Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-22 / 69. szám
1A NÉPÚJSÁG 1981. március 22. Mai sportműsor Asztalitenisz: A Tolnai VL NB I-es női csapata a MÁV TI vendégeként Budapesten szerepel. Kezdés: 9,30. A Szekszárdi Spartacus NB lies együtteséhez a KAPOS- PLAST látogat. Kezdési idő 11 órakor a sportszékházban. Ökölvívás: Az. 1981. évi úttörő, serdülő és ifjúsági megyebajnokság első fordulója Bonyhádon 10 órától a városi tornacsarnokban. Kézilabda: Pakson a II. számú általános iskola tornatermében rendezik a Március 21-emlékversenyt férficsapatok részvételével. Kezdés: 8 óra. Kosárlabda: A Szekszárdi Dózsa NB I-es női csapata Budapesten a MAFC ellen lép pályára 10 órakor. A Dombóvári VSE NB Il-es férfigárdája Pécsett játszik az Universitas PEAC együttesével 10,30 órakor. LABDARÚGÁS: NB II: A Szekszárdi Dózsa csapata a Honvéd Rákóczi SE együttesét fogadja. Kezdés: 15 óra. A Dombóvári MSC a Sabaria SE csapatát látja vendégül. Kezdés: 15 óra. Megyebajnokság: Tamási— Aparlhant 15 (Győrfi), Ozo- ra—Tevel 15 (Krómer), Dunaszentgyörgy—Nagymá- nyok 15 (Kormos), Báta- szék—'Bonyhád 15 (Bogos), Bonyhádi Pannónia—Tengelic 15 (Kiss F.), Paks—Dombóvár 15 (Gerencsér), Kisdo- rog—TÁÉV SK 15 (Sebestyén), Fadd—Pincehely 15 (Baranya megyei hármas). Körzeti bajnokság: Németkér—Gyönk 15 (Farkas), Bölcske—Dunaföldvár 15 (Albert), Gerjen—Alsótengelic 15' (Niki), Madocsa—Simon- tornya 15 (Bakó), Paks II.— Pálfa 15 (Deák), Tolnanéme- di—Pusztahencse (Simontornyán) 15 (Szabó), Nagydorog —Kajdacs 15 (Bede), Tolna— Őcsény 15 (Ruppert), Báta— Cikó 15 (Valkó), Alsónána —Bonyhádvarasd 15 (Unya- tinszky), Zomba—Kakasd 15 (Fály), Kéty—Bogyiszló 15 (Antlfinger), Szedres—Sió- agárd 15 (Kovácska), Izmény —Győré 15 (Pál. P.). Sakk A megyei csapatbajnokság legutóbbi fordulójában a I. osztályban a Bátaszék— Szedres mérkőzést 11-1 arányban a pályaválasztó csapat nyerte. A TÁÉV— Paks I. mérkőzést közös megegyezéssel későbbi időpontban rendezik, míg a Dunaföldvár—DVSE találkozó eredménye nem érkezett meg a szövetséghez. A II. osztály eredményei: Pincehely—Magyarkeszi 2,5-1.5, Bölcske—Györköny I. 2-2, Regöly—Magyarkeszi 1-3, Paks II.—Bonyhád 1-3, Báta I. —Tolna 2,5-1,5. Báta II.— TÁÉV II. 1,5-2,5, Györköny II. —Pincehely 1,5-2,5. A bajnokság állása ez utóbbi osztályban: 1—2. Györköny I. és Báta I. 6-6, 3. Bonyhád 5,5, 4. Pincéhely 5, 5-6. Magyarkeszi és TÁÉV II. 4.5-4.5, 7—8. Bölcske és Tolna 3,5-3,5 9—10. Regöly és Paks II. 3-3, 11. Báta II. 2, 12. Györköny II. 1,5 ponttal. Tudósítóinkhoz! Kérjük tudósítóinkat, hogy a labdarúgó megyebajnokság ma délutáni mérkőzéseiről tudósításaikat 11-457-es telefonszámunkon 18 órától szíveskedjenek közölni sportrovatunkkal. Fáradozásukat előre is köszönjük. „Entellektüel” sport - „primitív” sport? Látogatás a tamási járási sportfelügyelőségen Alapvető feladat az utánpótlás-nevelés Egyre gyakoribbak az olyan tömegsport-rendezvények, amelyeken szülők, gyerekek együtt vetélkednek (Fotó: Könye Iván) A Sándor-napi időjáráselőrejelzés csupa rosszat ígér. Esőt, hideg szelet. Fázósan kászálódunk a jó öreg „Tra- bicsekbe”. Azután vágtatunk, merthogy vendégségbe igazán nem illik késve érkezni. Különösen nem akkor, ha az embert hölgy várja. Ha még ráadásul egyszerire kettő is — akkor megbocsáthatatlan bűn a" házigazdák megvárakoztatása. A tamási járási sportfelügyelőségen nekem ilyen szerencsében volt részem. A tanács épületének alagsori irodaajtaján írógép- kattogás szűrődik ki. Belépve Mátics Éva TSF-elnök és Kóricz Béláné adminisztrátor fogad. — íme egy nőiesített hivatal — jegyzem meg tréfásan. Vendéglátóim egyetértőén helyeselnek. Aztán beljebb invitálnak, hellyel és kávéval kínálnak. Mátics Éva — testnevelés és orosz szakos tanár — hetedik éve tölti be a járási sportfelügyelőség elnöki tisztét. Munkakörét tekintve a megyében egyedülálló. de az országos adatok is arról tanúskodnak, hogy nincs nőuralom ebben a szakmában. — Egy kézen meg tudnám számolni, hogy az országban hányán vagyunk női sport- felügyelők. Persze nem véletlenül, hisz ebben a szak- mábán csak az a nő tud „gyökeret ereszteni”, akinek mines családja, ami otthon megsínylené az örökös készenlétet. a nyolc órás munkaidőn túli elfoglaltságot — mondja. — Maradjunk sorozatunk hagyományainál. így első kérdésünk: a statisztikai adatok alapján mutassa be olvasóinknak a járás sportját. — Járásunk 32 településén 15 társadalmi egyesület^ és bárom diáksportkör működik. A tizenöt önálló tanácsú község egyesületében — 28 szakosztályban — 873-an sportolnák, versenyszerűen. Tizenkét sportágban 45 csapatunk szerepel a megyei, illetve a járási bajnokságokban. Nyolcvannyolc minősített sportolót tartunk nyilván atlétikában, asztaliteniszben, sakkban, sportlövészetben és modellezésben. — Melyik a legnépszerűbb sportág? — A labdarúgás. A megyebajnokságban három, a körzetiben öt csapattal vagyunk érdekeltek. * — Elegendőnek ítéli a szakember gárdát? — Igen. Nyilvántartásunkban 48 edző neve szerepel, sajnálatos módon közülük 1981-ben 16-nak van érvényes munkaszerződése. Hasonló a helyzet a játékvezetőknél, versenybíróknál is. A 118 vizsgázott játékvezetőből és versenybíróból csupán egyharmad rész vállal rendszeres tevékenységet. —A járási szövetségek száma hogyan alakul? — Öt sportágban szövetség, további ötben pedig megbízott látja el a szervezési, irányítási feladatokat. — A minőségi versenysport évek óta nem erős oldala a tamási járásnak. Jelenleg a Simontornyai BTC NB Il-es kézilábdacsapatával kimerül a teljes „választék”. — Valóban. Ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy járásunk sportegyesületeinek alapvető feladatát az utánpótlás-nevelés képezi. Sem korábban, sem a következő években nem szerepel terveink között a minőségi sport mindenáron történő erőltetése. Ehhez ugyanis a szükséges feltételek nem állnak rendelkezésre. A fiatalok az általános iskola elvégzése után továbbtanulási, illetve munkavállalási szándékkal más területekre távoznak. — Hogyan értékeli a járás tömegsportját? — Az utóbbi hámom évben egyértelmű javulás jellemzi. Nőtt a versenyalkalmak és az azokon résztvevők száma is. Bár éves viszonylatban nem mindenütt vált még átfogóan rendszeres tevékenységgé a tömegsportmunka, de a meglévő kezdeményezések biztató jövőt ígérnek. Tömegsport-rendezvényeinken is zömmel a labdarúgás dominál. Az utóbbi időben örömünkre a kézilabdázás, az asztalitenisz, a sportlövészet valamint a sakk is egyre népszerűbbé vált. Tamásiban pedig mindezeken kívül a teke és az úszás hódít teret fokozatosan. A községek tömegsportbizottságai a mozgalomban érdekelt helyi szervezetekkel közösen alakítják ki éves programjukat, rendezik a különböző eseményeket. A társközségeknek is adva a lehetőség a részvételre, de megítélésem szerint sokkal megnyugtatóbb lenne ezeken a kis településeken ha helyileg önálló tömegsportcsoportokat alakítanának ki. Az Edzett ifjúságért tömegsportmozgalomban az elmúlt évben 4983-an szerezték meg a jelvény valamelyik fokozatát. Különösen örvendetes az általános iskolás, korosztály 3878 fős részaránya. Egyre népszerűbbek az úszótanfolyamok. Tavaly Regölyben, Simontornyán és Tamásiban 437-en vettek Tészt az úszótanfolyamokon. A tömegsport tevékenységet tekintve a járási székhely, Tamási példamutató. Közismerten a szakmaközi bizottság szervezte korábban az itteni rendezvényeket. Munkájuk eredményességét a sajtó menet közben már méltatta. Az. utóbbi időben kibővült a kör, a szakmaközi bizottság mellett a KISZ, az MHSZ, az oktatási intézmények valamint a sportegyesületek alkotta sportbizottsággal. Tamásin kívül dicséretes tömegsport- tevéken”ség folyik Regölyben és Ozorán is. — A tamási járás évek óta az utolsó helyet foglalja el a megyei sporthivatál által készített értékelés területi rangsorában. Mi ennek az oka? — Amiben több pontot szerezhetnének, azok az olimpiai egyéni sportágak. Ezen a területen kellene előbbre lépnünk. Nálunk ugyanis a csapatsportágak dominálnak, azokért viszont lényegesen kevesebb pontot „osztanak”. — Végezetül az elkövetkező évék sportfeiles zt ősi célkitűzéseiről szeretnénk hallani. — Az olimpiai egyéni sportágak közül az atlétika további megerősítését tervezzük Tamásiban. Ugyancsak ebben a sportágban Hő- gyészen szükségessé vált a meglévő szakosztály „újjáélesztése”. Gyönkön és Simontornyán pedig úi szakosztály létrehozása a feladat. A labdarúgásban a Tamási MEDOSZ esaoatánák a területi bajnokságba történő feljutása a cél. Az igazolt, a szakosztályokban foglalkoztatott és a minősített versenyzők számának növelése is elengedhetetlen feladat. Az utánpótlás-nevelés centrumhálózatában — a megyei koncepció szerint — Tamási alközpont szerepet kapott. Ebből adódik a feladatunk is: a tehetségek felfelé áramoltatásának biztosítása — de a megyén belül. Az úszó- tanfolyamos fiatalok köréből történő tehetségek kiválasztásával ez év nyarától idényjellegű szakosztály létrehozását tervezzük. A Tamási tanmedence befedése után, illetve a távlatokban egy nagyobb medence megépítésével versenyszakosztálv megalakítása szerepel célkitűzéseink között. Továbbra is fontos feladatnak tartjuk, hogy egy közigazgatási területen — indokolt esetben gazdasági egységen — egy központi sportegyesület működjön. Még egyszerűbben fogalmazva: valamennyi önálló tanácsú községben. illetve a termelőszövetkezetek összevonása esetén a közoon- ti községben működjön snortegvesület — mondta 'Mátics Éva. Tiszteletre méltó célkitűzések. amelyek megvalósításai előrelépést jelent majd a járás sportéletében. FEKETE LÁSZLÓ Sokféle szempont szerint különböztetik meg egymástól a sportágakat. Vannak például olimpiai és nem olimpiai sportágaik, mérhető és nem mérhető (azaz pontozásos) versenyágak, léteznek egyéni és csapatsportok, főioszthatók aszerint is, hogy hol űzik őket: szárazon, vizen, jégen, havon, levegőiben, sito. Meghökkentő csoportosítás, amikor a sportolók iskolai végzettsége, foglalkozása adja a fölosztás alapját, pontosabban az, amikor ezek alapján az „entellektüel”, illetve -a „primitív” kategóriába sorolnak egy-egy versenyágat. Vajon helytálló-e az effajta besorolás? Az ökölvívóról, a birkózóról, a cselgáncsozóról többnyire a lekicsinylő jelző járja, azt tartják róluk: híján vannak a magasröptű gondolatoknak, az észnek, az intelligenciának. Vannak ugyanakkor sportok, például a vívás és a víziliabdázás, amelyek, úgymond, szinte sugározzák az értelmet, a tudást, ahol szinte minden mozdulatból kitetszik a szellemi föllény... Mit lát ebből az egyszerű néző odakint, a pályán, a mérkőzésen ? Vegyünk egy jellemző pél- , dát: Büntet a bíró. Az ökölvívó megáll, leereszti mindkét kezét, s némán meghajtja fejét :a mérkőzésvezető előtt. A birkózó fölegyenesedik a szőnyegen -és egyetlen szó nélkül veszi tudomásul: megintették. A cselgáncsozó tekintetét a földre szegezi, s így hallgatja a bíró ítéletét: „Keikoku!” iBünte't a bíró. A vívó megtorpan, lekapja a sisakját, és szemét kidüllesztve a zsűrire pillant. „Micsoda?!” — süvíti vészjóslóan, és sisakját nagy ívfben földhöz vágja. A vízilabdázó szikrázó szemmel mered a bíróra, karjával nagyot legyint, szájából szitkozódás hallatszik; parton ülő játékostársa látványosan köp egyet... A példák, a maguk rendhagyó kivételeivel, lépten- nyomon fölfedezhetők, megfigyelhetők, s a néző lassacskán hajlamos elfogadni: így van ez rendjén... A dolog mélyebb összefüggéseire kíváncsi ember számára többféle magyarázat kínálkozik... iLehet, hogy az ökölvívásban; a birkózásban és a cselgáncsozásban olyannyira kitűnő a zsüniskedés, hogy az ítéletek helyességéhez nem férhet kétség? Talán azért nem háborognak a büntetéssel, intéssel sújtott versenyzők, mert maguk is jogosnak tartják a bírói döntést? Megmosolyogtató föltételezés. Hiszen majd minden versenyen lakad egy-két találkozó, amelynek eredményhirdetése után megszólal a lelátó, síppal, dobbal, nádihegedűvel. .. („Pfuj, bíró!”) És gyakran, bizony, az elégedetlenségnek oka is van... Vagy az is lehet — elmélkedik tovább az ember —, hogy az előbbi három sportágban a versenyzők szellemi kapacitása, iskolázottsága olyan magas, hogy még földúlt lelkiállapot esetén is világosan látják: a reklamálásnak, feleselésnek semmi értelme. A vívók és a vízilabdázók nyilván még nem jutattak el erre a szintre... De hiszen éppen ennek ellenkezőjét hallani lépten- nyomon. Azt, hogy a vívás, a vízilabdázás, stb. úgynevezett „entellektüel” sport, amit leginkább főiskolások, egyetemisták, értelmiségiek űznek. Ami pedig a másik három sportágat iUeti, a versenyzőállomány egészére nem a főiskolai végzettség a jellemző. Akkor hát mi magyarázza azt, hogy a magiasabbren- dűnek tartott sportágakban általában több a káosz, a zűrzavar, mint a primitívebbnek ítélt versenyágak- ban? A válasz összetett. Egyrészt figyelembe kell venni azt, hogy az anarchikus jelenségeket megelőző, megtorló szabályok sportáganként változnak, s alkalmazásuk következetessége is eltér egymástól. A rendibontó ökölvívóra súlyos büntetés vár, lamit végre is hajtanak; a szabálytalankodó vízilabdázó Viszont tudja, ha el is tiltják, .büntetése éppenséggel eshet a holtidényre is... (Tisztelet a következetes ítéleteknek !) Másrészt pedig figyelembe kell venni azt, hogy a versenyzői intelligencia foka nem föltétlenül függvénye az iskolázottságnak. Az ilyesmit maga a sportág, a környezet, a légkör, stb. alakítja ki. A fölosztás — „entellektüel” sport, „primitív” sport — önkényes és torz. Az ilyen besorolás sokakat sért indokolatlanul, míg másokat, ugyancsak' indokolatlanul, fölmagasztal. Az effajta csoportosítást szerencsésebb személyenként, sportágtól függetlenül végezni. Persze, ott sem papírok, „kutyabő- rök”, hanem a pályán látottak alapján... PILHÁL GYÖRGY
