Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

1981. március 1. a mépüjsAg NDK Ismét vasúton A Német Demokratikus Köztársaságban energiataka­rékossági megfontolásokból ismét használatba veszik a korábban üzemen kívül he­lyezett vasútvonalakat, ha az ésszerű energiagazdálkodás indokolja. A közlekedési mi­nisztérium intézkedései sze­rint egyebek között a 15Q ki­lométernél nagyobb távolság­ra minden szállítási feladatot vasúton kell lebonyolítani, de már 10 kilométeres távolságon is sínre kell vinni a fuvart, ha a feladó és a címzett is iparvágánnyal rendelkezik. A vasúti szállítás átterelését a közútra csak nagyon szűk körben engedélyezik, tömeg­árunál pedig egyáltalán nem. Megvizsgálják annak lehető­ségét is, hogy különböző ked­vezményekkel érdekeltté te­gyék a fuvaroztatókat a vas­úti szállításokban. Koreai NDK 9 Uj sugárút Phenjanban A KNDK fővárosának ke­leti részén új sugárút épült. Az új út néhány kilométer hosszúságban húzódik — az új szülészeti klinikától a Taedonggang lakónegyedig. A többsávos sugárút hosszában több aluljáró biztosítja a gya­logosok gyors, biztonságos közlekedését. A phenjani út­hálózat kiépítése ezzel a vá­ros keleti részén is jelentős lépést tett előre. Már épülnek az új sugárút két oldalán a többemeletes lakóházak. Nemsokára megindul itt a trolibusz-közlekedés. Az építők rekordidő alatt adták át rendeltetésének a sugárutat, zöld övezettel, aluljárókkal együtt alig több mint hét hónap alatt készült el az útépítés. új iparág: az atomenergetikai gépgyártás Két> és sokoldalú megállapodások A hetvenes években be- következett energdakríziis szerte a világon fokozottan ráirányította a fi­gyelmet az atomenergia bé­kés felhasználására. Az atom­erőművek telepítése az elmúlt ötéves tenvidőszakfban fel­gyorsult, egyre inkább kibon­takozott az atomenergetikai gépek fejlesztésében és gyár­tásában, az együttműködésre való törekvés, és a jélek sze­rint a közös munka az új tenvidőszakiban kiteljesedik. Az atomenergetikai gép­gyártásba való bekapcsolódá­sunk gyakorlatilag egy telje­sen új iparág alapjait terem­tette meg (Magyarországon is. Gábor András ipari minisz­terhelyettes arról tájékoztat, hogy milyen mértékű a KGST-országok együttműkö­dése ebben az alalkuló új ipar­ágban: mennyire sikerült ele­get tenni a gazdaságosság kö­vetelményeinek, milyen pers­pektívákat ígér az egész ha­zai ipar szerkezeti átalakulá­sában és fejlődésében az atomenergetikai gépgyártás. — Mindenekelőtt hogy áll­nak az egyes tagországok az atomerőművek telepítésével? — Természetesen a Szov­jetunióban jóval korábban kezdődött az atomerőművek építése, és ennek megfelelő­en itt üzemel számszerűen is a legtöbb. Az NDK-ban négy blokkiüzemet adtak át eddig, Osehszilovákiában és Bulgá­riában pedig kettőt-kettőt. Nálunk, mint ismeretes eb­ben az évben készül el a Pak­si Atomerőmű első blokkja. Lengyelországban a tervek szerint 1984-re várható az atomerőmű-építés első lép­csőjének befejezése. Meg kell említeni Romániát is, bár ők nem a Szovjetunióból vásá­rolt technológiákkal készítik atomerőműveiket, mégis a különböző együttműködési egyezményekben, a gépgyár­tás szakosított megvalósítá­sában részit vállalnak. Az atomerőművek építése a nyolcvanas években sokkal intenzívebben folytatódik. A KGST-országok felmér­ték villamosenergia-igényed- ket, és azon belül az atom­erőművekben előállítandó vil­lamos energia részarányát. Megállapították, hogy az atomerőművek gyorsított üte­mű építéséhez elengedhetet­lenül szükséges a gépgyártá­si kapacitások összehangolt biztosítása. A tagországok ál­tal 1990-ig egyeztetett atom­erőmű-építési programból egyértelműen következett; a Szovjetunió egyedül, határ­időre, nem tudja legyártani az összes erőműhöz szüksé­ges berendezéseket, ezért az érintett országok összefogá­sára, a közös atomenergetikai gépgyártás megteremtésére volt szükség. — Milyen módon kapcso­lódnak be a tagországok az atomenergetikai gépgyártás­ba? — Ez a munka lényegében két lépcsőben valósul meg. Az 1976—80-as tervidőszak­ban gyártási együttműködés jött létre a Szovjetunió és az egyes KGST-országok között az atomerőművi berendezé­sek gyártására. Ezt az együtt­működést kormányszintű egyezmények szabályozták. Például hazánk és a Szovjet­unió között létrejött egyez­mény alapján az elmúlt év végéig nagy volumenben szállítottunk a Szovjetunióba speciális vízkezelő berendezé­seket, atomerőművi hőcseré­lőket, speciális gőzgeneráto- rofcat, javítógépeket és csa- vairanyiag meghúzó berende­zéseket. A most induló új ötéves tervidőszakra, tehát 1981— 1985 között, sőt 1990-ig már sokoldalú gyártásszakosítási és kölcsönös szállítási egyez­mény jött létre, s ebben meg­határozták az érintett orszá­gok kormányai az együttmű­ködés feladatait, a felek kö­telezettségeit. Egy-két évig azonban ——■—---------2- még át­m eneti időszakra kell számí­taná, vagyis az egyes gépszál­lításokat a vállalatok szovjet generálkivitelezőn keresztül bonyolítják le. A szovjet ipar minden atomerőművi beren­dezést készít, de az igényeket nem tudja mindenkinek ma­radéktalanul kielégíteni. A kidolgozott megállapodás ér­telmében Csehszlovákia első­sorban a reaktorokat készíti. Igaz saját szükségleteinek ki­elégítésére, a jelenlegi álta­lános konstrukciójú 440 me­gawattos erőművekhez más berendezéseket is készít. A lengyel vállalatok gőzgenerá- tórokat, különböző szerelvé­nyekét, aggregátofcat gyárta­nak. Az NDK ipara vállalko­zott ugyancsak szerelvények, száIlitótechnolágiák, reaktor- kiszolgáló egységek, valamint fűtőelemeket feldolgozó be­rendezések nagyobb soroza­tú előállítására. Az erőmű­vekhez szükséges futódaruk, egyes szivattyúk, tartályok és szerelvények jelentős részét a tagországok romániai cégek­től vásárolhatják meg a sza­kosodási megállapodás kere­tében. A különböző villamos­egységeket, infrastrukturális kiegészítő berendezéséket, felszereléseket pedig általá­ban ki-ki saját magának gyártja le. A nálunk készülő vala mennyi terméket világpiaci árakon tudjuk értékesíteni. Ha tovább javulhatna az ezekhez a berendezésekhez szükséges alapanyag-import a szocialista országokból, ak­kor tetemes devizát lehetne felszabadítani, s a termelés már jövedelmezőbb lenne. El­sősorban a rozsdamentes, nagy szilárdságú anyagokról van szó. Egyébként kor­mányzatunk már kijelölte azokat az iparvállalatokat, amelyek ezentúl a legirikább kiveszik a részüket az atom­erőművi berendezések gyár tásában. Ezek közé tartoznak a Ganz-MÁVAG, az Április 4. Gépgyári Művek, a Csepel Művek Egyedi Gépgyára, a Láng Gépgyár, az Egyesült Viillaimosgépgyár, az Aprító­gépgyár és a Ganz Villamos- sági Művek. A Cheimimas Vegyigép Tervező- és Fővál­lalkozó Vállalat a Szovjet­uniótól vásárolt műszaki do kumentációk hasznosításával, a nemzetközi atomenergetikai szabványosítási munka hazai feladatainak ellátásával, va­lamint az exportálandó atom­erőművi berendezések fővál­lalkozásának biztosításával fontos, összefogó, koordináló tevékenységet fejt ki. összességében megállapít­ható, hogy az idei esztendő vei újabb korszak nyílt meg a szocialista országokban az atomenergia békés felhaszná­lásának gyors elterjedéséhez. Ennek záloga a szocialista együttműködés, amely az atomerőművi berendezések sokoldalú gyártásszafcosítása és kooperációja terén kiala­kul. A magyar ipar például 1985-ig négyszer annyi atom erőművi berendezést szállít majd a szocialista országok­ba, mint az elmúlt tervidő szakban, öt év alatt mintegy 17 ezer tonnányi ilyen beren­dezést gyártunk. Ezzel egyiidőben nálunk és-----------pabtneremknél is már m egkezdődött a felkészülés a nagyabb, iaz ezer megawattos atomerőművekhez szükséges berendezések sorozaltgyártásá- ra is. A most érvénybe lépett sokoldalú egyezmény is ma­gába foglalja az ilyen irányú teendőket. 1986 és 1990 kö­zött várhatóan 22 ezer ton­nányi atomerőművi berende­zést gyárit majd a magyar ipar. (MTI—APN) Tartu 950 éves Az észt Tartu városa 950. évfordulóját ünnepli. A város több évszázada ismert kultu­rális központ. Az első iskolák a XVI. században épültek. Híres egyetemét 1632-ben alapították. A városban jelen­leg egy mezőgazdasági aka­démia és öt tudományos ku­tatóintézet működik. Tartu ipara csak a szovjet­hatalom éveiben kezdett fej­lődni. A város jelenleg Észt­ország ipari termékeinek kö­zel egy tizedét adja: élelmi- szeripari, könnyűipari, gép- és műszeripari gyárak van­nak. Nagy ütemben folyik a la­kásépítkezés. Az elmúlt 5 éves tervben 246 ezer négyzetmé­ter lakóterületet adtak át. APN—KS Tartu egyik új lakónegyede Szovjetunió Félmillió tonna tealevél Tavaly először haladta meg a szovjet tealevéltermés a fél­millió tonnát, a hektáronkén­ti átlagtermés pedig elérte a 81 mázsát. Ez jelentős ered­mény, különösen, ha figye­lembe vesszük, hogy a trópu­sokon egész évben tart a ve­getációs időszak, míg a Kau­kázuson mindössze 5 hónapig. A Szovjetunióban a teát 80 ezer hektáron termesztik, de évről évre új területeket hó­dítanak el a hegyektől és a mocsaraktól. A mostani öt­éves tervidőszakban (1981— 1985) Grúziában a Kolhidai síkságon további 11 ezer hek­táron csapolják le a mocsara­kat és telepítenek teaültetvé- nyeket. A termelés növekedé­Laosz Öntözés, Laosz északi részén Luang Pnalbang tartományban 7 új hidrotechnikai létesítmény épül. Jelenleg a tartomány 46 pontján működnek önfo- zőcsatomák, ezek több ezer hektár rizsföld öntözését biz­tosítják. Országszerte nagy figyel­met fordítanak az öntözőcsa­sével párhuzamosan bővítik a feldolgozó kapacitásokat is. Jelentős eredményeket ér­tek el a szovjet fajtanemesí- tők. Az általuk kikísérletezett új teafajta — a Kolhida — másfélszer magasabb termést biztosít, mint a hagyományos fajták. Jelenleg a Kolhidát ezer hektáron termesztik, és a közeljövőben elkezdik telepí­tését mindhárom szovjet tea- termesztő vidéken: Grúziá­ban, Azerbajdzsánban és a krasznodári területen. Az elmúlt 15 év alatt 2,5- szeresére nőtt a teatermesztés volumene a Szovjetunióban. Ennek révén számottevő mennyiség kerül exportra, el­sősorban az európai szocialis­ta országokba. vízellátás tornák, víztárolók, gátak, va­lamint ivóvíztelepék építésé­re. A közelmúltban adták át Vientiane egyik külvárosá­ban Laosz legnagyobb ivóvíz- telepének első ütemét, amely naponta 40 ezer köbméter ivóvizet szolgáltat a főváros lakosságának. A szovjet mezőgazdaság a 80-as években A XI. ötéves tervben a Szovjetunió mezőgazdaságá­ban országos feladatnak te­kintik az élelmiszerek növe­lését. 1981 és 1985 között a mezőgazdasági termelés vo­lumenét évi 12—14 százalék­kal növelik. Évi átlagban 238—243 mil­lió tonna gabonát, 9,2—9,3 millió tonna nyersgyapotot,, 17—17,5 millió tonna húst, 97—99 millió tonna tejet kell termelnünk. Ezek a célok el­érhetők, bár nagy erőfeszíté­seket igényelnek. Különösen vonatkozik ez a gabonára: a legutóbbi ötéves tervidőszak legsikeresebb évében a brut­tó gabonatermés elérte a 237 millió tonnát, a legked­vezőtlenebb évben viszont 179 millió tonnára csökkent. Az időjárás szeszélyeitől való függőség igen jelentős, és ez megnehezíti a helyzetet. A Szovjetunió, hogy a ter­méshozamban mutatkozó évi ingadozást leszűkítse, növeli a meliorációs földek terüle­tét, amelyek még aszály ese­tén is garantálják a stabil terméshozamot. A XI. öt­éves tervidőszakban (1981— 1985) a tervek szerint 3,4— 3,6 millió hektár öntözött, és 3,7—3,9 millió hektár lecsa­polt földet kapcsolnak be újonnan a mezőgazdasági ter­melésbe. Ez a Szovjetunió mezőgazdasági termőterüle­teinek jelenlegi, 35 millió hektárt kitevő aranyalapjá­nak lényeges növelését je­lenti. A mezőgazdaságnak gépek­kel és műtrágyával való el­látottsága a jelenlegi ötéves tervidőszakhoz képest nem növekszik jelentősen, de fi­gyelembe kell venni, hogy a Szovjetunió az utóbbi 15 év­ben jelentősen felújította me­zőgazdasági gépparkját, a ve­gyi műtrágyák gyártási vo­lumenét tekintve pedig az el­ső helyre került a világon. Lényeges, hogy a gazdaság agrárszektorában a termelés gyarapodásának teljes egé­szét a nyolcvanas években a munka termelékenységének emelkedése révén kell bizto­sítani. A munkatermelékeny- ségnék az új ötéves tervidő- sziaikban 22—24 százalékkal kell növekednie. A gabonatermelés növelé­sével a Szovjetunió a koráb­biakhoz hasonlóan a nyolc­vanat években is azt a célt követi, hogy az állattenyész­tő telepeken lényegesen ja­vítsa a takarmányhelyzetet, és ennek alapján ugrássze­rűen növelje a hús- és tej­termékek termelését: 1990-ig az egy főre jutó hús- és tej- fogyasztásnak meg kell köze­lítenie a tudományosan meg­alapozott normát. A legfontosabb szociális és gazdasági problémák megol­dásának komplex megközelí­tése — lényeges jellegzetes­sége a 80-as évek szovjet tervezésének. Tanúbizonysága ennek az élelmiszerellátási célprogram kidolgozása, amelynek biztosítania kell, miként azt a „fő irányelvek” hangsúlyozzák, „az egységes tervezést, az agráripari komplexum ágazatainak ará­nyos és kiegyensúlyozott fej­lődését, a komplexum anya­gi-technikai bázisának jelen­tős megszilárdítását, az ága­zatok közötti gazdasági kap­csolatok tökéletesítését, a köl­csönhatások pontos megszer­vezését a mezőgazdasági ter­melés növelésében; a termé­kek tárolásának, szállításá­nak, feldolgozásának és a fo­gyasztókhoz való eljutásának a javítását.” Az országos élelmiszerellá­tási program sikeres megva­lósítását hatalmas beruházá­sok segítik elő az agráripari komplexum valamennyi ága­zatában, amelyeknek száza­lékaránya a népgazdasági összberuházások előirányza­taiban a nyolcvanas évekre — több mint 27 százalékos. LEV VOSZKRESZENSZKIJ A „Voronovó” állattenyésztő Szovhoz a Moszkva-területen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents