Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-01 / 51. szám
1981. március 1. ivÉPÜJSÁG 5 Részletkérdés ? I\l/1 (Ti/nn^özeli ismerősöm boldog mosollyal közölte, hogy liUgyUfl őa szerencsés emberek táborába tartozik. Az ilyesminek csak örülni lelhet, bár az indoklás élég bonyolult. Szerencsés ember, mert nem tartozik a kötött munkaidőben dolgozók táborába. Tehát nem esztergályos, vasutas, tanár, könyvelő, segédmunkás, bolti eladó, éttermi felszolgáló és még sorolhatnánk... Mindezek hasonló esetben évi rendes fizetett szabadságuk jelentős részét áldozhatták volna egy „Delfin” elnevezésű bútor garnitúra és egy heverű beszerzésére. Ez ugyanis, ha mindent összeadunk, bő tíz napjába került, mely idő alatt elmehetett volna vonattal Szekszárdról Moszkván át Szocsiba és vissza. Az említett bútorokat azonban nem Szocsiban vásárolta, hanem a lakóhelyétől légvonalban mintegy 500 méterre lévő áruházban. Arról nem beszélve, hogy mióta várt rá, hisz a szobája méreteihez illő garnitúra negyedéve nem bukkant fel az üzletben. Meglátta és félretetette szombaton. Hétfőn szerette volna kifizetni, de nem tudta, mert az áruházbeli csak mintadarabnak minősült, és egyelőre még kétséges volt, hogy a raktárbeliek közül sikerül-e összeállítani egy makulátlan, sérülésektől mentes együttest. Kedden fizetett, szerdán szállították. Külön-külön gondosan becsomagolva minden darabot, ilyesformán zsákbamacska módra, mert átvételkor csak aláírni lehetett, de a bútorok épségéről meggyőződni nem. Aznap kicsomagolt, ép volt valamennyi. Csütörtökön eljött az áruház rokonszenves asztalosa, kitűnő, idős szakember és elvégezte a . különböző csavarozások, összeszerelések kényes műveletét. Aztán kiderült, hogy tizenegy, sehol nem kapható méretű csavar hiányzik. Pénteken a mester nem ért rá. A „nagy” szabad szombatot szokás szerint vasárnap követte, hétfőn és kedden pedig a bútorok összerakó szakemberének már régóta bejegyzett vidéki elfoglaltsága volt. Szerdára minden megoldódott... Nagyon közeli ismerősöm vidám, és amit még idáig soha nem hallottam tőle, fűnék-fának dicséri kötetlen munkaideje előnyeit. Nem győzi hangsúlyozni, hogy nem neheztel senkire. Mindenki szíves volt, segítőkész, mosolygós és a jó kereskedő összes tulajdonságaival ékes. És az az illető, aki egy híján tucatnyival kevesebb speciális csavart rakott az e célra rendelt zacskóba? Nos, arról az illetőről ne beszéljünk, hisz úgyis ismeretlen. Tűzi Horgany zoic A szekszárdi MEZŐGÉP horganyzóüzemében három ember — a brigád öttagú, csak ketten most betegek —, Sárga Sándor, Vecsernyés Géza ésSzeleczki István nekikészül a második műszaknak. Vecsernyés Géza magára ölti a bőrkötényt, mindhárman arcukra húzzák a plexi maszkokat. A kézikocsit a horganyzókád elé húzzák, ahol már négyszázhetven rokon izzik a horgany, mellette forr a flusz, a szal- miák és a só oldata. A savazókádak fölött komótosan csúszik a bakdaru, a kádakból csörlők emelik ki a Dunai Vasmű részére gyártott villanyoszlop-elemeket. A horganyzókád alatt hangos robajjal — műszakonként háromszáz liter — ég az olaj. A horganyba csúszik a hideg kiemelővas, a horgany szétcsap a kád fölött, majd újra tükörsimává enyhül. Indul a műszak. Sárga Sándor nekiveselkedik, fluszba márt- > ja az első elemeket, Szeleczki István horganyoz, Vecsernyés Géza hűti és rakodja az alkatrészeket. S. J. Fotó: B. J. Élek a gyanúperrel, hogy épp ez az ismeretlen az, aki sokkal több szót érdemel annál, mint amennyit idáig összesen leírtam. Megfelelő szakértelemmel és türelemmel ki lehetne számítani, hogy az elvesztegetett idő, utazgatásra és a különböző halasztásokra kifizetett munkabér mennyivel emelte a kérdéses csavarok valószínűleg nagyon alacsony árát. És ekkor még mindig marad egy sereg, forintokkal bajosan mérhető tényező, mint például idegeskedés, türelmetlenkedés, bizonytalanság, fölösleges idegmunka, kényszerűségből elvesztegetett energia. A tizenegy csavar nélkül nem lehetett rendeltetésszerűen használni, egy különben elfogadható kinézésű bútort, melyet természetesen nem azért vásárolt kevés híján húszezer forintért, említett ismerősöm, mert a szemét akarta gyönyörködtetni látásával, vagy éppen nem tudta másra költeni a pénzét. Egyedi eset? Félő, hogy nem. W/1CC7M évekkel ezelőtt hallottam azt a kifejezést, mely nUooZ. U szerint „a részletekben van az isten”. Aki használta, cseppet sem hajlott a miszticizmusra és teológiai alap- képzettséggel se rendelkezett. Arra utalt csupán, hogy egy munka egészének sikere a makulátlanul kivitelezett részletek összességén múlik. Nemcsak a paksi atomerőmű sebészeti műtőre emlékeztető munkahelyein, hanem egyebütt is. Részletkérdés tulajdonképpen nincs, illetve csak annyiban van, hogy azokat is tisztességgel kell megoldani, azokat sem szabad válaszolatlanul hagyni. Ne gyanúsítsunk senkit, de valószínű, hogy jókedélyű és „szerencsés” ismerősöm tizenegy csavarét más, hasonló mintájú garnitúrákból szedték össze. A rokonszenves vízi emlősről elnevezett bútor nem hazai termék, importból származik. Játszhatunk a feltételezéssel, hogy előbb-utóbb megismétlődik a példánkban említett eset. Mivel a kötetlen munkaidőben dolgozók aránya nem számottevő azokéhoz mérten, akiknek meghatározott számú órát el kell tölteniük munkahelyeiken, sejthetőleg kevésbé „szerencsés” vevők is várnak majd tizenegy csavarra. Végül a dolgok rendje szerint el kell jutni egy utolsó garnitúrához, melyet vagy visszaküldünk a feladónak, vagy egész egyszerűen kiselejtezünk. Egy részletkérdés miatt. Komputerünk nem lévén, a tizenegy csavar ilyetén „járulékos költségvonzatai” kiszámításának még a gondolatával sem próbálkozunk meg. Remélhetőleg mindebből az olvasó jól megérti, hogy nem tizenegy csavarról van szó, hanem arról a tevékenységről, melyet mindközönségesen úgy szoktunk nevezni, hogy „tisztességes munka”. Ugyebár „dolgozni csak okosan, szépen”, és úgy érdemes, hogy a munka eredménye hasznot hozzon, ne kárt okozzon. Azt az ismeretlen külföldi munkást, aki e sűrűn emlegetett tizenegy csavarunkat elfelejtette a megfelelő helyre csomagolni, természetesen senki nem ítélné fővesztésre. Nehéz gyerekkorára talán hiába hivatkozna, de arra meglehet igen, hogy munkahelyén pocsékak a munka- körülmények, akadozik az anyagellátás, a műhelyfőnök egy oszlopszent idegeit is kikezdené, kezdődő influenza bújkált benne és különben se vitte haza azt a tizenegy nyomorult vasdarabot, hanem bizonyára betette egy másik zacskóba. (Mely utóbbi esetben máshol viszont fölöslegessé vált és könnyen lehet, hogy eldobták.) Mindez lehet igaz és bármennyire annak tűnik, ugyancsak nem részletkérdés. Csak része az összefüggéseknek. T/i I sí n tanulságos tanmesénket a képzelőerő minden külö- I U/Ui/nősebb megerőltetése nélkül még nagyon sokáig folytathatnánk. Hasonló példákban bizonyára senki nem szűkölködik. Jókedélyű ismerősöm egyébként azóta már céljainak megfelelően használja a kérdéses bútort. De ugye senki nem gondol arra, hogy mivel a garnitúra külföldről származik, ezért példánknak szűkebb hazánkban nincs jelentősége? Fluszba kerülnek az alkatrészek Hűtés Szomjúság O. I. Portré Savazókád fölött A horganykád előtt A megtisztított alkatrészek
