Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-19 / 66. szám
A NÉPÚJSÁG 1981. március 19. Hová kerüljön? Egy kapu újjászületése A szekszárdiak közül bizonyára sokan emlékeznek még arra a kapura, melyet képünkön régi helyén mutatunk be. A Széchenyi utca 50. szám alatti volt Leopold-féle házat díszítette egykor ez a művészi értékű kovácsmunka, kétségtelenül becses ipartörténeti emlék. Alkotója egy elfeledett nevű Ózsák-pusztai kovács volt, aki az 1910-es években három évi munka árán készítette. A házat, melynek bejáratául szolgált, 1970-iben városfejlesztési célból lebontották. A bontáskor leszerelt kapu évekig kallódott, előbb a csatári majorban volt, majd a Balbits-emlékház udvarára került. Szigetvári Ernő városi tanácstagnak, a Hazafias Népfront egyik tevékeny aktívájának köszönhető, hogy felhívta rá a figyelmet. A költségvetési üzem „Rózsa Ferenc” szocialista brigádja társadalmi munkában több hónapot fordított helyreállítására, a sérült és hiányzó részek pótlására. Vi- linovszky Ferenc, Szegedi József, Loboda László, Miháli József, Aczél Pál és Sulák János az, akit név szerint kell említeni. A közel 15 mázsás, gyönyörű, kovácsolt vasmun- ka, melyen már csak a kilincset kell pótolni, ebben a pilliartaitban a költségvetési üzem egyik műhelyében várja a jobb jövőt. Ez a jobb jövő minden körülmények közt nyilvános helyen kell, hogy elkövetkezzen. A kaput olyan ponton kell felállítani, ahol a város lakói és látogatói szeme elé kerül, idegenforgalmi célt is szolgál, ötleteket, javaslatokat szívesen továbbítunk az ílletéke- seknék. O. I. Fotó: Kapitány Ferenc A német nemzetiségi vetélkedő országos döntője Két helyen rendezik meg a Nyújts testvéri jobbot című német nemzetiségi vetélkedő országos döntőjét. Március 29-én az oroszlányi városi művelődési központban a Győr-Sopron, a Komárom, a Veszprém, a Fejér és a Pest megyei, valamint a budapesti döntőn legsikeresebben szerepelt együttesek lépnek a zsűri elé. Április 26-áo a bonyhádi Vörösmarty művelődési központban a Baranya, a Tolna, a Somogy és a Bács-Kis- kun megyei döntőn kitűntek szerepelnek. PETŐFI Népe Kecskeméten, az SZMT Művelődési Központjában megnyitották a hagyományos oktatási hetek április 18-ig tartó eseménysorozatát. Ez évben negyedszer rendeztek oktatási heteket, a nevelési-oktatási és közművelődési feladatok megoldása érdekében, s annak tudatosítása céljából, hogy a művelődés szoros kapcsolatban, kölcsönhatásban van a gazdasági élet egyre bonyolultabb tennivalóival. A továbbhaladás szempontjából nem közömbös, hogy a pedagógusok és népművelők, a családok és munkahelyek menynyi feladatot vállalnak azért, hogy a társadalomban rejlő szellemi energiát, a nagyobb tudást és műveltséget minél jobban kamatoztathassuk. Még elszigetelten sem engedhetünk teret az olvan szemléletnek és magatartásnak, amely a termelő munka előtérbe kerülését <ú"~ értelmezi, hogy a művelődési feladatokat másodlagos, har- madlagos kérdésnek tekinti. Épp ezért oktatási hetek rendezvényeinek központi gondolata a gazdaság és a kultúra kapcsolatának és kölcsönhatásának a sokoldalú bemutatása. Az idei rendezvénysorozat új vonása, hogy az állami oktatás feladatai mellett a korábbiaknál nagyobb hangsúllyal foglalkozik a közművelődés, a munkásművelődés kérdéseivel. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP összesítették az Alkotó ifjúság nályázat 1976—80. évek közötti eredményeit a dunaújvárosi építőknél, öt év alatt 91 pályamunkát készített 150 fiatal szakember, többségük felsőfokú végzettségű, de van közöttük kilenc szakmunkás is. Az elkészült pályamunkák több mint egyharmada elvi leírás, vázlattal, egyharmada ötlet, javaslat szintjén volt. Csupán hetet hasznosítottak üzemszerűen, ami igenlcsak elgondolkoztatta az FMKT vezetőségét. E téren tehát van bőven tennivaló, amit az is alátámaszt, hogy 18 a bevezetett, vagy kísérletre elfogadott újítás. A pályamunkák díjazására öt év alatt 96 ezer 200 forintot fizettek ki a 26. sz. ÁÉV-nél. Ez az ugyanezen időszak alatt elért 3 millió forintos megtakarítással arányban áll ugyan, de a 998 milliós vállalati eredménnyel aligha — állapította meg az FMKT vezetősége a dunaújvárosi építőknél. Dunántúlt napló A sütőipari cégek, így többek között a Baranya megyei Sütőipari Vállalat sem képes saját forrásokból, a képződő fejlesztési alapból új üzemeket építeni, érthető hát, hogy mindehhez állami támogatásra és a saját erőn túl hitelre is szükség van. Régi gondja a vállaatnak, és tegyük hozzá ezt a komlóiak is tudják: az ötvenes évek elején létesített, ma már elavult és kis kapacitású sütöde nagy nehézségek árán képes 'biztosítani a bányászváros ellátását. Most már biztosnak látszik, hogy a Mecsek- jánosi irányába vez°^ út mentén 1983-ra felépül a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat kivitelezésében az igényeket hosszú távon kielégítő kenyérgyár, amely naponta huszonhat tonna kenyérrel látja el Komlót és a körnvező településeket, köztük Mázaszászvárt. SOMOGYI Mihelyt az idő engedte, négy dél-dunántúli megyében nekilendültek a DÉL- VIÉP munkagépei, hiszen fontos beruházások megkezdése vagy folytatása vár rájuk. Ahogyan Orosz Ottó termelési osztályvezető a vállalat központjában sorolja a munkákat lassan kirajzolódnak az előközművesítés, a regionális vízvezeték-rendszerek és az elsődleges fontosságú környezetvédelmi beruházások kivitelezési feladatai. — Elég hideg volt januárban, februárban, ezért a földmunkák erősen igénybe vették a gépeket — mondja az osztályvezető. — Sok helyen légkalapáccsal kellett meglazítani a földet. Gyakori volt a géptörés, de az építési területek előkészítése miatt erőltetni kellett a munkát. — Milyen jelentősebb munkákkal kezdték az évet? — Folvtatódik a zalaegerszegi szennyvíztisztító kivitelzése — ez a Zala és így a Balaton vízminőségének a védelme miatt fontos. Bővítjük Zalakaros település és az üdülőterület ivóvízhálózatát is. A szekszárdi építésvezetőség a városi vízmű vas- és mangántalanító berendezését építi. T * íz év körüli fiú fürdött a régi téglagyár agyaggördé- ben. Egyedül volt. A hátára feküdt, csöndesen ringatózott a vízen. A napfény szemfájdítóan táncolt a hullámokon, a sárgás víztükör fölött szitakötők keringtek. A magas part tetején hirtelen megjelent egy kamasz. A fiú nem ismerte meg, a szeme még káprázott a napfénytől. Azután a kamasz lassan leereszkedett a meredek ösvényen, és megállt a víz mellett. A fiú megismerte, és szorongás tá- • madt benne: Mike Pista vagy három évvel idősebb volt nála, furcsa, kiismerhetetlen fiú, az egyik pillanatban kedves és barátságos, a másikban már verekszik akármilyen semmiségért. A fiú leállt a puha iszapba. Szívesen elment volna, de a klottnadrágja kint volt a parton. Mike ernyőt formált a tenyeréből a szeme fölé, őt is elkápráztatta a napfény. — Te vagy az, Krizsó? A hangja nem árult el rossz szándékot, ettől a fiú egy kicsit megnyugodott. Kimászott á vízből, iszapos talpát a puha fűbe törülgette. — Már elmégy? — Ebédelünk. — Oláh cigányokat láttam a temető mellett. A fiú megtorpant. — Igazából? — Istenbizony. Vagy tíz szekérrel jöttek... — Hátha meszesek? Ugyanolyan szekerekkel járnak. — Oláh cigányok, és kész! Az egyiknél félméteres kés .volt. A fiú bizonytalanul megvakarta a hátát. — Fürödj még egyet! — mondta Mike, és letolta a nadrágját. — Haza kell mennem. — Na! Mi'ke lépett néhányat feléje, a karját kérlelően előrenyújtotta. A fiút megtévesztette a kérő hang, nem hátrált idejében. Mike hirtelen átkulcsolta a derekát, két lépéssel a víznél termett vele, belevágta, és maga is utánaugrott. A fiú behunyta a szemét, hallotta, hogy a fejét zubogva ellepik a hullámok. Felállt volna, de Mike erősen leszorította. Már vörös karikák táncoltak a szeme előtt, amikor a szorítás , enyhült, kiemelhette a fejét a vízből, de egy pillanat múlva Mike ismét lenyomta. A fiú összeszedte minden erejét, lába keményebb talajra talált, megfeszítette a testét, és a fejét fölemelte a víz fölé. — Ellenkezel? — kérdezte gúnyosan Mike. Ismét a dereka felé nyúlt, hogy fölemelje, de a fiú ellökte a kezét. Szó nélkül birkóztak, csak nehéz lihegésük hallatszott. Mike hirtelen a hóna alá kapta a fiú nyakát, és egész súlyával rádőlve, belenyomta a fejét a vízbe... egyszer... kétszer... háromszor... mindig hosszabb időre, és mindig kevesebbet hagyva lélegzetvételre. A fiú egyre görcsösebben kapott levegő után, a hullámok mind vadabbul dübörögtek a fülében. — Belefojt! — villant át az agyán a félelem, de már nem volt ereje a védekezéshez. Amikor Mike megérezte, hogy a fiú teste elnehezedik, ijedten kivonszolta a partra, hasra fektette, próbálta kinyomni belőle a vizet. Azután gyanút fogott, hogy a másik tetteti magát, nem jött víz a szájából, hát abbahagyta az élesztge- tést, és egy kicsit távolabb leült a fűbe. Bistey András: Kráter A fiú óvatosan kinyitotta a szemét. Fölállt, megjátszotta, hogy ájulásból éled, támolyogva ment a nadrágjáért. Mike papsajtot szedett a partoldalon, egykedvűen rágcsált. — Legközelebb belefojtlak — mondta és messzire köpte az összerágott papsajtot. — Miért ? A fiú fölhúzta a nadrágját, ez egy kis biztonságot adott. Most már lehet szaladni, de előbb jó messzire kell elhúzódni, hogy Mike ne érje utol. — Csak. Mert szemtelerikedsz. — Mivel szemtelenkedtem? Mike látta, hogy a fiú eloldalog, de nem volt kedve utánairamodni. — Most is pofázol. Két gyerek bukkant föl a part tetején, Kis Jóska és Demeter Gábor. A fiú megállt, egyszerre elszállt a félelme. — Te pofázol! Mike csodálkozva fölnézett, mintha nem hinne a fülének. — Micsoda? — Lassan fölemelkedett. — Azt akarod, hogy tényleg belefojtsalak? A fiú nem rá nézett, hanem a háta mögé, ahol Kis és Demeter leereszkedett az ösvényen. Mike hátrafordult, a fiú tekintetét követve. — Nagy pofád lett, mert jönnek a haverjaid? Kibírok én hármatokkal is, csak merjetek hozzám nyúlni! Kis és Demeter egészen közel jött. A tömzsi, cigánybama Kis csípőre tette a kezét. Fekete klottgatya volt rajta is, a szára majdnem térdig ért. — Mit csinált? — Mikére mutatott. — Bele akart fojtani. — A fiú a víz felé bökött a fejével. — Nem is igaz! — Lenyomkodta a fejemet! — Igen? — Kis Jóska fölvonta a szemöldökét. — Hái most ő is megtudja, hogy milyen az. Három oldalról közrefogták Mikét, mögötte a magas meredek part zárta el az utat. Demeter Gábor közelebb lépett. — Hogy is volt az a víz alá nyomkodás? Mike botladozva hátrált. — Három egy ellen, az nem igazság! — mondta remegő hangon. — És egy nagy egy kisebb ellen? — Ha hozzám nyúltok, elmondom a rendőröknek, hogy Krizsó plakátokat tépdesett...! — kiáltotta Mike, és elcsuklott a hangja az izgalomtól. A három fiú megtorpant, tanácstalanul egymásra néztek. — Mit dumál ez? — kérdezte Demeter megütközve. — Letépte a plakátot, amin szekérrel viszik a zsákokat a beadásba..., ha elmondom, biztos, hogy fölakasztják az apját! — Nem is téptem le! — Letépted! Tegnap délután a saját szememmel láttam! A buszmegállónál tépted le, az iskola előtt! Hallgattak egy darabig. — Eridj a fenébe! — mondta Kis Jóska. Mike a fűbe kapaszkodva gyorsan fölmászott a partoldalon. Odafönt kihúzta magát, lerúgott egy csomó száraz göröngyöt. — Ugye, hogy nem kaptatok el, nagy hősök?! — Menj a francba! — Demeter Gábor legyintett, és hátat fordított neki. Mike még kiáltott valamit, mielőtt eltűnt a szemük elől de nem figyeltek rá. Ledobták a nadrágjukat, belegázoltak a langyos vízbe Demeter Gábor úszott néhány karcsapásnyit, azután prüszkölve visszafordult. — Igaz, hogy letépted azt a plakátot? A fiú a víz szélén ült, a feneke belenyomódott az iszapba — Igaz — mondta, és beljebb csúszott. — De csak egyet és valaki már félig leszakította előbb. Kis Jóska gondterhelten bólogatott. — Mi lesz, ha Mike tényleg beárulja a rendőröknek? — Azt mondom, hogy nem én voltam. — És ha megvernek? Akkor bevallód. Hallgattak egy 'darabig, azután Demeter Gábor arca hír télen földer.ült. — Majd azt mondod, hogy nem téphetted le a plakáto tegnap délután, mert velünk fociztál a Nagypál-közben. A fiú hálásan elmosolyodott, de Kis Jóska elégedetlenü megrázta a fejét. — Ez sem jó. Tegnap délután senki se focizott a Nagypál közben. Tanácstalanul hallgattak, tenyérrel locsolták a mellükr- és a hátukra a fölkavart, sárgás vizet. — Az lesz a legjobb — mondta lassan Demeter Gábor — ha azt mondjuk, hogy ő maga tépte le a plakátot. — Mike? — Ö tépte le, csak rád akarja fogni. — Elhiszik nekünk? — kérdezte bizonytalanul a fiú. — Miért ne hinnék el? Az ő apja se nagyobb embei mint a mienk. A ' * másik kettő bólintott. Nem néztek rá, egymás tekin tétét is kerülték. Szekér haladt el odafönt az úton, de a vízbe csak a sárguló akácfák fölé gomolyodó szürke porfelhő látszot
