Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-19 / 92. szám

1981. április 19. NÉPÚJSÁG 9 Kuba Alultápláltságtól az élelmiszerexportig Régi statisztikai (kiadványo­kat lapozgatva akadt kezem­be a Kubai Egyetem Katoli­kus Egyletének 1957-es fel­mérése a parasztság táplál­kozási helyzetéről. Az adatok döbbenetesek: a forradalom győzelme előtt a parasztok tápláléka szinte kizárólag rizsből, babból és zöldségfé­lékből állt. 11 százalék fo­gyasztott tejet, 4 százalék búst, 2 százalék tojást, egy százalék halat. A felmérés szerint a roppant nehéz fizi­kai munkát végző emberek minimális kalóriaszükségleté­hez napi 1000 kalória hiány­zott. Érthető, hogy a forradalom után kiemelten fontos fel­adatnak tekintették az élel­miszer igazságos elosztását (a jegyrendszer keretében), majd a hazai élelmiszer-ter­melés bővítését. A kubai me­zőgazdaság ma már kevéssé emlékeztet a forradalom előt­tire. A oukomádaratás gépe­sítése, a kemdzálás, a mező- gazdasági alapanyagok feldol­gozására szolgáló gyáriak, be­rendezésék költséged hatal­masak; kezdik megközelíteni az ipari beruházások költség- igényeit. Igaz, a termelékeny­ség, a munkaintenzitás sem a régi. .Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt múlt de­cemberi kongresszusán hang­súlyozta: a szükségleteket még távolról sem sikerült teljes mértékben kielégíteni. Ám a járványok és a növé­nyi betegségek ellenére — az elmúlt fél évtizedben évente 3,5 százalékkal nőtt a mező- gazdasági termelés. Az élel­miszertermelés öt év alatt megkétszereződött, a oitrom- termelés 60 százalékkal, a sertéshús termelése 140 ezer tonnáról 290 ezerre nőtt, a baromfihúsé úgyszintén meg­kétszereződött. A mezőgazdaság 1981—85- re szóló terve előírja a la­kosság számára előirányzott élelmiszer-termelés szinten- tartását, s ezen túl az élelmi­szerexportot is. Az egykor rizsen és babon élő kubai nép tehát ma húst, gyümöl­csöt, zöldségfélét szállít kül­földre. . (seres) Az integráció elsődleges irányai a nyolcvanas években A folyó évtizedben, az _____Z_ előző évekhez ha­sonlóan, a KGST-tagálla- mokkal való együttműködés vezető helyet foglal el a Szov­jetunió külgazdasági politi­kájában. A z együttműködés elsődle­ges irányai a KGST kereté­ben — a gyártásszakosítás és a kooperáció. E formák szé­les körű elterjedése a szo­cialista országok gazdasági gyakorlatában az integrációs folyamatok alapvető tartal­mává válik a nyolcvanas években. Ezek alapján való­sulnak meg a gazdasági együttműködés sokoldalú és kétoldalú programjai — a KGST-országok által hosszú távra készített stratégiai do­kumentumok. A gyártásszakosítással és kooperációval kapcsolatos sok éves munka már meghozta gyümölcseit a lezáruló öt­éves tervben. Napjainkban a teljes áruforgalomnak körül­belül egyharmad része jut a szakosítási és kooperációs megállapodások és szerződé­sek keretében lebonyolódó kölcsönös szállításokra. Az integrációs partnerek között több mint 120 sokoldalú és mintegy 700 kétoldalú ily^n megállapodás van érvényben. Egyedül a KGST gépipari komplexumában több mint 10 ezer specializált termék meg­nevezése szerepel. Emellett az ilyen termelés részaránya a KGST-országok kölcsönös szállításaiban közel kétszer olyan gyorsan növekszik, mint a gépek és a berende­zések teljes exportja. A gondos szakosítás út a különféle termékfajták vagy termékcsoportok műszaki színvonalának és versenyké­pességének további fokozásá­hoz a világpiacon. Világhír­névre tettek szert a magas tudományos-műszaki színvo­nalon előállított magyar Ika­rus autóbuszok, az NDK ál­lami vállalata, az Umform­technik által gyártott ková- csoló-sajtoló berendezések, a lengyel hajók, a csehszlovák tehergépkocsik, a szovjet re­pülőgépek, személygépkocsik, számjegyvezérlésű szerszám­gépek, hengerlő, kohászati és öntözőberendezések és szá­mos más termék. E sorok szerzőjének a kö­zelmúltban alkalma volt Sá- togatást tenni a bolgár Balkancar egyesülésben, meg­ismerkedni a világ legna­gyobb villamos- és motoros- daru-exportőrének munkájá­val. A Balkancar termékei­nek versenyképessége a vi­lágpiacon a hatékony szako­sítás szemléletes példája és eredménye. Az emelő és szál­lító műszaki eszközök gyár­tására összpontosítva erőit, Bulgária optimális méretű termelést tudott megvalósíta­ni és a villamos és motoros daruk legfőbb szállítójává vált a KGST-térségben. Folytatni lehetne a ha- roiycatm sonló ^ldäk felsorolását. De a szocialista nemzetközi munkamegosztás­nak ezen a hatalmas terüle­tén is akadnak megoldatlan problémák, sok a kihaszná­latlan tartalék. A gazdasági gyakorlatban még előfordul­nak indokolatlan termelési párhuzamok, amikor egyszer­re több ország gyárt azonos típusú terméket. A szakosí­tási programok nem mindig veszik figyelembe a korsze­rű újratermelés valamennyi stádiumát — az egységes tu­dományos koncepció kidolgo­zásától a kölcsönös szállítá­sok feltételeinek egyezteté­séig. Nem mindig a kellő ha­tékonysággal használják fel a KGST-szabványokat, s en­nek következtében az egyes országokban előállított, azo­nos típusú termékek erősen különböznek egymástól a műszaki színvonalat és ami­nőséget tekintve. A gazdasági együttműkö­dés keretében a vártnál las­sabban fejlődik a részegység és alkatrész-szakosítás és kooperáció. E téren rendkí­vül nagy a partnerszerveze­tek szoros, szó szerint min­dennapi 'kapcsolatainak a szerepe. A világgazdaság jelenlegi fejlődési szakaszában, olyan körülmények között, amikor nz USA hadiipari komplexu­ma és más agressziós erők tömeges offenzívát indítanak az enyhülés, a KGST-tagor- szágok kommunista és mun­káspártjai ellen, a gazdasá­gi együttműködésben részt vevő partnerek minőségileg új feladatok elé kerülnek. Ez mindenekelőtt az integráció- prioritást élvező területeinek kiválasztását érinti. A közös erőfeszítések súlypontja át­helyeződik a gazdaságok in- tenzifikálásával kapcsolatos problémák mielőbbi megol­dására, pótlólagos áruforrá­sok létrehozására, az energia és a nyersanyagok ésszerű felhasználására, a termékek alapigényességének és mun­kaigényességének csökken­tésére. A Moszkvában ^ ülésen, amelyen tíz szocialis­ta állam miniszterelnök­helyettese volt jelen, a KGST végrehajtó bizottsága megha­tározta az együttműködés alapvető irányainak körét az elkövetkező évekre. Egyebek között előirányozza új, pers­pektivikus gép- és berende­zéskomplexumok szakosítás és kooperáció alapján történő közös kidolgozásának és gyártásának megszervezését. Szó van automatikus robot­manipulátorokról, bányatech­nikáról, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar komplex gépesítését biztosító gép­rendszerekről, öntözőberen­dezésekről, fémmegmunkáló szerszámgépekről. Az e té­ren tett erőfeszítések egyesí­teni hivatottak a tudomá­nyos-technikai forradalom eredményeit a szocialista termelési mód lehetőségei­vel, biztosítani a KGST- országok műszaki-gazdasági függetlenségét a Nyugattól, megerősíteni a szocialista kö­zösség világgazdasági pozí­cióit. A KGST-ben felhalmozó­dott tapasztalatok arról ta­núskodnak, hogy a szocialis­ta integráció erejét nem ha­ladják meg a műszaki tekin­tetben legbonyolultabb gaz­dasági területek sem. Immár, tíz éve, hogy a szocialista közösség különböző országai­ban előre egyeztetett egysé­ges programok alapján folyik az elektronikus számítógépek gyártása. A folyó ötéves terv­időszakban a kölcsönös szá­mítógép-szállítások körülbe­lül kétszeresükre növeked­nek 1976—1980-hoz viszo­nyítva. A számítástechnika területén megvalósuló ter­melési szakosítás, amely ma­gában foglalja a számítógé­pek részegységeit és alkat­részeit is, az idei évtől kezd­ve annak a szakosítási meg­állapodásnak az alapján va­lósul meg, amelyet a KGST- tagországok Prágában a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsa XXXIV. ülésszaká­nak munkája során kötöttek. 1981-ben olyan sokoldalú megállapodás lépett hatály­ba, amely a legnagyobb a világgazdaság történetében. Ez az atomerőművi beren­dezések gyártásszakosítására és kooperációjára vonatko­zik. Ez a megállapodás azt jelenti, hogy a Szovjetunió és Csehszlovákia — a nuk­leáris technika legfőbb szál­lítói a KGST keretében — mellett az atomgépipari ter­mékek gyártásában részt vesz a szocialista közösség valamennyi állama. Bulgária vállalta magára a sugárvé­delmi berendezések gyártá­sát, az NDK a szállító-tech­nológiai gépek előállítását. (Lengyelország erőfeszítéseit a hőcserélő berendezések gyártására, Románia pedig a híddaruk és egyes speciális berendezések gyártására összpontosította. A megállapodás sához jelentős mértékben hozzá fog járulni a szovjet ötéves terv nagy létesítmé­nye: az ATOM MAS gyár­óriás, amely a Szovjetunió és a többi KGST-tagország atomerőműveit hivatott el­látni a legnagyobb teljesít­ményű műszaki eszközökkel. Mivel „dolgozzék" a gyerek? A játékgyártás nem játék A kirakat mögött játékok, s az ablaküveghez nyomott gyermekorrocska.. Mindig ugyanaz a kép. A világ vál­tozik, de a játék bűvölete megmarad. A játék a gyer­mek munkája és nem mind­egy, hogy mivel „dolgozik” a gyerek. Milyen hát a jó játék? Csehszlovákiában ezzel a kérdéssel a szakemberek lé­giója foglalkozik. A játékok tervét a legjobb képzőmű­vészek készítik, s mielőtt azokat gyártani kezdenék, el­sősorban a pedagógusok, a gyermekorvosok és a pszicho­lógusok mondanak véleményt róluk. A játékgyártás nem játék. A játék ébressze fel a gyer­mek fantáziáját. Legyen biz­tonságos: legömbölyített sar­kok, sima felület, nem mér­gező festék. FANTÁZIA ÉS Alom Ha a gyerek elé egy érde­kes mechanikus és egy egy­szerű fajátékot teszünk, egész biztos, hogy a mechanikus játék után nyúl. De nem biz­tos, hogy végül a mellett marad. Valószínű, hogy ugyanolyan hamar le is te­szi és állandó társául azt az egyszerű játékot választja, amellyel kiélheti fantáziáját. A gyerek ugyanis gondola­taiban alkot, nélkülözhetet­lenek az egyszerű fajátékok. Csehszlovákiában a fa­játékokat egykor a népi fa­ragómesterek otthon készítet­ték. Ma több gyár és szövet­kezeti vállalat csak ezzel fog­lalkozik. A csehszlovák já­tékgyártásnak ez az ágazata a világszínvonalon mozog. Csupán egy, a Semily-ben működő TOFA-gyár harminc- három országba exportálja választékát. Hagyományos vásárlói közé tartozik az NSZK, Anglia, Franciaország, Olaszország, de gyártmányai eljutnak a tengerentúlra, pél­dául az USA-ba, Kanadába, Ausztráliába. Szintén szüksé­ge van a gyereknek érzelmi fejlődésének a textil-, első­sorban plüssjátékokra. Olyan puhák, simulok, melegek és könnyűek, mint az édesanya keze. A gyermek elalvásá- nak hű társai, s gyakran egész gyermekkoruk elvá­laszthatatlan barátai. Maj­mok, nyuszik, kutyusok, bá- ránykák, cicák, mackók, po­jácák... több mint hatszáz fajtát gyárt belőlük csupán a legnagyobb csehszlovák tex­tiljátékot gyártó vállalat, a pribrami HAMIRO. Itt ké­szülnek a babák is. A plüss­Nincs gyerekszoba, bölcsőde, óvoda, gyermekotthon játék nélkül. A játék a gyermek munkája. NEMCSAK ÜZLET... játékoknak mintegy nyolc­van százaléka a külföldi gye­rekek kezébe kerül. A HA­MIRO babáit — a járó és beszélő babát és az egészen egyszerűt — minden szocia­lista ország gyermekei isme­rik, Lengyelországtól Ma­gyarországig. Az eddigiekhez vegyük még hozzá a műanyag állato­kat, csónakokat, a gyermek­fürdőmedencéket, felfújható labdákat, a mechanikus álla­tokat, autókat, vonatokat, ha­jókat, rakétákat, az autópá­lyákat — s látjuk a csehszlo­vákiai játékok teljes skálá­ját. A legnagyobb „gyermek­autógyár”, a Koh-i Noor más­fél millió játékautót gyárt évente. Bár a játékexport nem tartozik a csehszlovák külke­reskedelem fontos cikkei kö­zé, mégis, csaknem az egész világban ismerik a gyerekek játékainkat. Csehszlovákia már a két világháború között is exportált játékokat az eu­rópai országokba. 1948-ban e játékok meghonosodtak az ausztráliai piacon, sőt, a het­venes évek kezdete óta ott vannak Irak, Szíria, Hondu­ras, Costarica, Paraguay, Sal­vador és Venezuela üzletei­nek kirakataiban is. Jelenleg több mint száz ország vásá­rol csehszlovák játékokat. Köztük az Egyesült Államok. Stanislava Ramesová BE9BD Albánia Egy török újságíró szemével Albániáról alighanem, ke­vesebbet tud ma a világ, mint Tibetről — írja riport­jában az a török újságíró, aki azon kevés hírlapírók közé tartozik, akik az utóbbi évek­ben ellátogathattak a világtól konokul elzárkózó balkáni or­szágba. Nem véletlen hát, hogy útiibeszámoílóját több vi­láglap leközölte. Az egyetlen lehetséges mó­don közelítettem meg Tira­nát — írja Mehmet Biber. Nemzetközi autóút nem ve­zet Albániáiba, Belgrádiból is csalk hetente, kétszer indul repülőgép Tiranába. A kül- ügymiiniisztériumiban a szoká­sos programegyeztetés, majd egy lengyel gyártmányú Fiat­ba széliünk és indulunk a szállodába. Az utcák néptele- nek, az a néhány ember pe­dig, akivel találkozunk, utá­nunk fordul. Érthető, hiszen Tiranában ritkán lehet autót látni. Magánszemélyek egyál­talán nem tarthatnak, a meg­lévő tizenegynöhány taxi is jobbára vendég nélkül ácso- rog. A város főterén, a SZkan- de.r bég téren mégis komoly arccal irányítja a pvér for­galmat egy közlekedési rend­őr. Délután azonban kiderül, hogy korántsem olyan fölös­legesen, mint gondoltam. Munka után ugyanis benépe­sül a tér, mintha a főváros kétszázezer lakója itt adott volna egymásnak randevút. Körülbelül két órát tart ez a felbolydulás, aztán minden el­csendesedik. Köztudott, hogy hosszú éve­kig Kína volt az egyetlen or­szág, amellyel Albánia baráti kapcsolatot tartott fenn, 1978- tól kezdve azonban Tirana szemére vetette Pékingnek, hogy „kapcsolatokat épített ki az imperialista Egyesült Államokkal és a revizionista Jugoszláviával, s ezzel meg­sértette az örök barátságot.” Kihez fordul ezek után Al­bánia? — kínálkozik önként a kérdés. A válasz a Tiranát elborító plakáterdő bármelyi­kén olvasható: „Minden ktíl- füld.i segítség nélkül, kizáró­lag saját magukra támaszko­dunk !”. Az 1976-os alkotmány szigorúan tálrtjta külföldi köl­csön felvételét, s Albánia az 1979-es földrengés után a Nemzetközi Vöröskereszt se­gélyét is visszautasította. Igaz, az ország a legtöbb ás­ványkincsnek birtokában van, krómtermelésben például a világelsők között tart ják szá­mon. A korlátozott felhaiszná- láte miatt elegendőnek látszik saját olajkészlete, van. ele­gendő kőszene, a hegyi folyók jóvoltából pedig bőséges vízi­energiához jut. Elektromos energ i afe lesi egéből még Jugo­szláviának és Görögországnak is eladnák. Amíit pedig megtagad a ter­mészet, azt pótolja az embe­rek szorgalma és lelkesedése. A diákok például évente egy hónapon át kötelező termelési gyakorlaton vesiznék részt. A középiskolások érettségi után egy évig dolgozni kötelesek, ős* utána tanulhatnak to­vább. A diplomások sem kezdhetik azonnal hivatásuk gyakorlását, csak egyéves gyakorlati idő után. (S. A.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents