Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-05 / 54. szám

1981. március 5. C TOLNA \ _ S ÍRrÉPUJSAG Labdarúgótavasz *81 Mérkőzésről-mérkőzésre Súlyemelés Újszerű versenyrendszer a két korosztályban A PMSC súlyemelőtermé­ben rendezett újszerű minősí­tő versenyen a Tolna megyei súlyemelők is részt vettek és számos jó eredményt értek el. Az úttörő és a serdülő korcsoportban a súlyemelés klasszikus és speciális gya­korlatain kívül további há­rom atlétikus gyakorlat — 30 méteres futás, dobás hát­ra, helyből távolugrás — sze­repelt a versenyprogramban. A hét gyakorlat összteljesít­ménye számított bele a ver­senybe — amely után a Ma­gyar Súlyemelő Szövetség pontrendszere alapján — mi­nősítési szinteket adott a két korosztály részére. Az új korosztályos verseny első fordulója igen jól sike­rült, ezt bizonyítják az elért eredmények is. Az úttörő korcsoportban a szekszárdi Fáth Csaba 40 kg-os súlycso­portban dicséretes teljesít­ményt produkált, eredménye az ifjúsági bronzjelvényes szintnek felel meg. A serdü­lőknél a bátaszéki Bönde Zoltán, valámint a szekszárdi Bertus Gábor közelítette meg súlycsoportjában az ifjúsági aranyjelvényes szintet. A hagyományos súlyemelő­versenyben a felnőtt korcso­portban Dékány Ferenc, a Szekszárdi Dózsa versenyző­je 52 kg-ban 160 kg-mal II. osztályú szintet teljesített. Az ifjúsági korcsoportban Ba­logh Zsolt bonyhádi verseny­ző ezüstjelvényes szintet tel­jesített. Eredmények: Úttörők: 36 kg: ...2. Bo- dahelyi István, 40 kg: 1. Fáth Csaba, 48 kg: ...2. Polgár Károly, 52 kg: 1. Balázs At­tila, 56 kg: 1. Török Béla (mind Sz. Dózsa). Serdülők. 48 kg: 1. Rohodi László, 56 kg: ... 2. JVyerges Imre. 60 kg: 1. Bertus Gá­bor, ... 3. Topolszki' László (mind Sz. Dózsa). 64. kg: 1. Bönde Zoltán (Bátaszék), 2. Babai György (Sz. Dózsa), 67,5 kg: 1. Berecz Csaba (Bá­taszék), 82,5 kg: 1. Baksa Ta­más, 2. Széles András, 3. Ná- dasdi József, +82,5 kg: 1. Halász Tamás (mind Sz. Dó­zsa). Ifjúsági II. kategória. 48 kg: ...2. Király László (Sz. Dózsa). 52 kg: ... 2. Hudanek István (Fadd), 3. Szarka Sán­dor (Sz. Dózsa), 60 kg: 1. Hudanek Zoltán (Fadd), 67,5 kg: ... 2. Véger Viktor (Fadd), ... 4. Bencze Zoltán (Fadd), 75 kg: 1. Hahn Csaba (Sz. Dózsa), 2. Balogh Zsolt (Bonyhád), 82,5 kg: 1. Far­kas István (Sz. Dózsa), 90 kg: 1. Verebi István (Bátaszék). Ifjúsági, I. kategória. 67,5 kg: f. Orsós József (Sz. Dó­zsa), ... 3. Palkó János (Sz.- Dózsa), ... 5. Baranyai Fe­renc (Fadd), 6. Mácsik Sán­dor (Fadd), 75 kg: 1. Cserek- lei Sándor (Sz. Dózsa). Felnőtt. 52 kg: 1. Dékány Ferenc (Sz. Dózsa), 56 kg: 1. Mácsik András, 67,5 kg: 1. Kertész László, 100 kg: 1. Koszter István (mindhárom Fadd). AZT ÍRTA AZ ÚJSÁG... Egy héttel ezelőtt, a Dom­bóvári MSC—Sopron mérkő­zést követően Herbei József vezető edző, Szűcs István ügyvezető elnök és Gál Ist­ván technikai vezető egymás között latolgatták a csapat jövőjét. Konkrétan a követ­kező nehéz feladat, a nagy- kanizsai 90 perc foglalkoz­tatta a vezetői triót. Abban megegyeztek: alaposan meg­méretik csapatuk. Érdekes módon az edző optimistának bizonyult, személy szerint az egyik pont megszerzésében reménykedett. Vasárnap délelőtt, amikor megérkeztek Nagykanizsára a dombóváriak és ebédhez ké­szülődtek, a játékosok szor­galmasan forgatták a Zalai Hírlap szombati számát. Azt írta testvérlapunk a mérkő­zés beharangozójában, hogy: „Az Olajbányász vasárnap az élre kerülhet”. Bizakodó hangvételű esélylatolgatásá­ban volt azonban egy mon­Nagy kámzsán a mezőny legjobbja Foki László volt dat, amely arra utalt, hogy az újonc DMSC korábban már okozott egy kellemetlen meg­lepetést Zala megyei csapat­nak. A Keszthely legyőzésé­re gondolt a cikk szerzője. Az esélylatolgatást végül Ma­dár Gábor, az Olajbányász edzőjének nyilatkozata zárta. Az ő szavai nem hagytak kétséget afelől, hogy ők az NB I-be akarnak kerülni, ahhoz pedig szükség van a hazai mérkőzések megnyeré­sére. Elérkezett a mérkőzés kezdete. Ekkor tudták meg a dombóváriak, hogy a 11 gó­los dr. Füle és Kelemen, a hazaiak két erőssége nem ját­szik ellenük. Az első perctől hallatlan lelkesedéssel, nagy odaadással, egymás hibáit korrigálva küzdött a DMSC. Foki nagyszerű kapusteljesít­ménye magával ragadta a társaságot és fokozta a csa­pat önbizalmát. Fogcsikor­gatva vészelték át a hazaiak rohamait, aztán a hajrában még újítani is tudtak. A 81. percben a közönség nagy csa­lódására megszerezték győz­tes góljukat. A DMSC sikere önmagáért szól. A kanizsai bravúrról dicsérően nyilat­koznak fociberkekben. A já­tékosokat bizonyára nem té­vesztik meg az öröm percei és a sereghajtó Pét legény­ségét is határtalan elszánt­Kenókpáros úttörő-olimpia: a Magyar Úttörők Szövetsé­ge fennállása 35. évfordulójá­nak alkalmából kerékpáros úttörő-olimpliát rendeznek megyénkben. Május 15-ig ke­rül sor az úttörő-olimpia is­kolai versenyeire, június 15- ig a járások, városok döntői­re, míg a megyei döntő Szek- szárdon lesz a Gemenci niagy- díj napján, július 11-én, 16.30-kor. Az útvonal meg­egyezik a Gemenci nagydíj háztömb körüli versenyének útvonalával. Részletes felvilá­gosítást a M'agyar Úttörők Szövetségének Tolna megyei elnöksége, vagy a megyei sporthivatal ad. sággal pályára lévő DMSC fogadja' március 8-án. KÉT ELLENTÉTES FÉLIDŐ A tavaszi idény első két fordulójában több mint ezer kilométert utazott a Szek­szárdi Dózsa csapata. Szom­baton éppen egy 600 km-es oda-vissza út várt a lila­fehérekre. Délelőtt indultak Sopronba, Győrben aztán pi­henőt tartottak. Megtekintet­ték a Rába ETO—ZTE NB I-es mérkőzést, majd az ETO vendégszeretetét élvezve, a stadion klubszobájában tele­vízión keresztül szemtanúi lehettek az FTC—Videoton összecsapásnak. Sopronba es­te kilenckor érkeztek. Teszler Vendelt, a Dózsa pályaedzőjét kértük meg: pergesse vissza a találkozó képzeletbeli filmjét. — A házigazdák nem a sa­ját stadionjukban, hanem egy kölcsönkért sporttelepen ren­dezték a mérkőzést. Jó tala­jú pálya, rendkívül népes szurkolósereg fogadta a csa­patokat. Az erős szél támo­gatásával jól kezdtünk. A soproniak képtelenek voltak kibontakozni, igazi gólve­szélyt nem jelentettek Pó­lyák kapujára. Nekünk vi­szont már a 20. perc táján is adódott gólszerzési lehetősé­günk: Lauer kétszer is már csak a kapussal állt szemben. Közben Koroknai megsérült, a helyére beállt fiatal Dienes meglepően bátran játszott. Vezető gólunkat szögletrúgás végén szereztük. Érdekesség, hogy Lauer, akit kijelöltünk a szögletrúgások elvégzésére, három korábbi rossz beíve­lés után már nem vállalko­zott erre. Pölöskei lőtte be a labdát, amiből Dauer gólt ért el. A félidő utolsó előtti per­cében Tóth felesleges keze- zése — egyenlítést eredmé­nyezett. Szünet után válto­zott a kép, a szél most a ha­zaiakat támogatta. Mezőny­ben a Sopron kezdeménye­zett többet, de a 16-osunknál Somodiék jól romboltak. A végére nagyon keménnyé vált a játék, örültünk, hogy nem sérült meg komolyab­ban senki csapatunkból. Jó­kor jött ez a vidéki pontszer­zés — mondta a pályaedző. A JÓ BORNAK NEM KELL CÉGÉR A két szomszédvár — Kis- dorog és Bonyhád — csapa­tának találkozói akkor is magukon viselik a presztízs­jelleget, ha csupán hétközi edzőmérkőzésen kergetik egy­más ellen a labdát. Vasárnap pedig már cseppet ’sem „bab­ra” ment a játék. Nemcsak a két csapat játékosai, hanem a szurkolók is tudták ezt. S miután a jó bornak sem kell cégér, hát még egy izgalmas focimérkőzésnek — így ért­hető volt az érdeklődés. Mi több, 800-an állták körül a kisdorogi pályát. A kezdésig csoportokba verődve tippel­tek a várható végeredmény­re. A vendég Bonyhádi MSC-t elkísérő szurkolók zö­me is a pályaválasztó csapat sikerére voksolt. Mondván: a A tatai edzőtáborban tar­tott válogató súlyemelő­versenyen Imre Gyula, a Szekszárdi ‘Dózsa versenyzője 60 kg-ban 237,5 kg-os össze­tett eredménnyel felnőtt I. osztályú szintet teljesített. Im­re ezzel az eredménnyel be­került a Dunta-kupára készü­lő csapatba, mely a közeljövő­ben Bulgáriába utazik. ♦ A bonyhádi járási asztalite- n isz-spartakiádon harmincán vettek részt. Eredmények: Férfi egyéni: 1. Erős Miklós (Vasipari), 2. Fritsehi János (Kakasd), 3.' Klein Márton (Kisdorog) és Hajdú Balázs sáros, mély talajú pálya a MEDOSZ gárdájának fek­szik jobban. Mert, hogy ez­úttal az edzőpályát meszel­ték ki, s annak közepén, úgy 40 méteres szakaszon cipő­szaggató sártenger volt. Bár a kisdorogiak számá­ra indult kedvezőbben a ta­lálkozó — a 6. percben Klein szabadrúgása nyomán már Mucska hálójában táncolt a pettyes — az nevetett, aki a végét is jobban bírta. Foko­zatosan feljött a BMSC, jobb erőnléte, nagyobb lelkesedése révén, szünet után gyorsan egyenlített, majd a vezetést is átvette. Hogy mindehhez hozzásegítette őket Gál, aki meggondolatlanul akart elég­tételt venni a társait ért ap- róbb-nagyobb tüskékért — az kétségtelen. Kiállításával hátrányos helyzetbe hozta társait. A 2-1-es bonyhádi ve­zetésnél meg éppen Genzler gondolt egy nagyot.' A ha­zaiak beállósa megunva a csatárok góliszonyát, előre ment, mindenáron gólt akart szerezni. Elkalandozásával azonban fellazult a kisdoro­gi védelem, amit a „szomszé­dok” újabb két góllal bün­tettek. A 4-1-es vendéggyőze­lem alaposan felrúgta a pa­pírformát. de talán éppen az ilyen mérkőzésekkel válik még izgalmasabbá a megye­bajnokság tavaszi idénye. VAYER TANULT JANCSIKÁTÓL? Szombaton délután bizo­nyára nagyon sokan ültek a tv elé, hogy szemtanúi legye­nek az FTC—Videoton rang­adónak. Feltehetően ezek kö­zé tartozott Vayer András, a Paksi SE balhátvédje is. Mint kiderült, nemcsak meg­figyelte, hanem tanult is a fradista Jancsikától. Az FTC védője saját 16-osánál sze­relte Tiebert, majd Murait hozta játékba, aki végig­nyargalt a pályán és gólt szerzett. Vayer vasárnap dél­után meg éppen azt látta, hogy társai ott elöl a csatár­sorban, mennyire tehetetlen­nek bizonyulnak a nagymá- nyokiak kapuja előtt. Egy órája játszottak, az eredmény 0-0 volt. A 64. percben aztán Vayer megunva a csatárok pipogyaságát, szerelt egy má- nyoki támadást, majd meg­indult előre. Futott, cselezett, tisztára játszotta magát és egyszeriben az ellenfél 16- osán belül járt. Remekbesza­bott lövése nyomán Oláh kapujába vágódott a labda. Eldőlt a két pont sorsa, a Paksi SE megőrizte listave­zető helyét. De mi van ak­kor, ha Vayer nem látja a tv-közvetítést? Egy biztos: a félezres közönség a Paks— Nagymányok mérkőzés 90 percében semmi örömét nem lelte volna. Mert Vayer egyé­ni akcióján kívül semmilyen említésre méltó eseménye 'nem volt ennek a találkozó­nak. (Kakasd). Női egyéni: 1. Szabó Gizella (Kisdorog), 2. Mátyás Éva (Gifcó). Férfi páros: 1. Fritsehi—Hajdú (Kakasd), 2. Tóth—Sóhonyai (Váralja), 3. Kiéin—Pálinkás (Kisdorog) és Simcsiilk—Kékesi (Kakasd). Vegyespáros: 1. Klein—Sza­bó (Kisdorog), 2. Szabó—Má­tyás (Cikó). * A tamási járás spartakiád- jának salklk döntőjén három köziségből érkeztek verseny­zők. Végeredmény: 1. Lénárt László (Fürgéd), 2. Papp Zol­tán (Nagyszokoly), 3. Po- korny Sándor (Ozora). * A Szekszárdi Dózsa NB li­es férfi kosárlalbda-csapata MNK-mérkőzésen a Pécsi Postástól két pont különbsé­gű (88-86) arányú vereséget szenvedett. Kérünk egy sztorit (XIII.) Bemutatjuk NB-s játékvezetőinket Major László, 1950. május 8-án Zalaeger­szegen született. Nős, egy gyermek apja. Foglalkozása gondnok, munkahelye: Tolna megyei Tanács V. B. gazda­sági osztálya. Major László NÉVJEGY — Az aktív sportmúlt is Zala megyéhez köti? — Kétségtelen, hisz Zala­egerszegen az általános isko­lában jegyeztem el magam kedvenc sportágammal, a ko­sárlabdával. Visszagondolva az akkori évekre, döntésem­ben nem játszott szerepet a véletlen. Testnevelő tanárom, Panácz Antal ugyanis a ZTE kosárlabdacsapatának. erőssé­ge volt. Középiskolásként a Ságvári Endre Gimnázium csapatában játszottam. Ne vegyék szerénytelenségnek, de az akkori középiskolás- bajnokság színvonala megfe­lelt a mostani NB Il-nea. Olyan játékos társaságában szerepeltem, mint Recska László, aki jelenleg a Bp. Honvéd és a magyar váloga­tott erőssége. 1968-ban ugyan­csak Zalaegerszegen tettem játékvezetői vizsgát. Hét év­vel később megnősültem és így kerültem Tolna megyé­be. Az NB Il-es keret tagja vagyok. Megtiszteltetésnek tartottam, hogy 1980. augusz­tusában bíráskodhattam Szek- szárdon a Sió-kupa nemzet­közi tornán. Az elmúlt évek során nem hiányoztam a bonyhádiak Botond-kupájáról sem, ahol több NB I-es csa­pat is szerepelt a hagyomá­nyos tornán. Mint minden játékvezetőnek, nekem is az a vágyam, hogy az NB I-es keret tagja legyfek. Vidéki bíróként ezt nehezebb elérni, mint a fővárosi kollégáknak. — Kérünk egy sztorit! — Igazán nagy sztorival nem szolgálhatok. Legfeljebb egy példával arra, hogy mennyire fontos a játékve­zetői párosnak a közös kon- * taktus. 1980. augusztusában Bonyhádon, a Botond-kupán, a Bonyhád—Soproni Postás találkozón történt. Soproni támadás gördült a pályán. A labdát birtokló játékost sza­bálytalanul sem tudták sze­relni a cipőgyáriak. Sípszó­val jeleztük a faultot, miköz­ben a soproni center kezéből már a kosárra tartott a lab­da. A gyűrűn aztán ide-oda táncolt, végül még sem hul­lott a kosárba. Követő já­tékvezető voltam, jól láttam: nem született „gól”. Ezért je­leztem, hogy két büntetődo­bás következik Sopron javá­ra. Játékvezető kollégám vi­szont a versenybírósági asz­talhoz futott, közölte: jó a kosár és plusz egy dobás kö­vetkezik. A soproniak cente­re már készülődött a bünte­tő elvégzéséhez, amikor a Botond edzője harsogva be­kiabált a pályára: „Fiúk, mi­lyen kosár jó? A piaci cek- ker is?” -Társammal együtt a versenybírói asztalhoz men­tünk, s tisztáztuk a kettős ítéletet. Természetesen ma­radt a két .büntetődobás. Az első intő, ám jóindulatú fi­gyelmeztetést Szabó Ödöntől, a BSE vezető edzőjétől kap­tuk. Mérkőzés után, de hasz­nos lelkifröccsként... — f. 1. — Teke NB II A TÁÉV NB Il-es férfi tekeosapata eddig négy mér­kőzést játszott. Az első for­dulóban a Pécsi Kesztyűgyár együttese ellen 5-3 arányú győzelmet szerzett. A máso­dik fordulóban az NB I-ből kiesett Pápai Ezüstnyíl csa­patától 6-2 arányú vereséget szenvedett. A harmadik for­dulóban a Hőerőmű látoga­tott Szekszárdra, és a vendé­gek 5-3-as győzelmével ért véget a találkozó. A negyedik fordulóban idegenben, Nagy­kanizsán, a jóképességű Ka­nizsa Sör ellen szerepeltek. A TÁÉV együttese értékes 6-2 arányú győzelmet szerzett. Báli 437, Keppel 420, Ritter­wald 418, Szabó 412 fával já­rult hozzá a győzelem kivívá­sához. A szekszárdiak legkö­zelebb március 8-án, vasár­nap 11 órakor lépnek pá­lyára, a Győri ÉPFU együt­tesét fogadják a TÁÉV teke­csarnokában. A TÁÉV NB Il-es női csa­pata a volt NB I-es Győri Richards együttesét látta vendégül. A győriek 6-2 arányban bizonyultak jobb­nak a szekszárdiaknál. A TÁÉV csapatából Molnárné 400, Polánné 392 fát dobott. Torna Megyei középiskolai bajnokság Szekszárdon rendezte a megyei tanács vb művelődési osztálya az 1980—81. tanévi megyei középiskolai tornász csapatbajnokságot, melyen'5 leány- és 3 fiúcsapat indult. A bajnokságot mindkét nem­nél a Szekszárdi Garay Gim­názium tanulói nyerték. Eredmények: Lányok: 1. Szekszárdi Ga­ray Gimn. A (Csapó, Ambrus, Gabi, Kertész, Czoluk, Var­jas), 2. Dombóvári Gőgös Gimn., 3. Szekszárdi Garay Gimn. B, 4. Szekszárdi Beze- rédj Szakköz., 5. Dombóvári Apáczai Szakközépiskola. Fiúk: 1. Szekszárdi Garay Gimn. (Ványi, Dittert, Kor­mos, Bencze, Hahn, Keszler), 2. Szekszárdi Rózsa Szakkö- zépisk. A, 3. Szekszárdi Ró­zsa Szakköz. B.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents