Tolna Megyei Népújság, 1981. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-18 / 65. szám

1981. március 18. Képújság 5 Megszűnt egy melléküzem Olomnehez akkumulátorok „Akkumulátor: kémiai energiát villamos energiává átalakító áramforrás. Legelterjed­tebb a savas ólomakkumulátor, ennek elek­trolitja hígított kénsav, pozitív elektródja ólomszuperoxid, negatív elektródja ólom”. (Műszaki Lexikon.) „Tárgy: Iregszemcsei Egyetértés Mgtsz akkumulá­tortelep működésének felfüg­gesztése. Az Aranylkert-ma- jorban lévő (akkumulátorte­lep működését a szükséges üzembe helyezési engedély megszerzéséig felfüggesztem. Végrehajtás ' határideje: azon­nal”. Részlet az indoklásból. A Tolna megyei KÖJÁL 1981. január 12-én, valamint a Tolna megyéi Tanács V. B. mezőgazdasági osztálya, a Tamási KÖJÁL-fcirendélt- ség február 10-én megtartott ellenőrzése során megállapí­totta, .hogy a tsz az Anany- kert-majorblan engedély nél­kül létesített akkumulátor­bontó részleget üzemeltet, 1980. november óta. A telep­helyen féltetős szín alatt a szabadban végzik a bontást. Az lanyagtárolás az udvaron szabadon történik. Lapáttal, vasvdlilávtal válogatják ki az ólomlemezeket. A kibontott álomlemezeket külön halom­ba gyűjtik — szintén az ud­varon. A jelenlegi elhelye­zésben, a jelenlegi technoló­gia alkalmazása .mellett. a dolgozók ólom- és savmér- gezéséndk veszélye fenn áll, ólomporral szennyeződik a talaj, a környező növényzet és a ikb. 200 méterre lévő tehenészeti telep. A hulladék elhelyezése, megsemmisítése megoldatlan. Előzmények Az ólom világpiaci ára az elmúlt évtizedben rohamos gyorsasággal emelkedett. Míg 1967-iben 200 dollárt számítottak az ólom tonná- jáért, addig 1979-ben ennék hétszeresét... Magyarorszá­gon nincs ólombánya, a mi lelőhelyünk a lerherült akku­mulátorokban lévő ólomle- rnezék összegyűjtése, melyből csapágyperselyek, csatorná­zási, vízvezetéki csövek, hu­zalok, kábelek készíthetők. Minthogy az ólom lágy, köny- nyen nyújtható, csekély szi­lárdságú fém, bonyolult for­mákban is jól önthető. Me­leg, gőzölgő ólommal dolgoz­nak például a nyomdászok, vagy éppen azok, akik a ma már Magyarországon is gyár­tott akkumulátorokat .készí­tik. Tavaly 22 ezer .tonna ólom- hulladék került vissza a ter­melésibe. Ez a mennyiség több is lehetne, ha a válla­latok és a lakosság érdekelt lenne a megmentésében. Minthogy az akkumulátor kilójáért 5 forint 50 fillért fizetnék, még a MÉH-telep- re való szállítás költsége se térül meg. A nyersanyag­gyűjtő telepekre beszállított akkumulátorok bontását a budapesti KÖJÁL 1980. de­cember 31-én betiltotta. Tol­na megye egyetlen ilyen te­lepe, az iregszemcsei, ez év február 17-e óta nem mű­ködhet. A Minisztertanács 1979-íben hozott határozatot a hulladé­kok és másodnyersanyagok begyűjtéséről és hasznosítá­sáról. Ami az akkumulátoro­kat illeti, a begyűjtés a. már említett okók miatt rend- szertelen, esetleges, az ólom- kinyerés megszűnt, az újra­hasznosítás meg oldattal. lünk róluk valahol. A léte­sítéshez szabályos üzembe helyezési eljárásra van szük­ség, amit a nagyközségi ta­nácstól vagy a járástól kell kérni, ők viszont kérhetik a KÖJÁL véleményét. Ez nem .történt meg. Az iregszemcsei tsz-től a múlt év december 28-án a következő levelet kaptúk: „Termelőszövetkeze­tünk az Országos Munka- és . Üzemegészségügyi Intézettel konzultálva kéri a tisztelt címet, hogy az aranykerti te­lepünkön létesített ólomak­kumulátor bontó telepet kör­nyezet- és üzemegészségügyi szempontból felülvizsgálni szíveskedjék”. — Igaz, kicsit megkésve, de segítségét, véleményt kért a szövetkezet. , — Igen, így van, hi;sz ők is felelnék azoknak aiz embe- reknék az egészségéért, akik a telepen dolgoznák. Mielőtt bennünket megkerestek, a KÖJÁL tamási járási fel­ügyelőjével közölték, hogy ólommal kívánnak dolgozni, de tárgyaltak az Országos Mun'kaegészségügyi Intézet szakembereivel is. — A szövetkezetek többsé­ge kevés beruházással járó melléküzemet létesített, vagy létesít. Ezt tették Iregszem- csén is. Ólmot fúj a szél — A cél világos és érthe­tő, de nem mindegy, hogy milyen üzemet indítanak be. Iregszemcsén a szabad ég alatt tárolják a bontásra vá­ró és szétszedett anyagot, az ólomport fújja a szél, a le­mezeket mossa az eső, a ta­lajvíz ólommal szennyeződ­het, a bontó méllett lévő te­henészeti telepről nem is be­szélve. Eleinte a dolgozók sem kezet mosni, sem zuha­nyozni nem tudtak és mikor ezt kifogásoltuk, a tsz gyor­san intézkedett. A dolgozók kezdetleges módszerekkel vé­gezték a munkát, de védő- állarcot és kesztyűt használ­tak. Ennek ellenére az üzem tovább nem működhetett: részben a már említett ká­ros környezeti hatások miatt, részben egészségügyi szem­pontokból. Kevesen tudják, hogy a belTégzett álomportól mérgezést lehet kapni. En­nek következménye vérsze­génység, a bőrerek szűküle­te, hasi görcsös fájdalom, .idegrendszeri elváltozás le­het. Az ólom károsítja az .agyideget, súlyos álmatlan­ságot okozhat, és emlékezet­zavar állhat elő. Mielőtt ezek a tünetek jelentkeznek, a .vizeletben és a vérben el­változások mutathatók ki. Ezért az ólommal dolgozó munkásokat rendszeresen vizsgáljuk. — Az iregszemcsei bontó­ban dolgozóknál is így tör­tént? i — A tsz múlt év szeptem­berében küldte be először az embereit, majd ez év január 15-én jötték újra. Az ered­mény mindkét esetben ne­gatív volt, de ne feledjük, .hogy rövid ideiig dolgoztak ólommal. — Mit tanácsol a KÖJÁL azökmak az üzemeknek, ame­lyek egészségre ártalmas vállalkozásba kezdenek? / — Semmiképpen se indít­sák be addig az üzemet, amíg nem ismerik alaposan az elő­írásokat, nem szerzik meg az engedélyt, s gondoskod­janak a hulladék megsem­misítéséről .is., Iregszemcsén nehezíti a helyzetet, hogy február 10-én még volt olyan .anyag, amelynek a február 17-én kelt felfüggesztési ha­tározatig el kellett volna fogynia. De nem fogyott el, és ezért kérték, hogy iá fel­függesztést március végéig halasszuk el. A KÖJÁL vi­szont engedély nélkül mű­ködő üzemnek határidőmó­dosítást nem adhat. Ha tudták volna... A KÖJÁL-ná# A Tolna megyei Közegész­ségügyi és Járványügyi Ál­lomáson dr. Bezerédy Mártá­val, a munkiaegészségügyi osztály vezetőjével beszélget­tünk. — Hia egy mezőgazdasági szövetkezet melléküzemet kíván létesíteni, kötéles-eezt jelezni a KÖJÁL-nak és kér­ni, hogy egészségügyi szem­pontból vizsgálja meg, taná­csot adjon? — Nem köteles. A még esetlegesen egészségre .káros melléküzemekről is többnyi­re véletlenül értesülünk, hal­Az iregszemcsei tsz elnöke Varga János úgy véli: ha előre tudják, hogy ekkora bonyodalom támad az akku­mulátor körül, a melléküzem létesítésébe bele se fognak. — Hogyan kerültek kap­csolatban az akkumulátor­ral? — Budapesten, a FERRO- GLOBUS-nál jártunk, ahol érdeklődtünk: tudnának-e olyan íjnelléktevékenységet ajánlani, amely viszonylag kis beruházást igényel, s nem kell hozzá szakképzettség. Tudniillik a téli időszakban — novembertől márciusig — tíz-tizenkét férfi gyalogmun­kás foglalkoztatását akartuk megoldani. A Budapest és Vidéke MÉH Vállalatot Ölomlemezek — talicskában ajánlották. Tavaly áprilisban felkerestük a vállalatot, ahol közölték: akkumulátorbon­tásra keresnek kapacitást. Mi ezt a munkát előnyösnek ítéltük meg. — Kértek-e engedélyt a melléküzem létesítéséhez? — Igen, a megyei tanács mezőgazdasági osztályától. A válasz a következő volt: „Akkumulátor bontási tevé­kenységre irányuló bérmun­ka-szerződés ügyében osztá­lyunk részéről hatósági en­gedély, vagy hozzájárulás nem szükséges. A bérmun­kával .a szövetkezet tevé­kenységi körét az alapsza­bályban ki kell egészíteni és a biztonságtechnikai mun­kavédelmi előírásokat be kell tartani”. Mi e szerint jártunk el: vezetőségi ülé­sen., küldöttgyűlésen megbe­széltük az üzem létesítését, majd bevettük az alapsza­bályba. Magukra utalva — A MÉH Vállalat adott-e technológiai leírást? — Nem adott. Elmondták, hogyan kell bontani és azt, hogy a technológiát a tsz- nek kell kidolgoznia. A szö­vetkezet munkavédelmi elő­adója járt az Országos Mun­kaegészségügyi Intézetnél, a gödöllői egyetem munkavé­delmi tanszékén. Mindkét helyen közölték nem tudnak segíteni, a tsz szedje össze az idevonatkozó szakirodalmat, rendeleteket, előírásokat és készítse el a technológiai le­írást. Ez megtörtént. — Ezek szerint teljesen magukra voltak utalva. — Szó szerint így van. Mi viszont nem állandó munka­végzésre kötöttünk szerző­dést, hanem arra, hogy a télen pröbabontást végzünk. Október elején érkezett az első szállítmány: ötven ton­na összetört akkumulátor. Az ólmot kiválogattuk, vago­nokba raktuk, a vagonokat pedig egyenesen az NDK-ba irányították. — Milyen üzletet kínál a bontás? — Erre az évre 2 millió 500 ezer forint árbevételt terveztünk, a tiszta nyereség pedig 1 millió forint lett volna. Jó üzlet ez, részben a pénz miatt, részben azért, mert munkát adhattunk az embereknek. Ami a hulladé­kot illeti, ez nemcsak a m,i gondunk, hanem országos gond is. Nekünk minden­esetre azt mondták, elég, ha dróttal elkerített szeméttele­pet jelölünk ki egy félreeső helyen. — Az az érzésem, hogy ez a döntés nem volt kellően megalapozott, s talán el is kapkodták a melléküzem lé­tesítését. — A rendelkezésre álló irodalom alapján vélemé­nyem szerint nem kapkod­tuk el. Az viszont igaz, hogy munkaegészségügyi szem­pontból nem jártunk el elég körültekintően. — A bontó, működését február 17-vel felfüggesztet­ték. — Tíz napunk lett volna arra, hogy a még meglévő anyagot feldolgozzuk, de időközben kukoricát is kel­lett rakodni, s újabb 15 má­zsa akkumulátort kaptunk. Ezért kértem a határidőmó­dosítást. — Mi a véleménye erről a meglehetősen bonyodalmas melléküzemági ügyről? — Országosan elrendelték az akkumulátor gyűjtését és bontását, de azzal már senki sem törődött, hogy hogyan is valósítható meg a gyakor­latban. Sok egyéb mellett nem (tisztázódtak például a munkaegészségügyi vonat­kozások. Ahogy a tsz elkezd­te a bontást, szinte napról napra újabb -problémák me­rültek fel. Ha a feltételeket országosan rendeznék, ez a munka mindenképpen gaz­daságos lenne, hisz nyers­anyagokban nem túlságosan dúskálunk. Amennyiben az év őszéig hozzáértő szak­emberék kidolgozzák az ak­kumulátorok bontásának minden fázisát, ismét vállal­nánk ezt a munkát — ter­mészetesen messzemenően betartva a KÖJÁL előírásait. Ez a próbaüzem befulladt. Ha nem sikerül idén dűlőre jutnunk, a szövetkezet más vállalattal próbál kooperál­ni, mert úgy döntöttünk, (hogy melléküzemág létesíté­séről semmiképpen sem monidunk le. Ezek tehát a puszta tények. Az akkumulátorbontás ügye bizonyítja: gazdasági életünk­nek vannak még jócskán hiá­nyosságai. Elkezdtünk vala­mit, amit nem fejeztünk be. Mindenki jót akart, csupán a gyakorlati megvalósítást nem dolgozták ki azok az elméle­ti szakemberek, akik elrendel­ték: gyűjteni és hasznosítani kell Magyarországon a má­sodnyersanyagot. Az viszont nem másodlagos, hogy ez hogyan, s milyen áron tör­ténik. D. VARGA MARTA Fotó: B. J. Akkumulátorhalmaz a féltetős szín alatt

Next

/
Thumbnails
Contents