Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-24 / 95. szám
1981. április 24. NÉPÚJSÁG 5 JL 24 órából 77 Mindennapi rádiónk A PAF, a KAF és a KNAF ELÖLJÁRÓBAN talán annyit, hogy 1923-ban édesanyám iskolásként Sopronban az osztálytársaival, zárt sorokban vonult az akkori erdészeti főiskolára „csodát hallgatni”. Ez volt a Csepelről közvetített első szórakoztató rádióműsor. 1924-ben hangversenyt sugárzott a rádió az állatkertből, egy évvel később a posta kísérleti állomásnak már rendszeres műsora volt, 1928-ban pedig a Magyar Rádió beköltözött mai helyére, a (Bródy) Sándor utcába. — Lépj be a Bródy Sándor utcai kapun, haladj át az udvaron és a pagodán, majd a 6-os stúdióba beköszönve, az elnöki titkárság érintésével jelentkezz a KNAF-nál — biztatott egy jó ismerősöm. — Ha ezt 10 perc leforgása alatt eltévedés nélkül megteszed, a borneói dzsungelból is hazatalálsz! Ez így természetesen túlzás, de tény, hogy a rádió napjainkra már a legkülönbözőbb épülettömbök, átjárók, folyosók, lépcsők szövevénye. Dr. Zeley László kollégánknak köszönhetjük, hogy kétnapi révkalauzolása segítségével talán valamelyes képet adhatunk arról a munkáról, ami itt folyik, és ami valószínűleg minden magyar állampolgár életére hatással van. ÉRZÉKELTETÉSÜL elég, hogy 1925-ben hozzávetőleg 17 ezer, magántulajdonban lévő rádiókészülék volt az országban. 1976-ban 5 millió 100 ezer, tavaly 5 millió 800 ezer. A jelenlegi ötéves terv végére ez a szám előreláthatólag 6 millió 400 ezer körül jár majd, 1990-ben pedig nem lesz messze a 7 milliótól. Nagyapám úgy él az emlékezetemben, hogy' (az egyébként nagyon humánus) fülhall gatós rádió van a fején. Apámnál egy „9 lámpás”, kisebb bőröndméretű doboz jóvoltából hallgattam dr. Pluhár István jelentkezését az 1936-os berlini olimpiáról. A dobozhoz bamá kábel fűzött egy rajztáblányi hangszórót. A fiam rádiója elfér a zakóm zsebében, egyik kollégámé akkora, mint két egymásra rakott gyufásskatulya. A rádió, mindenhol jelen van. Féléves unokám még nem tudja, hogy Mozart Kis éji zenéje teszi kellemesebbé az álmát — bár a sporthírek alatt is alszik... * A RÁDIÓ a nap 24 órája alatt összesen 77 óra műsort sugároz, ebből 53 órát belföldre. Ez 1913 rádiós együttes munkájának eredménye. A rádiós lét nemcsak szakma, hanem hivatás, sőt egy kaján kollégám szerint elmeállapot is. A kedves hallgató az egy nap alatt hozzáférhető több mint három nap műsoridőt mégis természetesnek érzi, bár édeskeveset tud létrejöttéről. Amikor mostani beszámolónk összeállításához hozzákezdünk, mi is kevesebbet tudtunk a kelleténél. Az az elképzelésünk például, hogy egynapi itt folyó tevékenység tükrében mutassuk be a műsor létrejöttét, már a kezdet kezdetén csődöt mondott. A 23 stúdióban reggel 8-tól másnap reggel 02 óráig olyan széles skálán folyt a munka, hogy még az ezt tartalmazó stencilezett beosztás három oldalát elolvasni is elég volt. Válogathattunk volna a Hettita hitrege, az ötödik sebesség, a Tini-tonik, a Bergendy- együtteS, az Esti magazin felvételei, átjátszása, összejátszása és még ki tudja mi minden között. Kísérőnk megismertetett a szakmai zsargon egyik-másik alapfogalmával is. így például megtudtuk, hogy a PAF a politikai adások főszerkesztőségét, a KAF a külföldi adásokét jelenti, míg a labirintus végcéljául kitűzött KNAF nem más, mint a körzeti és nemzetiségi adások főszerkesztősége. * A MÜSORSZERKESZTÖ munkája — ezt Moravecz Imre mondta így, aki 31 éve dolgozik a rádiónál — a komponistáéra emlékeztet. A „partitúra” egy riasztóan hosszúnak tűnő papírlepedő, melyen tízperces beosztású rovatok jelzik a rendelkezésre álló időt a 3 adó részére. — Változik az életvitel — mondja. —• Az időbeosztás,, az emberek igénye, a rádióhoz való viszonyuk szintúgy változik. A „fiatalság” például (sajnos) nem egy tartós állapot. Más volt az igényük a harminc év előtti fiataloknak és más lesz az öt év múlva ide érkezőknek. A központi műsorszerkesztésnek külön szociológusa van, és mi sem természetesebb, mint hogy már régóta javában készülnek a bevezetendő ötnapos munkahét megváltozó műsori gé- nyeinek kielégítésére. Ezen túlmenően tanácsos 3 évenként valamit változtatni, új színt, elevenséget vinni a műsorba. A hallgató nem unatkozni akar, ha bekapcsolja a készüléket * „BEMONDTA A RÁDIÓ!” Felfigyeltünk már arra, hogy ez a hitelesség igazolásának egyik hallgatólagosan elfogadott kulcsmondata? Amíg a központi műsorszerkesztés 7 hétre előre dolgozik (ottjártunk idején épp a június 8— 14-i műsor elfogadása előtti időből lopott el nekünk néhány percet Moravecz Imre), Bereczky Gyula „vezénylésével” készül az Esti magazin addig a PAF aktuális szerkesztősége műsorainak csak az idejét lehet megtervezni, a tartalmát nem. A Jó reggelt, a Déli krónika és az Esti magazin 39 személy, köztük 34 újságíró munkája. Vezetőjük Bereczky Gyula. Végigültük az aznapi Esti magazin indító értekezletét. Tizenegy perc alatt döntötték el, hogy a rendelkezésre álló időből mennyi jut egy nyugatnémet terrorista halálára, a húsvéti hangulatra, az OTP—Centrum-csekkekre, Kambodzsára, Tardos Júlia kérdéseire Tímár Mátyáshoz és Rangos Katalin eszmecseréjére dr. Markója Imrével. Eközben még azzal is számolni kellett, hogy Varsó 18 órára vonalat kért és .bizonyára nem az ottani futballmeccsekről akar beszámolni... AZ ÉRDEKES nagyon nehezen körvonalazható kategória. Jantner Antal miniszterhelyettes a minan őszintén csodálkozott, hogy kora reggeli párbeszéde után a telefonvélemények milyen tömege futott be. — A crossbar-rendszer közelebb hozott bennünket a hallgatókhoz — véli dr. Éry József, az elnöki titkárság vezetője. — Ez jó. Az már kevésbé, hogy a szóban és írásban jelentkezők zöme a 25 évesnél fiatalabbak és az 55-nél idősebbek korcsoportjába tartozik. A Tömegkommunikációs Kutatóközpont tudományos módszerekkel, úgynevezett „panelekben” vizsgálja a műsorok fogadtatását. Példa: március 2-án fél 7 és 7 közt az ország felnőtt lakossága mintegy 27 százaléka hallgatta a „Jó reggelt!” műsort, a 79 pontos vélemény (legjobb a 100) egybehangzó volt. Március 6-án a Gondolat-ról meglehetősen megoszlott a 3 százalékos hallgatóság 74 pontos véleménye. A százalékokat ne tessék lebecsülni! Egy százalék is hozzávetőleg 70 ezer embert jelent. Az érdekessé tétel, minden tömegkommunikációs orgánum közös vágya, mögött nagyon sok munka rejlik. Vannak „rádiós egyéniségek”, akiknek a hangját ezer közül megismerjük. Ilyen Hável József, Szatmári Ilona. Minősítsük őket „egyéninek”. Rangos Katalin eredeti szakmája, a jog szakzsargonjának elfeledése árán lett kitűnő riporter. Van beszéd- képzés, belső tanfolyam, felülbíráló anyanyelvi bizottság vagy a szenvtelen tárgyilagosság. Elég fél óráig üldögélni a „pagodában” — ez egy presszóval, bolttal kombinált váróhelyiség —, és hamar rájöhet a figyelő, hogy színészeink közül ki szereti- látogatja sűrűbben a rádiót. Avar István, Szabó Gyula, Bessenyei Ferenc vannak az élvonalban, Sinkovits Imre ritkábban. Darvas Iván szinte sosem jön. * A JÖVÖ alakítása nem futurológusok kezében van. Formálásán nagy politikai tudatossággal dolgozik a szakemberek tömege. A rádiót „rádiószerűbbé” kell tenni, a maga eszközeivel kell előbbre jutnia. A lehetőségek szinte beláthatatlanok. Egy történelmi műsor illusztrálására az archívum például I. Ferenc Józsefet, egy irodalmihoz Lev Tolsztojt is meg tudja szólaltatni > — viaszhengerről. A napilap szűk terjedelmi lehetőségei miatt’ csak egyet emelünk ki. A már emlegetett KNAF-ot. Pásztor László főszerkesztő szemléletes példával szolgál: — A vidéki hallgatót valószínűleg édeskevéssé érdekli, hogy a Nagykörúton közlekedési dugó van. Egy megyéje- beli terelőút, vagy bárrrii más sokkal inkább. Ilyen kis országban, mint a miénk, egyre több esetben tanácsos megyéknél nagyobb egységekben, régiókban, ma- gyarabbul körzetekben gondolkodni. E pillanatban Pécsett, Győrben, Miskolcon van nemzetiségi nyelveken is sugárzó adó, Nyíregyházán és Szolnokon pedig stúdió, utóbbi a román nyelvű adás központja. Fontosságuk óriási, jövőjük biztató. — Részben épp a szolgáltatóműsorok tervezett erősítése miatt — így Pásztor László. Szolgáltatóműsor például a.- pécsi iskolarádió, melynek létrejöttét a hallgatói levelek ezrei „honorálták”. Ugyanilyen a szekszárdi és paksi fórum műsor, a széles tömegek informálásának egyik nemcsak divatos, hanem közkedvelt és felettébb demokratikus típusa. A helyi adók lehetőségei a piaci helyzet- jelentéstől, a tárlatlátogatási kedvgerjesztéséig, az anyanyelvi kultúra fejlesztéséig rendkívül nagyok és már eddig is — határainkon innen és túl — sok sikert arattak. * A RIPORTER jól teszi, ha az olvasóra bízza a vélemény- alkotást és lehetőség csak az általa látottak közlésére szorítkozik, minél kevesebb kommentárral. Itt ez a módszer nem volt követhető. Vagy a képet hagyhattuk volna el, vagy a szöveget, így is mindkettőre kevesebb hely jutott annál, mint amennyit szerettünk volna. Reggel fél háromtól, amikor a napi lapszemle készítője bejön, tulajdonképpen éjfél után kettőig folyamatos üzem van a rádiónál. Mindez azonban egy áorilisi csütörtök délelőttjé- től másnap délig nem annyira izgalmat keltő' erejével hatott, hanem szervezettségével és pontosságával. Az 1. sz. stúdiót hiába fényképeztük volna, noha amikor Kőváry Katalin rendező intésére a helyiséget megtöltötték a kvadrofónia hangjai — valóban lenyűgöző volt. Oldalakat lehetne írni megkérdezett kollégáink segítőkészségéről és arról is, amihez e sorok írója egv jottányit se ért — a műszakiak munkájáról. Arra is gondoltunk. hogy vázlatosan felrajzoljuk a rádió szervezeti felépítését, de erről a hozzáértők sürgősen lebeszéltek bennünket. Mondván, hogy mire megjelenik, netán új, vagy módosult szervezeti felállásban végzik majd az auditív eszközökkel történő láttatás csodáját. Szándékosan nem ejtettünk szót a tv- vel való „konkurrenciáról”. Ezt a kifejezést itt nem szeretik és nem is szabad a ’lényeghez ilyen felszínesen közeledni, önmaguk konkur- rensei szeretnének lenni, ami annál nehezebb, mert az 1923-beli „szenzáció” óta a rádió már régóta megszűnt az lenni. Hallgasson bár autó-, zseb-, táska-, asztali rádiót, fektesse pénzét HiFi- tomyokba, ennek a fejlődésért vívott harcnak egyetlen nyertese biztosan lesz. A Kedves Hallgató. ORDAS IVÄN Fényképezte: BAKÓ JENŐ
