar—Szovjet Baráti Társá- ság tagcsoportja. Rendkívül jó kapcsolatot alakítottak ki a budapesti Szovjet Tudomány és Kultúra Házával. Évenként fellátogat a szövetkezet küldöttsége és nem ritkábbak azok az alkalmak sem, amikor onnan hívnak meg vendég előadót. Az e kapcsolatok keretében megszervezett, az orosz zenéről szóló előadások a vártnál is nagyobb sikert arattak. Most erre alapozva tervezik, hogy létrehozzák az orosz zene barátainak körét. Ha már a szovjet—magyar kapcsolatoknál tartunk, feltétlenül meg kell említenünk, hogy a Szekszárdi Szövetkezeti Spartacus Sportkör kerekeséi — e sportkör egyik bázisszerve a szolgáltató szövetkezet — tavaly ott voltak a Zója Koz- mogyemjenszkaja emlékére testvérmegyénk székhelyén, Tambovban rendezett kerékpáros versenyen. A tambovi kerekesek viszont rendszeresen részt vesznek a szekszárdi Gemenc-kupán. (Azt is e helyen említjük meg, hogy Szekszárdról első ízben a moszkvai olimpián vettek részt sportolók, mindhárman a Spartacus kerékpárosai.) Másik testvérmegyénkkel, az NDK-beli Karl-Marx- Stadttal kialakított kapcsolataik is közelről érintik a szolgáltatókat. A karl-marx- stadti és az oelsnitzi szövetkezetekkel évente cserélnek munkásdelegációkat, a munkalátogatások elsősorban a tapasztalatcserét szolgálják. A tapasztalatcserét, tehát végsősoron azt, hogy a Tolna megyei Szolgáltató Ipari Szövetkezet tagjai még nagyobb tudással, hozzáértéssel álljanak a lakosság — mindannyiunk — szolgálatára. (X) Az alapító tag — Milyen fejek vannak? — Én inkább úgy kérdezném, hogy hányféle haj. Ugyanis azzal dolgozom. A kiigazítást Sándor Lászlónétól, a szekszárdi központi fodrászüzlet dolgozójától hallottuk. Véleményét már csak azért is el kell fogadnunk, mert több mint három évtizede dolgozik a szakmában, 1951-ben ott volt a harminc szövetkezetalapító között. — Máté István keze alatt kezdtem, 1947-ben. Itt volt az üzlete a szomszédban, az Augusz-házban. Három évig tanultam, egy évig segédkedtem. Aztán ugyancsak ott, megalakítottuk a szövetkezetei. Nagyon fiatal voltam, jóformán azt se tudtam, milyen egy szövetkezet. Aztán lassacskán kialakult a vendégkör. Persze, akkor az embereknek nem volt olyan fontos, mint manapság, hogy milyen a frizurájuk. Akkor főként az ejtett hullám, a csigás meg a féloldalas frizura volt a divat. Aztán ahogy változtak, javultak az életkörülmények, más lett divat, az igény is. Most ugye a sassonvágástól a be- fésülésig, becsavarásig sok mindent csinálunk. Nagyon szeretek ezeken a szép formákon dolgozni. — Harminc éve azonos a munkahelye. — Soha meg se fordult a fejemben, hogy kilépjek, esetleg maszek legyek. Pedig biztosan meglenne a vendégköröm. Sándor Lászlóné nem túlzott ez utóbbi állításával. A rövid beszélgetés alatt négyen vártak rá. Miközben elbúcsúztunk, megérkezett az ötödik vendég. A KISZ-titkár — Hogyan lett tagja a szövetkezetnek? — Mint bárki más. Kérvényt írtam, letöltöttem a kéthónapos próbaidőt, a vezetőség elé került a jelentkezésem, és ott elfogadták. Jantner László, a szövetkezet KISZ-alapszervezetének huszonhárom éves titkára — egyáltalán nem mellesleg: ifjú férj és egy másfél esztendős kisfiú édesapja — röviden és célratörően válaszol a kérdésekre. A szövetkezet fotóriport-részlegének most kialakított helyiségében beszélgetünk. Szavaiból kiderül, hogy itt kezdte a szakma tanulását 1976-ban, 78-ban tette le a szakmunkásvizsgát, egy évig a szekszárdi MEZÖGÉP-nél dolgozott, majd ismét visszatért, immár tagként a szövetkezetbe. — Véleményem szerint a szakmában itt lehet a legsokoldalúbb tevékenységet végezni. Ott vagyunk a névadókon, a temetéseken, de készítünk nagyon alapos fel- készültséget igénylő műszaki felvételeket is. Persze, mindez csak egy részt a munkánknak, a felsorolás nagyon hosszú lenne. — A szövetkezet negyvenhárom fős KlSZ-alapszerve- zetének tagsága főként a Szekszárdon dolgozók közül kerül ki. Mit csinálnak a mozgalomban? — Február óta vagyok titkár, így inkább arról szólnék néhány szót, hogy mit tervezünk. A nyáron szeretnénk rendezni egy kiállítást, amelyen bemutatjuk a szövetkezet tevékenységét, a különböző munkaformákat fotókon, szöveggel, grafikonokkal. Nagyon fontosnak tartom, hogy megszervezzük a munkák során keletkező hulladék hasznosítását. Sort kerítünk arra is, hogy alapszervezetünk testvérrajának, a Zrínyi utcai iskola úttörőinek egész napos programot szervezzünk a Csörge- tónál. — Elégedett? — A munkám a hobbim is. Erkölcsileg, anyagilag megbecsülnek. Azt hiszem, ezzel válaszoltam a kérdésre.
