Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-03 / 79. szám

1981. április 3.

^PÜJSÄG 3

„Széles soros szőlőművelés - keskeny soros borkezelés”?

Szőlőről, borról a főkertésszel

— De azt hiszem, az emberi tényezők is közrejátszottak.

— Föltétlenül. Javult a borkezelés. Az évtizedeken keresztül megrendezett borversenyek, metszési bemutatók, kertbarátköri rendezvények meghozták az eredményt. Az előbb már idézett Diófási Lajos szájából hangzott el pár éve: „Széles soros szőlőművelés, keskeny soros borkezelés. Ez jellemző Szek- szárdra.” Ügy érezzük, most már a borkezelés is kezd „széles sorossá” válni.

— Megjelentek az új fajták.

— örvendetes módon, igen. Régóta gondunk volt, hogy nem találtuk meg azt a fajtát, amely alkalmas a kadarka kiváltására. (Az újságíró úgy véli, nem szükséges újólag elmondani, miért kell kicserélni a kadarkát, a nem szakemberek számára csupán annyit: kései érésű, ritka évjáratban ad szép színt és a cukorfoka sem kielégítő.) Ügy néz ki, a kékfrankosban megtaláltuk ezt a fajtát. Közepes érésű, megbízható termőképességű és elég jó cukor- fokú. Az országban itt tudja a' legjobb minőséget adni. Kívánatos, hogy a szekszárdi történelmi borvidéken ez legyen az uralkodó fajta. Kiegészítőnek jól vizsgázott az oportó és a cabernet és külön örülünk annak, hogy megjelent a kék zweigelt és a merlot. A zweigelt korai, bőven termő fajta, bora valamivel vékonyabb, mint a másikaké, a merlot egy időben érik a cabemet-vel, de többet terem és minőségben is többet tud. Az a célunk, hogy kialakítsuk a szekszárdi történelmi borvidék önálló

Az eltelt egy hét se űzte ki szánkból azokat a csodálatos ízeket, amelyekkel a szekszárdi történelmi borvidéki verseny borai ajándékoztak meg bennünket. A kadarka bársonyossága, a kékfrankos férfias határozottsága, az oportó sima hajlékonysága, mind emlékezetes. És egy új fajta, amely ízben, zamatban valahol a kékfrankos és a kadarka között helyezkedik el, bár hiányzik belőle az előbbi férfiassága, az utóbbi bársonya — ez a kék zweigelt, a jövő egyik sokat ígérő fajtája.

Igen nehéz évjárat volt a tavalyi, így sokszorosan értékes az elismerés, amely a zsűri elnöke szájából hangzott el. Dr. Diófási Lajos, a pécsi szőlészeti kutatóintézet igazgatója, országos szaktekintély a szép színt, a kiváló minőséget, a borok harmóniáját egyként dicsérte.

Tóth Tihamér megyei főkertész kapcsolódik az újságíró lokálpatrióta lelkesedéséhez:

— Nem olyan mély. testes borokkal találkoztunk, mint 1979-ben, de tiszta ízű, jól kezelt, könnyű borok kerültek a bíráló bizottság elé. Nagyon jól megfelel a fogyasztói igényeknek.

— Minek köszönjük ezt a jó minőséget?

— A napfény hiányát és a hőhiányt ellensúlyozta a sok csapadék — mondja Tóth Tihamér —, ez jó tápanyag- feltáródást segített elő. Emiatt beltartalmi értékekben — a cukrot kivéve — gazdag volt a szőlő. A hűvös idő miatt a szürkerothadás nem lépett fel. Egészséges szőlőt szüretelhettünk.

Megméretett...

arculatát, ahogy ez más borvidékeken megtörtént.

— Azért ne hallgassunk a fehér borokról sem.

— Fehér borok. Először is hangsúlyozom, a 20—25 százalékos részarány a kívánatos, több semmiképpen sem. Az uralkodó itt az olaszriz- ling, ez viszont kései érésű. Kiegészítő a rizlingszilváni, ez korai és bőtermő. Jó a tramini, hiszen egészen kiváló minőséget ad. Kívánatos, hogy terjedjen a char- donnay. Minden jó elmondható róla, korai, megbízható, magas cukorfokú, kiváló illat, zamat jellemzi. A megye egyéb jó bortermő vidékeinek az Irsay Olivért javasoljuk. Kiváló pezsgőalapanyagot ad, s ez annál is fontosabb, hogy a Hosszúhegyi Állami Gazdaság gesztorságával működő termelési rendszer, amely már 400 hektáron érdekelt a mi megyénkben is, előszeretettel vásárolja.

— És a zalagyöngye, amitől — megvallom — és nem vagyok különösebben meghatódva ?

— Tulajdonképpen értékes fajta, de ide a szekszárdi borvidékre nem engedélyezett és nem is javasoljuk. Pe- ronoszpórára rezisztens, de lisztharmatra nem, Szekszár- don pedig az a fő veszély. A direkttermők leváltására alkalmas -— nem Szekszárdon, házikertekbe jó — ugyancsak nem Szekszárdon.

— Sok új telepítést látni megyeszerte, nagyban és kicsinyben.

— Valóban, fellendült a szőlőtelepítési kedv. Éghajlati, ökológiai, közgazdasági szempontból úgyszólván egész Tolna megye alkalmas szőlő- termesztésre. A felmérőmunkát a megyei tanács megbízásából a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet szakemberei végzik. A tervek szerint a nagyüzemek 1700 hektár szőlőt telepítenek a VI. ötéves tervben. A méretet érzékelteti, hogy országosan 14—16 ezer hektár a terv. Ebben, egyébként találkozik a gazdaságok igénye és a nép- gazdasági igény. Borainknak stabil piaca van külföldön. Ezért is örülünk a megnövekedett kedvnek. A szekszárdi borvidéken ma már úgyszólván nincs parlagterület.

— Az export szempontjából hogyan alakult az ízlés?

— Ma mindkét relációban elsősorban a vörös és az illatos fehér borokat keresik.

A beszélgetés ezzel még nem fejeződött be, sőt a végén kénytelen az újságíró egyéb, bár korántsem ellentétes, sőt alapjában megegyező vélekedéseket hozzákapcsolni e beszélgetés mondanivalójához. A borkezelés, pontosabban borászat summáza- tában — már ami a további tennivalókat illeti — ne ragaszkodjunk a kérdés-felelet megoldáshoz, megkísérlem felvillantani a legfontosabb és legsürgősebb teendőket. Természetesen ragaszkodva ahhoz a joghoz, hogy ítélkezésében tévedhet egy állami vezető, egy igazgató, egy tsz- elnök, de egy újságíró is. Hanem a jobbító szándékot elvitatni egyiktől sem szabad.

A szőlészetben az ország élvonalában vagyunk. A borászatban már nem ilyen jó a helyzet. A szekszárdi történelmi borvidéken nem alakult ki olyan feldolgozókapacitás, mint más borvidékeken. Hogy a borvidékre jellemző, azt reprezentáló borokkal jelenhessünk meg a bel- és külpiacon, ahhoz valóságos szekszárdi borokat kell előállítanunk. Ezt a nagyüzemek összefogása, ha úgy tetszik tőkekoncentrációja tudja csak biztosítani.

A szekszárdi történelmi borvidék integrálására egyértelműen az a Szekszárdi Állami Gazdaság hivatott, amely a szőlőtelepítésben eddig is példamutató volt. De most már előbbre kell lépni abban, hogy a korszerű szőlészet mellé Tolna mesvében és elsősorban a szekszárdi borvidéken korszerű borászat is kialakuljon. A hagyományok erre jó alapot teremtenek, az meg egyenesen megköveteli, hogy a mezőgazdaságban az intenzívebb kultúrák bevezetése tudja csak biztosítani az előrelépést, mert a jelenlegi igen jó színvonalról följebb kerülni az alaptevékenységgel már igen nehéz.

Ennyi fért be egy beszélgetésbe és sok beszélgetés ösz- szegezésébe. Gondolatébresztőnek talán nem is kevés.

LETENYEI GYÖRGY

A nagyüzemekben gépek segítik a szüretet

Már van egy éve, Körtés István, a Simontornyai Bőrés Szőrmefeldolgozó Vállalat igazgatója arra a kérdésre, hogy ő kockáztat-e? csak nehezen válaszolt. Nem azért, mert nem tudott válaszolni. Hiszen elbeszélgettünk a kockázatvállalásról, és áttekintettük az üzem történetét, a gyártmánystruktúra alakulását, fejlesztését, eredményeit.

Kockáztattak bőven az elmúlt 15—20 évben a simon- tornyaiak. De az igazgatónak mégsem tetszett a szó, és a szó mögötti jelentés. Egy időben beszéltünk erről unos-untalan, és a gazdasági életben ma is a legtöbbet emlegetett szavaink között szerepel.

Maradjunk a simontornyai példánál. A szőrmefeldolgozó legkeresettebb és a legjobb terméke volt a labda. Exportáltak belőle, a hazai piacra is gyártották. Mégis, szerződést kötöttek a Hortobágyi Állami Gazdasággal egy közös érdekeltségű gyártmányfejlesztésre. A hortobágyiak adtak juhbőrt — 100 ezer számra —, a simontomyaiak pedig feldolgozták azt. Vajon kockáztattak-e? Vagy ha kockáztattak, melyik fél vállalt többet?

Ebben az időben még jól ment a labda, szép pénzért tudták értékesíteni. Mégis belefogtak a juhbőrbe. Amikor szépen hozott már a konyhára a juh-ügy, akkor újabb társat kerestek, a Budapesti Bőripari Vállalattal kezdtek együttműködni. A budapestiek adtak gépet és hasítékbőr-anyagot, a simontomyaiak megépítették a műhelycsarnokot. A közös beruházásból olyan új bőr került ki, amely különleges bevonatot kap és színbőrként értékesíthető. Ma már több százezer négyzetméternyi mennyiséget rendelnek a cipőgyárak.

Ezekre azt mondja Körtés István, hogy ők nem kockáztattak. Egyszerűen csak arról volt és van szó, hogy mindig 2—3 évre előre gondolkodtak. Ha bármelyikkel megbuknak, akkor sem „menne tönkre” az üzem, hiszen a jól menő üzlet kisegíti őket. Tehát amikor a juh- bőrrel kezdek foglalkozni, akkor a labda vitte a „boltot”... És ez az előrelátás ma kezdi hozni a gyümölcsét. Az idei évre nem sikerült a labdaüzlet. A világ jelenlegi gazdasági helyzetében éppen nem labdára és szőrmére van szükség. Ha megmaradnak a labdagyártásnál, tehát ha csak a labdát választják fő profilnak, akkor most „becsukhatnák a kaput”. Az idén már a színbőrként értékesíthető bőr a sláger.

Itt kell viszatérni az eredeti kérdésre. A Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat mikor kockáztat? Akkor, amikor új terméket keres, vagy akkor, ha megelégszik a pillanatnyilag jó üzlettel?

A válasz egyértelmű. Akkor kozkáztattak volna, ha nem kezdenek az újba.

Mert mindig az kockáztat többet, aki nem kockáztat.

H. J.

Yb-ülés Bonyhádon

Tegnap ülést tartott a ^bonyhádi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága.

A testület Soczó Lajos általános elnökhelyettes beszámolója alapján foglalkozott a városi tanács káder- és személyzeti munkájának helyzetével.

A végrehajtó bizottság az igazgatási osztálynak a Polgári Törvénykönyvből eredő hatásági tevékenységét is áttekintette, majd jóváhagyta a 6-os sz. főközlekedési út környékén lévő bonyhádi zártkertek rendezési tervét

Uj továbbképzési formák a mezőgazdaságban

A beruházási eszközök visz- szatfogottsága miatt az elkövetkező években előtérbe kerül a vezetői készség fokozása, a szakértelem növelése; ennek jegyében a mezőgazdaságban és az élelmiszer- iparban különböző szinteken dolgozó vezetők továbbképzési rendszerét is átalakítják. A VI. ötéves terv időszakában több mint 70 ezer szakember sajátítja el az újabb szakimat ismereteket — 'amint arról az MTI munkatársát tájékoztatta Szűcs Kálmán, a MÉM imémök- és vezet őto- váihbképző intézetének igazgatója.

A komplex képzés helyett nagyabb teret kapnak az úgynevezett szakmai céltanfolyamok. Az idén kísérleti jelleggel indultak az energiatakarékos növénytermesztés és a talajerő-gazdálkodás módszereit ismertető előadássorozatok. Jövőre már 15 témakörben, 1984—85-ben pedig legalább 30 szakterületen tartanak energetikai tanfolyamokat az intézetben.

A felsőoktatásban a hallgatók még nem kapnak kellő ismeretanyagot vezetésszervezésből, munkapszichológiából, emberismeretből stb. Ezt a

hiányt a továbbképzési rendszer igyekszik pótolni.

Huszonnégy területen szervezik meg a munkahelyi vezetőképzést, amelynek kereteién a hallgatókat felkészítik a vezetői ismeretek tudatos alkalmazására. A továbbképzés során öt év alatt 1500 —2000-en képesítést is szereznek a művezetői, brigádvezetői tanfolyamokon.

Üj oktatási forma: az irányított egyéni tanfolyamok rendszere. Havonta egy-egy alkalommal találkoznak majd a hallgatók az intézetben az. oktatási központokban, és ilyenkor egyénileg elsajátítható tananyagot is kapnak.

Az elmúlt években azok a tanfolyamok bizonyultak a legeredményesebbnek, amelyek képesítéshez juttatták a hallgatókat, ezért a továbbiakban ezek körét bővítik. Már 14 munkaterületen, mezőgazdasági, élelmiszeripari, és erdészeti ágazatban tartanak ilyen résztanfolyamokat, amelyeken például az árkalkulátorokat, a munkaügyi szakembereket, a tervkészítőket és a beruházókat részesítik képzésben, továbbképzésben. (MTI)

A kistermelők körében is nőtt a szőlőtelepítési kedv