Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-22 / 93. szám
XXXI. évfolyam, 93. szám. Ara r 1,40 Ft. 1981. április 22., szerda. Mai számunkból TERVTÄRGYAL0 TSZ-KÖZGYÜLÉS (3. old.) A SZEKSZÁRDI MADRIGÄLKÖRUS MINŐSÍTŐ HANGVERSENYE (4. old.) MUNKAHELYI OLIMPIA (3. old.) NAGYSZERŰ JÁTÉKKAL NYERT A DÓZSA (5. old.) n A régi közmondás, mely szerint a jó pap holtáig tanul, napjainkban is roppant időszerű, hiszen arra a magatartásra utal, amelyet ma divatos szóval permanens, azaz egész életen át tartó tanulásnak nevezünk. Helyesen vették észre a régiek, hogy aki választott foglalkozásának, hivatása követélményeinek igazán meg akar felelni, az nem elégedhet meg a gyerekkorban — az iskolában — szerzett tudással, annak állandóan tanulnia kell, szinte halála napjáig. Hajdanán persze nem mindenkire vonatkozott ez a népi bölcsesség, jobbára csak az értelmiségi pályák képviselőire, mert hát földet szántani vagy vasat verni kevés iskolával, sőt akár anélkül is lelhetett. Manapság a permanens tanulás kényszere alól jóformán senki sem vonhatja ki magát. A jó orvosnak, tanárinak, agronómusnak vagy mérnöknek éppúgy lépést keli tartania szaktudománya eredményeivel (mert különben lesüllyed foglalkozása alsó szintjére), mint az ipari munkásnak szakmája előrehaladásával. Változó korban élünk, amikor régi szakmák szemünk láttára halnak el, s közben újak keletkeznek. Ipartörténésze statisztikája szerint a mai szakmáknak a fele a század elején teljesert. ismeretlen volt, a jövőkutatók viszont azt jósolták, hogy 2000-ben a népesség fele ma még ismeretlen szakmákban fog dolgozni. Félelmetes iramú fejlődésnek vagyunk a tanúi, részesei. Sokak számára a permanens tanulás nem is jelent többet a termelésben részt vevő felinőttek szakmai továbbképzésénél, a munkakörhöz kapcsolódó tudományág vagy technika új eredményéinek megismerésénél. Pedig ennél jóval többről van szó. Rohamléptű világunkban az iskola, ha megfeszül, sem képes befejezett tudást nyújtani a fiataloknak, nem taníthat meg mindent, amire később az egyénnek szüksége lesz. Ehelyett arra kell fölkészíteni őket, hogy az egész életre szóló tanulás korunk megmásíthatatlan parancsa, ami alól nem bújha( ki senki sem a szervezett oktatás befejezésekor; az iskolatáskával együtt nem dobhatjuk le a vállunkról. Már csak azért sem, mert a szakmái tevékenység színvonalas ellátásán kívül a harmonikus, sokoldalú személyiség kiteljesedéséhez is hozzájárul a folyamatos tanulás. Vagyis az emberi képességek szabad kibontakozásának ez föltétele és eszköze is egyúttal. Napjaink pedagógiájában tehát nem véletlenül került az első helyre a képességfejlesztés. A szocialista társadalmakban egyébként sem sebtiben kitűzött politikai cél az állandó tanulás. Hadd errtlékez- tessünk rá, hogy Mongoloidtól Kubáig az új világot teremtő forradalom győzelme után óriási erőfeszítések történtek a műveltség kiváltságainak felszámolására — számottevő sikerrel. A kulturális forradalomnak nem titkolt célja, hogy az új típusú államban a néptömegek ne csak a hatalom birtokosai legyenek, hanem a világot is minid jöbbam megismerjék, s ezáltal alkotó erőiket sokoldalúan kibontakoztathassák. A szunnyadó egyéni képességek felszabadítása természetesen nem szolgálhatja az önzést, összhangban kell történnie a társadalom nagy céljaival, a szocialista közösségi tudat erősítésével. Tanulásról szólva, legyen az társadalmi méretű is, nem feledkezhetünk meg az iskoláról, mert a permanens tanulás évszázadában is előkelő szerep vár rá, jóllehet ez idő tájt a műveltség megszerzésének már nem egyedüli forrása: munkáját és felelősségét megosztja más intézményekkel, üzemekkel, művelődési otthonokkal, tömegtájékoztatási fórumokkal, sőt az egész társadalommal is. De a sor élén mégiscsak ő áll, elvégre neki a legnagyobbak a lehetőségei, a legtöbb tapasztalattal ő rendelkezik. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a felnőttek nincsenek fölkészülve az állandó tanulás új körülményeire* a műveltség gyarapítását csak hagyományosan, iskolai keretek, között tudják elképzelni. A mostani gyerekeket már arra is meg kell tanítani, hogy az .iskolából kilépve, a gyakran változó társadalmi feltételek között ki-ki megtalálja az egyéniségének legjobban megfelelő önképzési módot. Aligha szorul bizonyításra, hogy éhhez az alapokat az iskoláiban kell lerakni. Első hallásra nem látszik ez különleges pedagógiai feladatnak, pedig valójában az. Százszor könnyebb munka ugyanis a tanárnak pusztán Ismereteket közvetíteni a katedráról, mint képességeket fejleszteni. Márpedig az állandó tanuláshoz elsősorban arra van szükség, hogy a fiatalokban kialakuljon az önképzés, az önirányítás, a fejlett gondolkodás képessége. Hogy a diák fölismerje: bárhol lehet tanulni, nemcsak az iskolában. A múzeumi és könyvtári órák, az üzemlátogatások, sőt a fakultatív iskolai foglalkozások is már ezt a célt szolgálják. Külföldön is sokakat izgató kérdés az életfogytig tartó tanulás. Tíz év óta az UNESCO figyelemre méltó munkát fejt ki a permanens ismeretszerzés propagálása érdekében. A világszervezet Hamburgban székelő Nemzetközi Neveléstudományi Intézete négy évvel ezelőtt nemzetközi kísérletet kezdeményezett — hazánk is részt vesz benne — „Az önálló tanulás fejlesztése az iskolában” címmel. A kutatástól azt várják, hogy összegyűjti és rendszerezi az önálló tanulás legfontosabb személyi és társadalmi feltételeit, és a tapasztalatokat nemzetközi méretekben is hasznosítani lehet majd, vagyis hozzájárulhatnak egy-egy őrs zág közoktatásának korszerűsítéséhez, ami ma már elválaszthatatlan az állandó tanulás elterjedtségétől. P. KOVÁCS IMRE Lázár György fogadta a japán üzletemberek küldöttségét Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke kedden, a Parlamentben fogadta Ivata Ka- zuónak, a japán Toshiba vállalat és a magyar—japán A béke megőrzése és a nemzetközi enyhülés folyamatának továbbvitele mellett szállt síkra Havannában vasárnap Romesh Chandra, a Béke-világtanács elnöke a szervezet elnökségének háromnapos tanácskozását megnyitó beszédében. A kubai fővárosban 85 ország és hat nemzetközi szervezet képviselői a béke megőrzése érdekében teendő további közös Magyar képviselők utaztak Prágába Apró Antalnak, az ország- gyűlés elnökének vezetésével magyar parlamenti küldöttség érkezett kedden délelőtt Prágába. A vendégeik repülőtéri fogadtatására megjelent Alois Indra, a csehszlovák szövetségi gyűlés elnöke és több más csehszlovák vezető személyiség. gazdasági klub elnökének vezetésével hazánkban tartózkodó üzletemberek küldöttségét. Jelen volt Kallós akciók, világméretű kampány kibontakoztatásáról, valamint Latin-Amerika és a karibi térség népeinek politikai és gazdasági függetlenségükért vívott harcának időszerű kérdéseiről tárgyalnak. Az ülésen Sebestyén Nándor- nénak, a magyar béketanács főtitkárának vezetésével hazánk küldöttsége is részt Petr Mladenov, a Bolgár Népköztársaság külügyminisztere liter Türkmen, török külügyminiszter meghívására kedden háromnapos hivatalos látogatásra Törökországba utazott. A bolgár külügyminiszter Bayrettim Brkmen, volt török külügyminiszter tavaly júliusi bulgáriai látogatását viszonozza. Mladenov mostani ankarai útja egyúttal az első magas Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kamara társelnöke és Shinichi Sugihara, Japán magyarországi nagykövete. beszédében felszólította a NATO-t ama döntése megvalósításának elhalasztására, amelynek értelmében hat- száz új típusú közép-hatótávolságú nukleáris rakétát akarnak telepíteni nyugateurópai országokba. Mint mondotta, egy ilyen halasztás hozzájárulna a bizalom légkörének helyreállításához a nemzetközi politikai életben. szintű kapcsoltfelvétel a két ország között a tavaly szeptemberi török katonai hatalomátvétel óta. Bulgária és Törökország a nemzetközi kérdések jelentős részében hasonló álláspontot képvisel. Mindkét ország megkülönböztetett figyelmet fordít arra, hogy a Balkán a tartós béke és a kölcsönösen előnyös együttműködés övezetévé váljék. Havanna Magyar-kubai tárgyalások Havannában hétfőn megkezdődött a magyar—kubai gazdasági és műszaki tudományos együttműködési kormányközi vegyes bizottság X. ülésszaka. A nap folyamán Marjai József miniszterelnök-helyettes, a magyar tagozat elnöke, megbeszélést tartott Carlos Rafael Rodriguezzel, a Kubai Köztársaság állam- és minisztertanácsa elnökhelyettesével. A találkozón megtárgyalták a két ország kapcsolatait és együttműködését érintő kérdéseket, és eszmecserét folytattak a nemzetközi helyzetről, a világgazdaság és a szocialista integráció < időszerű témáiról. Marjai József találkozott Jósé Ramón Fernandez Álva- rezzel, a Kubai Köztársaság miniszterelnök-helyettesével, a kormányközi vegyes bizottság kubai tagozatának elnö- kévél. Ezután a bizottság plenáris ülést tartott. Az ülésen értékelték a bizottság legutóbbi ülésszaka óta, valamint az 1976—1980- as évek között a gazdasági kapcsolatokban és az együttműködésben elért eredményeket. Ezt példázza, hogy a két ország árucseréje az elmúlt öt év alatt százkilenc- Van százalékkal nőtt. Áttekintették továbbá a gazdasági együttműködés fejlesztésével kapcsolatos feladatokat az 1981—1985-ös tervidőszakra. A BYT elnökségi ülése vesz. Romesh Chandra megnyitó Mladenov Ankarában A gyár felépítette - a szövetkezet üzemelteti Oj konyha a BHG-ban A BHG szekszárdi gyárában tervszerűen javítják a dolgozók ellátását. Amint Tamás István osztályvezető elmondta, üzembe helyezték az új konyhát, amelyet a gyár szakemberei készítettek el, igen rövid idő alatt, néhány alvállalkozó közreműködésével. A mintegy ezer munkást foglalkoztató gyárban korábban építettek már étkezdét, de csak melegítő- konyha volt. Három helyről hordták az ételt, s ez körülményes volt. A gyár vezetősége úgy döntött, hogy korszerűsítik a melegítő konyhát, új gépeket vásárolnak, ahol szükséges, átépítenek. Az átalakításra 1,2 miljió forintot fordítottak, a gépekre pedig majdnem félmillió fosintot költöttek, aminek eredményeként a megye legkorszerűbb konyhája, étkezdéje szolgálja jelenleg a BHG dolgozóit. A konyhát a szekszárdi áfész üzemelteti. A konyhában most 350 személyre főznek, de mód van több étel főzésére is — amint az igények növekednek, úgy több adagot főznek majd. Erről a konyháról látják el finom ételekkel a gyár óvodáját is. — Pj — Blatt Jánosné és Horváth Csabáné a levest zöldségeli L Szabó Ferencné és Csabai Ferencné a rántanivaló húst panírozza
