Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-20 / 67. szám
A ^fePÜJSÄG 1981. március 20. Szakácsok fejedelmei - fejedelmek szakácsai A szakácsokat minden időben megbecsülték, főleg azokat, akik az átlagosnál jobb, változatosabb, különleges ételeket készítettek. Antoine Careme és Augus'te Escoöier ezek közé tartoznak és ma is mintaképei a kiváló, átlagon felüli és művészi külsejű ételek készítőinek. Antoine Careme 1784-ben született és 1833-ban balt meg. Igen szegény családból származott, ahol 25 gyerek igen nagy nyomorúságban élt. Édesapja, hogy kiszabadítsa ebből a helyzetből, egy városszéli kocsmában étkezés után otthagyta, hátha valakire lel, akitől jobb és szerencsésebb életet remélhet. Először egy korcsmárosnál volt kisegítő, majd konyhai segéd lett. Baillynél, Párizs híres cukrászánál tanult tovább és 17 éves korában első tortasütő volt, mint ahogyan visszaemlékezéseiben írja. Itt sok mindent megtanult : „építményeket” készített az előkelőségek megrendeléseire és ezekhez a metszeteket is saját maga • tervezte meg — éjszaka, mert erre napközben nem jutott ideje. Úgy érezte, hogy a cukrász ugyanolyan művész, mint a festő. Megismerte Párizs leghíresebb konyháit és pl. a híres Talleyrand hercegnél 12 évig dolgozott. A királyi udvar tagjainál is tevékenykedett és mindenütt a legnagyobb elismeréssel beszéltek róla és ételéiről. Járt Angliában, de végül is visszatért Francia- országba, ahová ezer baráti és szakmai kapocs fűzte. Bejárta az európai uralkodók udvarait. Volt Szentpétervá- rott Sándor cárnál, a bécsi udvarban, Angliában, végül is Rotschild báró ajánlatát hogy legyen konyhájának vezetője, azzal utasította el, hogy 30 éve dolgozik, fáradt, nem egészséges, ezért szeretné hátralévő életét nyugodtan eltölteni és ismereteit írásban rögzíteni. Több könyve ma is érdekes olvasmány, Careme saját metszeteivel, rajzaival. A párizsi királyi cukrász (2 kötetben) a szerző 41 metszetével. A párizsi szakács című ismert könyve mellett öt kötetben adta ki A konyha művészete című munkáját. A Festői hailamú cukrász című művét 128 metszet díszíti. Auguste Escoffier 1847- ben született és 1935-ben halt meg. 12 éves korában kezdte pályáját, melyet 74 éves korában, 1921-ben hagyott ábba, 62 évig gyakorolva mesterségét, amire a konyhai művészet történetében nincsen több példa. Angliában kezdte meg tevékenységét és talán messzebb jutott szakmai vonalon, mint elődje, Careme. Londonban a Savoy Hotelben nyolc évig dolgozott, amikor átvette Európa leghíresebb szállodájának, a Carlton Hotel konyhájának vezetését. E minőségében megkapta a legnagyobb francia kitüntetést, a becsületrend lovagi és később tiszti fokozatát. Escoffiert már korábban is a világ szakácsai császárjuknak tekintették. Vilmos császár, a németek uralkodója mondta neki: „Én Németország császára vagyok, de ön az egész világ szakácsainak császára!” RVDNAY JÁNOS Ki, hogyan gazdálkodik - aszerint él A gazdálkodás eSau a családi pénzügyek intézését) a családok életében legalább oly fontos tényező, mint az országokéban. A házasság négy tartóoszlopának (szerelem-szexualitás, gyermeknevelés, kulturális-világnézeti közösség, együttes gazdálkodás) egyike, szilárdsága vagy labilitása folyománya és tükre a másik három összehangoltságának, de könnyen Okozója is lehet azok megbillenésének. Annál tartósább oszlop, minél inkább önzetlenségből faragják, de a kölcsönös áldozatkészség sem elég althoz^ hogy szilárd legyen. Módszere a családi élet változásaival együtt alakul. Hiszen a család sem időtlen, mint a kőzet, hanem évről évre formálódik, aszerint, hogy tagjait miként építi vagy rombolja az idő. S a család személyi összetétele is váltakozik: a fiatal házaspár kezdetben esetleg valamelyik fél szüleinél Kakik, utóbb saját lábára áll; gyermekei születnek, később talán rászorul valamelyik nagyszülő segítségére vagy fordítva, az szorul gondozásra és költözik a fiatalokhoz, majd az idős családtagok sorra eltávoznak, a gyermekek felnőnek és a régi őtthonba hozzák házastársukat, és kezdődik az emberi lét (körforgása elölről. A gazdálkodás szempontjából italán ia fiatal pár önálló életének kezdeti szakasza a legnehezebb, kivált akkor, ha mindkét fél ellentétes mintákat hoz hazulról. Ha egyik családnál az anya, másiknál az apa volt a „pénzügyminiszter”, ha egyik háznál a könnyed pénzszerzés, s a napról-napra élés járta, míg a másiknál meggondolt terv- szerűséggel osztottak be minden fillért. Manapság az sem ritka, hogy a fiatal alig figyelt a szülők gazdálkodási szokásaiba, megszereztek, elébe tettek mindent, s aztán ott áll (házasélete kapujában a pályakezdők kis jövedelmével, anélkül, hogy halvány fogalma lenne arról, miként lehet azt beosztani? Ilyenkor jönnek a végietek. Vannak, akik csokoládén élnek, mert a főzéshez egyikük sem konyít, s különben is, nékik mindenből a legjobb kell, csak-nem fogják követni őseik nyárspol- gáni példáját, akik kelkáposztát, babot és más hasonló .unalmas dolgot ettek? S aztán csodálkoznak, hogy harsányan korog a gyomruk. Mások viszont úgy vélik, hogy amit OTP-törlesztéssel meg lehet venni, az ingyen van, s különben is, minden egyszerre kell, mert néhány év múlva olyan vének lesznek, hogy élvezni sem tudják, vásárolnak tehát bőszen, s még bőszebben koplalnak utóbb. Még jó, ha az ilyesmiben legalább egyetértenek, de ha mindkét fél mást akar, hamar felborul a békesség, s ahogy a régi A szülők, mondás tartja: ahol beköszönt a szükség, ott a szerelem kiszökik az ablakon. ha tehetik, segítenek persze. Ám a legnagyobb segítség, amit adhatnak, ha idejekorán megtanítják gyermekeiket — jóval a házasság előtt, lehetőleg kicsi kortól fogva! — az ésszerű beosztásra és a nélkülözhetetlen házimunkára. Ügyességgel, „mesterségbeli tudással” kevésből is jobban lehet élni. mint ellenkező esetben a többől. Ebbe -azonban gyermekkortól fogva kell belenőni, mert a szülői jótanács rég élkésett, amikor a fiatal pár a maga életét éli. Akkor az már beleszólás az ügyeikbe, s többet árt, mint használ. Az élet későbbi szakaszában a jómód is rejthet veszélyeket, kivált, ha hirtelen köszönt be. Házasfelek, akik évekig áldozatkészen, összeszokottam húzták az igát. egyszerre lépést tévesztenek, ha valamelyiknek váratlanul jobban megy sora. Ilyenkor fordul elp, hogy az egyensúly mérlegét korábban elrejtett önzés húzza le, előtörhetnek az addig elnyomott vágyak, mialatt a másikból kibukkan az érvényesülésre féltékeny versenytárs, s ha nem vigyáznak, a házi békét éppen az borítja fel, aminek közös örömöt kellett volna hoznia. Ilyenkor tör elő a „mi” fogalomköréből az „én”, hogy behajtsa, ami „neki jár”. Jobbik eset, ha csak az történik, hogy mindketten lazábbra engedik a gyeplőt, s megtapasztalják, hogy a többől nehezebb kijönni, mint a kevesebből. De amíg eljutnak odáig, ajánlatos, hogy mindkét félnek legyen a körülményekhez méretezett, külön kasz- szája is. Egyebek közt azért, hogy jelesebb napokon meglephesse társát. Azonkívül: mindenkinek lehet támogatásra szoruló családtagja, rokona — jó, ha létezik egy kis alap, -amely nem vita tárgya. Ennek hiányában fordul elő, hogy prémium-, jutalomosz- tás -ideién némelyek figyelmeztetik a -munkatársaikat: — El ne áruld a feleségemnek -(férjemnek), hogy pénz ü-töitte a markunkat! — Pedig a hazugság (az elhallgatás is az!) mérgezi az érzelmeket. Elszomorító jelenség az olyan férj iis, aki kénytelen a kollégáiktól 'kölcsönkérni, h-a meglátja, hogy például -a -szomszédos közértbe banán érkezett, -mert szeretne vinni a gyerekéinek, de naponta kiadagolt zsebpénzéből nem telik. Kardos asszonyok állnak az ilyen férjek mögött, is nem vészük észre, hogy látszólag apró dolgokkal elnyomorítiáik egész személyiségét. olykor ígv viszik előbb-ufóbb viharos lázadásba. Zsarnok férjek is akadnak. ám az asszonyok mégis ritkábban kerülnek ilyen helyzetbe. Hnlné-f- éppen az lenne a cél, hogy se a gazdálkodás, se semmi más ürügyén egyik se csapja be a másikat. Az őszinte, becsületes, tiszta élethez azonban szabadság is 'kell, és bizalom is. Ez utóbbi nélkül nemcsak gazdálkodni, együtt élni sem lehet. BOZÓKY ÉVA Még aki kezdő a szabás- varrás tudományában, az is könnyen, gyorsan elkészítheti a bemutatott szabásminta és modell alapján az áthajtós — gombolás nélküli — pongyolát. Ennek anyaga — tekintettel az őszi-'téli hónapokra, lehetőleg az évszakhoz igazodjék, tehát kordbársony, frottír, puha szövet, plüss- ikel-me célszerű hozzá. A szabásminta 96 cm mellbőséghez alkalmas, ehhez a mérethez 80 om széles anyagból 4,5 m szükséges, hosszú pongyolához pedig 5,5 m kell. A szabásmintán 1 kocka 10x40 cm. Az egyes darabok számozás szerint: 1 = fél háta, 2 = fél eleje, 3 = zseb, 4 = ujja, 5 = fél felső gallér, 6 = alsó gallér fel-e, 7 = övpánt fele. (Bokáig érő pongyolánál 40—45 centivel meghosszabbít juik az eleje és a háta szabásminták oldalvonalait.) sunk 4—5 crn-t, a zseb felső szélére pedig 2—3 crn-t. A szűkítő varrások elkészítése -után az elejét összefórceljük a hátával, legépelj ü-k. Beillesztjük az lal-só gallért és bevarrjuk, majd a felső gallért helyezzük rá. B-e-fércel- jük az ujjlakat, ha jó, be is gépeljük a karikivágásba. A zs-ebet rávarrjuk az eleje jobb oldalára, majd elkészítjük a hosszú övpántot. 40x10 centisre békockázott csomagolópapírra félrajzoljuk a szabásmintát, majd kivágjuk. Az anyagra úgy tűzzük rá, hogy a varrásszélekre mindenütt 1,5 centit ráhagyjunk. Az eleje, háta és ujjla felhajtásához számítMég csinosabb lesz, h-a a gallér, az eleje, az ujja és a zseb szélére a- pongyola színéhez illő, méterben kapható díszítő zsinórt vagy hímzett keskeny szalagot varrunk. B. K. Vegyes zöldségfőzelék: megtisztítunk egy szól sárgarépát, 1 kisebb petrezselyemgyökeret, egy kis darab zellert. Mindegyiket különJkülön, apró kockákra vágjuk. Zöldséglében kezdjük főzni a sárgarépát és a gyökeret, amikor majdnem puha, hozzáfőzzük a zellert is. Annyi lében főzzük csak, amennyi elpárolog, mire a zöldségek megpuhulnak. Ezután szórjuk meg 1 evőkanálnyi liszttel, pirítsuk meg a főzelékkel együtt. Húzzuk le a tűzről, engedjük föl 2 dl tejjel, ízesítsük 1 evőkanálnyi finomra vágott zöldpetrezselyemmel, forraljuk föl. Vegyes zöldségfőzelék tehéntúróval: készítését lásd: vegyes zöldségfőzelék; a különbség az, hogy tálalás előtt a főzefé'khez 5 dkg tehéntúrót keverünk. Almafőzelék: a megtisztított, megmosott, apró kockára vágott 20—25 dkg almát annyi forró, cukros, vaníliás-citromos vízben forraljuk föl, amennyi éppen ellepi. Egy evőkanálnyi sovány tejport keverjünk simára fél dl tejjel, folytonos keverés közben öntsük a megfőtt almához és takaréklángon, kevergetve forraljuk föl, 11 tojássárgájával dúsítva tálaljuk. Készítsünk spalettaajtót! Családjogi tudnivalók II. A házastársak jogai és kötelességei Ha nagy a lakásunk, a túlméretezett helyiségből spa- lettaajtóval gardróbot választhatunk le. Az ajtó levegősen összeillesztett lécekből áll és négy szárnya van. Felül, rögzített sínben mozog, alul vasalással ellátott Az ajtó kerete 20 mm vastag és 60 mm széles gyalult lúofenyőlécekből készülhet. Az ajtószámyak 10 mm vastag és 70 mm széles lécekből készülnek. A keretrészek ékkel és enyvvel él nélkül vagy sarokillesztéssel vannak összeillesztve. Végezetül a sarokfelületeket és éleket tisztára kell simítani. A keret túloldalát két átlósan egymáson fekvő sarok támasztja meg. Ehhez a sarok belső élére fektetünk egy 70 mm széles lécet 45 fokos szögben és erősen meghúzzuk. A sarok kis háromszögét, amely még üres, egy daráb maradék léccel kitöltjük. Mielőtt a ferde léceket felcsavarozzuk, pontosan ki kell számítani, hogy milyen térközt hagyunk közöttük, hogy széles fugák — körülbelül 2 centiméter — keletkeznek. Miután a kereten megjelöltük a lécek távolságát, kezdjük felerősíteni az egyes léceket, melyeket kicsit hosszabbra hagyunk az ajtó kereténél. Először enyvezzük be és erősítsük fel az ajtókeret egyik oldalára a léceket, így készül a spalettaajtó majd a túloldalán már köny- nyebben lefűrészelhetjük és illeszthetjük hasonló módon. Azután lyukakat fúrunk a csapok részére a kereten és a szárnyakat osuklópánttal összekötjük. A spalettaajtót tetszés szerint befesthetjük, vagy színtelen Iákkal bekenhetjük. Ha a keretet és a ferde léceket különböző színűre kívánjuk festeni, célszerű az összeszerelés előtt beszínezni. Ilyen esetben ügyeljünk arra, hogy a ragasztandó felületeket ne lakkozzuk be. A léceket egyenlő távolságra illesztjük egymás alá. Először az egyik oldalon erősítjük meg, a túloldali léceket az ellenkező oldalon lefűrészeljük és azután felerősítjük. Sok embert érdekel az a kérdés, hogy hogyan alakulnak a házasságkötés időtartama alatt a házasfelek vagyoni viszonyai. Nqs, a legalapvetőbb szabály az, hogy a házasság megkötésével az együttélés idejére a férj és a feleség között úgynevezett házastársi vagyonközösség keletkezik. Ez lényegében azt jelenti, hogy a férfi és a nő keresete, jövedelme egyformán bekerül a közös „kalapba”. Vagyis a házastársak osztatlan közös tulajdonává válik mindaz — mégpedig fele-fele arányban — amit az együttélés alatt közösen, vagy külön-külön szereztek. Ez akkor is így van, ha például csak a férj keres, a feleség pedig a háztartást látja el, a gyermekeket gondozza, neveli. Fontos hangsúlyozni tehát, hogy nemcsak a közösen szerzett telek, családi ház, öröklakás, gépkocsi válik közös vagyonná, hanem a házastársak keresete, munkabére is. Érdekes esetként fordult elő a bírósági gyakorlatban, hogy az egyik házastárs a másik tudta nélkül lottózott és több mint másfél millió forintot nyert. Utólag természetesen kiderült a dolog és a másik házastárs is követelte belőle a részét. A vagyonmegosztásnál a bíróság helyt adott a kérésnek, mondván, hogy ez az összeg is részévé válik "a házastársi közös vagyonnak. Köztudott, hogy egyes vidékeken nagy divat a menyasszonytánc, amelynek során a vendégek a menyasszonynak pénzt adnak. Általában ez az összeg nem a menyasszony különvagyona lesz, hanem ez is a házastársi közös vagyonba kerül. Már csak azért is, mert a rokonok, ismerősök a pénzt a fiatal párnak adják az új életben való indulás megkönnyítésére. Mi marad meg hát különvagyonnak? Azok a vagyontárgyak, amelyek az egyik, vagy a másik házastársnak már a házasság megkötése előtt megvoltak. Ezekből tehát a házasságkötéssel nem lesz közös vagyon. Ugyancsak a férj vagy a feleség különvagyonának számít a házasság fennállása alatt kizárólag az egyikük által örökölt vagy ajándékba kapott pénz, vagyontárgy. A különvagyon jövedelme azonban már ismét közös vagyon lesz. Tehát például a különvagyonként takarékbetétben elhelyezett pénz kamata már mindkét házastársat fele-fele arányban illeti meg. De ugyanezt mondhatjuk az állat szaporulatára, a szőlő, gyümölcs termésére, stb. Alapvető és természetes, magától értetődő szabály, hogy a házastársak a közös háztartás költségeit a közös vagyonból kötelesek fedezni. A házastársak egymás iránti támogatási kötelezettségéből következik, hogy a felek — ha szükséges — különvagyonukból (így például az örökölt, vagy ajándékba kapott, stb. pénzükből) is kötelesek hozzájárulni a háztartás, a gyermekgondozás költségeihez. Ez még akkor is így van, ha csak az egyik házas- társnak van különvagyona. A házastársak kölcsönösen kötelesek egymás eltartására. Ennek a szabálynak különösen akkor van jelentősége, ha a férj és a feleség külön él, esetleg már elvált. A különélő házastársat tartásdíj akkor illeti meg, ha arra önhibáján kívül rászorul — például részegesen vagy teljesen munkaképtelen — és a tartásra nem vált érdemtelenné. Az elvált házastárstól érdemtelenség címén a tartásdíjat akkor kell megvonni, ha szándékosan a másik házastárs érdekeit durván sértő magatartást tanúsít, vagy a szocialista együttélés szabályait oly módon szegi meg, hogy a továbbiakban a tartásdíj fizetése súlyosan méltánytalan lenne. A házastársi tartásra jogosultság megszűnik természetesen akkor is, ha a jogosult újabb házasságot köt, illetve vagyoni helyzete, személyi körülményei oly mértékben megváltoznak, hogy a tartásdíjra már nem szorul rá. A házastársi tartásdíj egyébként a törvényes feltételek fennállta esetén a gyermek- gondozási segélyen lévő anyának is jár. Fontos tudnivaló, hogy házastársi tartásdíj általában^ csak a házasság felbontását követő öt éven belül követelhető. E szabály alól csak különös méltánylást érdemlő esetekben lehet kivételt tenni. Például akkor, ha a később rászorulttá váló feleség férjével legalább 15—20 évig együtt élt, nem volt kereső foglalkozása, mert a háztartást vezette, a gyerekeket nevelte, gondozta. (A következő rész március 28-i számunk 4. oldalán jelenik meg.) D. A.
