Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-06 / 55. szám
1981. március 6. NÉPÚJSÁG 5 A közművelődés kérdései Mi Q2 ARCT? A félreértések elkerülése végett ez az AKT, amiről szó lesz, nem akt. Az AKT- rövidítés jelentése: Amatőr Képzőművészeti Tanács. o Az autodidakta festőknek, szobrászoknak és grafikusoknak mostanáig nem létezett sem hivatalos, sem félhivatalos szervezetük, különböző művelődési házakon belül működtek szakkörökbe, stúdiókba verődve. A több irányú cél, a közel sem egységes művészeti koncepció, a sok egyénieskedés, sértődé- kenység gyakran szétzilálta ezeket az alkotói közösségnek szánt társulásokat. Az elmúlt év változást hozott. 1980 októberében a Művelődési Minisztérium jóváhagyásával Budapesten megalakult — jegyzett szervezetként — az Amatőr Képzőművészeti Tanács. Ennek munkatervéből idézünk: Lényeges elvi és gyakorlati feladat az is, hogy az „amatőr képzőművészet” — ha van ilyen! — mai értelmezését tisztázzuk és ezt általánosan elfogadtassuk, mert enélkül — tisztázatlan alapállásai — csak fokozzuk az eszmei zűrzavart, ami ezen a területen egyébként is meglehetősen nagy. A másik: „A belső tennivalók megvalósítása után, illetve azzal párhuzamosan fokozatosan el kell érni, ki kell verekedni, az amatőr képzőművészeti mozgalomnak megérdemelt helyet. Ez természetesen a gyakorlatban csak akkor valósítható meg, ha kellő szakmai és társadalmi szintre emelkedik a mozgalom egésze és ezáltal bizonyítja be, hogy amatőr- ség nem alacsonyabb színvonalat jelent, vagyis nem esztétikai kategóriaként kezelendő, hanem egyszerűen csak státuskérdés.” e Az országos AKT megalakulása óta egyre-másra szerveződnek a megyeiek is. — Január végén Balatonalmádiban részt vettem egy megbeszélésen — mondja Kiss István, a megyei művelődési központ munkatársa. — A Népművelési Intézet szakembereivel együtt ott tárgyaltuk meg a megyei szervezetek megalakítását. Nálunk az AKT most van alakulóban. Nincs szándékunkban hivatásos képzőművészt bevonni. Ez a kikötés nem ellenük irányul, hanem azért, hogy az amatőr képzőművészek szervezete valóban az övéké is legyen. — Miért kell az AKT? — Azért, hogy az amatőrök végre beleszólhassanak a saját ügyeikbe. Eddig a művelődési házak irányították őket, ha irányították. Most a tanács fordul majd hozzánk, sürget bennünket a gondjaik, problémáik megoldásában. — Nincs pecsétjük, nincs telefonjuk. Nem öriálló jógi személyek. Hogyan tehetik ezt meg? — Rajtunk keresztül. Nekünk van mindkettő: pecsét és telefon is. De én, mint állami ember, nem tehetek semmit az érvényes jogszabályok ellen. — Ezt hogy érti? — Rendelkezések vannak arra, hogy amatőr alkotó egyénileg nem állíthat ki, alkotásait nem lehet pénzért árusítani, satöbbi. Ezeket én se szegem meg, de segítségükre leszek, ha országos szervekhez kell fordulni. — Mit akar elérni a tanács? — Képviselni az amatőrök érdekeit. Ezen mindenféle érdeket értek. A mozgalom elismertetését, a kiállítások lehetőségeit. Távlati tervünkben még az is szerepel, hogy a megyénkben élő hivatásos képzőművészek csoportjával egyenrangúan tárgyaljunk. Szerintünk békésen is lehet egymás mellett élni... — Szüleféndőben van egy szervezet. Nincs elődje, nincsenek feltérképezett útjai. Ha belegondolok, az AKT a kezdeti időben nem fog mást csinálni, mint petíciókat, kérelmeket és javaslatokat gyártani. — Igen, és meg is kell ezt tennie. Talán ezek lesznek az első idő leghangsúlyosabb feladatai. De a fő a megyei amatőr képzőművészeti mozgalom irányítása és összefogása. — Mi kell ahhoz, hogy hivatalosan is működhessen az AKT? — Az, hogy az alakuló ülésen egyeztessük az elképzeléseket, a terveket, majd a megyei művelődési központ hivatalosan felvállalja a tanácsot. o Decsi Kiss Jánost szükségtelen bemutatni. A megye ismert amatőr képzőművésze. Vele munkahelyén, a szekszárdi rendezőirodában beszélgetünk. — Milyen akadályokkal küszködtek eddig? — Lehet, hogy bennem van a hiba, de mióta én a mozgalomban dolgozom, azóta nekem „akadályt” csak a munka jelentett: sohasem éreztem, hogy eleget alkottam volna. Az a támogatás, amit itt a megyében kapnak az amatőrök, azt én jónak érzem. — Sokan másképpen vélekednek. — Beállítottság kérdése, hogy ki és miért elégedetlenkedik. Nekem mindig az volt a célom, hogy a magam örömére dolgozzam, és ne pénzért. — A mozgalom ezek szerint kettéválasztott. Egyik táborba azok tartoznak, akik a maguk örömére alkotnak, és beérik a bemutatók nyilvánosságával. A másikba azok, akik az egyéni kiállításra és az eladásra áhítoznak. — így van. A bemutatókhoz nem kell engedély, a kiállításokat pedig minimum hármasban lehet rendezni. Az én rangomat — ha van —, sohasem rontotta a mellettem kiállító két társam. — Ügy értesültem, hogy részt kíván venni az AKT- ban... Hogyan képzeli a munkát a szervezetben? — Lehet, hogy a mostani álláspontom a többiek hatására változni fog. Én nem szeretném. Az lenne az eredmény, ha el tudnám hitetni a kezdőkkel, hogy a munka az elsődleges. Ne az vezesse őket, hogy valamikor majd profik lesznek, ha lesznek. Vass György paksi amatőr szobrász, a paksi Városi Tanács műszaki osztályán dolgozik. Több mint egy évtizede vesz részt a mozgalomban. Ismeri és átlátja az az amatőrizmus lényegét és buktatóit. Az AKT-hoz ő is csatlakozni akar. — Amatőrnek lenni jelent egyfajta kiszolgáltatottságot és elzártságot — mondja hivatali szobájában. — Éppen emiatt vagy ezáltal sok tehetséges fiatal kallódik el. Az alkotásokat kell vizsgálni! Ha egy mű jó, akkor nem azt kell erőltetve vizsgálni, hogy kinek a keze alól került ki. Mindenképpen ki kell harcolnunk, hogy ne kerüljenek a „fiókok mélyére” az amatőrök alkotásai. Ebből az is következik, hogy el kell érni a továbbjutás lehetőségét. Ezen a művek eladását is értem. Meggyőződésem. hogy az amatőrség nem unaloműző tevékenység. Ha tehetséggel és szívvel csinálja valaki, akkor tágítani kell körülötte a teret. Most erre az útra lépünk. SZŰCS LÄSZLÖ JÁNOS Döntött a Legfelsőbb Bíróság Kié a nyolcéves fiú? A válóperben a bíróság a nyolcéves fiút az anyának juttatta. Egy évvel később az apa a gyermekelhelyezés megváltoztatásáért pert indított. Keresetében előadta, majd a járásbíróság is megállapította, hogy az anya a gyermek láthatását nem engedélyezte. Viszont az is kiderült, hogy kórházi idegosztályi vélemény az apa látogatási jogának ideiglenes felfüggesztését javasolta. A gyámhatóság a kisfiút átmenetileg a megyei gyermek- és ifjúságvédelmi intézetben helyezte el. Ott megbetegedett és kórházba került. Az anya innen engedély nélkül elvitte és lakásán ápolta. Emiatt a gyámhatóság a kisfiút elvette tőle, állami gondozásba adta és nevelőintézetben helyezte el, ahonnan az anya szintén elvitte. Ezért ifjúsági elleni bűntett miatt eljárás indult ellene és figyelmeztetésben részesült, a gyerméket pedig ideiglenesen ismét intézetben helyezték eL A járásbíróság, majd fellebbezésre a megyei bíróság az apa keresete ügyében ellentétes ítéletet hozott. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság határozatot hozott Indokolása kimondja: az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának véleménye szerint a gyermeknék az anyai környezetből való kiszakítása a rendkívül érzékeny kisfiú korára és anyjához való szoros kötődésére tekintettel, beláthatatlan következményekkel járna. Az asszony a nevelésre alkalmas. Az eljárt bíróságoknak tisztázniuk kellett volna, hogy az állami gondozásba vételt mi tette szükségessé és milyen feltételek mellett szüntethető meg. A megyei tanács az ügyben vizsgálatot folytatptt és megállapította, hogy az apa agresszív természetű, önző, és anyagais, a gyermekhez nem őszintén kötődik. A tárgyaláson kijelentette: ha a fia hozzá kerül, a látogatást az anyának megtiltaná. — Ilyen körülmények között a szülőket és a gyermeket pszichológussal kell megvizsgáltatni, ami eldönthetné, melyik szülőnél való elhelyezés indokolt. Figyelembe kell venni azonban, hogy az apa egyedül él és így a gondozást egymaga nehezen tudná ellátni, továbbá azt is, hogy volt eset, amikor az anya felajánlotta a látogatást, de elvált férje nem volt hajlandó elfogadni azt. A gyám- hatósági iratok szerint az asszony őszintén szereti gyermekét és nevelésére is alkalmas. Ha pedig így van, és lakáskörülményei kedvezőek, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az állami gondozást megszüntessék és az apa keresetét elutasítva a kisfiút ismét az anyánál helyezzék el. Mindezt az új eljárásban kell tisztázni. HAJDÚ ENDRE Mi újság a falunkban? szakítani jól összefogott, mindenkit érdeklő mondandóját, aminek okozói a helyeslő hozzászólások, az elismerő tetszésnyilvánítások voltak. — Erre iszunk! — mondták többen is, amikor arról szólt az elnök, hogy az 1981 —82-es tanévben már négy első osztályt kell indítani az általános iskolában. Jó hallgatni, amint az idős emberek a község gondjainak, örömeinek pontos ismerőiként teszik fel kérdéseiket, mondják javaslataikat, ajánlják fel segítségüket ... S jó látni elégedett és joggal büszke arcukat, amikor Hága János segítségüket, támogatásukat kéri egy-egy feladat, elképzelés valóra váltásához. Most éppen Toronyi Istvánná szól arról, hogy: — A mi környékünk — a Sándor utca — bizony igenigen göcsörtös. Egy-egy alkalommal háromszor is le kell szállnunk a kerékpárról... Jó lenne rendbe tenni az utcát. — Jó tanácstagjuk van. Bízzanak benne. Ügy üti a vasat, ahogy kell — szól „utcaügyben” az elnök. — Rendben — így a válasz. — Ha kapunk anyagot, megszervezzük a társadalmi munkát. Sőt, részt is veszünk benne. Azután Samai László felszólalása nyomán a község központjának és közlekedési rendjének rendezéséről van szó. Központi buszvárót, közelében mellékhelyiséget kell építeni. De előtte némi terepigazítás szükségeltetik. — Vállalom ennek a résznek a kitakarítását — mondja Papp József. Szavai újabb szavakat és felajánlásokat eredményeznek. A beszélgetés végéhez közeledve Pálos József né már- már meghatottan összegzi mindannyiuk véleményét: — Mindennel elégedettek vagyunk. Szépen fejlődő községünkben szeretünk élni. Kiegyensúlyozottan, boldogan. — Hogy mindez így van, igaz. De ennek alapjait önök, idősebb emberek teremtették meg — mondja Hirmann Béla, tanácselnök. * A hivatalos rész befejeződött. Többen még üldögélnek az asztaloknál. Ismét megszólal a halk zene. S már ahogy szokás az idősebb embereknél, emlékeznek. Emlékeznek a sok szép együtt töltött órára, a hangulatos kirándulásokra — amit rendszerint a helyi termelőszövetkezet autóbuszával tettek meg; a színházi előadásokra, amelyekre a klub tagjainak januártól a belépőjegynek csak ötven százalékát kell fizetniük; szervezik a soron következő névnapi ünnepséget, s várják az újabb összejövetelt. S hogy kik a tagjai a faddi nyugdíj asklubnak ? — Minden nyugdíjas, aki itt lakik a faluban — mondja Pálfi József nem kis büszkeséggel. V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: URBÁN IRÉN Bizonyos, hogy velem együtt igen sok lelkes híve van a nyugdíjaskluboknak. Mégpedig azoknak, ahol az idős emberek nem csupán „elütik” az egyébként „úgysincs más dolgom” jelszóval az esti egy-két órát. Azokért a klubokért szurkolunk, amelyek szinte „becsábítják” a nyugdíjasokat. Azokért, melyek programjai felkeltik az öregek figyelmét, s ragaszkodóvá teszik őket a klubhoz, a rendszeres összejövetelekhez, egymáshoz. A faddi nyugdíjasok klubja lassan már egy évtizede működik, s nem is akárhogyan. összejövetelein soha nincsenek harmincnál kevesebben, de a gyakoribb, hogy hatvanan is ott töltik a hétfő estét. Legutóbb Mi újság a falunkban? címet kapta a találkozó, amire meghívták Hirmann Bélát, a nagyközségi tanács elnökét és Hága Jánost, a nagyközségi pártbizottság titkárát. Este háromnegyed hatot mutat az óra. A faddi utcák nem néptelenek. A szélrózsa minden irányából idős nők és férfiak igyekeznek a művelődési ház felé. Az épület kupolatermében halkan szól a zene. Egyre többen foglalják el helyüket a kis asztaloknál. Ki üdítőt rendel, kik pedig ketten-ketten egy üveg sört. Az asztaltársaságok csendesen beszélgetnek, né- hányan pedig a szép népdalok hallgatásában merülnek el. Azután elkezdődik az ösz- szejövetel „hivatalos” része, ami csöppet sem tűnik igazából annak. Inkább úgy nevezhetnénk: beszélgetés különféle közérdekű dolgokról... Pálos József, nyugalmazott tanár, a klub vezetője hangulatosan vezeti be az estet, s arról is szól, hogy a klub tagjai sokat barangoltak már külföldön, s Magyarország legszebb tájain, de néhány nap, hét után mindig visszavágytak Faddra, szűkebb hazájukba. S hogy a visszavágyódással minden faddi így van, bizonyítja a régi faddi mondás is: „Faddot hadd ott, Gyere vissza, jobb ott!” A mondás igazát Samai Gabriella nyugdíjas óvónő saját példájával bizonyítja is: — Faddon éltünk szüleimmel, majd mint óvónő Tolnára kerültem. Harminchárom esztendőn át foglalkoztam ott a kicsinyekkel. Amikor nyugdíjba mentem, visz- szajöttem. Szeretek itt... — A ma esti leckém nehéz és könnyű is egyszerre — kezdi az elmúlt öt esztendő eredményeiről szóló tájékoztatóját Hirmann Béla. — Nehéz, mert rövid az idő arra, hogy településünk fejlődéséről valóban részletesen beszámoljak. De könnyű, mert az 5. ötéves terv időszakára tervezett feladatainkat teljesítettük, sőt van, amit túl is teljesítettünk. És peregnek a mondatok ... Számok arról, hogy a tervciklusban hány családi ház épült a nagyközségben, s hogy hányat újítottak föl; hogy GELKA-szerviz nyílt, hogy miként fejlődött a kereskedelmi hálózat, milyen eredményeket ért el a termelő- szövetkezet, s hogyan tevékenykednek a háztáji gazdaságok Sőt... Vagy idén vagy jövőre hatósági húsboltot is nyitunk — mondja a tanácselnök. — Azt hiszem, ezt mindannyian várjuk. A klub hölgytagjainak gondozott, dauerolt frizuráját nézem, s hallom a beszámolót: — Az elmúlt ötéves tervben a szolgáltató házban a GELKA-szervizen kívül kozmetikai szalont és fodrászatot is nyitottunk. Az utóbbival már gondunk van, hiszen olyan nagy a forgalom, hogy a bővítésén kell gondolkodnunk. Faddon nemrégiben felújították a két orvosi rendelőt és az öregek napközijét is. A napközit szívesen látogatják az idősek. Olyannyira, hogy már megint szűknek bizonyul. Ezért a VI. ötéves terv első felében új helyre — az áfész volt irodaházába — költözik az idős emberek napközbeni kényelmét, ellátását. kulturált szórakozását szolgáló intézmény. — Az nagyon jó lesz. Nagyon szép — mondja egyik asszony, amire a többi klubtag tapssal kontrázik. És röviden az egyetértő tapsokról... A nagyközség tanácselnöke bizony nemegyszer volt „kénytelen” megörülünk, hogy szükség van ránk. Szívesen segítünk” mondja Toro nyi Jánosné A tanácselnök szavait érdeklődéssel hallgatják Pálos József köszönti klubtársait