Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-03 / 52. szám
XXXI. évfolyam, 52. szám. ÁRA: 1,40 Ft. 1981. március 3., kedd Mai számunkból TUDÓSÍTÓINK ÍRJÁK (3. old.) AUGUSZ-HÁZI HANGVERSENY (4. old.) ÓVODÁK SPORTVETÉLKEDŐJE DOMBÓVÁRON (6. old.) MUNKAVÉDELEM (3. old.) A nemzetiségiek helyzete hazánkban Márkó bácsival egy téesz-zárszámadáson ismerkedtem meg, valamikor még a hatvanas évek közepén. Azóta nem találkoztunk, már a nevére sem emlékszem, csupán arra, hogy az egykori sokac parasztgazda a mohácsi termelőszövetkezet alapító tagjai közé számított. Társai tisztelték, szerették, szívesen hívták lakodalmakra, pinceszerekre, és mindenféle más közös mulatságokra, mert ízesen és érdekesen tudott mesélni az életről. Erről magam is meggyőződhettem, amikor a zárszámadást követő társasvacsorán egy asztalnál ültünk. Sokat beszélgettünk akkor, pontosabban, ő mesélt, én meg hallgattam ízes, érdekes történeteit. Most mégsem a sztorikat idézem fel, hanem csak egy mondatot idézek tőle. Ez a mondat akkor hangzott el, amikor egy külföldi hivatalos útjáról beszélt, amelynek keretében egy nemzetközi téesz-tanácskozáson képviselte hazánkat. — Minden nagyon érdekes volt — összegezte az utazás tapasztalatait —, csak az volt a baj, hogy mindössze ketten voltunk magyarok a sok nép között: én, meg egy véméndi sváb. Nem hiszem, hogy nyelvbotlás volt ez, és azt sem, hogy Márkó bátyám ekképp akarta volna megtágadni délszláv mivoltát, anyanyelvét, nemzeti hovatartozását, kultúráját, őseit. Nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy ez a sokac parasztember ösztönösen megérezte annak lényegét, ami a nemzetiségek egyenjogúsága alatt értendő, s ami a szemünk láttára egyre biztatóbban valósul meg társadalmunkban. Most, hogy mind több szó esik a nemzetiségi politikáról, a hazánkban élő délszláv, német, román és szlovák lakosság politikai, társadalmi, kulturális helyzetéről, különösen fontos, hogy az egységre, az egymás megértésére való törekvés hassa át hazánk valamennyi magyar és nem magyar állampolgárát szocialista államiságunk e fontos, mondhatni alapvető kérdésében. Az idézet természetesen nem eléggé szabatos, de azt hiszem, Márkó bátyám sem úgy gondolta, hogy származása, neveltetése ellenére mindenáron magyarnak kell vallania magát. Csupán azt érezte és akarva-akaratlanul azt éreztette az idézett mondattal, hogy ez az ország — ahol született, ahol nevelkedett, ahol szülei, rokonai, sok tízezer délszláv testvére él — mondom, ez az ország, bár többségében magyarok lakják, az ő hazája is. A Magyarországon élő nemzetiségiek számára alkotmá- nyunk ugyanazokat a jogokat biztosítja, mint a természetes többségében lévő magyar anyanyelvű állampolgárok részére. Szocialista vívmányaink egyaránt szolgálják a magyar és nem magyar lakosság érdekeit. A A nemzetiségiek-lakta területek egészségügyi, közművelődési, közoktatási, kommunális ellátása semmiben sem különbözik az ország többi területeitől, sőt, az arra illetékes politikai, államhatalmi, társadalmi szervek talán még nagyobb gondot fordítanak a nemzetiségi vidékekre. Kézenfekvő lenne, ha a nemzetiségi kultúra felvirágzásának olyan fényeire hivatkoznék most, mint a békési, baranyai, tolnai, zalai, Pest megyei nemzetiségi művészeti csoportok, de az alapvető mégiscsak az, hogy a hazánkban élő nemzetiségiek jól szervezett üzemekben, termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban dolgozhatnak, hogy az irányítás legfelsőbb /fokától a szorosan vett kétkezi munkáig, mindenütt a magyarokéval azonos elbánásban, anyagi és erkölcsi megbecsü.- lésben részesülnek. Nyelvüket szabadon használhatják, a magyar lakossággal egyenlő módon biztosított számukra a törvény előtti egyenlőség. Nagyon sokan dolgoznak közülük az üzemek, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek vezetői posztjain. Számos tanár, mérnök, orvos, művész, író, újságíró kerül ki soraikból. Elégedettek lehetnek a nemzetiségi vidékeken élő egyszerű, kétkezi dolgozók, munkások, parasztok is. Tiszta, szép falvaikban gombamódra szaporodnak az új, egészséges, tágas lakóházak. Gyermekeik előtt nyitva az út, hogy képességeik alapján készülhessenek fel életpályájukra. Az idősebbek számára pedig jól szervezett egészségügyi hálózat, mind megalapozottabb nyugdíjrendszer biztosítja a megérdemelt pihenés időszakát. Márpedig nemzetiségi politikánknak is az a lényege, mint a politikáé általában: biztosítani a dolgozó nép jólétét, biztonságát, békéjét. Amikor tehát elfogadjuk, hogy állampolgárságát tekintve valóban és őszintén tartotta magát magyarnak a cikk elején idézett mohácsi sokac parasztember, azért tehetjük, mert ha a hétköznapok gyakorlatában esetleg nem is mindig olyan „szép a menyasszony” — a lényeget tekintve —, tehát az anyagi, gazdasági, politikai alapokat illetően minden- | képpen megvalósult hazánkban a nemzetiségiek egyen- j jogúsága. VASVÁRI FERENC A Szovjetunió Kommunista Pártja XXVI. kongresszusának határozata a népgazdaság ti irányairól Kadar János és Lázár György programja A hétfő délielőtti ülésen DMIT-RIJ USZTYINOV marsall, az SZKP KB Politikaá Bizottságának tagja, a Szovjetunió honvédelmi minflszte- re elnöklőit. Elsőnek IVAN PAVLOVSZKIJ vaisútügyi miniszter kapott szót, akii a szállítás feladatairól beszélt. A szovjet népgazdaságnak, ezt az ágazatát számos bírálat érte, mert egyes területeken elmaradt tervétől, nem tudta megoldani tökéletesen a szállítási feladatokat. A miniszter maga is kijelentette: bár a szállítás az elmúlt ötévés terviben gyorsan fejlődött és a szovjet vasutak például 18,5 milliárd tonnia árut juttattak öt év alatt célhoz, ia murika nem volt tökéletes. A vasutasok a párt és a kormány ha- tátánozata nyomán megkezdték az elmaradás felszámolását, korszerűsítik a vasúti teher- és személyszállítást. Erihez nagyobb felelősségre és fegyelemre, a hatékonyság növelésére van szükség — mondotta a többi (között a miniszter. A munikalfegyelam kérdéseit, a hatékonyság növelését emelte ki felszólalásában a novoszábirszki területi pártbizottság első titkára, ALEKSZANDR FILATOV is. Többek között szólt arról, hogy még mindig lassan jutnak el az ipari alkalmazáshoz a tudományos eredmények. Mint ismeretes, Novosziibirszlkben a tudományos akadémia jelentős központja működik. Az itt kidolgozottak ipari felhasználása íazomban sokszor igen lassú. Így például a korszerű szállítóeszközök gyártása — amelyekre a szovjet tudomány megfelelő módszereiket ajánlott — mind ez ideig csak lassan valósul meg. Filatov szólt a novoszi- birszki terület eredményeiről és .tervéiről is, a 'többi között hangsúlyozva: az élelmiszer- program megvalósítása során gyors ütemben, kívánják fejleszteni a mezőgazdaságot. Az dlriöklő Uszítyinov marsall bejeién tette: a népgazdaság fő irányairól szóló beszámoló vitájában eddig 14 küldött szólalt fel. Javasolta a vita berekesztését. A javaslatot a kongresszus egyhangúlag élfogadta. A Nyikolaj Tyiihonov miniszterelnök által beterjesztett beszámolóval kapcsolatos javaslatokat, felszólalásokat a (kongresszus különbizottsága tekintette át. A bizottság nevében Grigorij Romanov, a Politikai Bizottság tagja terjesztett javaslatot a tanácskozás élé. Az egyhangúlag elfogadott ’határozat leszögezi: a kongresszus jóváhagyja a kormányfő beszámolójában élőterjészitlebt, a népgazdaság 1981—85 közötti gazdasági és szociális tervére, illetve az 1990-ig terjedő időszakra vonatkozó fő irányokat. Megbízza a minisztertanácsot, hogy ezzel összhangban dolgozza kii az új ötéves népgazdasági és szociális tervet éves részletezésben, 'a minisztériumok, a főhatóságok, a köztársaságok részére vonatkozó bontásban is. A tervet 1981. októberében kell a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa élé terjeszteni. A terv összeállításánál figyelembe kell venni a kongresz- sauson, a szövetséges köztársaságok kommunista pártjainak kongresszusain, a területi, határterületi pártkonfe- rendiákbn és más pártfóíru- mokon elhangzott javaslatokat, a sajtóban megjelent felszólalásokat, a dolgozók javaslatait. „A XXVI. kongresszus véleménye szerint az ország gazdasági és szociális fejlesztése széles körű programjának megvalósítása az új ötéves tervben' minden párt-, szovjet-, szakszervezeti, kom. szomol- és gazdaságii szerv részére a legfontosabb gazdasági-politikai feladat —hangsúlyozza a határozat. — A kongresszus annak a meggyőződésének adott kifejezést, .hogy a népgazdaság mindén ágazatának dolgozói a lenini párt vezetésével még szélesebben bontakoztatják ki a szocialista munkaver- senyt, s átkötő erőiket, tudásukat és tapasztalatukat a kommunista építés feladatai sikeres megvalósításának szolgálatába állítják.” A kongresszus ezután határozatot fogadott el a tanácskozáshoz érkezett levelek és fellebbezések ügyébeni A határozat rámutat arra: A levelek és fellebbezések jelentős részét a kongresszus titkársága m;ár feldolgozta és megtette a szükséges intézkedéseket. A kongresszus .megbízta a Központi (Bizottságot, hogy a többi levél és fellebbezés ügyében a szükséges módon járjon el. (Folytatás a 2. oldalon.) Felnőttek vetélkedője Ki tud többet a Szovjetunióról? A korábbi esztendőkben a Ki tud többet a Szovjetunióról? politikai vetélkedőt a középfokú tanintézetek diákjainak rendezték meg. Idén — kísérletképpen — a középiskolák esti tagozatain tanuló felnőtteknek is meghirdették a versenyt. Az utóbbiak közül megyénkből a vártnál nagyobb számban jelentkeztek. Az iskolai elődöntőket követően, február 28-án délelőtt tartották a megyei döntőt, melyen nyolc iskola első helyezett felnőttcsapata mérte össze ismereteit a Szovjetunióról. A vetélkedő színhelye a szekszárdi Bezerédj István Kereskedelmi Szakközépiskola volt. Az ifjúgárdista egyenruhába öltözött fiatalok fogadták a vetélkedőre érkezetteket, s a versenyzőkkel megtelt teremben jó házigazdaként kínálták a kávét és az üdítőt. A folyosók együttérzően „némák” voltak, noha a diákok ott töltötték a 1 szünetet. Pontosan tíz órakor kezdődött a verseny, szellemi totóval. Tizenkét kérdés négy-négy variációjából kellett kiválasztani a versenyzőknek a helyes választ. A megyei döntő játékvezetői tisztét Kocsis Imre Antal főiskolai tanársegéd töltötte be. A témák alapos ismerőjeként irányított, s az izgalom oldásaként .némi humort is vitt a jáA zsűri értékel, miközben a versenyzők a következő feladatra készülnek... tékba. A versenyzők „vették a lapot”, s több csapat valóban szellemesen mutatta be önmagát. Ezt követte az úgynevezett inkognitójáték. A csapatok úgy mutattak be egy-egy közismert személyiséget — annak neve és foglalkozása nélkül >—, hogy az „ellenfél” tudja is, meg ne is, hogy kiről van szó. A jó bemutatással is lehetett értékes pontokat szerezni, de a név megfejtésével is. ötletes volt a sajtótájékoztató, a dupla, vagy semmi játék. Viszont megjegyzendő, hogy a kérdések válogatása és összeállítása nem nevezhető sikeresnek, mivel azok nagyrészt nem a Szovjetunió megismerését szolgálták, hanem egy-egy jelentéktelen részterületekre vonatkozó lexikális tudást igényeltek. A megyei döntő első helyén végzett a tamási gimnázium csapata — mindannyian a helyi Széchenyi Tsz tagjai —, a dunaföldvári gimnázium a második, a szekszárdi Bezerédj István Kereskedelmi Szakközépiskola a harmadik helyezést érte el. Negyedikek a bátaszéki gimnázium levelező hallgatói lettek. Ez a négy csapat képviseli, majd megyénket március 21-én a területi döntőn, melyet Szekszárdon, a megyei művelődési központban rendeznek meg. Itt Fejér megye csapataival vetélkednek. „Sajtótájékoztató” előtti megbeszélés
