Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-03 / 52. szám
1981. március 3. ^PÜJSÁG 3 A teljesítmény legyen a fnntns Munkauedelem Leposa Béláné és Sárosi Istvánná — közegészségügyi, járványügyi ellenőrök — az asztalosüzemben klímamérést végeznek. Fotó: Tóth László. Legutóbb egyik üzemünk pártalapszervezetében jártam, ,a bérekről és az áremelkedésekről beszélgettünk. Nem ok nélkül: két óra alatt féltucatnyi álláspontot vitattunk meg. Volt, aki az automatikus pótlékokat tartotta volna megoldásnak, másvala-- ki azt mondta: ne keverjük össze a bérezést a szociálpolitikával ! Mindenki kapjon a régi elv szerint, amit sokszor bizony megsértünk: a végzett munka, a teljesítmény .alapján. Hiszen nemcsak az a feladat, hogy az emelkedő közös energia- és alapanyag-számlákat kiegyenlítsük, hanem, hogy végre gazdaságosabban dolgozzunk. S mi legyen akkor a bérekkel? Ami egyedül célravezető az egyénnek, társadalomnak, vállalatnak egyaránt: igazodjanak a társadalmilag hasznos eredményhez, differenciálódjanak. Az alapképlet egyszerű — s nincs is, aki érvekkel vitathatná, mivel az ösztönzés ezt kívánja. Más lapra tartozik a gyakorlat, hogy az elvek nem mindig érvényesülnek. S nem csupán arról van szó, hogy más az elmélet és más a gyakorlat. Mert tegyük fel: elhatározzák a vállalatnál, hogy mától differenciálnak. Azonnal bevezetik a készenlétben álló ösztönző bérezési rendszert. Eljön az első hónap vége, s át kell számítani a teljesítményoszlopokat forintösszegekké. Kiderül, hogy a háromgyerekes családapánál a fiatal váltótárs a „tárgyidőszakban” négyszáz forinttal többet teljesített. Az egyedülálló asszony bizonyult a legügyesebbnek, majd hetven százalékkal esztergált ' többet, mint gépszomszédja, a fiát egyedül nevelő, egyébként szorgalmas, ám ügyetlen társa. Végül is mennyit kapjanak a borítékban? Érződj ön-e az a különbség a fizetésnapon. Nos, kívülállóként lelkesen válaszolhatnánk; hogyne, érződjön — túltéve magunkat egyéb szempontokon. De ott, abban a közösségben ez utóbbi szempontok értékrendje más, mint külső megítélésünké! A megszokott és belénk- ivódott gyakorlat okán — „mindenre” ki kell terjedni a bérezés felelősségének. Arra, hogy a többgyermekes ember gondjain segítsen és természetesen arra is, hogy ösztönözzön. Továbbá: ne sértse a kollektív szellemet, ne keltsen feszültséget munkatárs és munkatárs, vezető és vezetett között... Bizony, az ösztönzés — miért tagadnánk? — gyakran a sorrendben nem az első, hanem az utolsó, legalábbis a hátsó helyek egyikét foglalja el. És ez az a pont, ahol érdemes valamit eldönteni. Tartható-e, elfogadható-e mai helyzetünkben ez a besorolás, ez a rangsor? Tudva és pontosan megmérve az egymással ellentmondó követelményeket, azt hiszem a teljesítményre való ösztönzés mellett kell dönteni — a bérezésben, még a méltányosságnak a szocializmusban háttérbe nem szorítható követelményét a szociálpolitika kategóriájában szükséges kielégíteni. Mit jelent ez? Azt, hogy igyekezzünk kifizetni mindenkinek — életkorra, családi állapotra való tekintet nélkül — társadalmilag hasznos munkájáért arányosan járó bért. Azon szocialista elv alapján, hogy mindenkit munkája szerint illet meg a díjazás. Szigorú és „kíméletlen” parancs ez magunkkal szemben. Ám nincs más megoldás: ahhoz, hogy a leggyorsabban és a leghatásosabban növeljük közös jövedelmünket, ez a legcélravezetőbb. MATKÓ ISTVÁN A dolgozók testi épségének és egészségének védelme, a munkavédelem feltételei, munkamódszerei állandóan változnak, korszerűsödnek. Ezt tükrözi az is, hogy a SZOT, a Munkaügyi Minisztériummal egyetértésben olyan irányelveket fogadott el, melyek a gazdálkodó egységek szociális tervezésének fejlesztését tűzték ki célul. Ennek alapják a VI. ötéves tervidőszakban — kísérleti jelleggel — a munkavédelem tervezését a munkakörülmények műszeres vizsgálatával kell megalapozni. Az ÉVM egy ilyen kísérlet helyszínéhez többek között a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatot is kijelölte. A vállalat munkavédelmi osztályának folyamatos mérései mellett a Tolna megyei KÖJÁL is segítséget adott kémiai és biológiai mérésekhez. A TÁÉV szakemberei évente értékelik a tervezés és a mérési adatok összefüggéseit, amelyről jelentést adnak. Az eddigi szubjektív megítéléseken alapuló terveket tehát felváltják a mai kor követelményeihez igazodó, tudományos módszerekkel alátámasztott tervezési mechanizmusok. HABERSCHUSZ ERZSÉBET Szakály, tejüzem Tudósítóink írják Köményes, óvári és eidami Az idei évre tervezett A Tolna megyei Tejipari Vállalat szakályi üzemében elsősorban sajtot készítenek, méghozzá óvárit, köményest és eidamit. A szakályi üzembe naponta 34—35 ezer liter tej érkezik a tejtermeléssel foglalkozó mezőgazdasági üzemekből. A beérkezett tejből naponta 20 ezer litert szállítanak Budapestre vasúti tartálykocsikkal. A többi — napi 12—15 liter — tejből pedig sajtot készít az üzem negyvenöt dolgozója. d— N í vód í j Unos-untalan olvashatjuk, hallhatjuk, hogy ez és ez a miniszter vagy intézményi vezető többeket nívódíjjal tüntetett ki. A „nívó” magyarul „szint, színvonal”, amiből értelemszerűen követkézig, hogy az illetőket nem azért jutalmazták, mert elértek egy bizonyom átlagos szintet, hanem mert jócskán túlhaladták azt. Ez teljesen rendjén van, hisz igazság érzetünk is diktálja, hogy az kapjon elismerést, aki rászolgált. A munkaköri kötelesség jó színvonalú ellátásáért nem jár nívódíj, — legalább is remélem, hogy nem. A minap legjobb informátorom, a rádió hírt adott arról, hogy Veresegyháza tanácselnöke évről-évre nívódíjjal tünteti ki a községben emelt két-két legízlésesebb lakóház tervezőjét és kivitelezőjét. Az ötlet tetszik, bár hallatán az is felmerült bennem, hogy így, átvitt értelemben a tanács egy bizonyos mértékig önmagát is elismerésben részesíti. Végtére is a terveket ott hagyják jóvá, és igazán csak rajtuk múlik, hogy ízléstelenekre ne nyomjanak engedélyező stempf.it. Nem kell azonban a kákán csomót keresni. így annak részletezésébe se most merüljünk el, hogy milyen nehéz az „ízléses-ízléstelen” kritériumainak megállapítása. Főleg olyan épületek esetében, melyeket ki-ki a maga pénzén, nem egyszer fizikai erejének latbavetésével emel és amelyeket nem bérbeadni kíván, hanem lakni bennük. Ettől függetlenül ismerjük el, hogy a veresegyháziak jó irányban tapogatóznak. Az a ház, amelyben egyetlen család lakik, nagyon sokak közérzetét befolyásolja még akkor is, ha ez nem tudatosul állandóan. A küllemével, azzal a szereppel, melyet a falu összképének kialakításában játszik. Legalább negyed százada nem jártam Veres- egyházán, így sejtelmem sincs, hogy a tanácsi nívódíjak mennyire hatottak a település egészének formálásában, de őszintén remélem a legjobbakat. A fentebb említett tapogatózás azért is helyeselendő, mert úgy tűnik, hogy az ízlésnevelés terén végzett nagyon sok (és mégis milyen kevés!) munka közben az építészeti ízlés csiszolása terén maradt még a legtöbb tennivaló. Kodály Zoltán nagyságrendű építésszel — sajnos — nem dicsekedhetünk, így olyan se akadt, aki a nagy mester zeneoktatási rendszeréhez hasonlatos építészet-oktatási elveket dolgozott volna ki. Vagy ha igen, akkor valószínűleg nemcsak én nem tudok róla, hanem a gyakorlat sem, melybe ezeket az elveket még csak nagyon feléböl- harmadából ültették át. Először lakni kell, ez kétségtelen, de azért nem lenne rossz ezt a szükségletet az eddigieknél jobban összhangba hozni az esztétikummal. Akár nívódíjak árán, anélkül is. de persze lehet O. I. társadalmi munkákról Közoktatás A tolnai Nagyközségi Közös Tanács február 25-i ülésén tárgyalta az 1081. évi köz- ségfejüeszitésá tervet. A tervezett létesítmény ékről és a társadalmi munkáról Toronyi István elnöklőt kérdeztük. — Az idei évre nyolcmillió forint értékű társadalmi munkát terveztünk. A legfontosabb feladatunk továbbra is a közdktatás tárgyi feltételeinek javítása — mondotta Toronyi István. Két új tantermet kell építenünk, de ehhez mindössze ötszázezer forint áll rendelkezésre, így a munkák nagy részét társadalmi munkáiban kéül elvégeznünk. Domlboríban napközis tábort építünk, így azók a gyerekek, akik eddig egész nyarukat az iskolaudvarban töltötték, ezután a nyár mindén szépségében „megmártózva” jönnek majd ősszel ismét iskolába. A tálbor az előzetes tervek alapján 'kétmillió forintból építhető fel. A munkálatok jelentős részét a helybeli üzemek, a KISZ-szervezetek és a szülők végzik társadalmi munkában. Az idén érjük el azt — több mint kétmillió forint értékű társadalmi munkával, hogy minden iskölánk korszerű vizesblokkal rendelkezzék. A legtöbb társadalmi munkára az út- és járdaépítésnél számítunk. Az elmúlt öt év alaltt hat kilométer járda épült községünkben. Most egy év alatt fogunk ugyanennyit megépíteni. Üt- és járdaépítésre ebben az évben közel három és fél millió forintot fordítunk. BÁLI JÁNOS ves-park helyreállítása és a Fenyves-söröző előtti tér le- betonozása. Itt említem meg, hogy a sóstói úttörőtábor építéséhez a járási vállalatok 1 millió Ft-ot ajánlottak fel. Tervezés alatt van azMHSZ- lőtér, a pári ravatalozó, továbbá az általános iskolai tanmedence befedése, melyet nagyrészt társadalmi munkával valósítanak meg. A községi földutak karbantartása, az iskolai sportpálya, az iskolák, óvodák felújítása, udvaraik parkosítása, játékok készítése is szerepel a tervekben. A község szépítéséért, építéséért sokat tesznek a helyi üzemek, vállalatok szorgos kollektívái is. A tervszerűség további fokozásáért együttműködési szerződések megkötése van folyamatban a nem tanácsi vállalatokkal. Ezekben konkretizáljak azokat a dolgokat, feladatokat, amelyből részt vállalnak, amibe besegítenek az üzemi kollektívák. Az idei évre 10 millió forint a tervezett társadalmi munkák értéke. A tanács vezetői bízva a tenniakaró tamásiakban — remélik, hogy az előző évekhez hasonlóan most is tudják a „szintet tartani”. ÉKES LÁSZLÓ Tervszerűen, eredményesen Tamásiban nagy hagyományai vannak az értékteremtő, illetve a már meglévő értékeket védő társadalmi munkának. A lakosság ugyanis tisztában van azzal, hogy az ütemes fejlesztési munka már enélkül nem képzelhető el. A fentieket bizonyítja az a. tény, hogy a tavalyi évben a tervezett 8 millió forintot a lakosság 16 847 790 Ft-ra teljesítette. Ebből az egy főre jutó társadalmi munka értéke 1749 Ft volt. Ez az adat, és az előző évek tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a nagyközség lakossága magáévá tette a társadalmi munkavégzés ügyét, s ezáltal a nagyközség szebb, kulturáltabb lesz, mind magasabb szinten elégíti ki ,az egészséges és esztétikus lakókörnyezettel szemben támasztott követelményeket. Az idei évben is kiemelten kezeli a tanács a társadalmi összefogásban rejlő erőt. Ezt sejteti az 1981-es évben végzendő társadalmi munkák terve. A fejlesztési alapot növelő, felújítási előirányzatot kímélő, közcélú létesítmények költségeit csökkentő munkák között szerepel többek között járdafelújítás, piactéri árusítóasztalok készítése, vízhálózatbővítéseknél árokásás, a lóversenypólyán istálló építése, a kilátó felújítása, a FenyTízmilliós érték A dombóvári Városi Tanács, amikor élkészítette az ez évii városfejJésztésii társadalmi munkatervét, számolt ázzál, hogy a lakosság ugyanolyan lelkesedéssel segít a célok megvalósításában, miint ahogy ezt az előző években is tette. Ügy számodnak, hogy 1981- ben mintegy tízmillió forint értékű társadalmi munkát végeznék el a város lakói. Ebben az éviben szeretnék korszerűsíteni a város tulajdonában lévő útrtörővasút mintegy 5 km-es pályaszakaszát, folytatni a Könda-patak völgyének pihenőparkká való átalakítását. E munkálatokban elsősorban a KISZ-fiatalok segítségét várják. Az általános iskolák tárgyi feltételéinek szi'ntenbarásá'haz is faddkölt a szülők összefogása a tantermek belső karbantartási munkáinak elvégzésénél, az iskolaudvarok játszóudvarrá való átalakításánál. A város szépítése érdekében az utak, járdák és a vízelvezető árkok tisztításával sokat segítenek a háztulajdonosok és lakóik. Kisebb mértékben -ugyan, de még mindig szükséges a hetényi és -nyer- gesi parkerdő kiépítésének segítése önkéntes társadalmi munkával. MAGYARSZÉKI ENDRE
