Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-28 / 74. szám

A KÉPÚJSÁG 1981. március 28. Itt a tavasz Március 21-én este csak a meteorológusok előrejelzései­ben örökké kétkedő emberek hajtották úgy álomra a fejü­ket, hogy a tavasz első vasár­napját a szoba négy fala kö­zött lesznek kénytelenek el­tölteni. Azoknak volt igazuk, akik ezen a nagy szabad szombaton — vagy már pén­teken — előkészítették túra­cipőjüket, hátizsákjukat, ro­tációs kapájukat. Verőfényes volt az első ta­vaszi vasárnap. Mi is útnak indultunk, hogy megnézzük, a megyeszékhelyen és kör­nyékén hogyan töltik a va­sárnapot az emberek. Szekszárd központjában, reggel fél kilenckor a sze­mélygépkocsik és a motorke­rékpárok mozgásából látni le­hetett, hogy sokan hagyták el a várost. A közúti forgalom mind a 6-os út, mind Báta­szék felé egyformán nagy volt. Dombori felé menet láttuk a megfáradt Siót. A Szakem­berek véleménye szerint a nagy víztömeg már levonult és csak idők kérdése, hogy a Sió is visszatérjen a medré­be. A hatos út tolnai bejáró­jánál két stopos integetett — nekik meg a gépkocsitulajdo­nosok. Mözsön a kertes házak tu­lajdonosai nem tétlenkedtek. Volt, aki trikóra vetkőzve ga­rázst, mások melléképületet építettek. A tolnai mozi előtt fiatalok várták a délelőtti matiné kezdetét. Kedvelt pihenőfalunk, Dombori még kihalt. A Me- csekvidéki Vendéglátóipari Vállalat bisztrójának ajtaján vaspánt és lakat. A megnöve­kedett alapterületi ABC-áru- ház is üres. Az egyik üveg táblán papírcetli hirdeti, hogy eladó egy férfikerékpár. (Vajon elkelt már?) A vállalatok üdülőin elvé­gezték az első tavaszi mun­kákat. Lefestették a kerítése­ket, pázsittá nyírták a fél mé­teres füvet, tiszták már az ablakok is. Természetesen a kint lévő üdülőtulajdonosok is dolgoztak. Sokan a kertjü­ket gondozták, gyomláltak, szellőztettek. A paplanokat és dunnákat sütötte a nap. Né­hányon szombaton már kint éjszakáztak. A vízpart csendes volt, csak a ladikokat javító és a ladikokból horgászó emberek hangját vezette a víz. A ha­lak már nem aludtak, de ka­pás alig volt szombat éjsza­ka. Szekszárdra visszatérve még nagyobb mozgással ta­lálkoztunk, mint reggel. A ké­sőn kelők ekkor indultak ki­rándulni a Kálváriára, a Sö­tétvölgybe. A zeneiskola és a megyei pártbizottság közötti parkban kismamák adtak ta­lálkozót egymásnak. Míg ők beszélgettek, addig gyermeke­ik rendületlenül egyre csak mászták a víztároló dombot. A Béri Balogh Ádám Mú­zeum kiállításait délelőtt ki- lencvenketten keresték fel. Sok volt az országjáráson lé­vő csoport. A helyiek legin­kább Sugár Gyula festőmű­vész kiállítására voltak kí­váncsiak. Ottjártunkkor ép­pen a budapesti élelmiszer­kereskedelmi szakközépisko­la tanulói ismerkedtek a mú­zeum régészeti anyagával. Szekszárdon a szőlő- és kerttulajdonosok hajnalban keltek fel. A Tóth- és a Csö- tönyi völgybe vezető földes- útón egymást érték az autók. (Vasárnap reggel ide kisegítő járatot indított a Volán.) Mindenki serénykedett a földjén. Szőlőt metszettek, trá­gyát terítettek, veteményez- tek, gyomláltak. Szekszárdon azért nem min­denki „gazda”. Leginkább nem a fiatalok. A fiatal há­zaspároknak a vasárnap a hét főzés mentes napja. Szüleik várták őket ebédre, Mint a Béri Balogh Ádám utcai új házak lakói, Németh Lajos, felesége és két fia is otthon, a tévé mellett, majd a ház előtti téren vasámapo- zott. Igazi élet ilyenkor van ezen az új lakótelepen, s a gyermekek hancúrozását egyelőre még az sem zavar­ja, hogy a gépkocsi parkolót, és a házak előtt vezető be- tonutat kell használniuk ját­szótérnek. Hol nem voltunk és mit nem láttunk még ? Nem jártunk a Sötétvölgy­ben, Gunarasban, a Gemenci erdőben és még ezernyi más helyen. Nem láttuk a művelő­dési központban rendezett ki­állítást, a mozi délelőtti film­jét meg a televízió délutáni műsorát. Szórakoztunk, pihentünk, de dolgoztunk is és süttettük magunkat az első tavaszi na­pon. Mint mindenki, egy munkahét végeztével, a kö­vetkező £lőtt. szűcs—kapfinger lgy közlekedtünk „Ex a mi munkánk” Motorosokról, kerékpárosokról Februárban megyénk------------------------ közútjain huszonnyolc személyisénüléses baleset történt, néggyel ke­vesebb, mint egy évvel ko­rábban. Ezek során négy sze­mély életét vesztette, tíz sú­lyosan, huszonöt könnyebben sérült. Minden negyedik köz­úti balesetnél szerepe volt az alkoholnak, a halálos kime­netelűek felét is ittasan okoz­ták. Ezek a tények a balese­tek számszerű csökkenése el­lenére sem megnyugtatóak, már csak azért sem, mert a szeszes ital hatása egyre több és mind súlyosabb következ­ménnyel jelentkezett az év első két hónapjában ország­útjainkon. A másik nyugtalanító kö­rülmény, hogy az időjárás ja­vulásával arányosan a kétke­rekű járművek vezetői által előidézett báleseteknek nem csak a száma emelkedik, de súlyosságuk foka is nő. Mivel pedig ezekkel a járművekkel a jövőben Várhatóan egyre sűrűbben találkozhatunk majd az utakon, a balesetek megelőzése csak hathatósabb társadalmi összefogással old­ható meg. A korszerű, gyors .motorke­rékpárok vezetőinek jelentős hányadát a fiatalok adják, akik kellő tapasztalat, meg­fontoltság hiányában, leg­többször friss jogosítvánnyal a zsebükben (esetleg anélkül), gyakorlatlanságukat nem egy­szer alkohollal „ellensúlyoz­va”, gépük teljesítőképességé-' re bízva maguk s mások éle­tét róhannák a vesztükbe. Túlzott önbizalmuk folytán egyszerűen nem mérik fel az alattuk száguldó két kerék stabilitásának minimális vol­tát, védőszerkezet hiányában sérülékenységük fokának nagyságát és ezért úgy gon­dolják, hogy a közúti forga­lom szabályait csak a vezetői vizsgán kell megtartani. A segédmotorkerékpár-ve- zetők helyzete még a motor­kerékpárosokénál is kedve­zőtlenebb. Ezeket a viszony­lag olcsón üzemeltethető, cse­kély tudást igénylő vizsga le­tételével megszerezhető enge­déllyel vezethető járműveket, amelyeken még a bukósisak viselése sem kötelező, zömé­ben a gyermekkorból éppen csak kikerült tizenévesek és a gépjárművek vezetésére már egészségi állapotuknál fogva sem alkalmas idősebb emberek használják. Az előbb említetteknél sokszor tapasz­talható a szülői felügyelet, az ésszerűség határain belül maradó, szabályos közleke­désre nevelés hiánya, sőt, olykor a másik által történt jogos figyelmeztetés miatti szülői sértődöttség is. Az en­gedély nélküli vezetésen, a forgalmi szabályok megszegé­sén túl elnézik azt is, ha a kerékpároknál nem sokkal stabilabb, de jóval gyorsabb motorkerékpárok teljesítmé­nyét „felpiszkálással” még to­vább fokozzák fiatalkorú gazdáik s mulasztásukra csak akkor ébrednek kétségbe­esetten, amikor már minden késő ... (Érdemes lenne ezek­ről a kérdésekről néha szülői értekezleteken is beszélgetni.) A segédmotorral járó idős­korúak között számos, koráb­bi gépjárművezetői jogosult­ságáról egészségi okokból lemondani kényszerült ember található. Olyan is, aki már a segédmotorkerékpárt sem ké­pes biztonságosan elvezetni, mégis vezeti, mert nem tudja, hogy rá is vonatkozik a KRESZ azon rendelkezése, miszerint „Járművet az ve­zethet, aki... a jármű bizton­ságos vezetésére képes álla­potban van ..Közülük so­kan ezért válnak balesetek áldozatává. A kerékpár kiemelten ve­szélyes jármű. Vezetése nin­csen sem vizsgához, sem kor­határhoz kötve, akár egy öt­éves gyermek is vezetheti fő­útvonalakon kívül bárhol anélkül, hogy a forgalmi sza­bályokat ismerné. Stabilitása valamennyi jármű közül a leggyengébb. Mindemellett széles körben elterjedt jármű. A segédmotorkerékpárosokra elmondottak általában vonat­koznak a kerékpárosokra is. Mindkét járműkategória ve­zetői a közlekedési szabályok közül a jobbratartási kötele­zettségre, az elsőbbségadásra, az irányváltoztatás jelzésére, valamint a bekanyarodásokra vonatkozóakat szegik meg rendre, ezek miatt lesznek az­tán balesetek okozói, sérülé­kenységük folytán pedig rendszerint áldozatai is. Kö­zöttük található a legtöbb it­tas vezető is. Mindez talán azért, mert e két közlekedési eszközt — főleg a kerékpárt — sokan nem is tekintik iga­zi járműnek. Biztonsági be­rendezések (fékek, lámpák stb.) nélkül közlekednek raj­tuk. Ám e hibás szemlélet oly­kor a gépjárművezetőknél is észrevehető, akiktől pedig — vezetői engedélyük birtoká­ban — mindig több várható el, mint azoktól, akik a szabá­lyokat nem, vagy csak ala­csonyabb szinten tanulták. Tíz, tizenegy éves gyermekek hely, idő, rendszám pontos megjelölésével is, hitelt ér­demlően panaszkodtak a mi­nap osztályfőnöki órájukon, hogy védett útvonalakon ke­rékpározva, alacsonyabb ren­dű utakról érkező gépkocsik naponként elüthetnék őket, ha „nem lennének észnél” és nem adnák át elsőbbségi jo­gukat az autósoknak. De bár­ki tapasztalhatja nem egy­szer, hogy egyes gépkocsive­zetők a kerékpárosokat, se­gédmotorosokat valósággal le- söprik az utakról, mintha az elsőbbséget és a továbbhala­dást járműnemenként hatá­rozná meg a jogszabály. rudomásul ke.n. ^en­... nunk, hogy megyénkben kerékpárutak nincsenék. A járművek közle­kedésének kategóriánkénti szétválasztása még nem le­hetséges és az anyagi körül­ményekre figyelemmel erre a közeljövőben nem is számít­hatunk még városaink terüle­tén sem. Útjainkon tehát a járművek kategóriájuktól füg­getlenül vegyesen kénytele­nek közlekedni még sokáig. Az adott körülmények között a közúti balesetek csökkenté­sének csupán egyetlen felté­tele lehet, amit a közúti köz­lekedés szabályairól szóló rendelet mindenki számára előír: „Aki a közlekedésben részt vesz, köteles e rendelet reá vonatkozó rendelkezéseit megtartani...” PIACSEK GYÖRGY A kesztyűgyár üzemi hete Dombóváron Kívánságműsor, kerekasztal beszélgetés, játszónap Március 30. és április 5. kö­zött rendezik meg Dombóvá­ron, a művelődési központ­ban a hagyományos ,Ez a mi munkánk” keretében a dom­bóvári kesztyűgyár hetét. A megnyitót március 30-án 16 órakor tartják. Ezt köve­tően a színházteremben, 18 órakor kezdődik a kívánság- műsor a kesztyűgyár dolgo­zói részére. A 31 -i programban szere­pel: 14.30 órákor a szocialis­ta brigádok vetélkedője a könyvtárban, 1 Tórakor pedig fórum a város vezetőivel, a kiselőadóban. Április 1-én a szakmai na­pon kerékasztal-beszélge­tésben a vállalat központja és a gyáregység kapcsolata lesz n'apirenden. Április másodikén, 15 óra­kor divatbemutató, április negyedikén, 9 órától pedig játszónap lesz. A gyerekek ezen a napon filmet, 'bábelő­adást nézhetnek, gyurmáz­hatnak, szőhetnek, mesele­mezeket hallgathatnak. Ugyancsak ezen a napon ren­dezik meg az Április 4. ku­pa rejtvényfejtő versenyt, es­te pedíig az ifjúság veheti birtokba a művelődési köz­pont előterét és kiselőadóját, ahol filmvetítés és diszkó lesz. A kesztyűgyár termékeit és a kesztyűgyár hímző szakkö­rének kiállítását' a klubban március 30-tól április 5-ig tekinthetik meg az érdeklő­dők. Aki kíváncsi arra is, hogyan készül a kesztyű, megnézheti, hisz egy héten keresztül a helyszínen is gyártanák kesztyűket. A hetedik Diákírók találkozója A diákírók és diákköltők országos találkozóját az idén — immár a hetedik alkalom­mal — április 4. és. 6. között rendezik meg a nyugat-ma­gyarországi Sárváron. Az eb­ből az alkalomból meghir­detett pályázatra minden ko­rábbinál több pályamunka érkezett be. A beküldött ver­seket, novellákat, riportokat és kritikákat az elmúlt he­tekben írókból, költőkből és kritikusokból álló zsűri ér­tékelte, s ennek alapján a 62 legjobb pályamunka ifjú szerzőjét hívtál^ meg a sár­vári találkozóra. A háromna­pos rendezvényen neves írók folytatnak eszmecserét a fia­talokkal az írói munkáról, az irodalom társadalmi felelős­ségéről. A pályaművek leg­jobbjait irodalmi esten is elő­adják. Budapesti lányok a szekszárdi múzeumban Minden együtt van a kiránduláshoz!

Next

/
Thumbnails
Contents