Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-10 / 58. szám
1981. március 10. InTÉPÜJSÁG 3 A hirdetőtábla I. Ilyet még nem láttam! Sőt az öreg portás sem emlékezik rá, mikor volt utoljára kiírva a gyárkapura: „Felvétel nincs”. Hitetlenkedve kérdezem újból: tényleg nincs felvétel? — Nincs. — Segédmunkást se vesznek föl? — Azt se. — Szakmunkást? — Hát... talán, ha nagyon érti a szakmáját. Messziről virít a krétával írt egyszerű mondat a Simon- tornyai Bőrgyár kapujában. Mondom, egyszerű a mondat, de mit takar, mi van mögötte, egyáltalán mit jelent ez manapság, 1981-ben? o — Olyan volt ez a gyár, mint az átjáróház. Bárki jelentkezett, csak jöjjön, tárt karokkal fogadták — mondják az asszonyak az előkészítőben. — Mit jelent maguknak ez a kiírás a kapun? — Mit jelent? össze kell húznunk magunkat. Az asszonyok bizalmatlanok. „Maga elmegy, mi maradunk !” Más vizekre evezünk. — Miért kellett kiírni a kapura, hogy felvétel nincs? — kérdezem újra. — Nem tudjuk. — Ez így nem lesz jó, asz- szonyok. . — Kérdezzen csak nyugodtan — biztatgatnak. Vakarom a fejem. Szeretnék rágyújtani, de már a kapuban kiírták, hogy „Az egész gyár területén tilos a dohányzás meg a nyílt láng használata.” Pedig a rágyújtás szertartásával nyernék egy kis gondolkodási időt. Tudom, hogy előbb-utóbb elmondják. Kérdezni kellene ... Megvan! — Arról híres a bőrgyár, hogy vezetőit úgy neveli ki. Sűrű bólogatás jelzi a helyes utat. — Hát csak őszinték lehetnek a saját gyermekeikhez? — A Gabinak elmondhatunk mindent! — Ki az a Gabi? — Az igazgatóasszonyunk: Csapó Jánosné. (Csapó Já- nosné a gyár igazgatóhelyettese.) — Rajta kívül? — Az Imrének. — Milyen Imrének? — A fiatalabb Perger Imrének, a másik igazgatónak. (Perger Imre a másik igazgatóhelyettes). — Másnak nem? — Dehogynem. Elmondhatunk mindent, meghallgatják ... o A műhelyirodában. Varga Lajos, az előkészítő üzem vezetője dicséri az asszonyokat. Harmincnyolc éve dolgozik a gyárban. — Profilváltozás megy végbe nélunk. A beruházás óta lényegesebben, korszerűbb termékskálán dolgozunk. Ennek megfelelően kellett átcsoportosítani az embereket is. o Mondják, hogy manapság a bőrgyártás a „kútban” van. Három gyárunk — a pécsi, a budapesti és a simontornyai — közel egymillió négyzet- méter bőr többlet kapacitással rendelkezik. Mit jelenthet ez? 1. Konkurrenciaharcot. 2. A szerződéses fegyelem lazulását. 3. Minőséget. 4. Kereskedést. 5. Csökkenő árakat. Együttesen: jobb gazdálkodást. Ezek ma még feltételek, de amelyik gyár ebben a versenyben lemarad... o Tovább beszélgetünk az asszonyokkal. — Az igény a változtatásra már fél siker. Ha tudják, hogy rossz a többiek munkája, vagy sok a selejt, vagy gyengébb minőségű a bőr, akkor tudnak változtatni! — mondom én, az idegen, aki a legnagyobb igyekezet mellett is csak a töredékét ismerheti meg egy gyár életének. — Mi eddig is mindent a gyár érdekében tettünk, szüléink és rokonaink is itt dolgoztak, dolgoznak. Továbbra is ebből szeretnénk megélni, persze, hogy nem közömbös a gyár sorsa. — Az előbbi beszélgetés csak a mának szól, az az igazság, hogy egy kicsit megrettentünk. Az a tábla a kapuban mindannyiunkat érint, — mondják az asszonyok. Kardos Ferenc versenyfelelős foglalkozásából is adódik, hogy a gyáron belüli mozgásokat regisztrálja, hiszen nincs olyan munkahely, ahol ne működnének brigádok, olyan kollektívák, akik a gyár érdekét tartják elsődlegesnek. — Sajnos volt olyan brigádunk a 31-ből, amelyik megszűnt. Én magam sem ismerem a múltat, mert csak két éve vagyok itt, de mondják, hogy a beruházás alatt sok ember került más munkakörbe. Ma van olyan eset, hogy egy brigád 60—70 százaléka is átkerül új munkahelyre. Például az ötéves Terv brigád tagjai elmentek csiszolónak és ott beleolvadtak a József Attila brigádba, de maradt az ötéves Terv elnevezés. Voltak viták is: A Rákóczi I. brigádból két asz- szonyt helyeztek el a bőrpuhító gépekre, de ők nem léptek át a másik brigádba. Ezeket a dolgokat nagyon humánusan és körültekintően kell kezelni, igyekszünk segíteni ebben a brigádoknak. A Rákóczi I. brigád vezetője Zugor Józsefné. '— Miért utasították el a Morissa brigád javaslatát? — Szívesen mentünk dolgozni Pásztor Ambrusnéval másik területre, mert eddig is minden szakmát, munkaterületet és gépet végigjártam a műhelyben. Ha az emberre ott van szükség, akkor természetes, hogy vállalja. — A Morissa brigád tagjai jobban keresnek? — Igen. — Akkor miért nem vállalták a brigádtagságot? — A mi brigádunk aranykoszorús kollektíva. Ha átmegyünk másik brigádba, akkor a többiek nem csinálták volna tovább a brigádmozgalmat, ennyit meg nem ér a csere! e „A beruházás befejező évében (1979) a gyári kollektíva talán még nagyobb feladatokkal találta szembe magát, mint a beruházás folyamán: be kellett hozni a beruházás alatti időszak elmaradásait, igazi kollektívát kellett alakítani a „régi” és „új” dolgozókból és új utakat keresni a hatékonyság javítására. Technológiákat kellett racionalizálni, termékstruktúrát átalakítani, a piacot egyre jobban megismerni és a köz- gazdasági szemléletet általánosítani. Az új technika, új profil után még új magatartásformát is ki kellett alakítani a gyári és mozgalmi vezetőknek: a konzervatívizmus helyett az újra és egyre jobb gazdálkodásra való törekvést.” (Részlet Vermes László igazgató írásából a Simontornyai Bőrgyár történetéből.) A fentebb idézett mondatok 1980 februárjában íródtak. Azóta rengeteg víz lefolyt a Sión, de milyen változások tették szükségessé a kiírást a portára 1981 februárjában, erről holnapi számunkban írunk. — Folytatjuk — Űj technológia, jobb bőrök... HAZAFI JÓZSEF • Szakmunkásvizsga az Uniónál (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Dombóvári Unió Ipari Szövetkezetben a termelési feladatokkal egy időben komoly nevelőmunka folyik. E folyamat jelentős része a köz- művelődési tevékenység. Évenként mintegy 120 azoknak a száma, akik szervezett szakmai továbbképzésben vesznek részt. Az elmúlt napokban 15 dolgozó tett sikeres szakmunkásvizsgát a műanyagfeldolgozó szakmából. A „házi” szakmunkásképzésről beszélgettünk Éreth Emillel, a műanyagüzem helyettes vezetőjével, a tanfolyam egyik szervezőjével. — A műanyagüzem termelési értéke meghaladja az évi 100 milliót. Az eredményben jelentkezik az üzem- és munkaszervezés hatékonysága, a dolgozók lelkiismeretes munkavégzése és — reméljük — a házi szakmunkás- képzés is. — Milyen céllal szervezték meg a szakmunkásképzést? — A „hatékonyság — minőség” jelszó végrehajtásának gyakorlatában fontos szerepet játszik a dolgozók szakmai, politikai, általános műveltségének állandó gyarapítása. Öt évvel ezelőtt is volt műanyagfeldolgozó szakmunkásképzés. Az akkori tapasztalatok és a jelenlegi körülmények (az év elejétől már termelő új beruházás, üzem- bővítés) ismét felvetették a szakmunkásképzés megszer- vezésénék kérdését. A szövetkezet személyzeti és oktatási csoportja felvette a kapcsolatot a helyi és a fűzfői szakmunkásképző intézettel, a szakmai felügyelet megteremtésével biztosított volt a szervezeti keret. Ezzel egy időben folyt a tanfolyam hallgatóságának, elő- adógárdájánák összeállítása is. Húsz főt sikerült beiskolázni. Ebből öt lemorzsolódott. Az átlagéletkor 30 év alatt volt. Zömében férfiak, egyharmad arányban nők. Valamennyien 3 műszakba járnak dolgozni. A felének már van egy szakmája, a többség családapa, illetve családanya. A tananyag azonos a nappalisokéval. Ez a tény mutatja a három műszak mellett folytatott képzés nehézségét. A három év anyagát összesűrítve, 3 félév alatt 500 órában dolgoztuk fel. Hetente két alkalommal 5—5 órát tartottak az igen lelkes, jól felkészült előadók: Ben- cze János, Remport Vilmos- né, Vaszari Zsuzsa. A dolgozóknak munkaidő-kedvezményt biztosítottunk. — Miért vállalják a nehéz körülmények között is a tanulást? — Azt hiszem, nem túlzók, ha a szakmaszeretetre, a magasabb képzettség iránti igényre hivatkozom. Ezek mellett nyilván vannak más jellegű ösztönzők is. Pl. a beosztáshoz szükséges végzettség megszerzése, a sike- keres szakmunkásvizsga eredményétől függően óra- béremelés, ami minimum 1 Ft-ot jelent. A képzést, a közösség erősítését, a tapasztalatszerzést szolgálták a szakmai jellegű kirándulások. Meglátogattuk a kecskeméti főiskola laboratóriumát, kísérleti műhelyét, illetve a BVK szekszárdi üzemét. A rendszeres, fegyelmezett, kitartó munka meghozta gyümölcsét, hiszen mind a 15 fő sikeres szakmunkásvizsgát tett. WILHELM ADÁM A vizsgabizottság előtt Ajándékkosár a Kishegyen Mikromix, Nitrosol A Péti Nitrogénműveknél megkezdték az őszi Országos Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Kiállításon aranyérmet nyert három új talajtáplálék gyártását. A tavaszi szezonra már több tízezer hektárra elegendőt adnak át a mező- gazdaságnak. Igen nagy az érdeklődés a Mikromix „A” és a Mikromix „B” levéltrágya iránt, amelyek a növényi szervezetben könnyen hasznosuló kötésben tartalmazzák a különböző mikroelemeket. Mindkét Mikromix- féleségből 10—10 variánst készítenek. Az ugyancsak aranyérmes Nitrosolból várhatóan mintegy 10 ezer tonnát állítanak elő az idén. Szársértő kasza A nemzetközi munkamegosztás keretében új, korszerű takarmánybetakarító gépek gyártását kezdte meg a Szolnoki MEZŐGÉP Vállalat. Az új szálastakarmány-betakarí- tó és -szárító gépek, eszközök nagy teljesítményűek és gazdaságosan üzemeltethetők. A vállalat újdonságai közé tartozó óriás hengeresbálázót az amerikai Hesston cégtől átvett licenc alapján kooperációban gyártják. A betakarítási idényre 200 ilyen masinát értékesítenek, a második félévben pedig további százat adnak át a kereskedelemnek. A takarmánybetakarítás praktikus új eszköze az ugyancsak a Hesston cégtől átvett alternáló szársértő kasza, amely — egyebek között — a lucerna betakarítására szolgál. Tulajdonsága, hogy a kaszálással párhuzamosan a növény szárát felhasogatja, így ez a levélzettel megközelítően azonos idő alatt szárad. Szolnoki újdonság a petrencéző kocsi is, ezt a kanadai MC—KEE cégtől vásárolták. Ez a gép a levágott takarmányt felszedi, szeleteli és az istállókba, vagy a karámokba szállítja. Kosarat kaptak Pakson a nőik, mégpedig óriási kosarát: belefért az egész művelődési ház, színháztermestül, fúvós zenekarostól, orchidea- bokrostól. Mindenkinek jutott bőven, sőt, aki végig ott volt a kosár mellett, az másfél napig részesülhetett egyfolytában a nőnapi remek • eseményekből. Az ajándékkosárnak nevezett rendezvénysorozat telitalálatnak mondható, hatalmas érdeklődést keltett, minden várakozáson felül. Kezdődött az ünnepi zsongás és nyüzsgés szombaton ebéd után, amikor megnyitották á virágkiállítást a szép alsó előcsarnokban, a munkás- művelődési központ épületében. Szinte kínálja magát ez a hely a virágoknak. A szombathelyi Kertész Mezőgazda- sági Szövetkezet növényeiből rendezte a kiállítást Till Jánosné paksi virágkötő és segítségére volt a Kertész Tsz egyik szakembere, Takács Péter, aki az orchidea-kompozíciókat készítette. A látogatók tömegei lassan haladtak, részben mert érdemes volt nézelődni (a majomfának nevezett különlegességtől az új növényekig sokféle gyönyörűség pompázott), részben meg azért időztek itt nők és férfiak, mert sok lány, asszony kapott ajándékot. Tíz órakor folytatódott vasárnap ugyanebben az épületben a nők ünneplése, a kollektív szórakozás és kellemes időtöltés: könyvfciállí- tásí és -vásárt nyitott az áfész könyvesboltjának egész eladógárdája, Horváth Jánosné vezetésével. Rengeteg szép könyv, poszter és hanglemez talált gazdára este ötig. Folytatódott persze a virágkiállítás és -vásár is, azzal a különbséggel, hogy most már az egész épület elő- és oldalcsarnokai, lépcsői és pihenőhelyei megteltek. A szivárvány szürke ahhoz a sokszínűséghez képest, ahogyan itt elvonult, illetve álldogált, sétált, örült, mosolygott, tereferélt többezer nő. A paksi fúvószenekar fél ötkor zendített rá az épület előtt. Körülvette a sokada- lom. ötkor megkezdték a színházteremben a műsort. Rövid köszöntőt mondott a zsúfolásig .’telt terem színpadán Hegedűs György, az atomerőmű-beruházás pánt- bizottságának titkára és Iván Szemjonovdcs Gyenyd- szov, a szovjet szakértők pártszervezetének titkára. Tele lett a színpad gyerekekkel, táncoló, éneklő, verset mondó magyar és szovjet úttörőkkel. Az utánuk következő két pécsi színész igazán jó és vidám műsora sem tudott nagyobb kedvet kelteni, csák folytatódott a forró hangulat. A divatbemutató és a sok ajándéktárgy 'kisorsolása is igénybevett egy órát. A tömeg nem tágított. Ilyen szórakozásiban még nem volt részük a paksi embereknek. A divatbemutatón például gimnazista lányok és fiúk, meg kisgyerekek .sétálgattak a reflektorfényben. A közönségnek minden és mindenki tetszett. Jó ajándékkosarat állítottak össze a rendezők, a készítők: az atomerőmű- beruházás pártbizottsága és a városi-járási pártbizottság, az atom erőmű-beruházás művelődési bizottsága és a városi közművelődési intézmények igazgatósága. Hosszú nőnap volt, remek nap. GEMENCI JÓZSEF
