Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-21 / 68. szám
XXXI. évfolyam, 68. szám. ARA: 1,40 Ft. 1981. március 21., szombat. Mai számunkból A FEHÉREK CSAK A SÉDIG JUTOTTAK (4. old.) EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSUNK, MA (4. old.) OLVASÖSZOLGÄLAT Együtt lobogó zászlók Ilyenkor tavasszal, márciusban a városok, falvak ünnepi ruhát öltenek. Piros-fehér-zöld nemzeti zászlók váltakoznak a vörös lobogóval. A friss márciusi szél lengeti, lobogtatja őket, s messzebbről nézve, a hosszú utcák végén már elválaszthatatlan egységbe olvadnak, zászlóerdővé változnak a tér perspektívájában. « Jelképesnek érzem a kétféle lobogósor rendjét. Szemmel külön érzékelem még a piros-fehér-zöld nemzeti zászlót és a nemzetközi munkásosztály vörös zászlaját, eszemmel, értelemmel azonban tudom a valóságot: a kettő lényegében egy. Patriotizmus és internacionalizmus egységének kifejezője, a nemzeti forradalmi hagyományok és azok nemzetközi, egyetemes oldalának szétválaszthatottn egysége. Ez az egység öltött valóságos testet 1919 tavaszán a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásában, 133 napos létében, fennmaradásáért folytatott küzdelmeiben. Az első magyar szocialista állam nem jöhetett volna létre a nemzetközi munkásosztály világméretű forradalmasodása, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme nélkül. Nemhogy 133 napig, de egyetlen percig sem létezhetett volna a nemzetközi munkásosztály érdekeinek ellenére, a fiatal Szovjet-Oroszország proletariátusa ellenére, a marxizmus—leninizmus ismeretei és alkalmazása nélkül. A magyar kommunisták első nemzedéke: Kun Béla és a többiek a világtörténelmi fejlődés perspektívájából közelítették a magyar nemzeti ügyet, s magyarként lettek ennek cselekvő vállalói, ám haladó szándékuk tettre váltása erősítette azokat a nemzetközi erőket, amelyek ekkor már az egész világ átformálásán munkálkodtak. A magyar proletárforradalom megvívásával a szocializmus előőrsévé tették hazánkat Nyugat-Európa kapujában, ugyanakkor a Magyarországi Tanácsköztársaság sorsát a nemzetközi proletárforradalomra alapozták. Szovjet-Oroszország harcban álló munkásainak és katonáinak képviseletében az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt Vili. kongresszusa óriási jelentőségűnek tartotta a magyar forradalmat. Annak a rendíthetetlen meggyőződésének az erősítését látta benne, hogy a szocializmus győzni fog az egész világon. Amikor megindult az antant-intervenció, a nemzetközi proletariátus szolidaritása tettekben is megnyilvánult. A Magyarországon lévő volt orosz hadifoglyok önkéntes zászlóaljat alakítottak. A magyar Vörös Hadseregben számos osztrák, román, délszláv, német, cseh, szlovák, lengyel, ukrán, olasz és más nemzetiségű önkéntes is harcolt. A magyar munkásosztály 1919-ben a nemzeti fejlődés szocialista alternatíváját kívánta megvalósítani, de ez egyúttal a haladó világfejlődés alternatívája is volt. A Magyar Tanácsköztársaság gyakorlata bizonyságot tett nemzeti és nemzetközi érdek dialektikájának eleven valóságáról, patriotizmus és internacionalizmus egységének elválaszthatat- lanságáról. Ez az egység élt és munkált tovább 1945 új világot teremtő forradalmár küzdőinek tudatában és tetteiben. Nekünk, késői utódoknak mindenekelőtt arra intő tanulság, hogy bár a szocializmus nemzeti keretek között épül, és az ösztályharc feltételei a különböző országokban sok tekintetben egymástól eltérnek, a szocializmust épitő népek érdekei, a munkásosztály nemzeti és nemzetközi érdekei végső soron közösek. A szocializmus építésének nemzeti és nemzetközi feltételei, távlatai, s lehetőségei szigorú törvényű egységet alkotnak. Mint ahogy az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság 133 napja csak a világforradalom áramában létezhetett, úgy ma a nemzeti keretek között épülő szocializmus csak az egész szocializmust építő testvéri közösség, a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály szolidaritásának erején nyugodhat. Mint ahogy a leninizmus alkotó értelmezése és az orosz forradalom tapasztalatainak felhasználása emelhette a haladás élvonalába hazánkat 1919-ben, úgy ma csak a Szovjetunió és a többi szocializmust épitő ország együttes tapasztalatainak tanulmányozása és alkalmazása, a marxizmus—leninizmus továbbfejlesztése biztosíthatja eligazodásunkat a fejlődés bonyolult útvesztőiben, s tarthat meg bennünket a haladás útján. Csak az a szocialista nemzeti program testesítheti meg népünk, nemzetünk igazi érdekeit, amely egyúttal szolgálja más nemzetek munkásosztályának, dolgozó népeinek érdekeit is. Csak tetteinkben válhat valósággá a szocializmus, s csak a valóságos szocializmus segítheti élő a világ fejlődését. Lenin így fogalmazott: „Valójában csak egyetlen nemzetköziség van. önfeláldozó munka a forradalom fejlesztése érdekében saját országunkban, s ugyanennek a harcnak, ugyanennek az irányvonalnak, és csakis ennek a támogatása kivétel nélkül minden országban." Nem pusztán ünnepi dísz, külsőség tehát a piros-fehér- zöld és a vörös zászlók egymás mellé tűzése. Az élő, eleven szocialista valóság törvénye, nemzetinek és nemzetközinek az elválaszthatatlansága, hazafiság és nemzetköziség egymáshoz tartozása, a kettő felelős együttérvényesítésének szükségszerűsége fejeződik ki a piros-fehér-zöld és a vörös zászlók együtt lobogásában. KIRÁLY JÓZSEFNÉ, az MSZMP Oktatási Igazgatósága tanára. Koszorúzási ünnepségek Kádár János fogadta Taha Jassin Ramadhant Befejeződtek a magyar-iraki tárgyalások Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára pénteken a Központi Bizottság székházéban fogadta Taha Jassin Ramadhant, az Iraki Forradalmi Parancsnoki Tanács tagját, az Iraki Köztársaság első miniszterelnökhelyettesét, aki Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására hivatalos látogatáson tartózkodott hazánkban. A szívélyes légkörű találkozón részt vett Lázár György. Jelen volt Gonda Lajos hazánk bagdadi, és Ismail Hammudi Hussain, az Iraki Köztársaság budapesti nagykövete. A Parlament delegáeiós termében Lázár György és Taha Jassin Ramadban jelenlétében aláírták a magyar-iraki gazdasági együttműködési állandó vegyes bizottságnak az Iraki Köztársaság első miniszterelnök-helyettese látogatásával egyidejűleg megtartott 7. üléséről készült jegyzőkönyvét. Hivatalos látogatását befejezve délután elutazott Budapestről Taha Jassin Ramadhan. Az első miniszterelnök-helyettessel együtt HaVarszemle elutaztak kíséretének tagjai, köztük: Hassan Ali, az Iraki Forradalmi Parancsnoki Tanács tagja, a magyar—iraki gazdasági együttműködési állandó vegyes bizottság társelnöke, kereskedelmi miniszter, dr. Taha Ibrahim al- A'bdullah tervezési miniszter, Ahmad Hussain al-Sa- marrae külügyminiszter-helyettes. Az Iraki Köztársaság első miniszterelnök-helyettesét a Ferihegyi repülőtéren Lázár György, valamint Veress Péter külkereskedelmi miniszter, Hoós János országos tervhivatali államtitkár és Garai Róbert külügyminiszter-helyettes búcsúztatta. Jelen volt Gonda Lajos és Ismail Hammudi Hussain. (Folytatás a 2. oldalon.) A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 62. évfordulója alkalmából megye- szerte koszorúzási ünnepségeket rendeztek. Szekszárdon délután 3 órakor az alsóvárosi temetőben a párt- és társadalmi szervek, üzemek, intézmények képviselői megkoszorúzták a Tanácsköztársaság mártírjainak sírját. Egy óra múlva a városközpontban lévői* munkásmozgalmi emlékműnél volt ko- szarúzási ünnepség. Elsőként dr. Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság titkára, dr. Rúzsa János, a városi, Lukács István, a szekszárdi járási pártbizottság első titkára helyezte el a megyei, városi és a járási pártbizottság koszorúját. Megkoszorúzták a megyei tanács épületén — a szekszárdi direktórium tagjai kivégzésének színhelyén — lévő emléktáblát, valamint Soós Sándor emléktábláját a vasútállomás falán. Jól feleltek a «felesek t Hát, ilyen a mi szerencsénk. Tegnap megbeszéltük Mónus István elnökkel a határszemlét, az éjszaka esett az eső. Halasztottuk a határ- szemlét. Szerdára tűztük ki az újabb terminust. Szerdán éjszaka is esett, nappal borult volt, majdnem szürkület, pedig kilenc óra körül ültünk a tolnai Aranykalász terepjárójába. Németh József ágazatvezető, Pirgi Károly főkertész és Bordás Gábor párttitkár ül kalauzul mellénk. — Hova, merre? — kérdezi Németh József. — Menjünk talán a kertészetbe. Pirgi Károly főkertész veszi át a parancsnokságot, és elindulunk. Tűnődünk, még korai tán a tavaszt köszöntő riport, de az idő szalad, a naptárlapokat pedig forgatni kell. Józsefekre koccinthattunk volna reggel, ha lett volna köztünk József. Döcögve, hepehupás földúton „behajózunk” a kertészetbe. Fóliasátorváros. Utcák, terek, fordulók, csak a közlekedési lámpa hiányzik. Itt már élénk a „határ”. Olyannyira élénk, hogy szenet rostál egy ember. Az ördög tudja, miként lehet a brikettet porszénként eladni, bri- kettáron? Aztán két asszony földet kever. Befut egy Lada, a telepvezetővel. Fordul egy traktor is a kertészetbe, abba az irányba, ahol majd az ide vezető köves út lesz. Több mint kétszázezer palántát — saláta-, káposzta- féléket —hidegfólia alá valót, eladtak már. Most újabb szállítmányokat készítenek elő. Felhagytak a szövetkezetben a hajtatássabidrága volt a fűtött sátrak üzemben tartása. Most palántával foglalkoznak, „előnevelnek”. Több mint egymillió szálat. Három áfésszel és hatszáz egyéni termelővel szerződtek. A palántákat menetrend szerint viszik el. S amint kikerült a saláta, paprikát vetettek, majd megkezdték tápkockákba az átültetést. Most éppen gyomtalanítják a szép állományt. Nem könnyű munka. A kockákra nem* lehet rálépni, deszkán fekve, ládán kuporogva kell a dudvától megszabadítani a nemes növényt. Nehéz munka. De az eredmény szép: tavaly egymillió forint fölötti nyereséget hozott a kertészet a közös kasz- szába. Idén is lesz annyi... Elrobogunk a kertészetből, azaz, dehogy is, hiszen ide tartozik az az ötven hektárnál nagyobb szőlőültetvény, amely oly sok gondot okozott a közös gazdaságnak. Mindig megfagy az Ezerjó, meg a Chaselas. Most is szomorú eredményt közölt a pécsi intézet: az Ezerjó kilencvenszázalékos fagykárt szenvedett... Hogy a jövőben ne így legyen, felhozzák a szőlőt 130—140 centis törzsre, öt és fél millió forintba kerül az átalakítás, kivágnak minden második sort, és így magas- (Folytatás a 3. oldalon.) Egymillió palánta a kistermelőknek Tél végi lemosó permetezés az almáskertben
