Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-07 / 56. szám

A NÉPÚJSÁG 1981. március 7. Épült: ajánlott terv alapion Rossznyelvek szerint hó­rom csoportba tartozunk. Vannak, akik építkeztek, akik most építkeznek, s okik ez­után vágnak bele új ház, ta­nya vagy egyéb kacsalábon forgó elövarázsolásába. S az első két csoport már vágja a megállapítást, ami egyben önkritika is: — Mert mind bolondok vagyunk... Való igaz, a magánépítke- zés idegőrlő 'tevékenység, az ezernyi gond közül azonban az egyiket a terveztetést évek óta megkönnyíti egy dosszié­ba gyűjtött rajahailmaz, amit így hívnlaik: ajánlott tervgyűj­temény. — Valóban megkönnyíti ? . — erről beszélgetünk Sipőcz Győzővél, Tolna megye fő­építészével. — A gyakorlat azt bizo­nyítja, hogy még mindig di­vatosabb az egyéni tervezés. A készülő házaik 75—80 szá­zaléka nem az ajánlott ter­vek állap ján épül. — Ez nem abból adódik, hogy ezek az ajánlatok uni­formizálnák a leendő ottho­nokat? — Ugyan, közel kétszáz tel­jesen kidolgozott, s állítha­tom nyugodtan, nagyon ötle­tes elrendezésű, logikusan ki­alakított lakás tervei között válogathatnak a leendő tulaj­donosok. Benyúl a szekrénybe, s ki­veszi a műanyag borítású dossziéba fűzött tervajánla­tokat. Lapozgatom. Földszintes, többszintes, sátortetős, nye­regtetős, és csak a szakem­berek tudnák pontosan felso­rolni, milyen épületek rajzai. Jómagam is egy építkezés vége felé járok, saját bőrö­mön tapasztaltam az otthon- építés valamennyi gondját, örömét, így némi ismerettel rendelkezem. Ezek alapján mondhatom, hogy jók az ajánlatok. — Mibe kerül egy ilyen tervdokumentáció ? — Nyolcszáz forint. Töre­déke egy tervezés díjának. — S ennék alapján lehet is építkezni? — A tervek adaptálását, tehát a domborzati, környeze­ti viszonyokhoz történő il­lesztését kell elvégeztetni, amit azodban akár technikus is megcsinálhat. Az ajánlott tervek engedélyeztetése is egyszerűbb, mint egy egye­di terveké. — Tesznek valamit, hogy gyakrabban alkalmazzák eze­ket az egyéninél (legtöbbször jobb, olcsóbban kivitelezhető, korszerűbb terveket az épít­tetők? — Tavaly ősszel megjelent egy új jogszabály, mely elő­írja, hogy a tanácsok szak­igazgatási szerveinél dolgozó szakemberek illetékességi te­rületükön csak az ajánlott tervek adaptálását végezhe­tik el. Egyébként ugyanez a Borbélyék új otthonára Tengelicen senki nem mondhatja, hogy fantáziátlan terv alap­ján készült jogszabály intézkedik arról is, hogy egyedi terveket most már csak felsőfokú végzett­séggel rendelkező építőipari szakemberék készíthetnek. Ajánlott terveket pedig bizo­nyos nagyságig — kétszinte­sig, s legfeljebb két lakást tartalmazó épületét — közép­fokú végzettséggel rendelke­zők is adaptálhatnak. A főépítész asztalán bírá­latra váró egyedi lakástervek. Találomra belelapozok né­hányba. És saját tapasztala­taim alapján nyomban meg­látok néhány értelmetlen megoldást. Minden funkció nélküli pén zpo csókol ás t. S akad olyan is, amely ízléste­len. — Hányán kezdenek mos­tanában építeni a megyében? — A korábbi évi másfél ezer, tavalyra úgy 1200-ra csökkent. Ennek ellenére egyre többen hoznak be aján­lott terveket. Idén az arány már megközelíti az egyhar- madot. — Nem lesz ez érvágás a maszek tervek készítésén meggazdagodott építészek­nek? — A tavalyi rendelet (alap­ján kevesebben végezhetik ezt a munkát. Ök pedig — a minap beszélgettem néhá- nyuklkial — inkább arról pa­naszkodnak, hogy már nem bírják. A megrendelők sorban állnak, s aki most jön, an­nak idén már nem is tudják megcsinálni a tervet. Egy megvalósult ajánlott terv Szedresen A típustervek tiszta szer­kezeti rendszerek, logikus ki­próbált megoldások, nem megerőszakolt varációk. S míg az egyedi megoldások kiötlői szeretik a speciális anyagokat, az ajánlott tervek alapján épülő házak a keres­kedelemben leginkább kap­ható anyagokból felépíthetők. dúltam útnak, megnézni, mi­lyenek az ajánlott tervek alap­ján készült otthonok. Én sem szeretem az unalmas, egy­hangú, igénytelenséget tükro* voltak olyanok. S a belső el­rendezés ötletes variálásával — szepesi — Az ősméhésznő (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Spanyolországban, a Va­lencia környéki hegyek kö­zött húzódik meg egy kis fa­lu, Bicorp a neve. Ennek a közelében van az 1919-ben felfedezett Pók-barlang, amelynek fülkéiben láthatók az ősember által készített ős­állatokat, vadászjeleneteket ábrázoló sziklafestmények. A Pók-barlangban bukkantak először és eddig még sehol másutt, egy sziklafestményre, amely az ősméhésznőt és az ősméhészférfit ábrázolja munka közben. Bár a tudo­mányos tudósítások ősmé- hészemberről tudósítanak, de csak rá kell nézni a mellékelt rajzra, a feltűnően karcsú derék, a széles csípő és a fej rajza határozottan nőre utal. A rajz azt a jelenetet ábrá­zolja, amint a sziklafalról függőlegesen alálógó, valami­lyen kúszónövény hatalmas indáin vagy óriási léggyöke­reken egy női alak felkapasz­kodott a sziklaüregben meg­búvó méhek kijáratához és a füsttől felbőszült méhek (elnagyolt nagyságban és for­mában) körülötte rajzanak. A női alak bal kezében kosárfé­lét tart. Talán ebben vitte fel a füstölgő anyagot és ebbe rakja a kiszedett lépesméz- darabokat. Egy másik rajz dereka táján az indákon ka­paszkodó alak — amely na­gyon hasonlít egy gyermek­rajzhoz — a maga ösztövér- ségében csak férfi méhész lehet, aki valamiféle tarisz­nyát visz a hátán, míg a mé- heknél fönn levő alak a ma­Az ősméhésznő. Kinagyított rajz ga teltségében, karcsúságá­ban csak nő lehet: az ősmé­hésznő 20 000 évvel ezelőtt. Az ősművész nem tévedett, a nő és a férfi alakját szemlé­letesen fejezte ki. A méhek ilyen lakásáról egy spanyol méhészíró közli, hogy „a képen látható szik­laüreg hasonlít azokhoz a sziklalyikakhoz, amilyenek­ben mai méhek tanyáznak ezen a vidéken, és amilye­nekből a jelenlegi falusiak mézzel való ellátásukat épp­úgy biztosítják, mint 20 000 évvel ezelőtt.” Az egész sziklafestmény mindössze 70 cm magas, míg a méhészasszony képe mint­egy 10 négyzetcentiméter. Az egész sziklafestményből egye­dül csak a méhésznő képe van rajta eredeti színekben az 1976-ban megjelent spa­nyol postabélyegen. És így a postabélyeg az ősméhészasz- szony rajzával az ősi foglal­kozások közül éppen a mé­hészkedés módját ábrázoló kőkorszaki képet viszi világ­gá. Erre büszkék lehetnek a jelen méhészkedő női, asz- szonyai. Vajon a jelenben vannak-e méhészkedő nők? Amint vol­tak a múltban, éppúgy van­nak a jelenben is. A svájci méhészeti szaklapban olva­som, hogy az egyik tarto­mányban, a magas hegyek­ben élő rétorománok (a ne­gyedik nemzetiség Svájcban) között majdnem ugyanannyi a méhésznő, mint a férfi mé­hész. Persze, kétféle méhész­kedő nő van: az egyik telje­sen önállóan, nem félve a méhektől, végzi a méhészeti munkákat, a másik ugyan­csak bátran, nagy ügyesség­gel segédkezik méhész férjé­nek minden munkában, de különösen a nagy figyelmet és pontoságot kívánó, munka- igényes méhpempőkészítés- ben. Ügy vélem, hogy a ta­mási méhész szakcsoport múlt évi 6 vagonos mézter­melésében nem kis munkája van a méhészasszonyoknak is. Gondolom, ugyanígy van egész megyénkben. Csak megemlítem, hogy szépszámban vannak a nem­zetközi tudomány területén olyan tudós nők, akik tudo­mányos, kutató munkájukkal igen nagy mértékben előre­vitték a méhészkedés elméle­tét és gyakorlatát. DR. KOPPÁN JÓZSEF Ünnepi vöröskeresztes megemlékezés Dombóváron (TUDÓSÍTÓNKTÓL) „Nagyon nehéz elmondanom, mi mindent jelent nekünk — e szó: Vöröskereszt, a kisnyulaknak csapdátlan mezőket a fecskepárnak bújtató ereszt, a sebesültnek friss kötést a sebre, a csüggedőnek egy csipet reményt, a szomjazónak néhány tiszta kortyot, a tévelygőnek egy csóványi fényt." Baranyi Ferenc Vöröske­reszt című versének fenti gondolatai hatották át annak a közelmúltban rendezett ün­nepségnek minden momentu­mát, amellyel a dombóvári egészségügyi szakközépiskola tanulói emlékeztek meg a Vöröskereszt centenáriumá­ról. Mészáros József törté­nelemtanár betanításában dallal, verssel, szöveggel, ze­nével kísérhettük végig a Vöröskereszt életének jelen­tős állomásait napjainkig. A Vöröskereszt százéves történetében jelentős ese­mény volt az ifjúsági VK 1921-ben történt megalaku­lása, hiszen ezzel kezdődött el a Magyar Vöröskereszt utánpótlásának szervezett biztosítása. A dombóvári egészségügyi szakközépiskola növendékei tavaly óta készülődnek, első­sorban jubileumi felajánlá­saik teljesítésével. Már az első évfolyamban minden ta­nuló megismerkedik a VK általános tevékenységével. Nagyon jó a kapcsolatuk az ének-zenei, a Gárdonyi és a Zrínyi általános iskolával. Aktivistacsoportjaik vállal­ják az általános iskolák út­törő és kisdobos vöröskeresz­tes csoportjainak felkészíté­sét az egészségvédelmi kö­vetelmények teljesítésére. Továbbá biztosítják számuk­ra az alapfokú elsősegély- nyújtó — házi betegápolási ■— és csecsemőgondozási tan­folyamok vezetését is. Szoros kapcsolatot tartanak fenn a bölcsődékkel, rend­szeresen látogatják azokat, és részt vállalnak a kisgyer­mekek foglalkoztatásában. A helyi szociális otthon­nal szintén jó a kapcsolatuk. Az idős korú emberek szíve­sen várják őket, hiszen nem­csak ápolásukban segítenek, hanem szorító magányossá­gukat is feloldják vidám be­szélgetésekkel, filmek vetíté­sével, élménybeszámolókkal. A dombóvári egészségügyi szakközépiskolában a tanulók nemcsak szimpatizánsai, ha­nem cselekvő résztvevői is annak a munkának, amelyet a Magyar Vöröskereszt száz éve végez az egész társada­lom érdekében. Ünneplők BERGER REZSONÉ Fotó: Tilinger

Next

/
Thumbnails
Contents