Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-07 / 56. szám

Mai számunkból A NEB ÉLETÉBŐL (3. old.) épült: ajánlott terv ALAPJÁN (4. old.) OLVASÓSZOLGÁLAT HOVA VEZETNEK AZ UTAK? (3. old.) Javaslatok a békéért A szovjet belpolitika, különösen a gazdaságpolitika kérdései álltak az SZKP XXVI. kongresszusának előte­rében, de a világ közvéleménye a legnagyobb érdeklő­déssel Leonyid Brezsnyev külpolitikai megállapításait, mindenekelőtt az enyhülés folyamatát segítő javasla­tait fogadta. Érthető ez, hiszen a kongresszus küszöbén az imperialista körök bizonyos . csoportjainak szinte hisztériás hangulatú szovjetellenes uszítása következté­ben magasra csapott a hidegháborús hullám, szinte ta- pinthatóvá vált a feszültség. S ráadásul ez a propagan­dakampány nem akárhonnan indult ki: tevékeny részt­vevői, sőt kezdeményezői voltak az új washingtoni kor­mányzat vezető személyiségei. A kongresszus előtt so­kakban felmerült a kérdés: vajon mi lesz minderre a Szovjetunió válasza, vajon nem következik be az, hogy a Központi Bizottság beszámolója a támadásokra ha­sonló hangvétellel válaszol, s akkor a nemzetközi hely­zet még bonyolultabbá válik, a konfliktus veszélye még inkább megnövekszik. Azok persze, akik komolyan végiggondolták, mi volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának külpolitikai irányvonala az elmúlt kongresszusokon, már a tanács­kozás megnyitása előtt tudták, hogy a beszámoló nem ilyen lesz. A szovjet vezetés már az új amerikai kor­mányzat hivatalba lépte után nagyon határozottan és higgadtan válaszolt a nyilvánvalóan rosszindulatú és rágalmazó támadásokra, de nem zárta be a kaput sem­miféle tárgyalási lehetőség előtt. Ez a nyugodtság, megfontoltság, önmérséklet, s ugyanakkor az őszinte szándék az enyhülés folytatásá­ra, megszilárdítására teljes mértékben tükröződött a Leonyid Brezsnyev által előterjesztett beszámolóban. Az SZKP KB főtitkára nemcsak reális és objektív ér­tékelést adott a nemzetközi helyzetről, nemcsak össze­gezte a Szovjetunió és a különböző államok, államcso­portok kapcsolatainak jellemző vonásait, hanem új kez­deményezéseket is tett, abban a szellemben, hogy azt az előző kongresszusokon megfogalmazott és megerő­sített békeprogram is kifejezésre juttatta. A kiinduló­pont mindvégig azonos: a Szovjetuniónak nincs szük­sége háborúra, a békéhez viszont nem ellenfeleket, ha­nem partnereket keres és kész mindenkivel együttmű­ködni, aki hajlandó vállalni bizonyos magatartási mi­nimumot, azt, hogy nem akar egyoldalú előnyökhöz jutni. Ez a szovjet magatartás, a kongresszus ilyen ál­lásfoglalása a világ sok részén, minden békeszerető em­bernek nyilvánvaló megkönnyebbülést hozott, s leg­feljebb azok dolgát nehezíti meg, akiknek most újabb ürügyeket kell keresgélniük a szovjetellenes kampány folytatására, a szovjet kezdeményezések visszautasítá­sára. Nyilván nem lesz könnyű dolguk. A kongresszu­son előterjesztett javaslatok annyira világosak, közért- hetőek, s tegyük hozzá, népszerűek, hogy nehéz lesz ki­térni előlük. Mit javasolt Leonyid Brezsnyev, mit kíván megvaló­sítani az SZKP és a szovjet állam? Indítványozta, hogy terjesszék ki Európában az úgynevezett bizalomnövelő intézkedéseket, amelyek csökkentik a katonai konflik­tusok veszélyét, s késznek mutatkozott arra, hogy ezek érvényét — például a hadgyakorlatok bejelentését — a Szovjetunió egész európai területére kiterjesszék, ha a Nyugat megfelelő válaszintézkedéseket tesz. Ez a Helsinkiben aláírt záróokmány egyik fontos intézkedé­sének jelentős kiszélesítése lenne, s kétségkívül elősegí­tené nemcsak a bizalom megnövelését, hanem a Varsói Szerződés tagállamai által javasolt európai leszerelési konferencia összehívását, eredményességét is. Az SZKP főtitkára javasolta továbbá, hogy tegyenek hasonló intézkedéseket a bizalom növelésére a Távol- Keleten is. Konkrét előterjesztést tett a szovjet és ame­rikai fegyvertárba újonnan bekerülő nukleáris rakéta­hordozó tengeralattjárók gyártásának korlátozására, s ezek rakétafegyvereinek korlátozására. Kifejezte a Szovjetunió készségét a hadászati támadófegyverekről folytatott tárgyalások felújítására, s ennek csupán egy feltételét szabta meg: nem szabad veszélyeztetni a ko­rábban elért eredményeket, nem szabad felrúgni a lét­rejött megállapodásokat. Ugyancsak konkrét javasla­tot tett az Európa területén lévő, közép-hatótávolságú nukleáris rakéták számának a jelenlegi szinten történő befagyasztására, mindaddig,, amíg sorsukról nem sike­rül tárgyalásokon megegyezni. Újabb — bizonyos nyu­gati álláspontokat figyelembe vevő — elképzeléseket terjesztett elő a Perzsa-öböl térségében kialakult konf­liktus rendezésére, nem zárva ki az ilyen megbeszélé­sek napirendjéről az úgynevezett afgán kérdés meg­vitatását sem, természetesen Afganisztán szuverenitá­sának messzemenő tiszteletben tartásával. Lehetséges­nek tartja a legmagasabb szintű szovjet—amerikai tár­gyalások folytatását éppúgy, mint a Biztonsági Tanács tagjainak csúcsszintű tárgyalását a feszültséget okozó kérdések rendezésére. A kongresszusi beszámoló más fontos javaslatokat, elképzeléseket is tartalmazott, de ezek keltették a leg­nagyobb érdeklődést, mivel ezek tartalmaztak új ele­meket a korábbi jól ismert szovjet állásponthoz képest, s megvalósításukhoz különösebb nehézség nélkül akár azonnal hozzá lehet kezdeni, megfelelő jóindulat esetén. E javaslatok elfogadása egyik fél biztonságát sem ve­szélyezteti, nem változtat a kialakult egyensúlyon, meg­valósításuk viszont jelentős előrelépés lenne' a feszült­ség azonnali enyhítésében és a nagyobb előkészítést, vi­tát igénylő tárgyalások megalapozásában. KISS CSABA Kitüntetési ünnepség a Parlamentben A X. szekszárdi jogásznap Dr. Jókai Loránd, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára nyitotta meg a X. szekszárdi jogásznapot Tegnap Szekszárdon, az ómegyeháza dísztermében ke­rült sor a X. szekszárdi jo­gásznap rendezvénysorozatá­ra. Dr. Molnár István, a Szekszárdi Megyei Bíróság el­nöke üdvözölte a jogászszö­vetség tagjait és a megjelent vendégeket, akiknek sorában helyet foglalt K. Papp Jó­zsef, a megyei pártbizottság első titkára is. A szekszárdi jogásznapot dr. Jókai Loránd, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára nyitotta meg, majd dr. Sza- bópál Antal, a megyei tanács elnöke mondott bevezetőt. A jogásznap munkáját megha­tározó előadást dr. Borics Gyula igazságügy-miniszté­riumi államtitkár tartotta Ál­lami és jogi életünk időszerű kérdései címmel. Dr. Borics Gyula állam­titkár előadása után a Köz- gazdasági és Jogi Könyvki­adó rögtönzött kiállítását a helyszínen dr. Szigeth Fe­renc, a Szekszárdi Járásbíró­ság elnöke, a Magyar Jogász Szövetség megyei szervezeté­nek elnökségi tagja nyitotta meg. Délután szekcióüléseken folyt a munka. Az államigaz­gatási jogi szakosztály ülésén dr. Raft Miklós, a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese tartott elő­adást A közigazgatási tevé­kenység hatékonyságának néhány problémája címmel. Korreferensek voltak: dr. Polgár Ferenc, a megyei ta­nács vb-titkára és Vidóczy László, a dombóvári Városi Tanács elnöke. Ugyanebben az időpontban ülésezett a Szekszárdi Me­gyei Bíróság dísztermében a polgári jogi, a szövetkezeti, a vállalati szakosztály ülése. Dr. Pajger Vince Tolna me­gyei főügyész elnökölt, az előadást A jog a gazdálkodó szervezetek munkájában címmel dr. Zlehovszky Jó­zsef, a Legfőbb Ügyészség főosztályvezető ügyésze tar­totta. Itt korreferensek vol­tak: dr. Lencsés Gyuláné, a Megyei Bíróság elnökhelyet­tese, dr. Kovács János Tol­na megyei főügyészhelyettes és dr. Bokor Sándor, a KI- SZÖV jogi irodájának veze­tője. A nemzetiközti nőnap alkal­mából pénteken kitüntetési ünnepséget rendeztek a Par­lamentiben. Részt vett taz ün­nepségen Németh Károly, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára, Aczíél György, a Minisztertanács el­nökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Katona Imre, az Elnöki Ta­nács titkára, Duschék Lajos- né, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke. Losoncai Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, az Elnöki Tanács elnöke köszöntötte az ország lányait, asszonyait, majd átnyújtotta a kitüntetéseket. Megyénkből a Munka Ér­demrend ezüst fokozatát vet­te át a Parlamentben rende­zett ünnepségen Esküdt La- josné dr., a Szekszárdi Álla­mi Gazdaság személyzeti osz­tályának vezetője, a járási pártbizottság tagja. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta Dulblai Vilmosaié, az Orion tamási gyárának mű­helyraktárosa, a nagyközségi pártbizottság tagja. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsánál rendezett ün­nepségen vette át Zolitai Pál- né, az SZMT elnökségének tagja, a szekszárdi műszer­gyár dolgozója a Szakszerve­zeti munkáért kitüntetés ezüst fokozatát. Szekszárdi Bútoripari Vállalat Szép eredmények Űj üzemrész, a poliuretánhabosító Tegnap tartotta termelési tanácskozását a Szekszárdi Bútoripari Vállalat. A tanács­kozáson részt vett dr. Rúzsa János, a városi pártbizottság első titkára és Tamás István­ná, a megyei tanács ipari osz­tályának vezetője. A mun­kásgyűlésen Bus Ambrus, a vállalat igazgatója tartott be­számolót. az elmúlt ötéves terv végrehajtásáról, a tava­lyi esztendő munkájáról, va­lamint az 1981. évi feladatok­ról. Bus Ambrus elmondta; a vállalat az ötödik ötéves terv időszakában 500 millió 787 ezer forintos árbevételt tel­jesített, ami megfelel- az öt esztendő alatt 42 ezer Szirén típusú — ez a típus a válla­lat legkelendőbb, s legtetsze­tősebb terméke — garnitúra, vagy 143 ezer egyszemélyes heverő gyártásának. A válla­lati termelékenység 32 száza­lékkal növekedett az öt év alatt, s a mind több termelést kevesebb létszámmal produ­kálják, mint 1975-ben. A mos­tani létszám a tervezettnek csak 84 százaléka, ami azt je­lenti, hogy a Székszárdi Bú­toripari Vállalatnál jelenleg 217 ember dolgozik. Szó esett a vállalat 1975 és 1980 közötti beruházásáról is. Az elmúlt öt évben 10 mil­lió forintos nagyságrendben történtek beruházások a vál-* ládáinál. A többi között fel­épült egy 610 négyzetméte­res műhelycsarnok, egy 420 négyzetméteres raktár, s tíz különböző gépet is vásárolt a vállalat. Az eltelt öt esztendő alatt mintegy nyolcvanszázalékos tenmékszerkezetváltást is végrehajtottak, amely során új, modernebb, ízlésesebb garnitúrák kerültek a piacra. 1980-iban 100,6 százalékra sikerült teljesíteni az árbevé­teli tervet, a vállalati bér- színvonal hét százalékkal, ugyanakkor az egy főre jutó nyereség-részesedés 20 száza­lékkal nőtt az 1979-es évi­hez képest. Bus Ambrus elmondta, hogy az üzem már erre az esztendőre is lekötötte teljes kapacitását, termékeiket ke­resik és szívesen vásárolják a fogyasztók. 1981-ben közel négymillió forintos beruhá­zásra kerül sor, felépül egy új üzemcsarnok, s elkészül a vállalat területén egy kilenc­ven négyzetméteres üzlethe­lyiség is, amelyben a vállalat termékeit vásárolhatják meg a fogyasztók. S. J. Fotó: B. J. A műhelycsarnok

Next

/
Thumbnails
Contents